Valószínűleg a b asszgitár kérdéseiről nem állnék le veled polemizálni. Azt írják, azt jól csinálod. De azt, hogy egy piszok nagy bunkó vagy, az biztos. És jól bemutatkoztál, mert ezt kétségtelenné tetted mindenki számára. Majd ha belepofázok az akkordjaidba, akkor nyomd ezt a szöveget. Maradj a kaptafádnál!
Egyszerűen nevetséges, hogy egy hatvan év feletti, állítólag elismert nyelvész (vagy micsoda) az interneten bizonygatja, hogy ő mennyire művelt, és hogy biztosan műveltebb, mint a vitapartnere, akiről mellesleg nem tud semmit. Nézz már magadra, apóka...
Én nem tekintem magam zseninek, csak úgy érzem, tudok valamit abból, amit tanultam, és amivel egy életen át foglalkoztam. Alighanem Te vagy inkább az, aki Pallasz Athéneként készen pattant ki a főisten fejéből.
A baj csak az, hogy nem sok haszon van a veled való beszélgetésből. Azért, mert olvastál Lao Ce-t, az nem jelenti azt, hogy művelt vagy, és még azt sem, hogy megértetted, amit ott olvastál.
Épp azért, mivel nem vagyok zseni, nem igazán fogadom el azt az eszmét, mely szerint:
Hagyd el a tanultságod és meg nem bánod.
Ugyanis nekem csak ez van. Bár, ez rád sem vonatkozik, mert neked még ez sincs.
Csak annyit kívántam, hogy a polémiában részt vevők (rumci, Kis Ádám, Master Windu) jártasságát jobban megismerjük mi olvasók. Már azok, kik nem olvasták még itteni hozzászólásaikat.
Hogy ki a király, meg ilyenek, egyáltalán hogy jön ez ide, az a Te dolgod.
Úgy látom, a stílus "emelkedik", szóval részemről maradok az olvasásnál.
Bocsánat. Az előző hozzászólásomból lemaradt, hogy kiféle vagyok én. Nickem azért milyennincs, mert - mint ahogy első fórumbéli hozzászólásomban utaltam rá - már mások által foglaltak voltak azok a nickek, amelyek nevemből képezhetők lettek volna. E-mail címem publikus, s ezen már többekkel leveleztem/levelezek e fórum témáiból eredő, de nem annak keretében megbeszélni kívánt témákban.
Nem szeretném, hogy úgy tűnjön, hogy egy kívülálló beleszól, mert nem vagyok/nem vagyunk kívülállók, mi, azok, kik ugyan nem szólunk hozzá, de olvassuk e topikot.
Kedves Mester ! Üsd be egy keresőbe (pl. www.google.com) Kis Ádám. Ennyi. Azt, hogy azonos-e, majd eldöntöd Te, hiszen ő vállalja saját magát, azzal is, hogy saját néven topikol, azzal is, hogy publikus az e-mail címe.
Ui. Csak azért szólaltam meg, hogy ne önmagának kelljen mondania, hogy hol keresd.
Az az érdekes, hogy mi sem hallottunk még rólad. Ez ugyan nem csökkenti az érdemeidet, de mintenesetre azt mutatja, hogz nyelvész-nyelvművelő közegben még nem sokat fociztál. Bár erre a beírásaidból is lehetett következtetni.
Ha javasolhatok valamit, végezz már el valamilyen egyetemen vagy főiskolán egy magyar szakot, bár az is elég lehet, ha felkészülsz az érettségire.
"Megnyugtatásodra közlöm (és szerénytelennek fog tűnni, bocs), hogy nagyon nagy valószínűséggel mind Kis Ádám, mind jómagam lényegesen többet foglalkozott és többet tett a magyar helyesírásért, mint te, úgyhogy lehet, hogy jobban járnál, ha hajlandó lennél tanulni a nálad avatottabbaktól."
Miért, kik vagytok ti? Soha nem hallottam rólatok (szar lehet, de így van).
A Windu szerinted szelet jelent? Nem nyert, az a wind. Attól, mert egy fordítóprogram ezt tartja a leglehetségesebb jelentésnek, még nem ezt jelenti.
"Saját kicsinységemet tükrözendő."
Ha valóban így lenne, nem tartanád oly nagyra azt a kicsinységet, hogy kikérd magadnak, ha nagybetűvel írják. Ha Nemecsek életben maradt volna, és felgyógyulván tiltakozott volna az addig kisbetűvel írt neve nagybetűvel való írása ellen, akkor ő lett volna a Föld legnagyobb egoistája. Már ha érted, amit mondok...
Én annyit, hogy mostantól nem kommunikálok veled. Ez a stílus, ez a sértegető, (minden alapot nélkülözően) lekezelő hangnem nem volt szokás a Magyarulez topikjaiban, és gondoskodunk róla, hogy mostantól se legyen.
