Cross biciklit keresünk barátnőmnek (169 cm). Főleg gyalogtúrázós terepre, tehát erdei ösvényekre, fűre. Nem kell köves, nagyon saras, meredek helyeket bírnia és betonúton sem nagyon akar menni.
Eddig egy lényegesebb nagyobb vázú mountit használt, ami kényelmes volt neki: nem kellett előre dőlnie a kormányra és nem volt túl hosszú sem. A rapidfire váltóhoz ragaszkodik.
A Neuzer CROSS X2 milyen erre a célra? Hasnoló árban 60-70 E Ft milyen modellt érdemes még keresni? (Úgy néztük, összerakatni nem éri meg)
Mikor is kezdtük? 2001-ben? Akkor bizony ez már a 7. éves évforduló lesz! Egyszer csak egy ember, néha 20-30, egyszer meg majd' hatvan, de mindig volt annyi, hogy "szünetmentesen eljussunk idáig!
kivi, emlékszel? Egyszer azt írtad, majd akkor leszünk igazán "nagykorúak", ha elérjük a századikat (talán a VBB-s városi tekeréssel hasonlítottuk össze). Hát, jövőre még az is megtörténhet...
[Jubileumi Telehódas Topik Túrák] - 7 éves a "mozgalom"!
87. telehódas HHH Hely: Budapest Dátum: 2008. június 18. (szerda) Időpont: 21:00 Találkozó: Batthyány tér Duna felöli oldala, a HÉV feljáró mellett Program (Classic): szokásos útvonalon fel a HHH-ra, majd vissza (a szokásos útvonal aszfaltot jelöl, mégpedig Batthyány tér - rakpart kerékpárút - Kolossy tér - Szépvölgyi út - Fenyőgyöngye - HHH). Alternatív útvonalak egyénileg választhatók. Program (Extra): Rekettyés, zsíroskenyér hagymával, üdítő ízlés szerint. Kötelező kiegészítők: lámpa előre, hátra!! Ajánlott kiegészítők: bukó, pulóver, stb. Mindenkit szeretettel vár a "Rendezőség"! Szervező: robi
Rajparancsnok: dhpage
59. Telehódas Bazita Hely: Zalaegerszeg Dátum: 2008. június 18. (szerda) Időpont: 21:00 Találkozó: bazitai elágazó, Csiszárkútnál Program (Classic): a Becsali felöli úton a TV torony érintésével fel Bazitára a helyi műintézményhez (kocsma). Vissza: TV torony érintése után a Panoráma úton le Alsóerdőig, majd a bicóuton be a városba. Program (Extra): "hozott anyagból" Ajánlott kiegészítők: bukó és a LÁMPA!! nagyon fontos, mert felfele forgalom van. A lefele az elzárt rész, de ott meg világítás nincs! Mindenkit szeretettel vár a "Rendezőség"! Szervező: Pinye
58. TTTT (Tatabányai Teleholdas Topik Túra) Hely: Tatabánya Dátum: 2008. június 18. (szerda) Időpont: 21:00 Találkozó: Tatabánya, Tesco parkoló Program (Classic): "Szokásos" aszfalton fel a Turulhoz, majd tisztelettétel a kilátó tetején hideg tea kíséretében. Program (Extrém): Ugyanez lépcsőn. Hard: Látogatás a barlangnál. Ami kell: Bike (FONTOS), frissítő, lámpák tömkelege + jókedv. Szervező: malna77
54. Sijófoki Telihold Túra Hely: Siófok Dátum: 2008. június 18. (szerda) Időpont: 21:00 Találkozó: a Víztorony melletti parkolóban Program (Classic): végig aszfalton kirándulás a balatonvilágosi Panoráma kilátóhoz. Program (Special): a balatonvilágosi Panoráma kilátó megközelítése autópályán (matrica kötelező!). Program (Extrém): Közlekedés céljára a Balaton felületének igénybe vétele(vitorlások előnyben, de a dombra cipeléshez külső segítség nem vehető igénybe). Ajánlott felszerelés: bicikli, bukósisak, első-hátsó lámpa, strandpapucs, fürdőlepedő, napszemüveg, strandlabda, jókedv, kacaj, jeges tea, stb. Mindenkit szeretettel vár a "Rendezőség"! Szervező: bátyó
