Olvastam, megvan.Itthon nyomtatott formában.
Amikor olvastam nagy hatással volt rám de az régen volt.
Ma csak ahatásra emlékszem és egy pár dologra, ill., hatásra
KITARTANI!!!
Előveszem és újra elovasom.
Gúénon szerint abszolút szabadságban csak az lény részesül, aki az egyéni és egyén fölötti létezésének feltételeitől megszabadul. A Tiszta Lét fokán abszolút "egy"-gyé válik, a megvalósulás "nem-kettősség", az "aki önmaga saját törvénye". Nagyon nagy gondolatok ezek, nem lehet csak egyszer elolvasni. A kerékközéppont. Szent Ágoston szeretet-útja nálunk; Szeress és tégy amit akarsz! Vagy a hivatkozott; gondolatom-szavam-tettem=3=1. Az én habratyolásom, félművelt, át nem élt tolmácsolásom nélkül, nagyon tisztán és ellenőrizhetően; Gúénon: A lény sokféle állapotának metafizikája. Nekem ez az írás volt a szellemi töréspont (azóta sem jutottam el még egy kicsit sem hozzá, de bizonyosan érzem, hogy ez a kulcs), itt válunk el mi is egymástól. A reinkarnáció-elmélet ezért nem válasz semmire, ahogy a tisztaság sem mond semmit sem számomra. Más is a Thaisz-comment. Vigaszt ne keress, mert nem találsz, az út menti árokban csak csalán terem. Keresd meg és próbáld Te is velem együtt Marpát megérteni, amikor meghalt a fia, ám vigasztalan szomorúságáért máris kérdőre vonták a tanítványai… Nézd el még nekem, ha feltörtem a sebed. /Nekem (csak) a bátyám, pár éve, talán ezért mertem./
Én is katolikus nevelést kaptam. Csak úgy mellékesen, de mégsem mellékesen.
Nem értelek: Paphnutius számára elérendő célként csak a tisztaság létezett, épp ezért - dheát te is olvastad a könyvet - létezett a tisztátalanság, amit el akart fojtani magában, ami ellen küzdöt,s ami végül legyőzte.
A tisztaság topicban igor úgy fogalmazott, hogy "aki számára nem létezik tisztátalanság" azaz tisztaság sem, hisz jobb láb nélkül nincs bal, ha nincs sötétség, nincs fény sem, egyik pólus a másik nélkül nem létezik.
Ezt a gondolatot úgy veszem észre nem értetted meg, vagy nem tetted magadévá!
Kimondta, hogy jutalom az inkarnáció? Következmény. Sem jutalom, sem büntetés. Ahogy Hamvas Béla oly szépen megfogalmazta, hogy a kereszténység addig nem lesz istenhez vezető út, míg a pokoltól való félelemtől, és a menny után való ácsingózástól meg nem szabadul. Így van.
A reinkarnáció nem hókuszpókolás, hanem megnyugtató válasz azoknak, akiknek nyomorékon születik meg a gyerekük, vagy kiskorban itthagyja az anyagi világot, mint az én kislányom tavaly.
Vígasz azoknak, akik úgy távoztak szerettüktől, hogy talán örök kárhozatba került.
Nem az út, de az út melletti árok. Tartozék. Anhang. Függelék. Mint az ábrák magyarázószövege a könyvben.
Tekintettel arra, hogy a tisztaság kérdése számomra inkább etikai kategória, igazából nem magyaráz meg semmit sem az, hogy ha azt mondom, hogy a "beérkezettnek" már csak a tisztaság létezik. Nézd Paphnutiust, neki tényleg csak az létezett. Mégis mi történt? A benne élő tisztátalanságról ugyanis nem akart tudomást venni. Hol éltek, ugye benne éltek ezek a tudat-démonok? És mi az, hogy tisztaság? Ezt igen sokféleképpen ki lehet fejteni, sőt cáfolni. Figyeld a beszélgetőtársainkat, mindegyik TUDJA mi ez. Mégsem találkozunk. Vajon miért? Valamiért mindig csapdába esünk. Egy Farkas-Lőrincz könyv pedig ezt egyenesen "szellemi materializmusnak" nevezi.
