"..Hát, nem tudom, de szerintem szanszkrit tudás nélkül is érezhető, hogy a keresztény misztika nem ugyanaz, mint amiről itt yóga kapcsán szó van..."
A misztika rész minden vallásban ugyanaz, mert anyagi szintű energia manipulálódik, keveredve némi lelki világbelivel....A keresztények misztikáját ugyanúgy tudja mindegyik másik vallás is, csak van amelyik tovább viszi azáltal,hogy irányítani is tudja, van amelyik megáll ott, hogy tapasztal és kész.
"..A keresztény misztika valamilyen módon mindig Isten és ember közvetlen kapcsolatát jelenti, ami emberi részről egy teljes nyitottságot, odaadást jelent, de mindig Isten felé irányul..."
Ez a kapcsolat igazából egy olyan feltételezésen alapul, hogy elhiszem, amit a Biblia ír, amit a keresztények mondanak és vallanak. A közvetlen tapasztalása némi misztikus dolognak, vagy érzéseknek, még nem hit, hanem egyszerűen hiszékenység. Megtapasztalni egy magasabb szintű szeretetet, mint amit addig érzett az ember, még nem misztika, csak olyasmit érzek, amit addig nem....de a vallásnak az a lényege, hogy ezeket a különleges viszonyulásokat létrehozza az emberben, az elmét átszoktassa arra, hogy a tudatot engedje megnyilvánulni, s az érzelmeket se korlátozza le a hamis ego szintjére, hanem engedje szabadon áramolni, persze a vallásos elvek keretein belül, amely inkább erkölcsös, mint korlátolt.
"..Tehát ami a keleti "misztikázás" és ami - amint írod - a hindu tradíció szerint is nem az Istenhez való közeledés eszköze, az ne lehet ugyanaz..."
Minden vallás Istent célozza meg "tapasztalás" gyanánt, szóval az oda vezető úton sok tartozék van, amit használ, birtokol, vagy csak átenged önmagán az úton járó. Ez a misztikára is vonatkozik. A keresztények az "ördöggel" megoldják azt, hogy a misztikus megnyilvánulásokat lekorlátozzák addig, hogy létrejönnek, nincs vizsgálat, hogy hogyan keletkezett, keletkezhetett, mert az "ismétlés" már az ördög műve, vagyis a misztikus képesség irányítóját megszállta a gonosz.
A hindu tovább megy, neki nincs ördög, neki tudása van arról, hogy a lelki gyakorlatainak van ilyen velejárója, megnyilnak kapuk, amin be kell menni.
De a kisgyereket is meg kell tanítani, hogyha bemegy egy boltba, és lát a polcon csokit, cukrot, miegyebet, nem veheti el úgy, hogy ne adna cserébe érte valamit(itt leginkább pénzt>>>mondjuk a miszitkával kapcsolatban előbb adunk, de nem tudjuk, mit kapunk>>>bár vannak szintek, amelyeknél a megjelenő képességek azonosak). Tehát a kereszténységben megjelenő misztika is azonos azzal, amit a hindu tapasztal, csak éppen a hindu tovább megy, alkalmazza a tudást, ami vele jár, a keresztény meg hagyja megtörténni és tovább sem lép. Itt van megakadva, mert a fejlődése le van korlátozva.
"..Ebben az esetben hogyan is van ez a dolog? Az asszony hite hatására Jézusból árad ki erő?.."
Ez az, amit a keresztények nem tárgyalnak, hagynak megnyilvánulni, mert minek belemenni olyasmibe, aminek az alapjait magyarázni kell, rengeteg tudást kellene ezügyben átadni, s a Bibliának nem az a célja(nem boncolgatnám az eredeti célt).
A hindu tudja, hogy Jézusnak ezen a szinten milyen minőségű és mennyiségű energia szintje van, s az, hogy ilyen beteg embereket látunk a közelében meggyógyulni, az Jézus mellett szól bizonyítékként, vagyis az energetikai megnyilvánulásoknak van visszahatása, a hirtelen, vagy spontán gyógyulás létrejötte is egy nagyon magas szint. A Védikus Szentírásokban is vannak történetek, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkező szent ember rendelkezik olyan energiákkal, hogy ez a környezetében létre jöhessen.(a modernkori elemzések ismerik, mint pszichológiai folyamatot, amikor a hívő a beteg ember látványától létrehozza ezt a kiáradást>>>van valami szakkifejezés rá, de nem jut az eszembe).