"A mondottakat, de azt is tekintve, hogy a tölgyfa egész megjelenése nyugalmában komoly méltóságot kifejező, mozgásában pedig félelmet keltő, hogy meg nem tört épségben évszázadokat láthat maga mellett elvonulni, igen érthető, ha a germánok épp úgy, mint más népek, a tölgyfát az erő, hűség és kitartás jelképének tartották s ezért is nagy tiszteletben részesítették. A tölgyfa jelképezi a legerősebbet és legméltóbbat, azért illett a leghatalmasabb istenhez; azért választja a hős példaképének, azért tekintik ezt a fát az erdők királyának, melyet a madarak királya, a sas is szívesen fölkeres. A tölgyfa egyúttal szép és hasznos fa. Nincs fa, mely vad szépség tekintetében fölülmúlná s a mely egyúttal a régi germánoknak nagyobb szolgálatot tett volna: az élő ember házát, a halott koporsóját, a tengerjáró halász és kereskedő hajóját, a vadász dárdáját a tölgyfa adta. Így érthető, hogy a tölgyfa gondozása a régi germánoknál kötelesség volt. Az angol királyok trónraléptük alkalmával tölgyfát választanak ki, mely az uralkodó nevét viseli s a melynek hivatása, hogy e nevet a jövő nemzedékek számára megóvja."
(Szutórisz Frigyes: A növényvilág és az ember. Művelődéstörténeti tanulmányok. Bp., 1905. 370-371. o.)
Egyelőre nem: most még az eszményeim elárulásának tartanám a dolgot. Előbb jutok koldusbotra, mint hogy fizetőssé tegyem a honlapomat. "Könyvet" írni is csak elektronikusan szándékozom, és az is valami teológiai témáról fog szólni.
Valóban, a műhold megrészegíti az embert. A sasszem segítségével fölkeresni gyermekkorom gyönyörű tájait: az újpesti erdőket, az őrbottyáni tavakat, a Börzsönyt meg még sok más, embertávlatból jól ismert helyet - nagyon izgalmas dolog. Kiskamaszként nagyon vágytam arra, hogy repülőgépről lefotózhassam azt a városszéli lápvidéket, ahol annyit csatangoltunk, tutajoztunk; és most, mire ez lehetségessé vált, beépítették a nagy részét. Mindegy: marad még elég fölfedeznivaló.
---
A telepített erdő nem rosszabb, mint a többi, csak a kora elég nagy legyen. Egyébként a hazai erdők túlnyomó többsége telepítvény, csak néhol nem szokták harminc-negyven évente tarra vágni (hanem esetleg lóval vonszolják ki a törzseket), így ki tudott rajta fejlődni olyan-amilyen fajgazdagság és őserdőszerűség. De még a bükki Őserdőt is kevesebb, mint kétszáz éve hagyták magára.
Az erdő tömegében látható rácsos bevágások (nyiladékok) a favágási vagy tűzoltási célú felvonulást segítik, no meg békeidőben a nyilvántartást is. Néha fut a mélyükön út, máskor egy merő szeder és csalán az egész. A nyiladékok nincsenek tekintettel a túrázóra, így hegyvidéken olykor nagyon meredekek tudnak lenni.
