A csuda tudja, hogy elvált-e. Inkább hajlok arra, hogy beérett a vetés. Így kivülről nézve nekem olybá tűnik, hogy nem hiába költötték pénzüket a környező országok titkos szolgálatai és a magyar emigráns nyilasok a széljobbantakra. Persze ehhez az is kellett, hogy ilyen kutyaütő tehetetlen pöcsök játszanak kormányosdít mint a jelenlegi kormány és az ő ellenzéke. Az önmagában szvsz még nem egy tragédia, hogy társadalmi szerveződések jönnek létre, amik az állam erőszak monopoliuma után nyújtogatják mancsocskájukat, nagyobbik baj, hogy ezt se társadalom és se a politikai elit nem tudja kezelni. Számomra ez az aggasztó, felrémlik előttem Pityú testvérek országlása, amire ugyan ma Európában semmi esély sincs, de qrva sokba fog kerülni, mig Pityú testvérek ezt a társadalommal együtt fel is fogják majd.
A másik, ez a "balos" Index. Olyan nagy különbséget őszintén szólva én nem látok a nyíltan jobboldali portálnak deklarált Gondola és az itteni "balos" Index között. Tja, toboroztak anno net-kurucokat. Ez is beérett. Minden alakuló politikai formáció tért akar magának kiharcolni, így az elektronikus médiában is. Itt sikerrel veszi a jobbik az akadályt, mert egyrészt az Index mint tulajdonos nagy ívben tesz rá -szegény Nyirő-, másrészt meg a jelenlegi moderációs gyakorlat hátteret -minden ellenkező híreszteléssel szemben- bíztosit nekik.
Tja, mert nem értetted azt a finom nüanszot, hogy más egy beírást náci vetésnek minősiteni és megint más egy személyt nácinaknevezni. Töröltem egyszer egy beírását, hogy ez a Stürmerbe illik. Szegény rezső kikelt magából, hogy így nem lehet egy közszereplét megbélyegezni. Fene tudja, én takarékoskodnék a jelzőkkel ma is, holott most már sokkal letisztultabbak a viszonyok
A fogoly onnantól kezdve fogoly, hogy magasba emelte a kezét, és lefegyverezték.
Aki a fegyvere után kapkod, az nem fogoly, hanem ellenség, - márpedig arra lőni kell, mert különben ő fog megölni téged.
Van még másfajta fogoly is, - az leginkább levesben lelhető fel...
:O)))
Akkor lassan emelje magasba a kezeit, ne végezzen hirtelen mozdulatot, és legfőképpen ne nyúljon a fegyverhez.
És legfőképpen ne foglaljon el fegyverrel rendőrkapitányságot, - vagy ha igen, akkor tekintse a vállalkozását egy kockázatos tevékenységnek.
Ezt ugyanis egy hatalom sem tűri el, és ezt még te is megértheted, - pedig hát...
:O)))
A parancsnok elejtett foglyokat végzett ki, amit minden nemzetközi jog és civilizált törvény tilt. Persze egy bolsi nem civilizált, és a joggal sem tud mit kezdeni, de ez nem menti fel tettei alól...
Kedves speakerem,
Igen vicces lenne, ha egy parancsnok, akinek az a feladata, hogy fegyveres civilektől foglaljon vissza egy objektumot, az ne szándékosan cselekedne.
Szándékosan cselekedett, - az volt a szándéka, hogy az ellenőrzése alá vonja az épületet, ha kell erő alkalmazásával is.
Gondolom, te sem gondolod komolyan, hogy az adott szituációban meg kellett volna várnia, míg belelőnek, - aki egy ilyen helyzetben a fegyvere után nyúl, az számítson arra, hogy szitává lövik.
Ki fegyvert fog...
Ha tévedett, és csak a fegyverét akarta átadni, - akkor is. Várta volna meg az utasítást.
Utána meg már nehéz ám válogatni, - hiszen veled szemben a potenciális gyilkosaid állnak fegyverrel a kezükben, - vagy te, vagy ők, ugye...