"..Mert az inkább gondoskodást és felelősségvállalást jelent a számomra. Tehát azt, hogy az ember gondjaira bízatott a föld..."
Ha átolvasod a hindu teremtéstörténetet, megnézed a lelki evolúciós skálát, a 400 000 emberi létformával, akkor láthatod, hogy Brahmá, a teremtő is szerepel a csúcson. Vagyis maga a teremtésre "alkotott" személy is halandó, csak éppen sokkal több ideje van erre a "tevékenységre", mint a mi kiszabott mostani 100 évünk a saját dolgunk bevégzésére....Szóval a nálunk magasabb szinten lévő nemhogy felügyeli, hanem éppen teremti ezt a világot, akkor az alatta lévők miért ne gondozhatnák, irányíthatnák, más szóval uralhatnák. Persze nem ebben a korszakban...itt a teljes tudatlanságban teljesen mások a visszahatások, mint a tiszta tudatos rendszerben, mint amilyen a satya-yuga kora. Itt ezt a szintet elérve kész katasztrófa az irányíthatóság, mivel a visszahatások nagyjából úgy alakulnak, hogy a tiszta kiáradás szintbe hozza a negatívakat, vagyis ha pozitív változást akarunk, akkor pusztulás jön létre, rengeteg negatív karma érik be, aminek a tudatosulása nem szerepel sok hívő tudásában, vagyis a negatív karmák beérését(sorozatban) sorscsapásként élné meg. A hindu érti, hogy a saját érdeke, de a keresztény pld. nem venné jó néven, ha attól lenne szegény, mert áldást kapott, s hogy a lelki élet gyakorlati értékeit értse, bekerül az ehhez szükséges helyzetbe...szegény lesz pld.
De ennek a "uralkodjék mind az egész földön"-nek nagyjából az az értelme, hogy nem vallásfüggő, vagyis a megvalósításban lehet szerepe a vallásnak, de a megnyilvánulás már mindenkit érint, aki ezen a bolygón van, függetlenül attól, hogy most keresztény, vagy hindu e.
"..Jézus esetében pedig szerintem az elsődleges cél nem az volt, hogy megmutassa, hogy ő eljutott arra a szintre, hogy még a természet erőin is képes uralkodni (és szerintem nem is az, hogy muszáj volt valamit tenni), hanem hogy hitet ébresszen vagy az éppen ébredező hitet megerősítse. (Ezért nem tett olyan csodát, ami nem ezt a célt szolgálta.) .."
Írtam volna, hogy ez lenne a cél? Mikor a keresztre feszítés előtt felszólították, hogy tegyen csodát, akkor sem tett....szóval ha nagyon sarkos akarok lenni, akkor az, aki megtapasztalja azt, hogy vannak misztikus dolgok, amelyket le lehet utánozni, újra lehet "csinálni", nem biztos, hogy úgy dönt, hogy meg is teszi....dönthet úgy is, hogy esetleg nem vesz részt mondjuk a hindu tűzceremónián és nem vizsgázik olyasmiből, aminek az irányítása szerinte neki nem feladata.....hinduknál is dönthet úgy az illető, hogy addig megy, ameddig amúgy a keresztényeknél szokás.....
"...A világunk működése fizikai törvényeken alapul. Van egyfajta rend, amibe Isten sem avatkozik be kívülről sokszor, mert akkor nem rend lenne, hanem valamiféle szeszély..."
A hinduk szerint Isten soha nem jön el a lelki világból, az anyagit egy általa összeállított rendszerrel működteti(ok-okozati rendszer>>>karma), vagyis bármit találj ki, a rendszer választ ad Neked rá.....benne van a "pakliban".
Ha a hívő Istennel akar találkozni, akkor fel kell fejlődjön olyan szintre, hogy megérdemelje azt, hogy találkozhasson. Ez az önmegvalósítás folyamata, a keresztények ezt nem művelik...szerintük kivitelezhetetlen....Mégis létezik és megvalósítható, mások másképp vélekednek, mást csinálnak, mást gyakorolnak, holott ugyanannak a rendszernek a részei....az egyik csak egy szintig jut, a másik megy tovább. Ez a rendszerben azt eredményezi, hogy a két (vagy több) különböző megvalósítás nem összehangolható, az információ halmazok csak részben fedik egymást, és ellentéteket, ellentmondásokat szülnek....