---
Forrást keresni térkép nélkül nemigen érdemes, hacsak nem magasabb középhegységben túrázol. Ott úgyis eléd ugranak a különféle-fajta vízfakadások, csurgók, csepegők: jellemzően a völgyek meredek fejénél vagy az oldalában, illetve szurdokban futó patakok mentén. Patakból inni nem mindenhol ajánlatos, különösen ha már iszaposodik, mert ott megélnek benne a hasmenést okozó micsodák. (Tudja valaki, micsodák?) Szintén nem szabad patakból inni, ha a folyása mentén fölfelé település van. A magas-tátrai patakvíz egy szúrópróbám alapján kesernyésnek mutatkozott, bár egyébként nem ártott meg. A Börzsönyben sokszor ittam patakból, és nagyon finom volt. Sajnos a laposabb vidékeken nemigen fakadnak források, és a patakok is iszaposak, ihatatlanok.
A megoldás tehát csakugyan a nyomóskút. Amerre újabban járok, Szlovákiában alig találtam: ebben tehát jóval előttük járunk, a hazai kútfületlenítési láz dacára. (Náluk a temetők a legjobb vízlelőhelyek: ha nem valami elhagyatott tájon fekszenek, minden másodikban szokott lenni vízcsap.) Tapasztalatom szerint két nagy pillepalack (összesen 3-4 liter víz) bőven elég az esti zuhanyzásra (akár szappannal is, ha a hely megengedi), az esetleges főzésre, meg a reggeli mellé - méghozzá úgy, hogy alvás céljából rögeszmésen föl szoktam mászni valami ritkán járt hegyre. Zuhanyozni úgy érdemes, hogy a kupakot csak meglazítjuk, de nem csavarjuk le. Szappanozni csak a ragacsos helyeket érdemes. A lemosás fentről lefelé történjen. Egy liter víz nekem mindig elég volt. Törölközőnek az aznapi póló jó lesz, de én gyakran a szélnél szárítkozom meg. (Utánozhatatlan élmény a hegytetőn!)
----
A gonoszok képzeletbeli lények; a valóságban sokkal ártalmatlanabbak. De senki nem alszik szívesen olyan helyen, ahol valami valóságostól félnie kell, pl. kutyáktól vagy a helybeliektől. (A vadaktól nem kell félni, azok sokkal jobban félnek tőlünk.) A legutóbbi túrán, májusban a Szilvásvárad Maraton terepén aludtam, és hajnalban, félkábán magam elé vizionáltam néhány külföldi turistát, akik benzint vagy micsodát kerestek, hogy beindíthassák a főzőjüket. Majd igyekszem hátborzongatóan megírni az esetet, ahogy SK is a mozdulatlanul rá figyelő árnyalakok históriáját.
Sajnos az erdőben alvásról kilátásba helyezett írás még nincs kész, de ami késik, nem múlik.
Utólag olvastam el a második hozzászólásodat. Köszönöm, ennél fogok maradni. A tölgyes meggyőzött.
Nem gondoltál még arra, hogy túrázós tapasztalataidat könyv formájában is közreadd? Legalább egy vásárlót máris biztosra vehetsz, de szerintem kapkodnák a könyvet.
"Nagy önfegyelem kell egy plusz csomagtartóhoz. :-)"
Most mókuskarikázott fel a házunk előtt egy fegyelmezetlen alak. Első, hátsó csomagtartó telepakolva, de talán még oldalt is fityegtek a bringáján cuccok, plusz rá volt akasztva egy utánfutó is. Hátizsákra nem emlékszem, de már maga a felvetés is gonoszság részemről :-)
Kösz! tök jók ezek a műholdas izék. Tehát zöld folt a barátom. Nekem az első tipp jobban tetszik, a másodikat "B" tervként tartom számon. Gondolkodóba ejt a területet szabályos négyszögekre szabdaló izé. Lehet, hogy valami telepített erdő. Bár sűrűbbnek tűnik, mint a másik.
A nyárfás miért baj? ("Ki tanyája ez a nyárfás?").
Másik kérdésem: vizet / forrást általában ne is keresgéljek, hanem tankoljak fel egy közkútnál ivózsákba / ásványvizes palackba / kulacsba, és húzzam ki azzal az éjszakát / reggelit?
