Rendszerváltásunk egyik neuralgikus pontja, hogy lépten-nyomon marxista maradványokra bukkanunk. Éppen ezért dicsérendô, hogy két történelemtankönyv-író – Bardocz Attila és Salamon Konrád – objektíven ír az 1917-es oroszországi októberi és az 1919-es magyarországi változásokról. Egyikük sem használja a „forradalom” kifejezést, hanem mindketten fegyveres katonai puccsról, illetve államcsínyrôl írnak.
Dicsérendô, hogy Salamon Konrád a Franco-rendszert nem fasiszta, hanem konzervatív katonai diktatúrának nevezi. Bardocz Attila pedig elsôként ad hu képet a kommunista „népfront” spanyolországi vörös terrorjáról. Salamon Konrád külön érdeme, hogy megírja: Hitler államfôvé választásakor a német nép kilencven százaléka rá voksolt. Bardocz Attila pedig a dicsôséges magyar forradalom tárgyalásakor kihangsúlyozza Kádár árulását.