Írod, hogy a tetteim alakítják bűntudatom fokát is. A kettő közt lévő kapcsolat mellet pedig elsiklasz. A hogyan él a tiszta ember? topic legszebb felismerése a gondolat-szó-tett "monománia" megvalósítási követelményének ismételt kimondása volt. Jézust igy is meg tudom világítani. Hamvas Béla. Személytelenebbül, de nagyon erős szavakkal; Gúénon. E hivatkozott hármasság természetszerűleg foglalja magában a tisztaság kategóriáját. Póbáld így nézni, hogy mi is az az újjászületés? Igen nehéz erről beszélni, inkább érzi az ember, mint "logikusan" magyarázza. Sajnos a keresztény alapállásból megfogalmazott válaszaink nem adnak mindenre választ. Óhatatlan, hogy felhasználjuk a buddhizmus gondolatait, a tudat természetéről szóló tanítást, hogy közelebb kerüljük pl. a reinkarnáció megértéséhez (mi is ez? v. mi a kerék középpontja?), és a már említett hármasság felismeréséhez, alkalmazásához. Római katolikus hagyományban nevelődöttként (főleg a másik oldalt is nézve, majd vissaznézve), bizony gyakran ellentmondást érzek magamban. De ilyenkor előveszem a hivatkozott szerzőket, és újra elolvasom gondolataikat.
A vázolt csapdahelyzetből ki lehet törni. A reinkarnációnak (ha van) semmi köze a tisztasághoz, inkarnációm nem cselekedeteim jutalma. Gondolat-szó-tett. Innen kereseném (erre is) a választ. A szeretet útját és a tudat természetének felismerési útját összhangba lehet hozni hókuszpókolás (reinkarnáció) nélkül is?
Nehogy már elsüllyedjen ugye? Annyi kincs van ebben a konyvben!
Nagyon jó gondolatok! Úgy látszik el kell olvasnom még egyszer a könyvet.
Annak idején úgy ajánlotta valaki, hogy miután elolvasta, két hónapig nem ítélkezett. Én épp kitűztem, hogy le szokak, és azért láttam neki elolvasni.
Inkrnáciom nem tetteim következménye, hanem bűntudatom foka? Igen is, nem is. Valahol a tetteim alakítják a bűntudatom fokát is. Aki már jót is, rosszat is bejárt.....
Tiszta volt a szent? Mi a tisztaság? Igor barátunk a Tiszta ember topikban nagyon jól megfoglmazta, hogy az a tiszta, aki számára nem létezik tisztátalanság.
Mint Thaisz, aki ártatlanul élte örömlány életét, túl volt jón és rosszon, az ősbűnön, nem létezett számára rossz, nem is értette, miért cibálja őt Paphnutius a zárdába, miért akarja "megmenteni".
Kicsit az jut eszembe, amikor a majom a halakat meg akarja menteni a fulladástól és kirángatja őket a szárazra.
Paphnutius azért "kárhozott el", mert még nagyon mélyen benne volt az ősbűnben, a jó és rossz közötti különbségtételben.
Hatás - ellenhatás. Paphnutius gőzerővel küzdött a "gonosz2 elen, pedig ha belelapozot volna az Evangéliumba, megtalálta volna, hogy Jézus azt tanította, "ne álljatok ellen a gonosznak". Pont az ellenkezőjét érte el vele, elfojtott démonai rátörtek és leteperték, mert Paphnutius nem tudta, hogy az erőt csak az erőtlenséggel lehet legyőzni, ahogy Jézus tette a kereszten.
Sok embernek lenne hasznára, ha elolvasná és megértené e könyv mondanivalóját, mert sok Paphnutius van itt a fórumon is.
Tanulság; jobb bűntudattal kárhozottként élni, mint önimádó szentnek lenni az oszlop tetején.
(Thaisz=Sophia Máriában megtestesül? Inkarnációm nem tetteim következménye, hanem bűn-tudatom foka? Hát a szent? A cselekedetei tiszták, és mégis elkárhozik? Az újjászületésemnek nincs köze a tetteimhez? Sokkal inkább be nem vallott gondolataimhoz? .....)
Ebben az időben anakhoréták népesítették be a sivatagot. A Nílus két partján e remeték mindenfelé megszámlálhatatlan sok kunyhót építettek faágakból és agyagból; a kunyhók nem voltak messze egymástól, úgyhogy lakóik elszigetelten élhettek, és mégis egymás segítségére siethettek szükség esetén. Itt-ott a kereszt jelével díszített templomok emelkedtek a kunyhók fölé, ezeket keresték fel a szerzetesek ünnepnapokon, hogy jelen legyenek a hittitkok ünnep-lésénél és részesedjenek a szentségekben. Akadtak a folyó partján házak is, amelyekben a cenobiták, mindegyikük külön-külön, keskeny cellába zárkózva éltek, és csak azért találkoztak néhanapján, hogy aztán annál jobban élvezzék a magányosságot.