Amit erről a népellenes parancsról valaha harangoztak neked, az nem a katonai esküben volt, hanem valószínűleg a politikai helyettes előadásából értesültél róla, - nem emléxel?
Akkor ne hivatkozz hülyeségekre.
Amit meg a statáriumról írsz, azt nem is értem, - én nem hivatkoztam erre, - ez nem az a szituáció volt, ahol jogászkodni lehetett, ez harchelyzet volt, kedves speakerem...
A bíróra meg olyan megjegyzést teszek, amilyet akarok, meg az a véleményem róla, ami, - nem én vagyok ugyanis a vádlott, sem a védője, de még a hallgatóság tagja sem, - hogy mit gondolhatok, azt pedig csak ti szeretnétek szabályozni...
:O)))
Okos vagy.
Nomármost azon túl, hogy ilyen hülyeségekkel nem dúsítják fel a katonai eskü szövegét, - akkortájt meg végképpen nem, - meséld már el, hogy mi abban a parancsban népellenes, ami arról szól, hogy a fegyveres civilek által elfoglalt belügyi objektumot vissza kell foglalni, - emellett a törvényes kormány adja ki a parancsot a felkelőknek a fegyverletételre?
Ha a parancs jogszerű volt, akkor innen már csak a fegyverhasználat körülményeit szabad vizsgálni, - és a fegyver előráncigálása sem hagy e tekintetben sok kétséget, hogy jogszerű volt, vagy nem.
A tömeg fogalmát pedig lennél olyan kedves körvonalazni, - lévén bizonyos szempontból a Déli Hadseregcsoport is tömeg...
Ostap, Ostap, - úgy láccik romlik az állapotod, - fordulj a gyógyászodhoz!
:O)))
Mint a leírtakból kitűnik Korbély induklatosan, de szándékosan cselekedett. Nemcsak azt lőtték le, aki megadta magát és át akarta adni a fegyverét, de a fegyvertelen menekülőket is. Ezt még a Ráksoi rendszerben is elvileg tiltotta a törvény. Én is voltam katona és ott kioktattak, hogy mi van akkor, ha a parancsnok megbolondul és azt parancsolja, hogy lőjem le egy társamat. Azt tanították, hogy meg kell tagadnom a parancsot, mert népellenes parancsot nem szabad végrehajtani. Ekkor így nevezték az elmebetegek megnyilvánulását. Gondolom, ezt óvatosságból tették bele a szolgálati szabályzatba, mert jobban féltek attól, hogy valamelyik bolsi parancsnokot lövi le a sorkatona, mint a társát.
Másrészt PuPu a satárium nem egyenlő a nyilaosk helyszinen felkoncolni utasításával, ezt csak te szeretnéd. Az szigorított és gyorsított bíróságfi itélkezést és büntető eljárást jelent, nem többet. Korbély ilyen szempontból egy internacionalista-szocialista gyilkos volt, az általad annyira gyűlölt nyilasok méltó párja. Nyilván, hogy kötelet érdemelt volna, ilyen azonban már szerencséjére nincs, 77 éves korára meg már az öt év börtön is elegendő, remélem.
A bíró szellemi képességeire tett megjegyzésed meg a bíróság megsértése, amit büntetni szoktak.
"Azon meg már csak röhögni lehet, hogy aki miatt tüzet vezényeltek, az azért nyúlt a pisztolyáért, hogy átadja, - nem tűnik ez túl életszerűnek."
Jó röhögést. El tudom képzelni, mennyire élvezed. :)
Persze, az az igazán életszerű, hogy "15 géppisztollyal, golyószóróval, kézigránátokkal felfegyverkezett tiszt" ellen pisztollyal megpróbálja felvenni a harcot. :)))
Mondjuk ez az ítélet sem azt támogatja alá, hogy a bíró egyátalán értené azt, amiről döntött...
Ha egy katona a törvényes kormányt képviselve végrehajt egy parancsot, akkor az - szvsz - a dolgát teszi.
