Érdemes lesz nézni mostantól, hogyan képviseli a Fidesz a liberálisokat (a választás napjáig). Mintha ők is néznék a közv. kutatásokat és látnák, beony a hatalmas bizonytalan tömegben liberális túlsúly van.
Kövér László titokügyi miniszter parlamenti felszólalását, valamint Mátrai frakcióvezető-helyettes asszony felszólalását hallgatva, ebből a liberalizmusból és képviselőikből köszönöm, de nem kérek.
Teljes mértékben osztom Kuncze megjegyzését, Gógl Árpádnak sürgősen meg kellene vizsgáltatni Kövér miniszter "urat", és őt orvosi kezelésben részesíteni.
A többi párttal sem ideális a helyzet. De a Fidesz, MDF, MSZP környékén meghallgatásra találunk. Az FkGP-vel is beszélö viszonyban vagyunk. Amiben egység van ezen a téren, az az SZDSZ-töl való távolságtartás. Még az SZDSZ szimpatizánsaink is arra szavaztak az ök választások elött, hogy civil szervezetünk egy polgári szövetség mellé álljon, s ne az SZDSZ mellé. Az SZDSZ-t támogattuk 1990-ben mi is, a kerületi civil szervezetek túlnyomó többségével együtt. Az SZDSZ támogatásával 1990-ben több független civil jelölt került be az ök testületbe. Az már 1991 közepére világos volt, hogy durva hiba volt az SZDSZ-szel összeállni. 1994-re aztán csak egy civil szervezet maradt az SZDSZ mellett. A trend azóta is változatlan. Hogy miért, annak kitalálását a fantáziádra bízom.
Kedves himfy!
Nem szabadna elfeledni, hogy a FIDESZ a Liberális Internacionálé tagja. Eszerint a FIDESZ az egész világon liberálisnak számít, csak itthon nem? Hiába, senki sem lehet próféta a saját hazájában. Vagy talán itthon mást jelent a liberalizmus?
Ők sem a lakosság valódi érdekeit képviselik, hanem lila ködgomolyokat, kaya ibrahimoknak átjátszott cégeket, stb.
Azt gondolom,hogy az SzDSz politikai filozófiájába ,társadalomképébe pontosan beleillik az, amit a szervezetedről írsz.Nem kellene elfelejteni, hogy az SzDSz alapítói,tagjai igen sok civil szerveződés létrehozásánál szerepet vállaltak, mindig is felvállalták azok támogatását.
Más dolog az, hogy mint párt "rózsaszín ködgomolyokkal" is kell foglalkozniuk, mert az már más politikai szint.Viszont ezen a szinten tudnak fellépni azért is, hogy lehetőség legyen a "lakosság valódi érdekeit képviselő"civil szerveződések működésére.
Igen, Seki Waker, a civil szervezetek sokkal hitelesebbek, mint pl. az SZDSZ. A mi civil szervezetünknek pl. csak a mi kerületünkben több fizetö tagja van, mint az összes pártnak együttvéve. De a mi civil szervezeteink a lakosság valódi érdekeit képviselik, s nem rózsaszin ködgomolyokat, meg az ingatlan- és egyéb maffiákat, oxfordi kiáltványt, stb. Liberálisok sem vagyunk. Egyszerüen tesszük a dolgunkat. Embereink meg felépülnek maguktól, nem kell tenger pénzt közvéleménykutatásokra, stb. kidobni. Mi kapcsolatban vagyunk az emberekkel, nem úgy, mint pl. az SZDSZ.
Én egy civil szervezet egyik ügyvivöje is vagyok. Emlékszem olyan ök választás elötti gyülésre, ahol egy kerület civil szervezeteinek képviselöi voltak jelen. Egy kivételével aláírták azt a nyilatkozatot, hogy az SZDSZ polgármester, ill. az SZDSZ ök képviselöinek jelölését nem tudják támogatni. Az egyetlen kimaradó civil szervezetnek az elnöke egy nyugdíjas volt, aki korábban egy ismert keményvonalas KB tag volt. Ennyit az SZDSZ hitelességéröl a civil szféra elött. A helyzet azóta sem változott.
