Kedves CUCU!Van némi igazság abban amit írtál.Szerintem nem rossz dolog felnött korban ilkezdeni egy iskolát,föleg ha fiatalon elszalasztottad ezt a lehetöséget.Én most vagyok 23,de már bánom,hogy két évvel ezelött otthagytam a fösulit.Ha tehetném folytatnám,de jelenleg nincs megfelelö anyagi hátterem.Amint visznt módomban áll,ulök is vissza a padba.Az édesapám is 44 évesen végezte el az iskolát.Ami pedig a minkát illeti,hát nem nagyon kapkodnak a vállalkozók olyan emberek után,akinek nincs megfelelö végzettsége.Estleg mint eladót vesznek fel.Legalábbis nálunk Szlovákiában ez a helyzet.
Helo.
Valszeg ebben látjátok a boldogulásotok garanciáját. A barátom most szerzi a 2. diplomáját, de ő sem tudja, minek. Ráadásul én sem értem, mire jó szinte ugyanabból a témából mégegy diplomát szerezni. Inkább az angolt meg a németet kell tanulni.
Amúgy én is levelezőn szereztem a diplomámat. Nem kívánom mégegyszer átélni azt a lelki állapotot.
Ráadásul ismerek 8 általánossal nemegy vállalkozót, akik nagyon jól megélnek a józan eszükből.
Szóval, ha bírod cérnával, akkor érdemes csinálni, mert egyszer majd csak kamatozni fog. De nem hiszem, hogy csak ez az egyetlen út a gondtalan élethez.
cucu
Barátaim, az élethosszig tartó tanulás keretében ma újabb felsőfokú tanulmányokba kezdek. A végét nem is látom, olyan messze van (négy év). Ami a dolgot nehezíti, hogy mindezt munka mellett teszem és attól tartok, már kicsit elszoktam a tanulástól. A környezetemben nagyon sokan szereznek másod-, harmadik diplomát. Azon túl, hogy ismereteinket folyamatosan meg kell újítanunk, érdekel, kit mi visz rá, hogy felnőttfejjel beüljön az iskolapadba és mi segíti át a nehéz pillanatokban.
(Remélem, az első hozzászóló legalább 0. évfolyamos lesz.) :-))