Ha adott esetben valakit felszólít, hogy adja meg magát, és az a személy a fegyveréért nyúl, akkor minden épeszű ember lőni fog. Érdekes, - amikor az amerikai rendőr felszólítja a komát, hogy szálljon ki a kocsiból, és ha az a fegyveréért nyúl, akkor halomra lövi, - az teccik nektek...
Azon meg már csak röhögni lehet, hogy aki miatt tüzet vezényeltek, az azért nyúlt a pisztolyáért, hogy átadja, - nem tűnik ez túl életszerűnek.
Amúgy pedig a ti előadásotok szerint úgy folyt a forradalom, hogy a felkelők lukas zászlót lengetve vak néniket kísérgettek ide-oda a zebrán, majd jöttek a piszkos komcsik és beléjük lőttek.
Hogy ti nevetségesek vagytok, az hagyján, - de hogy a magyar bíróságok is egyre nevetségesebbek, az azért szomorú.
Úgy látszik minden kor kitermeli a maga Tutsekjeit, - ha a büntetési tételben ma nem is tudnak nekiveselkedni...
És mitől sortűz ez? A sortűz állítólag az, ha a fegyvertelen tömegbe belelőnek. Hol volt itt a tömeg, és különösen hol volt fegyvertelen?
És miért kellett elvenni a rendőrök fegyvereit?
Végtére is először azt kellett volna eldönteni, hogy a katonatiszt jogszerűen járt e el, - aztán azt, hogy a fegyverhasználat a korabeli szabályzat szerint jogszerű volt, vagy nem, - ezt az emberiség elleni bűntett kategoriát pedig teljesen devalválják azzal, hogy ilyen f*szkalapságokat próbálnak igazolni, mint ebben a perben is.
És még ti dumáltok a népbíróságokról...
:O)))
------------------------------------------
Öt évet kapott a tatai sortuzper vádlottja
Index
2001. november 8., csütörtök 17:14
A három halálos áldozatot követelo 1956-os tatai sortuz büntetoperében a Legfelsobb Bíróság csütörtökön kihirdetett jogeros ítéletével ötéves végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte a 72 esztendos Korbely János nyugalmazott alezredest. Az 56-os vérengzések miatt tíz éve megindult több mint 30 büntetoeljárás során az 1997-ben az bíróságon jogerore emelkedett salgótarjáni sortuzper után ez a második olyan ítélet, amely letöltendo börtönbüntetést állapít meg.
A Legfelsobb Bíróság ötéves szabadságvesztésre ítélte a 72 éves Korbély Jánost. A bíróság megállapította: Korbely 1956. október 26-án századosi rendfokozatban mintegy 15 géppisztollyal, golyószóróval, kézigránátokkal felfegyverkezett tiszt élén a tatai járási rendorkapitányság épületéhez ment - értesült az MTI.
Korbély tüzet vezényelt
A felkelok ugyanis korábban elfoglalták az épületeket, és a rendoröktol elvették fegyvereiket. Amikor a kapitányság belso udvarán egy civil a nála lévo pisztolyért nyúlt, hogy átadja, Korbely tüzet vezényelt, s maga is elkezdett loni. Két személy meghalt, ketten megsebesültek, két másik civil kimenekült a kapitányság belso udvarából, de az épülettol néhány méterre oket is leterítették; egyikük meghalt, társa súlyosan megsebesült.
Korbely János az eljárás során korábban azt hangsúlyozta, hogy a különítmény tagjai napok óta tartós stresszben voltak, az országban kihirdették a statáriumot. Az egységnek október 26-ára már négy halottja volt. "A történtek, oszintén mondom, megráztak, alaptermészetemnél fogva elítélek minden eroszakot" - fogalmazott egy korábbi tárgyaláson Korbely János.
A három éves börtönbüntetést öt évre súlyosították
A bíróság csütörtökön kihirdetett jogesos ítéletében Korbely János tettét több emberen szándékos emberöléssel megvalósított emberiség elleni buntettnek minosítette, és az elso fokon ez év januárjában a Fovárosi Bíróság katonai tanácsa által kiszabott hároméves szabadságvesztést öt évre súlyosította.