Magyarra fordítva, ha egy területen találkozik a kétféle filozófia, akkor ott konfliktus fog keletkezni. Persze a magasabb szintű nekiállhat hamukázni, addig terjeszteni a tant, ameddig szerinte a másiké érhet....de akkor meg a saját vallását nem gyakorolja rendesen, mert az őszinteséget a hamukázással nem lehet összeegyeztetni vallásgyakorlatilag....Valaki vagy hazudzásra adja a fejét, vagy nem....és azt számontartani, hogy ennek ennyit mondok csak, a másiknak még annyit se, az eléggé egy őszintétlen hozzállás....
Akkor már az is jobb, ha némasági fogadalmat tesz az ember, befogja és nem csinál semmit.....
"...Amikor valaki szelet idéz majd leállítja (még ha csak azért is, hogy kiderüljön, eljutott-e már arra a szintre), az tisztában van vele, hogy mennyire avatkozik be olyankor a természet rendjébe? ..."
Nézd meg, hogy a mélyen a misztikába ágyazódott tudást hordozó vallások miből építettek templomot már régen és hogy azok a templomok még most is állnak....se szél, se hó, se jégeső....semmi nem árthat nekik, mert ELEVE úgy lettek megalkotva, hogy ezeket a "próbákat" kiállják....Nem gondolták, hogy lutri, hogy vagy megjelenik az Isten minden energiájával körülvéve(levonzott energia, nem személyes, csak kiáradás, kombinálva a hívő belső kiáradásával>>>ha így jobban tetszik), vagy nem és akkor építhetünk téglából, vályogból, vagy akármiből templomot. Nem. Hatalmas kőtömbökből építették, mert ezek a misztikus dolgok megismételhetőek....igaz nem sűrűn, mert tisztaság és megvalósítás vonzata van, és nem sűrűn terem ezen a bolygón ilyen szintű megvalósítás, de azért nem olyan ritka, mint gondolnánk....mert akkor mindegy lett volna, miből építik.....ha száz évenként jönne egy, akkor is megérné újat építeni....de nem így van.....ezért alapból úgy csinálják, akárki, akármikor megy át és próbádzik, ne legyenek gondok, ha "visszajelez" az Isten, hogy részese vagy egy olyan tudásnak, aminek amúgy nem olyan sokan manapság...már a 6 milliárdhoz viszonyítva persze.....
"..Aki sokat kapott, attól sokat kérnek számon..."
Ezt ide a végére tettem, mert ismerős és nem vagyok tőle odáig, meg vissza....
Halottam már más megfogalmazásban is, de mindegy hogy mondják, elvárással teli szórazást ígér annak, aki az elváró....
A számonkérés egy következetes dolog. Az Istenszeretet meg nem az...az egy spontán megnyilvánulás, az Isten is tudja, minek kérne számon? Számon az emberek kérnek, mert azt hiszik jár valami....de csak a szájuk általában....
Hát, nem tudom, de szerintem szanszkrit tudás nélkül is érezhető, hogy a keresztény misztika nem ugyanaz, mint amiről itt yóga kapcsán szó van. A keresztény misztika valamilyen módon mindig Isten és ember közvetlen kapcsolatát jelenti, ami emberi részről egy teljes nyitottságot, odaadást jelent, de mindig Isten felé irányul. Tehát ami a keleti "misztikázás" és ami - amint írod - a hindu tradíció szerint is nem az Istenhez való közeledés eszköze, az ne lehet ugyanaz.
"a feltétlen hit nyitja meg a kaput, a hit Istenben, hogy tesz valamit"
Van egy jelenet az Újszövetségben. A 12 éve vérfolyásban szenvedő asszony gyógyulása.
"Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.
Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?"
Ebben az esetben hogyan is van ez a dolog? Az asszony hite hatására Jézusból árad ki erő?
Érdekes a Bibliából általad idézett rész ilyen módon való értelmezése.
"És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon."