Kik azok a gonoszok, akiktől félni kell? Az orkok a bringafórumon szerzik be az információt, hogy hol találnak védtelen hobbitokra, akiket kifoszthatnak? Vigyek ellenük tündeköpenyt vagy a Fullánkot (ez úgyis kéken izzik, ha ork van a közelben)?
Nemo, tök jó a honlapodon az úticsomagról szóló rész (is), írhatnál hasonlót a táborozási tudnivalókról. A fórumra írtál pár dolgot korábban ezzel kapcsolatban, sztem ezeket lehetne sajtó alá rendezni és feltolni a honlapodra.
Veszélyes dolog ám egy első csomagtartó. Én azért nem szereltem föl eddig, mert akkor raknék rá csomagot is, viszont ettől hátul valószínűleg nem lenne kevesebb, mert a csomag abban hasonlít a gázhoz, hogy betölti a rendelkezésre álló teret, és már így is általában segítséggel szállok vonatra. Nagy önfegyelem kell egy plusz csomagtartóhoz. :-)
Köszönöm a választ, bekönyvjelzőztem. A fenyvesek hátrányáról ugyan nem győztél meg. ;-) Magam a túrázóknak egy másik rendjébe, a mezei avagy közönséges vadkempingezőkhöz tartozom, de lehet, hogy majd idén kipróbálom az erdőt is.
Nagy sokára elkészült a 2007 nyári dunántúli-szlovákiai túrám beszámolója. A http://orszagcsavargo.fw.hu/0707SZLO.HTM címen található. Sajnos eléggé egyenetlen, ezért még bizonyára javítgatok rajta ezt-azt, de a lényeg már benne van.
Néhány kedvcsináló részlet, ezúttal a kevésbé bulváros idézés jegyében:
"Végül leértem Sopronba, egy temetőben vizet vettem, bevásároltam, majd egy szép virágos közparkba tértem be ebédelni. (Reggelire a második büki sült halat pusztítottam vala el végleg, még a kilátó tövében.) Leültem egy padra, ám innen visongó gyerekek késztettek távozásra: ez az "ő padjuk" volt. A nagyapjukkal (?) beszélgettem egy sort: tőle tudtam meg, hogy valóban nagyon sok német él itt: olyanok is, akik nem tudnak magyarul. Aztán áttelepedtem egy másik padra és összedobtam egy ínycsiklandó zsömlekiállítást, hogy aztán a térképet nézegetve sorban elnyeljem az egészet. A hátam mögött egy fűnyírós targoncaféle berregett. Már éppen végeztem, mikor vasalt nadrágban, fehér ingben odatolta hozzám kipukkadt parasztbiciklijét egy ember, és segítséget kért. Biztonsági őr volt, aki postásokat kísérget, mert bizony már az ország e szegletén is meg-megtámadják őket. Megragasztottam, és dél tizenkettőkor továbbindultam."
"A tündéri városka egyik nevezetessége a "török a kéményben." Amikor 1532-ben a szultán erős hada újra megpróbálkozott Bécs bevételével, az egyik portyázó csapat ide is betört. Ellenállásra nem találtak, mert a lakosság idejében elmenekült. A török lovasok feltörték az üresen hagyott házakat, fosztogattak, lakmároztak. Egy szpáhi olyan alaposan megvizsgálta a pincéket, hogy nem tudott társaival visszatérni a táborba. Mire kialudta mámorát, már este lett, a lakosok visszatértek, és ő a bezárt házból a kéményen át próbált menekülni. A város őrei azonban felfigyeltek rá, körülvették a házat, majd begyújtottak a tűzhelybe. Az így fogságba esett török idővel keresztény hitre tért, és halála után az őt befogadó polgár szobrot készíttetett róla – a kéménybe."