Anakhoréták és cenobiták egyaránt önmegtagadást gyakoroltak, napnyugta előtt nem vettek magukhoz táplálékot, és vacsorájuk akkor is csak kenyérből állt, amelyet egy kis sóval és izsóppal fűszereztek. Némelyek mélyebben behatoltak a homoksivatagba, egy barlangban vagy sírboltban ütöttek tanyát, és még magányosabb életet éltek.
Mindannyian tartózkodtak a test gyönyöreitől, ciliciumot és szőrcsuhát hordtak, a puszta földön aludtak hosszú virrasztások után, imádkoztak, zsoltárokat énekeltek, egyszóval napról napra a bűnbánat hőstetteit vitték véghez. Az eredendő bűnre való tekintettel nemcsak a gyönyöröket és az örömöket tagadták meg, hanem még azt a gondoskodást is, amely a világi felfogás szerint elengedhetetlen volt. Úgy vélték, hogy tagjaink betegsége lelkűnk egészségére válik, és a test legdicsőbb ékességei a fekélyek és a tályogok. Ilymód valósították meg a próféták szavát, akik azt hirdették: "A sivatagot majdan virágok borítják..."
E szent Théba lakói közül némelyek napjaikat önsanyargatással és elmélkedéssel töltötték, mások pálmaháncs fonásával keresték kenyerüket, vagy pedig elszegődtek a szomszédos földművelőkhöz az aratás idejére. A pogányok egyiküket-másikukat azzal a hamis gyanúval illették, hogy rabláshól élnek, és a nomád arabokhoz csatlakoznak, akik a karavánokat fosztogatják. De az igazság az, hogy ezek a szerzetesek megvetették a földi javakat, és erényük illata az égig szállt fel.
Ifjú emberek képében angyalok látogatták meg, vándorbottal a kezükben, mint utasok, a remetelakókat, a démonok ellenben etiópiaiak avagy állatok képében ólálkodtak a remeték körül, hogy kísértésbe vigyék őket. Reggel, amikor a szerzetesek korsójukkal a forráshoz mentek, szatírok és egipánok léha nyomát találták a homokban. Valóságos és érzékfölötti mivoltában tekintve, Théba harcmező volt, ahol óránként, de kiváltképpen éjszaka, csodálatos ütközetek dúltak menny és pokol között.
Az aszkéták, akiket a kárhozottak seregei dühödten ostromoltak, Isten és az angyalok segítségével, böjttel, bűnbánattal és önsanyargatással védekeztek. Olykor a testi vágyak tövise oly kegyetlenül kínozta őket, hogy üvöltöttek a fájdalomtól, és jajveszékelésük a csillagos ég alatt a kiéhezett hiénák üvöltésével feleselt. Ilyenkor a démonok megejtő alakban jelentek meg előttük. Mert bár a démonok valójában rútak, időnként mégis a szépség látszatát öltik magukra, hogy ne lehessen felismerni valóságos természetüket. Théba aszkétái elborzadva látták celláikban olyan élvezetek képét, amelyeket még a kéjencek sem ismertek. De minthogy a kereszt jele őrködött fölöttük, nem engedtek a kísértésnek, és a tisztátalan szellemek hajnal felé ismét igazi alakjukat öltve föl, megszégyenülten és dühöngve távoztak. Reggel gyakran lehetett találkozni ilyen szellemmel, amint éppen könnyezve menekült, és ezt felelte a kérdezősködőknek: „Azért sírok, azért jajgatok, mert egy itteni keresztény megvesszőzött, és gyalázatot szórva rám, elkergetett."
A sivatag vénei kiterjesztették hatalmukat a bűnösekre és hitetlenekre is. Jóságuk olykor rettenetes volt. Az apostoloktól hatalmat nyertek, hogy megbüntessék az igaz Isten ellen elkövetett vétkeket, és semmi sem menthette meg azokat, akiket ők kárhozatra ítéltek. Iszonyattal mesélték a városiak, sőt még Alexandria népe is, hogy a föld megnyílt, és elnyelte a gonoszokat, akiket a sivatag vénei botjukkal sújtottak. Rettegtek is tőlük a feslett életű emberek, kiváltképpen a színészek, a házas papok és a kurtizánok.