A tatai sortuzper többször megjárta az bíróságot. A 90-es évek derekán pótnyomozásra adták vissza az ügyet, 1998-ban több emberen elkövetett emberölésnek minosítették a történteket és elévülés miatt jogerosen megszüntették a büntetoeljárást. 1999-ben a bíróság egy másik tanácsa felülvizsgálati döntésben mondta ki, hogy az '56-os sortüzek ügyében, mivel emberiség elleni buntettek, nincs helye elévülésnek. Tavalyelott pedig új eljárás, immár a harmadik elsofokú büntetoper lefolytatására utasított a Legfelsobb Bíróság, mert a másodfokon elé került tényt megalapozatlansága miatt felülbírálatra alkalmatlannak tartotta.
Hát igen, erre mondják, hogy az életben szerencse is kell. Különben az az érzésem, hogy a velünk korabeliek tán toleránsabbak. Ennek oka lehet, hogy szüleink már hallottak szüleiktől az I.VH-ról, ők pedig megélték a II-at, hadifogságot, bombázásokat, a Rákosi érát, ahol jó "szokás szerint" mindkét oldal megkapta a magáét, majd 56-ot, ahol nekünk már voltak emlékeink, majd azokat az éveket ahol ellenforradalomról kellett beszéljünk, vagy megnevezés nélkül beszélni a forradalomról. Meg amit kifelejtettem, pedig fontosnak érzek: A világháború után mindenki megkönnyebbült, a bombázások, félelem hiányában, s valóban épitkezett, s reménykedett mindenki, s segített ahol tudott. Ezt hiányoltam a rendszerváltás utáni első kormányfői beszéd során, holott én az SZDSZ-re szavatam. Legalább szavakban hiányzott a hit, a lelkesedés, egy szomorú embert hallottam tárgyilagosan beszélni.
Ezért bosszantanak a RA beszédek, melynek kapcsán a Farkasházy szüvege jut az eszembe, a "Miért kommunistázol?", ami valóban szellemes, s találó volt:-)))
/56 után a Goldberger textilgyár festékkonyháján voltam segédmunkás, ami egy magyar Gulágnak is megfelelhetett volna, de igen sokat tanultam itt toleranciából:-)))/
"Pápán volt középiskolás, kiről szóbeszéd alapján elterjedt, hogy ellenforradalmár csemete. Azért nem sikerült az érettségi, mert oroszból megvágták"
Nekem ilyen szempontbol szerencsem volt. 56-ban a nagy nekibuzdulasban a diakok az altalanos iskolankban,mint sokhelyutt masutt is levaltottak "kommunista " igazgatot(igaz o volt az igazgato mar akkor is amikor meg polgari fiuiskola volt), es kineveztek egy masikat a bazisdemokracia szellemeben. Ezt aztan mar anyam meselte kesobb, hogy az iskolat az akkori szokasok szerint kivezenyeltek egy tuntetesre ahol en allitolag voros fejjel uvoltottem az elso sorban 6 evesen ,hogy munkasnak kenyeret ,Matyinak kotelet es anyam akinek ez az egesz dolog nagyon nem tetszett odajott es kipofozott a sorbol, azzal ,hogy te kis hulye ,tudod-e egyaltalan,hogy ki az a Matyi, es lehulyezte az egesz tarsasagot tanari karostul egyutt ,hogy milyen dolog ez gyerekeket kihajtani ilyesmire. Es a levaltott igazgato ezt nem felejtette el soha, aki szinten ott menetelt a sorban,mert mi mast tehetett volna,aki peresz 57 tol megint igazgato lett egeszen a nyugdijazasaig es en csinalhattam a legnagyobb facersagot az iskolaban , engem mindig kihuzott a szarbol. Vegul is neki koszonhetem.,hogy egyetemre mehettem, mert o beszelte le apamat,hogy ne menjek vegyipari technikumba, hanem inkabb az akkor indulo elso fizika kemia tagozatos osztalyba ahonnan sokkal konnyebb bejutni egyetemre,mint egy ipari technikumbol. Bar az oreg akkor azt josolta, mert o volt az elso tortenelemtanarom,hogy belolem politikus lesz, mert sokat beszelgetett velem akkoriban.
