A bringához amikor vettem a pót belsőt, mindjárt ajánlottak is a gumi szereléshez műanyag szerszámokat. Még nem volt rájuk szükség, remélem defekt esetén bírják majd a megpróbáltatást:)
Na, megvolt az út visszafelé is. Az útviszonyok Monorig jók, csak néhány helyen maradt ott egy-egy belógó koszos jégbucka az úttesten, de az ilyenek jól jöttek a piros lámpáknál, mert lábtartónak éppen megfelelőek voltak. A nagy lámpát leszedtem, pótlása nem sürgős. A gép jól muzsikál, a (tárcsa)fékek kissé visonganak a víztől-sártól. Ez mennyire normális?
Még tegnap este történt: fúrtam egy nagyobb szeleplyukat, hogy egyféle belsőm lehessen, és szemükbe nevethessek a defekteknek. Aztán megpróbáltam visszatenni mindent a helyre. - Többé nem használom azokat a csillogó fém leszedőszerszámokat: egy pillanat alatt sikerült defektet létrehoznom velük.
Én is függesztve tettem fel ezt a csengőt, de a füle felém néz és szintén emelő módban működik. Olyan közel van a fékváltókarhoz, amennyire csak lehet, ezért könnyen elérem. Hüvelykujjal még a forgó palástot is elérem, így egyes pengetést is tudok imitálni (nincs mindig szükség a teljes hangerőre).
Ó, és a legfontosabb ok, amiért nem vízszintesen áll a csengő: az egyik rögzítési pontján eleresztett a hegesztés, és lógatva tán így tovább bírja a súlyát. Idővel megrakasztom majd, mert különben nagyon kellemes hangja van.
Sajnos fölfelé nem állhat a csengő, mert akkor nem lehetne tőle a gépet fejreállítani. Ha meg lefelé lóg, akkor két lehetőség van: vagy emelő, vagy húzó mozdulattal szólaltatom meg. A húzó természetesebb - igaz, ehhez át kell nyúlnom a kormányon. Ha leszedem a nagy lámpát, ez már nem csupán elmélet lesz. (Most Monoron vagyok, a menetidő ugyanannyi, mint eddig - és közben fölfedeztem, hogy az agydinamó tud fényérző üzemmódban is működni.)
Kész van egy újabb nap a lengyel túrából. Nem történt rajta semmi különleges: levergődtem a Kopasz-hegyről, megnéztem néhány templomot, találkoztam egy szent életű magyar királyfival és egy rettegett lengyel herceggel - aztán egy komoly figyelmeztetést a fülem mellett eleresztve ismét az erdőben aludtam. A következő napokban elég sok esőt kaptam, így a mostaninál gyorsabban (kevesebb kultúrmegállóval) törtem előre Varsó felé.
Köszönöm. Nekem sima felületű műanyag pedálom van. Esőben, pláne ha valamiért sáros lesz a cipőm talpa, csúszik mint a rosseb. Ezért szeretnék egy "fogas peremű trekkingpedált", mint azt tőled megtudtam. Köszönettel.
Nos, ez volna a pedál. Nem tudom, mi érdekes van egy pedálban. Az alja nem teljesen ugyanolyan, mint a teteje, de nincs köztük sok különbség. Fogas peremű trekkingpedál. Már most sáros.
De mennyivel érdekesebb ez a kép! Éppen a szekrényben kutatok vala egy darabka cin és kábelkötegelő után (egyikből sem találtam, de megoldottam a dolgot máshogy), mikor a középső polcról rámmosolygott nyolc éve elhunyt nagyapám reprezentatív Bosch biciklilámpája - természetesen új izzóval és jó állapotban. Azonnal fölraktam (már csak a hecc kedvéért), és kitapasztaltam, hogy bizony az izzólámpa is villog kis sebességnél az agydinamó hatására. Este megyek egy kört vele, mert tudni akarom, hová világít. Holnap hat óra előtt kell indulnom Monorra, s akkor még sötétes az ég.
Nem szánom mindennapi használatra, mert elég nehéz, és félek, hogy valami poénos suhanc kárt tesz benne. De a garázsban ott várakozik egy kicsi, olcsó, klasszikus lámpa: azt már nem féltem.
A Megyeri hídról nagyjából leolvadt a hó, járható kerékpárral, de az odavezető kerékpárutak nem láttak hókotrót idén. A budai oldalon a gáton még csak-csak lehet haladni, de a Megyeri út mellett 20 centi szűzhó van a kerékpárúton. Az Óceánárok utca mellett sem sokkal jobb a helyzet.
Hehehe, az nem csengő, csak pingő... Ráadásul nem is a pacihoz van méretezve(túlságosan könnyű). Ahogy megjövök a vásárlásból, ráteszem a régi, forgó csengő-bongót.
Ittas sofőröket és kerékpárosokat fogtak a rendőrök Hódmezővásárhelyen
2010. február 14., vasárnap 10:47 InfoRádió / MTI
Hat ittas járművezetővel, három kerékpárossal, két autóssal és egy motorossal szemben intézkedtek a rendőrök egy szombatról vasárnapra virradóra tartott razzián Hódmezővásárhelyen - tájékoztatta a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője az MTI-t.
Szenti Szabolcs elmondta: az egyik 29 éves autós a bűncselekményi határt meghaladóan volt ittas, vele szemben a rendőrség gyorsított eljárásban intézkedik, bíróság elé állítják.