Ez nem azt jelentette, hogy Babits nem volt tudatos. Sőt, pont azt jelentette, hogy nagyon is az volt. Csak te vagy kissé naiv, ha azt képzeled, hogy a kisbetűzéssel csupán olyan kicsinyes polgárpukkasztás volt a célja, mint az önkényes szabályfelrúgás.
Erről az egész vitáról az jutott eszember, hogy volt valamikor (XIX. század vége vagy XX. század eleje) egy amerikai költő: e.e.cummings - végig kisbetűvel.
Ha egy angol nyelvű irodalomtörténeti műben az ő nevével kezdenek mondatot, akkor hogyan írják? Más szóval, a topicot indító kérdés nem új - vajon mit válaszoltak rá más nyelveken.
A fentin kívül egyéb példa nem jut eszembe, de biztosan kell lennie. Még Tristan Tzara is gyanús, hogy kisbetűvel írta, de azt legalább láttam naggyal is.
Babits sem vakliberális, sem műveletlen nem volt, ő tudatosan szegte meg a helyesírási szabályokat, bizonyítva, hogy a helyesírásban igenis van helye az egyénieskedésnek."
Bizonyára ez volt a legfőbb gondja, persze...
Igen, ez volt a legfőbb gondja. Mert vissza akarta adni azt a hangzást, amelyet e sorok mondása esetére elképzelt. Mert költő volt. Nyugatos. Tudod.
Te remekül tudsz magyarul, csak az nem derül ki, hol tanultad. Úgy tűnik, a magyar helyesírás szabályait, amelyeket olyan naguon védsz, nem ismered. Erre bizonyíték a topiccímbe tett kötőjel. Ugyanis azt, hogy
"Ha egy angol (angol írás szerint lejegyzett) és egy magyar szóból kívánsz összetett szót képezni, kötőjellel kell írnod."
csak te álmodtad. Ilyen szabály a magyar helyesírásban még nincs.
Egyébként csak közlöm veled, miheztartás végett, hogy engem immár 62 és fél éve Kis Ádámnak hívnak, külön, és nagybetűkkel. Amikor egybeírod, és kisbetűvel (te, nem én, mert "magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más tegye, azt nem tűröm el"), némi kulturálatlanságot mutatsz.
Itt szbályok eltörléséről beszéltek, pedig az igazi izgalmat a szabály hozása jelenti. Vajon hihető, hogy van egy olyan hatalmas elme, amely képes lenne a magyar helyesírás szabályaihoz hasonló méretű rendszert létrehozni? Vagy akár ekkora kollektív bölcsesség?
Hát nem. A szabályok előtt vannak a szabályosságok, és a szabályok azokat rögzítik, azokból vonódnak le.
A nyelv azonban változik, ezt rumci az előbb már bemutatta. A nyelv változása nem egyéb, mint a szabályosságok változása (és nem a szabályoké!!!).
A szabályosságok változására vagy változatlanul tartására az egyes embernek, de akár körülírható csoportoknak is vajmio kevés a ráhatása. Tessék már tudomásul venni, hogy a nyelv van fent, mi csak figyelhetjük és tanulhatunk tőle. Tudom, ezt a nézetemet sokat szélsőségesnek tartják, de megingathatatlan vagyok: amikor valaki a nyelv megváltoztatásáról beszél, mindig az ökör orrán izzadó légyre kell gondolnom, aki belefárad a taliga húzásába.
Ha a szabályosságok változnak, akkor a szabályokat kell hozzájuk igazítani, és nem megálljt parancsolni a változásoknak a kőbe vésett szabályok igazáénak megőrzése végett. Persze, ez utóbbi is választható, de hiú törekvés: a szabályosságok túllépnek az ilyen kísérleteken.
Az is tény, hogy a nyelv egyik legkonzervatívabb tartozéka az írás. Írjuk az ly-t, holott már nincs szerepe, fonetikusnak nevezzük a magyar írást, holott alig az. HAngoztatjuk, hogy a helyesírás megőrzése a közös megértés záloga, holott csupán egy (nem felesleges és nem is káros) kulturális hagyomány. A nyelv épp azért redundáns, hogy ne lehessen a megértés könnyedén lehetetlenné tenni. (Más egy esetleges félreértés, és más a totális nemértés).
Összegezve: semmit nem ér az a szabály, amelyet nem lehet megváltoztatni. A nyelvben döntő fontosságú a célszerűség. Ahol a konzervativizmus már ezt korlátozza, ott számolni kell azzal a szomorú ténnyel, hogy a nyelvhasználat ezen úgy lép át - kegyetlenül és tiszteletlenül - ahogy pl. 1903-ban tette a cz-vel. (Igaz, az akadémiának kellett még 19 év, egy világháború és egy forradalom-ellenforradalom, hogy ezt belássa).