A sültgesztenyére én is emlékszem, telente árulták kis kályha mellett, s papirzacskóba adtak néhány szemet. Nem is tudom, hogy miért nincs már régóta. Tudod ezt már csak a korunkbeliek tudhatják. Egyszer édesanyám meleg kenyeret megkent vajjal, s rátett egy vékony szelet sonkát - még ma is összecsordul a nyál a számban. A lánytestvérem pedig egyszer látott, s kapott valamikor egy szem földiepret. Vihogva vitte haza, s mutatta édesanyámnak, hogy "nézd pattanásos cseresznye":-))) Ma kiváncsi lennék, hogy akik bolsiznak örülnek e, vagy csodálkoznak e csokoládé, narancs, vagy banán láttán.
Én még voltam Fehérvár környékén gyopotszedésen is, igy másként néztem a "magyar narancsot" a Tanúban:-)))
Érdekes, bennem is megmaradtak ezek az illatemlékek.
De más is. Jöttek a külföldi ujságírók, sosem látott autókkal és sohasem látott csokoládét osztogattak.
Megbizásunk volt a szüleinktől, hogy kérjünk ujságokat (cajtung bitte - ezt kellett megtanulni:))) Össze is gyűjtöttünk egy csomót, aztán nov. 5 után mindet elégettük, mert attól féltünk elviszik apámat, és házkutatásnál megtalálják őket. Azóta is sajnálom (mármint az ujságokat)
Aztán jöttek teherautók Pestről, rajta karszalagos egyetemisták. Ezekre ugy néztünk mint a félistenre:)))
Egy másik teherautóról meg narancsot és banánt osztogattak. Akkor láttam életemben először. Összegyűjtöttem a magokat és elültettük, hátha lesz nekünk is narancsfánk.
Na most jól eltértünk a témától, de Derek ezt idézte fel bennem:))))
Igen, amit mondasz az az én véleményem is. Az egyszerü katonai szolgálat is választóvíz lehet, hogy társainkat valóban megismerjük, de az IGAZI megismeréshez ilyen idők kellenek. Volt valamikoron egy áldott jó lélek főápolónk, ki kissé "bohókás" pali volt. Szélsőséges SZDSZ-es lett, amit nem nagyon értettem. Azt nem értettem, hogy egy politikában ennyire indulatos pali miért pont az SZDSZ-hez csatlakozott. Én kedveltem, igy engem elfogadott, még az ő égetését is. Ebédnél az egyik kedvenc húzásom az volt, hogy amikor elkezdte lélektelenül kanalazni a levest, pókerarccal kezdtem mondani, hogy a vértelen renszerváltást, Európa térképének átrajzolását HGY-nak köszönhetjük, akár pufajkás volt, akár nem. Elvörösödött, olyan lett a feje mint Pubinak, mikor ellentmondanak neki, s jött a törpeség, pufajka, meg minden. Mondta is, hogy nem eszi meg a paradicsomlevest, mert az bolsevista:-)))
Aztán magánbeszélgetéseink során kiderült, hogy édesanyját betegség miatt elvesztette. Édesapjának a háború elött tán egy kis cipészboltja volt, s tartalékos tiszt is volt. 1956-ban apja forradalmár volt, de fegyveres harcban nem vett részt. Aztán apja eltünt. Ő 12 évesen orosz laktanyákban, börtönökben, meg ahol csak tudta gyakorlatilag árván, tehetetlenül keresgélte az apját. Átmenetileg nagynénjééknél lakott a Mester utcában, ahol a nagybácsi csőgyárban volt munkás. Mikor valamelyik reggel jöttek a tankok /az öreg elötte éjszakás volt/ odarohant az ablakhoz, s ököllel fenyegette az oroszokat, ordított, hogy hagyják aludni:-))) Mint egy Bohumil Hrabal regényrészlet. Az oroszok pedig oda lőttek, ami a bácsit nem sétette, de átment a lövedék az egyetlen öltönyét tartalmazó szekrényen, meg a szobafalon.