Olvashatjuk pár sorral lejjebb. Itt mondjuk az uralkodjatok felszólítás már csak az élőlényekre terjed ki. Mondjuk biztos a "hajtsátok birodalmatok alá" kifejezést is tudod úgy értelmezni, hogy mindez felszólítás vagy engedély arra, hogy valaki természetfeletti hatalmat gyakoroljon, de szerintem még az "uralkodjék mind az egész földön" sem erre vonatkozik. Mert az inkább gondoskodást és felelősségvállalást jelent a számomra. Tehát azt, hogy az ember gondjaira bízatott a föld. Tudom, a földi birodalmak esetében az uralkodói hatalom nem igazán így jelent meg, de az emberi hatalmaskodásra nem építhetjük fel Isten szándékának megfejtését. Mennyivel máshogy működne az emberi társadalom, ha mindenki, akinek hatalma van, tisztában lenne azzal, hogy az ő feladata azok szolgálata, akiknek a sorsáról dönt. Aki sokat kapott, attól sokat kérnek számon.
Jézus esetében pedig szerintem az elsődleges cél nem az volt, hogy megmutassa, hogy ő eljutott arra a szintre, hogy még a természet erőin is képes uralkodni (és szerintem nem is az, hogy muszáj volt valamit tenni), hanem hogy hitet ébresszen vagy az éppen ébredező hitet megerősítse. (Ezért nem tett olyan csodát, ami nem ezt a célt szolgálta.)
A világunk működése fizikai törvényeken alapul. Van egyfajta rend, amibe Isten sem avatkozik be kívülről sokszor, mert akkor nem rend lenne, hanem valamiféle szeszély. Ha valamibe beleavatkozunk, annak következményei vannak. Amikor valaki szelet idéz majd leállítja (még ha csak azért is, hogy kiderüljön, eljutott-e már arra a szintre), az tisztában van vele, hogy mennyire avatkozik be olyankor a természet rendjébe?
Már többször kerültek szóba ezen a helyen is a képességek, erők, jelenségek és azok tudatos illetve spontán működése; legyen az egy misztikus élmény, történés vagy egy tudatosan előidézhető dolog. Gyakran látni, hogy a (sajnos nem csak) nyugati szellemi iskolákban a spirituális fejlődést bizonyos képességek kifejlesztésével, uralásával társítják úgyannyira, hogy hajlamosak ezt célként kitűzni. Nem is csoda, hiszen a mai modern nyugati civilizációban különösen nagy az igény ezekre a jelenségekre. Amire azonban ők utalnak, nem más mint egy a pszichikus világhoz tartozó terület, aminek értéke kapcsán kár lenne illúziókat kergetni, hiszen semmi közük nincs a spirituálishoz. Itt mágiáról vagy pszichikus erőkről beszélhetünk amik egy egyénnél megjelenhetnek spontán, vagy a természetes fejlődés eredményeképp, különös figyelmet azonban nem érdemelnek. A velük való túlzott foglalkozás egyben veszélyt is jelent, amennyiben ez a tanítvány figyelmét az anyagi vagy finomanyagi világ területére összpontosítja és ott fixálja, elvonva azt a magasabb régiók megismerésétől. Ezért a misztikusoknál rosszabb a helyzetük azoknak akik tudatosan az irányított képességeken, az erők megszerzésén dolgoznak. Persze mindez csak spirituális szempontból érvényes.
"..(Illetve az is lehet, hogy amit a keresztények misztikának hívnak, arra egy hindu már más szót használ esetleg.) .."
Biztos van megfelelője, de én nem vagyok szanszkrit nyelvtanár, annyit tudok, hogy a yógával foglalkozók nagy része szembesül a misztikával, s ezért a yogít hívják misztukusnak, de maga a yóga szó kapcsolatot jelent. Szóval a keresztényekre visszatérve, maga a keresztény is lehet yóga gyakorló, de yógí nemigazán. Ez a kontrollált, újraismételhető képességeket jelenti, vagyis a misztikus tudja, hogy mit csinál "misztikázáskor", s mindig le tudja utánozni.....
"...vagy egyenesen akadályozza a közeledést, akkor a keresztény törekvés szempontjából nincs értelme, ..."