Nekem volt (van) szerencsém néhány MDNP-shez. Nem hiszem, hogy lenne hely, ahol ezeket úriemberként elfogadnák. Idézet egyik ök volt Jogi és Ügyrendi Bizottsági (volt) elnökétöl (MDF, majd MDNP): "A jogtalan is lehet jogszerü" (mármint a lakossággal való huzakodásban). Az illetö (egy kiskereszttel kitüntetett ügyvéd) egyébként a saját zsebére is gazdálkodott. Mikor a képviselötestület tagjai (pártállástól függetlenül, egyhangúan) felszólították, hogy adja vissza a mandátumát (a bizottsági elnöki tisztröl természetesen le tudták váltani), akkor elhatározta, hogy átlép az MDNP-be (az MDF is elhatárolta magát töle). S csodák csodája, az MDNP bevette. Az úriemberségröl azért nekem más a fogalmam.
Szigorúan a politikai kultúra kérdésénél maradva: szerinted van olyan horgászegylet kis hazánkban, ahol tisztességes emberből elnök lehet? Ha igen, akkor van remény.
Na azért nem teljesen reménytelen a helyzet. A pártok előbb-utóbb rákényszerülnek arra, hogy kövessék a kiforrott demokráciák pártműködési modelljét. Ezeknél a hangsúly nem a párttagság szaporításán és nem a párt belső összeröffenésein való kommunikáción van, hanem a civil szférával való kapcsolatok ápolásán. Az a párt lesz sikeres, amelyik meg tudja nyerni magának mondjuk a helyi horgászegylet népszerű elnökének támogatását. Benne tisztességes horgászegyleti működése kapcsán bíznak az emberek, így az általa támogatott jelöltekre nagyobb közfigyelem jut, mint másokra. Most már csak jól működő horgászegyletek kellenének.
Most már elég egyértelmű. Kövér Laci mai parlamenti MIÉP-es dumájával az utolsó cérnaszálat is elvágta, ami a Fideszt a liberalizmushoz kötötte. Mivel Orbán külföldön van, az a hivatalos kormánypolitika, amit Laci képvisel. Momentán Csurka megdicsérése, apákésfiúkozás, hazaárulózás.
A liberális térfélen egyedül az SZDSZ maradt komolyabb erőként. (Szegény MDNP, az úriemberek pártja, túlságosan udvarias volt, hogy életben maradhasson...)
A választási rendszer átalakításának további feszegetését itt off topicnak vélem, ezért ezt majd vitassuk meg a megfelelő helyen, Bár az az érzésem, hogy nem lesz köztünk nagy vita. Ez ügyben nagyon hasonlóan látjuk a dolgokat.
Kedves Pásztörperc!
Egyre több mindenben van köztünk konszenzus :-)
Az elitcserét én is fontosnak vélem, de talán kevésbé radikálisan képzelem el, mint te. Elmondom, hogy miért vagyok ovatos duhaj. A történet közvélemény-kutatói munkásságomból származik. Politikai felméréseink során rendszeresen "mérjük" a politikusok bizalom-indexét is. Általában 35-40 politikus neve szokott szerepelni a kérdőíveinken. Ezek közé csaknem mindig be szoktam csempészni valamelyik piackutató kollégám nevét is. Az ismertelen politikusokról a megkérdezettek 8-10 százaléka szokott véleményt nyílvánítani, bizalom-indexük pedig 30-34 pont köröl szokott ingadozni. Ez viszont azt jelenti, hogy ha valakiről csak annyi informácionk van, hogy politikus az illető - no arc, no párt, no stb. - akkor csak kisebb részben bízunk az illetőben. Ez azért érdekes itt, mert rá világít arra, milyen nehéz felépíteni az új arcokat. Igazi közfigyelmet csak a már bejáratott emberek tudnak generálni a pártjuk és a pártjuk politikája iránt. Csabda ez a javából.
A kérdések teljesen jogosak: evolúciós elitváltás nincs. Az elit saját fazonjára szabja azokat, akiket beenged — lásd a régi, jó kis átkos rendszer gyakorlatát. Az új garnitúrának tényleg újnak kell lennie — egy, a kialakulttól alapvetően eltérő politikai kultúrát kell képviselnie.