A feljelentett kerékpárosok közül az egyik annyira részeg volt, hogy lényegében képtelen volt érdemben kommunikálni a vele szemben intézkedő rendőrrel - tette hozzá.
A szóvivő elmondta: az ittas kerékpárosokra 3 és 20 ezer forint közötti összegű szabálysértési bírságot szabhatnak ki.
Nohát, így néz ki Horkos lovam. (Neve még nem végleges, de szemlátomást örül neki.) Már csak kulacstartó, csengő és a túrákra szánt nappali elektronika hiányzik róla. (Ez utóbbi egy nagy aksiból és egy töltőből állna.)
Ha jól látom, a stucnit valaki az éjjel megfordította...
Így készült el a Horcus Altior, azaz így magasítottam meg rajta a Cygnusról átmentett első csomagtartót - és tettem vele könnyed járásúvá új lovamat.
Végre sikerült hát meghosszabbítanom az első csomagtartó pálcáit. Egy milliméteres keresztmetszetű négyzetes alumíniumidomot használtam hozzá némi távtartó anyákkal és L keresztmetszetű szorosító betétekkel.
Gumipárnával és bilinccsel a pálcák egyikéhez erősített csavarfogadó tömb, amit valószínűleg ugyanehhez a pálcás jószághoz (mint hátsó csomagtartóhoz) adtak, de az is lehet, hogy valami máshoz. Ez a megoldás remélhetőleg nagyobb oldalirányú merevséget ad az első csomagtartónak, ha egy, a tömbben megszorítható rúd segítségével a villa szárai lévő, egyébként parlagon heverő csavarfuratokkal kötöm őket össze.
Ez a régi csomagtartóról átmentett, törött központi tartólemez, amit új lyuk fúrásával támasztottam fel.
Így néz ki a gép első fertálya a kerék nélkül. A sárhányótartó pálcákat az egyik oldalon festői ívbe kellett görbítenem, hogy elférjenek a tárcsafék teste alatt. A sárhányót két darabkájának kivágásával megbarbarizáltam, mert mindegyre súrlódott. A merevítő pótrudak már a helyükön vannak; a gumipárnás rögzítés miatt alighanem csak a tényleges kilengéseket gátolják, de statikus terhelést nemigen vesznek át.
Ez meg az elsőagy és tájéka. A csomagtartó pálcája egy egy hosszú csavarral szolgál el a villa egyetlen furatáig, amelyre a sárhányó pálcáit is ráültettem. Ez a hosszú csavar a gyönge pontja az egész berendezésnek, de mással nem tudtam megoldani a problémát: azt tudniillik, hogy az első villán csak egy pár csavarfurat volt, és azt is a sárhányó pálcáinak szánták, ilyenformán felülről egy nehezen megkerülhető duzzanat kísérte: a villa ágainak tulajdonképpeni teste.
De mennyivel érdekesebb ez a kép! Éppen a szekrényben kutatok vala egy darabka cin és kábelkötegelő után (egyikből sem találtam, de megoldottam a dolgot máshogy), mikor a középső polcról rámmosolygott nyolc éve elhunyt nagyapám reprezentatív Bosch biciklilámpája - természetesen új izzóval és jó állapotban. Azonnal fölraktam (már csak a hecc kedvéért), és kitapasztaltam, hogy bizony az izzólámpa is villog kis sebességnél az agydinamó hatására. Este megyek egy kört vele, mert tudni akarom, hová világít. Holnap hat óra előtt kell indulnom Monorra, s akkor még sötétes az ég.
Végre sikerült hát meghosszabbítanom az első csomagtartó pálcáit. Egy milliméteres keresztmetszetű négyzetes alumíniumidomot használtam hozzá némi távtartó anyákkal és L keresztmetszetű szorosító betétekkel.
Gumipárnával és bilinccsel a pálcák egyikéhez erősített csavarfogadó tömb, amit valószínűleg ugyanehhez a pálcás jószághoz (mint hátsó csomagtartóhoz) adtak, de az is lehet, hogy valami máshoz. Ez a megoldás remélhetőleg nagyobb oldalirányú merevséget ad az első csomagtartónak, ha egy, a tömbben megszorítható rúd segítségével a villa szárai lévő, egyébként parlagon heverő csavarfuratokkal kötöm őket össze.
Ez a régi csomagtartóról átmentett, törött központi tartólemez, amit új lyuk fúrásával támasztottam fel.
Így néz ki a gép első fertálya a kerék nélkül. A sárhányótartó pálcákat az egyik oldalon festői ívbe kellett görbítenem, hogy elférjenek a tárcsafék teste alatt. A sárhányót két darabkájának kivágásával megbarbarizáltam, mert mindegyre súrlódott. A merevítő pótrudak már a helyükön vannak; a gumipárnás rögzítés miatt alighanem csak a tényleges kilengéseket gátolják, de statikus terhelést nemigen vesznek át.
Ez meg az elsőagy és tájéka. A csomagtartó pálcája egy egy hosszú csavarral szolgál el a villa egyetlen furatáig, amelyre a sárhányó pálcáit is ráültettem. Ez a hosszú csavar a gyönge pontja az egész berendezésnek, de mással nem tudtam megoldani a problémát: azt tudniillik, hogy az első villán csak egy pár csavarfurat volt, és azt is a sárhányó pálcáinak szánták, ilyenformán felülről egy nehezen megkerülhető duzzanat kísérte: a villa ágainak tulajdonképpeni teste.