A hindu tradícióban is ez a bevett szokás, vagyis igen kereken el van utasítva a misztikázás az Istenhez való közelítés környékéről, vagyis aki a misztika nagymestere, az az ahankára(hamisego) nagymestere is. Vagy rábízza az ember magát Istenre, vagy nem. Nincs áthidaló megoldás.
"..A Jézus lecsendesíti a vihart példád keresztény szemszögből nézve kicsit sántít. Egyrészt, mert Jézus bár parancsolni tudott a szélnek, a viharnak (a természet erőinek), ez nem öncélú cselekedet volt a részéről.."
Valóban nem, egyszerűen muszáj volt lecsendesíteni, mert ha valakinek van rá képessége, akkor legfeljebb akkor használja, amikor muszáj valamit tenni, mert nem lehet ölbetett kézzel ülni, hogy most elsüllyedünk, vagy nem. A legtöbb képesség így nyilvánul meg egyébként, a feltétlen hit nyitja meg a kaput, a hit Istenben, hogy tesz valamit. Tesz. Megmutatja, hogy teljesedjen be pld. a Biblia azon mondata, hogy:
" Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon."
Szóval nem csak az élőlényekről szól a felhatalmazás, hanem mindenre kiterjed, ami a földdel kapcsolatos. Így van ez a széllel is, vagy a hullámzással. A természet fölött uralkodni-ból keletkezett a természetfeletti hatalom....és ha átgondolod, pont azt jelenti Jézus megnyilvánulásában is. Van egy felhatalmazott, aki megvalósított bizonyos lelki szintet, tanító volt(bocs, nekem nem Isten), és a tudást átadta az embereknek.
Ilyen képességeket a hindu misztikusok is sokat tudnak, produkálnak, de egyre kevesebb tétetik "közhírré", mert a világ lement tuati szinten oda, hogy még mindig boszorkányságban, meg mindenféle wuduban hisz, közben számítógépen csetel....:)
Szóval a tűzceremóniás bemutatás is pont azt szolgálja, hogy valaki megvalósította-e már azt a szintet, hogy természetfeletti képessége legyen. Ennyi.
Jézust az húzza ki a misztikázásból, hogy mikor a papok kérték, hogy csináljon csodát, nem tette. Ha meg is tudta ismételni, nem mutatta be, vagyis Istenre bízta a döntést, hogy mi fog történni Vele.....innen a karma a papoké. Ez egy láthatatlan fegyver, kétezer éve forog a zsidók feje fölött....és időnként lecsap.
"..De ettől még a keresztény, akinek ennyire élő és közvetlen a kapcsolata Istennel, nagyon jól tudja, hogy mindez hogyan működik..."
Ha le tudod utánozni, akkor "belső kiáradásod van", vagyis Te magad generálod, hozod létre, manipulálod az anyagi elemeket olyan formán, hogy abba Isten nem lép közbe. Ha tízszer idézel szelet és tízszer állítod le, akkor szerinted isten ott áll, és egyszer felkelti, egyszer meg lecsillapítja? Nemigen. Te magad vagy az irányító....de a tudás megszerzése, felruházása az Istentől való, vagyis magát a tudást kapod Istentől, amikor először lehetővé teszi számodra, hogy felülkerekedj a természet kötőerőin. Hogy hogyan jut az ember oda fel, arról a védikus tudományok részletesen beszélnek, szóval az már egy alapból magas szint...és utána jön a fekete leves.....A hatalomvágy. Akiben még van, az bebukta, akiben nincs, az mehet tovább.....ha hagyják. Mint tudjuk Jézus nem ment itt tovább...máshol folytatta....
Igazából nem a hangsúly a lényeg, hanem a tartalom.....és akkor sem lehet mérget venni rá, hogy kivételek nincsenek. Általában mindig vannak.
Pld. a lelki mester szintjével kapcsolatban említenek többször írások "saját erőből" hozzáadott megnyilvánulást, vagyis annyira eltökélt a tanítvány, hogy a "föntiek"-től plusszba kap áldást. Így fordulhat elő, hogy valaki olyan képesség birtokába juthat, amit a mestere nem tudott olyan kifinomult szinten.