Az alapprobléma, amit már S. W. is több helyen feszegetett, hogy a magyar választó nem hajlamos arra, hogy új poli. pártokat támogasson — a meglévőkben meg már csak azok maradtak, akik többé-kevésbé feltétlen hívei önnön vezéreiknek. Eme vezérek ippeg egyedül az SZDSZ-ben hajlamosak arra, hogy önként átengedjék a terepet — meg még Kovács Laci ilyen, de az MSZP-ben a "második vonal" reteszel.
Éppen ezért reménykedem a születendő "Magyar Kereszténydemokrata Párt"-ban: új pártnak LEHET új garnitúrája. Ha az új garnitúra sikeres, szavazókat visz el a másik oldalról is, és HA NINCS MÁS LEHETŐSÉG, ott is elkergetik az elvajasodott fülű kádereket.
Az elitcserét hogyan képzeled el?
A biológia nagy úr, mindenkinek leketyeg egyszer a biológiai órája, így, ha kihalás útján is, de lesz egy "elitváltás".
Azonban azok, akik a helyükre lépnek, ezektől a "nagy öregektől" tanulnak meg politizálni, a politikai kiképzésük a mostani mocsárban történik.Miért lennének ők jobbak?
SZVSZ valamelyes konszenzus (=ne tovább!) '94-ben is volt. Ezt jól tükrözi az 1. ford. szavazati aránya (közel akkora, mint 4 évvel előbb). '98-ban ez jó 5 %-kal kevesebb lett — apránként kiábrándulunk a TELJES politikai elitből. Az okok között ne feldkezzünk meg a grósz-kormányról és a spontán privatizációról (= az állami vagyon szétrablása). Ezt Némethék és Antallék is fenntartották. Köv.képp azok, akik az pártállami rendben éppen jó gazd.-i pozíciókban voltak, a mi fogalmainxerint 6almas vagyonokat harácsoltak össze. Akik meg nem, irígykedve nézték őket, és 1folytában arra fenekedtek, hogy majd, ha ők jönnek, elviszik a maradékot — és lőn. Nekünk meg, "polgároknak", 1re inkább elegünk van az egész bagázsból.
Köv.képp nem sok értelme van itt "a pártok" koalíciós lehetőségeiről meg konszenzusról értekezni, amíg ennek az elitnek a konszenzusáról lehet csaxó. Tisztességes politikai kultúra kialakításához elitcserére lenne szükség. Nagyon drukkolok azért, hogy a vmiféle MDF-MDNP-MKDSZ-stb. alapon kialakulni látszó jobbközép tartalékpártot ne a most futó, leharcolt fazonok vezessék. Ha ők egy új (hitelessé váló!) garnitúrával maguk mögé tudnák állítani mindazokat, akiknek tele a hócipője a F-MPP-hoz "közeli" vállalkozásokkal, de azért jobbos az értékrendjük (inkább szimpátiájuk), akkor megnyílna vmi ilyesmi esélye a baloldalon is.
Ajánlom figyelmedbe a kerekasztal-tárgyalásokról megjelent dokumentum köteteket. A 2.kötetben - a vége felé -van szó a választási rendszerről,a listás,egyéni stb. megoldásokról.
Ott is felmerült, ha jól emlékszem, a Néppárt képviselője részéről,hogy az ott kidolgozott rendszer egy alkalomra fog szólni, mivel akkor "alkotmányozó nemzetgyűlést" választanak. Már akkor Vita volt a képviselők számáról is.
Már akkor elhangzott,hogy a kidolgozott választási rendszer nem csak arra az egy választásra szól,mert melyik lesz az a párt, amelynek addig olt pl.100 képviselője a parlamentben, és hozzájárul ahhoz,hogy azok száma lecsökkenjen 50-re.
A pártközi viszonyokról annyit, hogy a F-MPP a jelek szerint eltökélte,hogy ő lesz a magyar jobbközép gyűjtőpárt, és minden erejével arra törekszik,hogy kialakítsa a kétpólusú választási rendszert. (lásd időközi választáson a MDF jelöltjének "önkéntes"visszalépése.)
Úgy tűnik, ez a másik póluson a MSZP-nek is megfelelne.
Bár az én véleményem szerint ez nem felelne meg az ország politikai "térképének",azzal járna,hogy az akár csak relatíve kicsi pártok eltűnnének a palettáról.