Oly nagy volt e szerzetesek erénye, hogy hatalma alá hajtotta még a vadállatokat is. Ha egy remete halálán volt, oroszlán jött oda hozzá, és mancsával megásta a sírját. A szent ember, megtudván e jelből, hogy Isten magához hívja, elment, és megcsókolta minden testvérét. Azután vidáman lefeküdt, hogy elaludjék az Úrban.
Amikor pedig Antal, több mint százéves korában, visszavonult Kolzin hegyére szeretett tanítványaival, Makárral és Amathasiusszal, egész Thébában nem volt még egy szerzetes, aki annyira bővelkedett volna jó cselekedetekben, mint Paphnutius, Antinoé apátja. Efraim és Szerapion ugyan sokkal több szerzetesnek parancsolt, és jobban kitűnt kolostorának szellemi és anyagi irányításában. De Paphnutius böjtölt a legszigorúbban, és olykor teljes három nap is eltelt úgy, hogy semmi táplálékot nem vett magához. Igen durva szőrből való ciliciumot viselt, reggel-este korbácsolta magát, és homlokát gyakran a földre szorítva, mozdulatlanul elterült.
Huszonnégy tanítványa cellája közelében építette fel kunyhóját, és utánozta szigorú életmódját. Az apát gyengéden szerette őket Jézus Krisztusban, és szüntelenül bűnbánatra intette. Lelki fiai közt akadtak férfiak, akik hosszú éveken át rablók voltak, de annyira megrendítette őket a szent apát intelme, hogy a szerzetesi életet választották. Életük tisztasága társaiknak nagy épülésére szolgált. Kitűnt a tanítványuk közül egy abesszíniai királyné volt szakácsa, akit szintén Antinoé apátja térített meg, és aki nem szűnt meg könnyeit ontani, továbbá Flavianus diakónus, aki ismerte az Írást, és ügyesen beszélt. De a legcsodálatosabb volt Paphnutíus tanítványai közt Pál, a fiatal parasztlegény, akit "Együgyű"-nek neveztek, rendkívüli gyermetegsége miatt. Az emberek gúnyt űztek ártatlanságából, de Isten kegyelte, látomásokat küldött rá, és jóstehetséggel ajándékozta meg.
Paphnutius óráit tanítványainak oktatásával és vezekléssel szentelte meg. Gyakorta elmélkedett a szent könyveken is, hogy megfejtse a jelképeket. Ily módon fiatal kora ellenére bővelkedett az érdemekben. Az ördögök, akik olyan vad rohamokat intéztek a jó remeték ellen, hozzá nem mertek közeledni. Éjszaka, a holdvilágban hét kicsi sakál tartózkodott cellája előtt, hátuljukon ültek, mozdulatlanul hallgatva, fülüket hegyezve. Mondják, hét démon volt ez, akiket küszöbéhez igézett szentségének erejével.
Paphnutius Alexandriában született, nemes szülők sarja volt, akik megtanították a világi tudományokra. A költők hazugságai meg is szédítették, és első ifjúságában szelleme annyira eltévelyedett, s gondolatvilága oly rendezetlen volt, hogy azt hitte, az emberi nemet Deukalion idejében fullasztotta meg a vízözön, és tanulótársaival Isten természetéről, tulajdonságairól, sőt létezéséről is vitatkozott. Kicsapongásban élt tehát, a pogányok módjára. Erre az időre csak szégyennel és töredelemmel tudott visszaemlékezni.
- Abban az időben - mondotta tanítványainak - a hamis élvezetek katlanában főttem.
Ezen azt értette, hogy annak idején ízletesen elkészített húsokat evett, és a nyilvános fürdőket látogatta. Huszadik életévéig valóban azt a világias életet élte, amelyet inkább illenék halálnak nevezni, mintsem életnek. De amikor Makrinosz pap oktatásában részesült, új emberré vált.
Kedves artmoney!
A Szagos Ervin könyvtárban kikölcsöözhető. Mostanában nem adták ki.
Mostantól letölthető a honlapomról. Éjszaka sajnos grimbusz volt a gépemmel, de helyrejött.
Nagy hírem van! Aki eddig nagyon, de nagyon szívesen elolvasta volna Anatole France Thaisz könyvét, de nem tudta hol találja, az örülhet. Holnaptól fönt lesz a honlapomon (nevem melletti adatok gomb) az ajánlott irodalmak között.