Na rövidebbre zárva a szót apját megtalálta, kit megvertek, majd bőrtönbe került, s ezt követően nem élhetett a fiával. Ő /a főápolónk/ Pápán volt középiskolás, kiről szóbeszéd alapján elterjedt, hogy ellenforradalmár csemete. Azért nem sikerült az érettségi, mert oroszból megvágták. Ő, mint gyerek a politika helyett a nyelvre is haragudott. Késöbb a katonaságnál megbízhatatlanként a gyengálkedőre került, majd az egészségügybe.
Ha ma lincselés lenne, Ő lenne az első, aki megpróbálná megakadályozni.
Bennem a sultgesztenye szaga maradt meg legerosebb emlekkent es a Mindenszenteki sok gyertya a temetoben. Igaz en csak 6 eves voltam es akkor voltam elso altlanos iskolas.
Nekem 14 éves koromban a forradalom igen hosszú időnek tünt, akár heteknek, hónapoknak. Lényegnek tartom, hogy ki hol élhette át. Faluban, kis városban, megyei székelyen esetleg a fővárosban, s annak is milyen részén. Hogy hány éves volt, milyen volt a politikai meggyőződése, mit hallott a szüleitől, mit tapasztalt az 50-es évek diktatúrájában. Én 14 éves esős gimnazistaként a Köztársaság téren "ragadtam" nagybátyám halála után, potosabban kapcsán, s velem egykorú unokatestvéremmel csavarogtunk, s láttunk sok mindent. Az első napokban ünnepi mámort észleltem, az emberek emlékeim szerint felszabadultak voltak, s valóban láttam betört kirakatüvegek mögött árukat, mikhez senki nem nyúlt hozzá, s kalapokat valami szöveggel, mibe az emberek dobáltak pénzt, akár még papirpénzt is. TV hiányában a rádió, s a röplapok, szórólapok, utcán járó emberektől, szomszédoktól nyert információ volt a hír. Meglepett, hogy szinte percről perce alakultak a pártok, szerveződtek fegyveres alakulatok. Furcsa volt látni civileket fegyverrel, karszallaggal. Láttam barikádokat építő, harcra készülő embereket, de rohanó tömeget is valami rémhírre, mire elestem, majdnem eltapostak. A vidékiek szállitották az élelmet, volt is elég a környékünkön, de sokat kellett sorba állni. Egyszer dudorászni kezdtem valami balos indulót /az iskolában ünnepek alatt nyilván nem az Angelus pastorinbust énekeltük/, mire majdnem kaptam egy maflást:-))) Késöbb a halottak, tereken este a gyertyáktól világos friss sírhelyek, szénné égett harckocsizók, a meglincseltek engem is úgy érintett, mint Téged az áldozatok látványa.
Szóval spontán reakciónak gondoltam a szerencsétlen, arrogáns Gerő beszédet követően, mire baloldaliak, fiatalok, tanulók reagáltak, s nem horthysta katonatisztek, kapitalisták, meg arisztokraták. A kezdetben ünnep volt, mit a késöbbiekben árnyaltabbá tett a lincselés. A pártok egy része, megnyilvánulásuk, s a Mindszenthy beszéd legalábbi szüleimnek nem tetszett. Egy jó ügyből, forradalomból nem gondolnám, hogy rögtön a béke szigete lett volna.
Tán abban tudnám summázni a dolgot, hogy a diktatúrával elégedetlen emberek, sok korábbi párttag is reformot akart.
A késöbbi politika 56-ból is külön politikát csinált, annak megfelelően, hogy kié volt 1956.
Felnőttként került a kezembe az "1956 a sajtó tükrében", ami csalódás volt, mert csak néhány napról volt szó.
Apamat az a kollegaja jelentette fel aki minden ejszaka nalunk ultizott az oregemmel reggelig mert nem mert hazamenni, felt hogy lekapjak azok akik nemigen szerettek az oktober elotti idokbol, aztan azt allitotta az oregemrol ,hogy halallistakat allitott ossze, apam,aki pacifista volt es minden eroszakot elvbol ellenzett. Obelole Volan igazgato lett erdemei elismeresekent, apam meg maradt melos a Maortnal.