E kétpólusú politikai rendszer azt hozná magával,hogy nem állna fenn koalíciókötési kényszer, azt a két párton belüli platformok megegyezései pótolnák.
Mire gondolsz? A szabadsára vagy a szerelemre? Mert OVI személysen tényleg csak az elsőt korlátozta, de a sameszei kisérletet tettek a második rendszabályozására is.
Akad itt egy elvarratlan szál. Nem igére, hogy most el lesz varrva, de beszélgessünk róla. A pártközi viszonyokról van szó, annak fényében, hogy a lyó liberális középen áll. Ezzel egyébként nincs egyedül. A magyar választók döntő többsége számára értelmezhetetlen a jobboldal-baloldal dimenzió. Igaz, a liberális-konzervatív dimenzió is. A polgárok egyszerűen nem politikai ideológiák mentén hoznak politikai döntéseket. Pontosabban látens ideológiák mentén hoznak (sokszor kényszer) döntéseket. Mi ebből a tanulság? Sok minden. Vitára bocsátom ez ügyben 1. tézisem 1. részét:
A pártközi viszonyok csak annyiban érdekesek, hogy az emberek békére, biztonságra vágynak. Önkormányzati szinten sokkal elégedettebbek szoktak lenni a polgárok "a dolgok állásával", mint országos szinten. Pedig senki sem él az "országban". Többnyire van lakóhelyünk, és ha csavargók vagyunk, akkor is korlátozott útvonalakon flangálunk. Az önkormányzati szinttel azért szoktunk elégedettebbek lenni, mert kevesebb a vita, kevesebb a kakakenés, és van közös cél: nevezetesen a város (a község) érdeke. Ez lyó, hogy így van. Egy okkal több, hogy nagyobb szerepet, és persze több forrást biztosítsunk az önkormányzatoknak. Anno '89-'90 országos szinten voltak a közös célok. Egyrészt maga a rendszerváltás, másrészt a külpolitika. A feledékenyek kedvéért fel kell idéznem, hogy az összes közjogi vitától eltekintve, mégis csak konszenzusosan alakult az alkotmányozás. Sőt, az alkotmányozási, ügyrendi, demokratikus konszenzus csak mostanában kezd szétesni. A külpolitikai pedig még - úgy-ahogy - tartja magát. A pártközi kommunikációkban azonban minderről egyre kevesebb szó esik. Helyette ügyek, botrányok, lejáratások vannak. Eléggé ön sorsrontó stratégiának látom mindezt. A sok anyázástól (bocs, inkább fikázástól), mesterségesen beszűkül a pártok kormányalakítási mozgástere. Persze ez adódik a választási rendszer sajátosságaiból is. De konszenzus nélkül a választási rendszer sem reformálható, pedig ráférne. A jelenlegi ugyanis a rendszerváltás körülményeihez lett testre szabva. Szóval: a pártközi viszonyokban tulajdonképpen csak a demokratikus elkötelezettség, a liberális minimum elfogadása, az alkotmányozási, és a külpolitikai kérdésekben való alapvető egyetértés hiánya lehet az igazi vízválasztó. A többi csak a választási eredmények, és a nagyon rövid távú politikai megfontolások kérdése. Ha ezt elfogadjuk, akkor ma Magyarországon elvileg négy és fél párt léphet valamilyen kombinációban koalíciós kapcsolatba egymással. Fél pártnak az FKgP-t vettem. Ők ugyanis Torgyán jobb napjain megfelelnek a feltételeknek, a "nehéz napokon" viszont nem. A másik négy abc sorrendben: Fidesz-MPP, MDF, MSZP, SZDSZ. A MIÉP és a Munkáspárt kihagyását nem magyarázom meg. Az MDNP, KDNP és a többi parlamenti párt pedig valószínűleg sohasem fogja átlépni még a 4 százalékos küszöböt sem, ezért nem fogalakozom most velük.
Na már kissé hosszúra sikeredett a mondandóm, ezért csak hozzászólásaitok után folytatom.