"Sajnos a várhoz vezető utat egyik térképem sem jelölte, még az Inóc-hegységnek nálam lévő régi turistatérképe sem, a sötétben bizonytalanul tapogatózni meg nem volt kedvem, hátha zárható, vagy éppenséggel őrzik, és akkor csúfat látok. Elballagtam hát a vár alatt, ahol egy öregúr harmonikázott az utcán a maga gyönyörűségére, majd bevettem magam egy völgybe, hogy az úttól biztos távolságban alhassam. Elsőre egy takaros, kaszált rét végén álló, lakatlannak tűnő hétvégi ház mögé kívántam behúzódni sátrammal. Az ám, csakhogy egy sötét emberi alak állt előtte mozdulatlanul. Fél perc feszült farkasszemezés után kisütöttem, hogy egy elhagyott vendéglő papírból készült cégér-szakácsa néz vissza rám. A ház azonban romos és szemetes volt, ezért továbbtoltam a biciklit, amíg egy viszonylag rejtett, vízszinteshez közelítő erdőrészhez nem értem. Itt aludtam el valamivel tizenegy óra után."
"Nekem azonban újabb vendégeim jöttek. Fiatal nő jött, pancsoló kislányával egyenesen a vízbe lépett bele. Megszólított, minek nyomán kiderült, hogy jobban tud magyarul, mint én szlovákul, s ezután így beszélgettünk. De már a kislánynak, aki engem is lefröcskölt, szlovákul kellett mondanom, hogy "budem mokry", azaz ha így folytatja, csuromvíz leszek."
"Ezért hát a sátramban hagytam egy dögcédulát a tervezett útvonalammal, lecsupaszítottam a bicajt, és útnak eredtem észak felé. Az emelkedőn összerázódtam két cseh sráccal: az idősebbikkel lihegve beszélgettünk mindenféle turistadolgokról. A Szabadság útjának nevezett tátraalji összekötő úton ők jobbra fordultak, Felsőhági felé, én meg balra, Három-forrásnak (Tri studníčky). A 2004 novemberi nagy viharkárok ma is látszottak a hegyoldalakon: kilométerekre nem akadt egy érintetlenül maradt fenyves. Ebben, mint azóta kiderült, a szú volt a főbűnös: fogdossák is őket mindenféle feromonos csapdákkal derekasan. A hegyoldalakon siralmas tömegben fekszik évek óta a kidöntött ezer meg ezer lucfenyő, és az elszállítása nagyon lassan halad. A nemzeti park a betonút mellé több helyre kiírta, hogy a dőlt fa nem közpréda, hanem mindhalálig az övé."
"Ahogy izzadtan és porosan átléptem a határt, majd beestem a bánrévei vasútállomásra, magamban megfogalmaztam a tanulságokat. Mindenképpen érdemes folytatni a tágabb ország felfedezését, időt-pénzt nem sajnálva. Nem szabad nagyot markolni, száguldani, hanem józan útiterv és teljesíthető célok birtokában szépen harapdálnom kell az ismeretlent, amely így fokozatosan hozzátapad az eddig magamévá tett országrészekhez. Első és mértékadó benyomásaim a szlovákokról nagyon kedvezőek: nyitottak és befogadóak, ha látják, hogy én is az vagyok, és megpróbálok pár szót az övékhez hasonló nyelven makogni."
Ah, az utolsó kérdésre nem válaszoltam. A tölgy talán a legrokonszenvesebb magyar vadfa, a türelem, bölcsesség és jóság mintaképe. A tölgyerdőneknek már ránézésre is nagyvonalú, teherbíró és barátságos jellege van. Valószínűleg ezek a fák azért ilyen jólelkűek, mert tudják, hogy tovább élnek, és nem tűzifának, hanem leginkább bútornak szánják őket.