Ami a legjobb ,hogy egy munkatarsa aki omiatta diszidalt meselte nekem valamikor a Balaton mellett a hetvenes evek elejen, amikor mar hazajart,hogy kepzeljetek meg ki jelent meg nalam Svajc-ban potyazni, hat az a szemet XY aki kirugatott 56 utan a vallalattol.
Van otthon egy fenykepem 56 nyararol(akkor nyert a Vasas 9:2-re a Rapid ellen ,ott hallgattuk a radioban, sosem felejtemn el) amikor a kanizsai Maort uduloben Alsobelatelepen ott ul ez a harom ember,mint fiatal, akkor kb 30-32 eves jovagasu fickok egymas mellett az udulo molojan. Ma mar egyik sem el. Apam , a feljelentoje es aki disszidalt.
Már édesapám sem él, s sok idősebb szzemtanú, barát sem. Az általad mondottakat támasztja alá édesapám egyik szegedi haverja, ki Szegeden végezte el a jogot, mikor apám az orvosit. Az ismerősünk Jászberényben volt rendőrkapitány vagy mi /nem tudom, hogy akkor igy nevezték e őket/. A nép nem utálhatta, mert Ő is a munkástanács elnöke lett, s 56 után kapott rendesen, s hosszú éveken át járt hozzánk, már mint kocsikisérő. Állitólag borzasztóan összeverték.
Abban is igazad vagyon, hogy a csőcselék jobb és baloldalon is csőcselék marad.
A Tanú erre igen csak bizonyíték, gondolj a verőlegényre:-)))
Ami a csőcseléket illeti: minden forradalomban jelen van a csőcselék. És nemcsak a forradalmakban, hanem minden olyan szituációban, ahol felborul a megszokott rend. Ez a dolgok "normális" velejárója.
Soha nem szabad az un. csőcselék tetteit a valódi célokkal azonosítani.
56-ban is jelen volt, de nem ez volt a jellemző.
Érdekes kérdés viszont, mi lett volna, ha az orosz tankok nem verik le a felkelést. Sokszor elgondolkodtam ezen. Vajon milyen rendszer alakult volna. Ki-kinek a torkának esett volna? Ki maradt volna felül?
Ez is érdekes téma. Mi a véleményetek?
Sajnos sokan nem elnek mar Pl Se apam se keresztapam aki mar inkabb a forradalom utovedharcaiban a munkastanacsokban vettek reszt aktivan.
Erdekes dolgokat meselt apam,hogy bizony a csocselek a munkahelyeken is igencsak jott fel akik addig kussoltak es neki mint a regi szocdem iskolaban nevelkedettnek igencsak nem tetszett sokminden ott. Ez persze nem akadalyozta meg a pufajkasokat,hogy mindkettojuket begyujtsek egy kis eligazitasra,hogy megtanuljak hol lakik a munkasosztaly uristene.
Akkor haragudtam az amerikaikra, de eszembe jutott, hogy a 48-as szabadságharc után, a 3 millió koldus országának, a II. VH, s 56 menekültjeinek befogadó országa volt. Ha a nagypolitikát nézem akkor haragudhatunk a tatárokra, törökökre, a monarchiára, Trianon révén a kisantantra, a Jaltai konferencia szövetségeseire, ahol tán csak Churchill képviselte a hozzánkhoz közelebb eső partraszálás tervét, az oroszokra, majd a szovjetekre ... meg még sok emberre, ki nem tudja, hogy a déli harang miért szól, s minket a valamikori aranycsapattal azonosítanak, ahol cigányok ülnek a lovon, s hegedülnek, s fővárosunk Bukarest. Szóval az ambivalens érzésemet, tudatalattimat jelezhette a szmájli.
Sok szép ügyben csordogált már magyar vér, de az elismerés szelektiv. Többnyire Szerb Antallt szoktam citálni, ki a Pendragon legendában írja tán, hogy "minden jótett elnyeri méltó büntetését":-))))