Van egy történet, hogy egy tanítvány felkeres egy tenyérjóst, mert szeretne szanszkrit tanár lenni és kíváncsi rá, hogy a tenyerében ez meg vagyon-e írva, és ha igen, "mennyire". A jós megnézte a kezét, és közölte, hogy kezdjen más foglalkozás után nézni, mert ahol annak a vonalnak kellene lennie, hogy ő szanszkrit nyelvtanár lesz, nincs semmi. Erre a tanítvány elővett egy kést és megkérdezte, hol kellene annak a vonalnak lenni? ....és "behúzta".
Nem ismerem ezt az érzést, nem tudom leírni, nem játszom ilyesmit....
De ha a lehetőségeket nézem, hogy mekkora esélye lehet a nyerésnek, szerintem ez mindkettőnél pont ráillik az illúzióra, csak az egyiknek kisebb a mértéke, mint a másiknak....de illúzió mindkettő. Eltekintve attól a másik illúziótól, hogyha nyer az illető, szintén illúzióban van, ha azt hiszi, hogy az a pénz az övé. Az igazi birtokos Isten, az, hogy a karmánk szerint mennyit juttat, az már a születésünk pillanatában eldől. Ha járt, akkor úgy is megkapjuk, ha nem, akkor meg felesleges az erőlködés, mert úgyis visszahatást fog szülni....a plusszban való bezsebelés lopásnak számít....Ezért van meghatározva(szentírások elvei), hogy annyit dolgozzon az ember, amennyit normális szinten be tud vállalni, s a munkája gyümölcséhez(mondjuk a fizu) ne ragaszkodjon, vagyis olyan dologra költeni, ami előrébb viszi az embert az önmegvalósításában helyes, érzékkielégítésre elpocsékolni hiba.
Valóban a keresztény misztika ettől eltérő. (Illetve az is lehet, hogy amit a keresztények misztikának hívnak, arra egy hindu már más szót használ esetleg.) A keresztény ugyanis Istent keresi, Istent akarja megismerni. Ennek megfelelően a misztika (mármint amit a kereszténység annak nevez) csak addig érdekes a kereszténység számára, amíg az közelebb visz Istenhez. Ha nem visz közelebb, vagy egyenesen akadályozza a közeledést, akkor a keresztény törekvés szempontjából nincs értelme, tehát valóban nem is gyakorolja. (Ha jól rémlik, Avilai Szt. Teréz volt az, aki elég jól leírta ezt a dolgot.)
A Jézus lecsendesíti a vihart példád keresztény szemszögből nézve kicsit sántít. Egyrészt, mert Jézus bár parancsolni tudott a szélnek, a viharnak (a természet erőinek), ez nem öncélú cselekedet volt a részéről. Bár igazából azt nem tudom, hogy ez a tűzceremónia amit írsz, mire jó, lehet, hogy az sem öncélú, minden esetre keresztény szemmel nézve, ha nem visz közelebb Istenhez, akkor sok értelme nincs. Másrészt Jézus keresztény szemmel nézve nem egy guru (vagy nem tudom én micsoda), nem egy nagy hatalmú tanító, hanem maga Isten, aki belépett a történelembe. (Tudom, hogy vanak olyan magukat kereszténynek tartó gyülekezetek, amelyek tagadják Jézus istenségét, de az én szememben ez álkereszténység, de ettől ők még hívhatják magukat kereszténynek, ha nekik az tetszik)
Azon egyébként el lehetne vitatkozni, hogy mi nagyobb dolog lecsendesíteni egy vihart vagy menthetetlen beteget meggyógyítani esetleg halottat életre kelteni, de utóbbiakat nem egy szent is véghezvitte (lehet, hogy volt olyan is, aki elbánt a viharral vagy a természet más erőivel is, de most hirtelen nem jut eszembe és nincs időm utánakeresni). Bár azt megint nem tudom, hogy ez most a "belső kiáradó" kategória-e hindu szemmel nézve. Mert keresztény szempontból mindez nem a szent saját műve, hanem Istené. A keresztény szent "csak" hittel fordult Istenhez, és a közbeavatkozás már Isten tette. De ettől még a keresztény, akinek ennyire élő és közvetlen a kapcsolata Istennel, nagyon jól tudja, hogy mindez hogyan működik.