Kezdjük a könyebbik részével. Aradi ügyben most várni kell: tényleg jön-e a lapát. Amit viszont a hazi zöld mozgalmaról írsz az nagyobbrészt sajna helytálló. Nekem az is nagyon nagy fájdalmam, hogy kedvenc pártom sokszor nem eléggé egyértelműen szólal meg környezetvédelmi kérdésekben, és még ennél is nagyobb fájdalom, hogy nincs hatékony politikai képviselete a "zöldségeknek". Ez igen fontos szál, és késöbb talán térjünk vissza rá. Olaj ügyben magam is az ovatosságot javaslom, de nem azért, mert esetleg néhány szadeszosra is fröccsent pár csepp olaj, hanem mert nagyon nagy horderejű ügyről van szó, ahol nem lehet helye a megalapozatlan fellépésnek. Ha van szadeszos érintetje az ügynek, akkor az SZDSZ-nek dupla energiával kell követelnie a mielőbbi tisztázást. Amit a NAP-ról írtál az már átvezet a nehezebb kérdéshez. Először is a jelenlegi és főleg a tervezett kultúra finanszírozási elképzeléssel valóban az a legfőbb gond, hogy nyilvánvalóan protekcionista. Szemben a szakmai kuratóriumokra alapozott támogatási rendszerrel, amit Magyar Bálint próbált megvalósítani. Azt nem állítom, hogy az előző ciklusban minden tökéletes volt, de azt igen, hogy egyértelműen átláthatóbb és igazságosabb volt a rendszer, mint most.
Na akkor próbáljuk legalább megrepeszteni ezt a kozmoliberális vs nemzeti liberális diót. Abban egyetértünk, hogy a dolog hátterében sokszor eltérő kutúrális tradiciók is állnak, sőt abban is, hogy politikailag valójában alig artikulált ez a szembenállás. Nézzük csak az egyik általad hozott példát, a svájcisapkát. Emléxel a forrásra? Olvastad? Tudnád pontosan idézni? Gyanítom, hogy tisztességesen csak 3 nemmel tudnál válaszolni. Na erről van szó! Ha kurkászni kezdesz a topicok között biztosan rábukkansz arra, amelyben azt veti a topicnyitó Kis János szemére, hogy címert akar készítetni a hazánkban élő kisebbségeknek. Ehhez képest érdemes elolvasni, hogy valójában mit is írt Kis János.
Na egyenlőre ennyi. Most muszály dolgoznom egy kicsit, de késöbb folytajuk.
Szóval, kozmoliberalizmus vs nemzeti liberálisok.
Szerintem elég agyament szembeállítás, mert alapvetően kulturális vonzódások és nem politikai tartalom alapján történik. Abban, hogy ma a kettő ilyen szorosan kapcsolódhat, az egész politikai establishment bűne, és ebben sajnos Csurka és a Szadi a két zászlóvivő.
Ha politikai összefüggésben nézzük mégis a szembeállítást, akkor fogalmilag nem jelenthet mást, minthogy a kozmolib. politika szemben áll a nemzet érdekeivel, vagy sérti a nemzeti kulturális tradiciókat, vagy fordítva: a nemzeti liberálisok sértenek általános, nemzetfeletti értékeket. Szerintem tudatos nemzetellenes politika ma éppúgy nem lelhető föl az egyik, mint általános értékek tudatos sárbatiprása a másik oldalon. A kulturális értékek kölcsönös megbecsülésének hiánya és a másik oldal értékeinek durva támadásai viszont sajnos igen. Csak míg az egyik oldalon mindig a Szadi áll, a másik oldalon általában nem a Fidesz (mint nemz. lib.), hanem a MIÉP. Egy-két példa mindkét oldalról:
svájci sapka a címeren (Szadi)
Nitsch-kiállítás (ez kétirányú)
Frankfurt (MIÉP).
Az arányérzék hiányának egy igazán exkluzív példáját szolgáltatta Demszky a napokban: Miután kiderült, hogy megússzuk a 2004-es EB-t, még aznap este követelte az erre fordítandó pénzt a 4-es metróra. Lehet, hogy nem volt az EB körül olyan nemzeti lelkesedés, mint Portugáliában, de mégis egy mindkét oldal által támogatott nemzeti ügy volt. Ebből következően a bukás után egy ilyen lépés kb. olyan, mintha az aradi 13 kivégzése után felállt volna, hogy akkor most a kivégzettek házait vonjuk be az önkormányzati lakásalapba. Ha ezt D.G. és a Szadi nem érti, akkor ne is csodálkozzunk, ha ez a középkori szembenállás még sokáig velünk marad a magyar politikában.