A tölgyes jól fogja a szelet, és érezhetően megtart valami meleget éjszakára. Azonkívül nem olyan dzsumbujos benne az aljnövényzet, mint a nyárfásban, ahol rendszerint vaddohány burjánzik, ritkábban csalán vagy valami perjeféle - és sokkal jobban takar, mint pl. a bükkös. Avarszőnyege sokáig megmarad és puha ágyat terít. Nagyon sok nemes gomba terem benne, pl. az ízletes vargánya a tölgy gyökeréhez van kötve. Egyedül a fiatal tölgyes az, ami nemigen alkalmas alvásra, mert nagyon nehéz benne mozogni.
A fenyves egészen más világ: oda nem érdemes betévedni északára. Nehezen ereszt a belsejébe, és mivel telepítés után soronként szokták ritkítani, minduntalan megakad a pedál a tönkökben és az ott felejtett fekvő törzsekben. Az alsó ágak kényelmetlenül alacsonyan nőnek és gorombán karmolnak. A erdei- vagy feketefenyves csapadék híján nagyon száraz, lehangoló. Gombái jórészt hamar kukacosodó tinóruk, kevéssé nemes galambgombák és alacsony becsületű pereszkék. A talaja is gonosz, savanyú, cserjeszintje fajokban szegény. Nagy megpróbáltatás fenyvesben aludni, hacsak nem hígították fel valami mással.
Van, nem is kevés. Például sosem jártam Devecseren, és Nádasdladányról sem tudtam, hogy össze van nőve Jenővel. Most is csak a műholdkép segített. (De ne vágjunk a dolgok elébe: még meglehet, hogy a műholdkép régi, azóta az egész erdőt letermelték, és egy kiadós szedres van a helyén.)
Az erdőket gyakorisági meggondolások alapján lehet műholdképről megismerni. A hazai nyárfások szabályosak és egyneműek. A fenyves az őszi képen nem volna barna. Bükkös nemigen nő ilyen alacsonyan. Marad a tölgyes, de mivel más-más sárgasági szinten vannak a fák egyazon fényképen, kell közéje valami vegyítés. Ez jó eséllyel a gyertyán, de az se baj, ha más. A tölgyes a barátunk, tavasztól őszig megbízható hálószobát kínál.
Jézusisten... :-o Hallottam legendákat az ilyen teljesítésekről, hát mit mondjak, mély és őszinte csodálatom. Nem tudom, hogy ez jó dolog-e, de én _ennyire_ nem vagyok lelkes és inkább beszerzem a minimális felszerelést. :)
üdv, ladány és jenő összenőtt, bár nem mindenhol van kerítés, de végig lakott (pl általam). én inkább kiskeszi és ladány, vagy méginkább ladány és ősi között vágnék be jobbra a fák közé.
Bizony, bizony és a lelkesedésről sem szabad elfeledkezni. 2002-ben 20 év sportmentes életmód után (tudom, ez nem dicsőség) egy kosárral felszerelt városi bringával nyomtam végig a nagyatádi 180 km-t. Nem mentem "úgy, de úgy" viszont óriási sikerem volt a többi versenyzőnél, szerintem soha senki annyi biztatást nem kapott, mint én ott, akkor.
8 és fél óra volt, iszonyúan fájt a végén az alfelem, de megérte, részben az élményért, részben azért, mert a férjem végre elhitte, hogy a neje konkrétan megbolondult és az előző évben elkapott "nagyatáditisz" nem akkut, hanem krónikus betegség. Ennek örömére a következő évi szülinapomra kaptam egy országúti bringát, amitől borzasztóan féltem, de nagyon inspirált. Sokáig nem is mertem spec cipővel használni, arra csak tavaly vettem rá magam, de az idei nagyatádi egyéni álomhoz végre ezt is megtanultam. Szóval edzés, lelkesedés, kishitűség+ önbizalom és persze egy jó bicikli sem árt, amin egy csajos virágmintás nyereg kimondottan vonzó látvány.
Most nézem, hogy a 2007-es kiadású fővárosi kerékpártérképen még mindig kötelező tartozékként szerepel a névtábla. Így élnek tovább az ezeréves népi babonák.