Példázatot is mondott nekik: "Vak vezethet-e világtalant? Nemde, mindketten árokba esnek." "Tanítvány nincs a mestere felett: egészen kitanultan is olyan lesz, mint a mestere." (Q-forrás, Prőhle Károly fordítása)
Azért így kicsit másak a hangsúlyok mint a mai fordításokban v.ö. LK11,39-40
Ha a misztikával, akkor azt tudom mondani, hogy vannak olyan képességek, amelyeket irányítani lehet(tulajdonképpen mindet). Amíg a tanítvány nem tanulja meg, addig a hinduknál ugye a pap mutatja be az áldozatot. Az áldozat bemutatásakor előjönnek olyan dolgok, amiket azonnal kell irányítani.
Vegyük példának azt, amikor Jézus lecsendesíti a vihart és a hullámokat. Egy tűzceremóniánál meg lehet idézni minden elemet, tűz, víz, föld, levegő, éter. Ha szél elem van megidézve(levegő), meg is jelenik, tudni kell uralni. Ha nem tudja a tanítvány, megteszi ezt helyette a képzettebb(vagyis a vizsga nem sikerült). A keresztényeknél nincs ilyen áldozati bemutatás, vagyis ezekre a dolgokra semmilyen felkészítés nincs. Viszont Jézus mégis tudta ezt művelni(vannak olyan feljegyzések, hogy Jézus járt és tanult Indiában...ez sajnos pont alá is támasztja ezt). Tehát az irányítottságot így értsd a hindu vallásfilóban, ami a misztikus képességnél értendő.
A tanítványt nyilván irányítja a guru, de csak a tanításokkal, befolyásolással nem szokták. Az álmokon keresztül történő felvilágosítás, tudás átadás lehet ilyen, de azt is a tanítvány dönti el, hogy hogyan alkalmazza az így kapott információt.
A "belső kiáradó"-t szerintem szintén a misztikával kapcsolatban használtam itt, s ezt takarta, amit Jézussal kapcsolatban is használtam, hogy a misztikus maga generálja, vagyis újraismétli az eseményt.
A keresztény szenteknél ilyen nincs. Spontán jön létre, mégha ő maga teremti is meg a feltételeket a hitével....magyarul nem tudja hogyan működik, csak mellékhatásként jelenik meg.....bár szerintem Jézust oda lehet tenni kivételnek.
Hibapontos totókulcsok alkalmazásával az alaptippért fizetendő összeg töredékéért játszhatunk. Ennek ára, hogy az alaptippen elért találatok számánál 1 hibapontos kulcs esetén 1-gyel, 2 hibapontos kulcs esetén 2-vel kevesebb találat van 100%-osan garantálva.
tehát hathibapontos totókulcsnál csak a nyerés illúziója marad
mondjuk a pillanat aztán minden megy tovább, mint régen
Nem mindenhol értem pontosan, amit írsz (és ez nyilván nem a te hibád, hanem abból ered, hogy a keleti misztikáról nem sokat tudok). Szóval inkább előbb kérdezek, mielőtt válaszolnék a felvetéseidre:
Itt van mindjárt ez az irányítottság kérdés. Ki irányít ilyenkor? Az ember saját magát, vagy másik ember (mester a tanítványt)?
Mit takar a "belső kiáradó" kifejezés?
Sejtem, hogy nagyon primitívnek tűnnek neked ezek a kérdések, de kérlek nézd el nekem (és lehetőleg próbáld megválaszolni úgy, hogy én is felfogjam ;) )!
A hindu mesternek nem is célja....ha a tanítással elérte azt, amit így kell szerezzen tapasztalatot, majd lép tovább....az az út már nem vezet ide vissza. Már a tanítás megkezdésénél is tovább jutott, mint a nirvána. Hindu nem lehet oktató, amíg túl nem jut ezen a szinten....
Ha a lelki mester egy áttetsző, közvetítő közeg, akkor a tanítványnak alapból elengedhetetlen szüksége van rá, ha csak addig is, amíg a beléptetéshez szükséges energiát meg nem kapja. Hidd el, tapasztalat, hogy a spirálba ugyan magadtól lépsz be, de a másik oldalról az elfogadás a mester segítségével jön létre. Te még azt sem tudod, mi folyik körülötted, de a mester már egyezkedik a másik világbeliekkel, hogy azért Te jó ember vagy és megérdemled, hogy oda juss....