A botrányok és a Szadi kommunikáció:
1. Pepó-Aradi ügy: Sajnos ez a jobb sorsra érdemes terület mindig a legsötétebb minisztereket kapja. (Már Grósz alatt is, csak nézzétek végig.) Az viszont még nagyobb baj, hogy a hangadó társadalmi szervezetekre sem lehetünk büszkék (Levegő mcs., Duna kör, Reális Zöldek). Ez lenne az utánpótlás? A Szadinak itt határozottan, de nem harsányan kéne fellépnie. Ez egy nyert ügy, Pepót úgyis kirúgja OVi.
2. Olaj: Itt már több óvatosságot javasolnék: nagyon úgy fest, hogy néhány olajcsepp a Szadira is cseppent.
3. NAP: Ebben nem nagyon kéne nyomulni, mert könnyen bele lehet esni abba a csapdába, hogy csak a saját kulturális klientúra támogatásáról van szó. (És nem?)
4. Frankfurt-Csurka: Európában egyértelmű a kezelési mód, nincs miről vitatkozni.
Egy biztos, az SzDSZ nagyon rosszul képviseli őket. A liberalizmus nem egyenlő az anarchiával. Ez legfeljebb Macilacinál van így, aki még a gyilkosokat sem zárná börtönbe.
kdg
Négy ügy, négy szint.
1. Aradi ügy: úgy tűnik, most Orbánnál a labda. Ha nem játsza meg, talán megér majd egy interpellációt a kérdés. Persze mire erre sor kerülhetne már nem nagyon fogja a dolog izgatni a közvéleményt. Pláne ha ezekután felhagynak Aradi úr csesztetésével.
2. Békési olajfolt a rendőrmundéron: Ez a legsúlyosabb eset. Ezt ügyet semmi szín alatt sem lenne szabad hagyni kialudni. Nem kevesebb a tét, mint a közintézményekbe vetett bizalom. Egyelőre a sajtó, illetve a rendőri felsővezetés és a belügyminisztérium között pattog a labda, de az ügynek kell, hogy legyenek politikai következményei. Egyértelmű bizonyítékok nélkül viszont egy ilyen horderejű kérdésben csak nagyon óvatos lépéseket tehet egy politikai párt. Remélem lesz türelmük a fiúknak kivárni a megfelelő pillanatot a megszólalásra.
3. A NAP esetében szerintem korrekt az SZDSZ kommunikációja. Természetesen ezt sem szabad elsűlyedni hagyni a sok álbotrány tengerében, de azért azzal is tisztában kell lenni, hogy a széles közvéleményt sohasem fogja igazán tűzbe hozni a kultúra finanszírozásának kérdése.
4. Csurkával kapcsolatban eléggé egyértelmű az SZDSZ álláspontja. Itt tulajdonképpen az a jó hír, hogy végre kormánykörökből is történt egy icike-picike kis elhatárolódás.
Marad az általános kérdés: hogyan adja elő egy viszonylag kis támogatottságú párt hatásosan a mondandóját a mai parlamenti és média viszonyok közepette?
1. Semmiképpen sem hepciáskodva, hanem minden esetben higgadtan, érvekkel és dokumnetumokkal alátámasztva.
2. Sok catornán, és mindig figyelembe véve a célközönség felkészültségét és érdeklődését az adott témával kapcsolatban.
3. Diszonancia mentesen. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a különböző célcsoportoknak, különböző csatornákon küldött üzenetek nem elentmondóak, másrészt pedig azt, hogy a párt különböző képviselőinek megszólalásai legyenek egybehngzóak. (Na a szadi esetében erre a legutóbbira látom a legkevesebb esélyt.)
4. Nem kell feltétlenül ugrani minden támadásra, de ha kell, akkor nagyon határozottan, erőt sugározva és egyértelműen kéne kiállni.
Ezek persze közhelyek, de én nem vagyok egy PR-os, ráadásul nagyon ritkán szokták megfogadni a tanácsaimat. Egyet azért még ide írok: soha ne kezdj kommunikációs kampányt stratégia és taktikai tervek nélkül, és sose feled, hogy az ellenérdekű felek is tudnak kommunikálni.