Szóval nem lúzerek, csak néha megbotlanak.....sok kavics, meg hasonlók vannak szanaszéjjel hagyva.....nem is csoda.
Aki direktbe néz játéknak, na az.........nem is mondom, mert csúnya.
lényegében az idő fogalma abból a szempontból viszonylagos, hogy kell-e adót fizetned, vagy nem........
egy valami, ami többé teszi a tanítványt a mesterénél, hogy ő nem keres magának tanítványt mert az vargabetű, mint már máshol is írtam visszalépés nem mer belépni azon az ajtón, amit ő maga nyit ki, inkább odavezet mást, és a tanítvány szenében fog azzá válni, amivé isten szemében szeretett volna tehát minden mester egy lúzer
Igazából nem az a kérdés, hogy többet akarsz-e tudni a mesterednél, hanem az, hogy amit Ő tud, azt akarod-e tudni. Innen lehet másik utat választani, ha a válasz: nem.
Egyébként a tanítvány azt a szintet éri csak el, amit a mestere megvalósított. Többet nem....ezért kell óvatosan mestert választani....tök mindegy, hogy a szélrózsa melyik irányában van éppen az ember....mindenhol általánosan igaz(ez egy energetikai axióma).
Az idő fogalma meg nem relatív. Az "egy pillanat" megragadásában benne van a halhatatlanság ígérete...csak tudni kell, hogyan lehet azt az egy pillanatot foglyul ejteni.....legyen ez a pillanat nyugaton, vagy keleten....vagy akárhol az anyagi univerzumban....a másikban ugyanis nem kell a halhatatlanság(tudat)ért küzdeni....ott alapállapot:)
megaztán az idő léptéke sem ugyanaz keleten, mint nyugaton a legjobb tanítvány sem tudhat ma többet, mint a mester tudott tegnap tehát végülis neked van mégis igazad :) ( itt nyugaton mindenképp)
Egyetértek a keresztény misztikusok védelmében tett írásoddal, mert ilyen szintű megnyilvánulások valóban vannak. De a misztikát és a misztikus megtapasztalást már elválasztanám, mert a beáramló /és tapasztalót elválasztanám attól, aki képzetten ki is áramoltat ilyen energiákat.
Azt kell mondjam, hogy ilyen téren egyetértek a keresztényekkel, a manipuláltság nélküli misztika valóban lehet felemelő....és eredményes is. A keleti misztikával pont ez a bajom. Az irányítottságot nagyon emberinek találom és így a legkevésbé isteninek. Egyszerűen degradálja azt, amit az ember isteninek várna. Viszont olyan értelemben a misztikus megnyilvánulások felvetik a kérdést, hogy a belső kiáradón kívül vesz-e részt valaki még a misztikában, mert ha irányíthatóság rejtezik mögötte, vagyis az ember képes a képesség birtoklására és irányítására, akkor az soha nem volt isteni......
Ezért jó a keleti misztikánál belemélyedni a misztikus megnyilvánulásokba, hogy az ember által irányíthatót a mindenképpen istenitől el tudjuk választani. Sajnos azt a mellékhatást termeli ki, hogy az egyéni lélek az első kontrollált képességkinyilvánítás után kétségekkel fordul az összes többi felé, hogy azok mennyire isteni megnyilvánulások-e? Vajon nem más misztikusok műve, emberi képesség szintén, csak mi magunk még nem vagyunk olyan szinten, hogy "leutánozhassuk".
De a keleti szentírások többsége is kiemeli a misztikát, mint kikerülendőt, az Abszolút vizsgálatában...az Isten a Valóság, a misztikán túl van. Így a misztikával keverni az Istent nem szerencsés.
De a lelki gyakorlatok többsége is arról szól...képesek vagyunk-e a képességeink birtokában is úgy cselekedni, mintha nem lennének...alkalmazzuk-e másokkal szemben....mondjuk valamilyen előny elérésére, hatalom, elismerés, vagy bármi más céljából....
De az ilyen előny mindig hátránnyá változik.....Elsőkből lesznek az utolsók.....a misztika nem véletlenül van az egyéni lélek és az Isten közzé bekeverve.....labirintus, amin áthaladva vagy megtaláljuk a kijáratot, vagy nem. Okos ember be sem megy....ha meg már bent van, kitanulja az illúzió csapdáit.....