Keresés

Részletes keresés

dhpage Creative Commons License 2006.07.03 0 0 133298
sok értelmét én sem látom annak, hogy egy salakos dózerutat jobban kellene védeni, mint egy földutat. ez marhaság, akárki is döntötte el...
Előzmény: kocsi (133285)
dhpage Creative Commons License 2006.07.03 0 0 133297
"Dhpage kolléga itt fotózott"

hehe, az vicces kép, no majd este belinkelem jól :)))

egyébként úgy érzem jó helyre sikerült telepednem egy MTB listás kolléga útmutatásának köszönhetően ;))
Előzmény: krilin (133283)
Lassú Nyíl Creative Commons License 2006.07.03 0 0 133296
A túlélőtúrát sikkesen teljesítetted:-)
Előzmény: -Henger- (133280)
nazabiker Creative Commons License 2006.07.03 0 0 133295
Hát a végére már kezdtem úgy érezni:)
Előzmény: kocsi (133292)
kocsi Creative Commons License 2006.07.03 0 0 133294
Én arra gondoltam, hogy egy murvás útnak kevesebbet árt, ha végigmegy rajta a mezőny, mint egy ösvénynek.

Ezért nem tűnik logikusnak, hogy inkább egy ösvényt engedélyeznek mint egy murvást.


De lehet, hogy a bringásokkal akartak ott utat vágatni ahol eddig nem is nagyon volt :-)
Előzmény: krilin (133291)
Lassú Nyíl Creative Commons License 2006.07.03 0 0 133293
Óriási élmény lehetett:-)))
Előzmény: gabriel8 (133256)
kocsi Creative Commons License 2006.07.03 0 0 133292
Három kört is mentél? ;-)
Előzmény: nazabiker (133289)
krilin Creative Commons License 2006.07.03 0 0 133291
nem fogalmaztam teljesen jól. nem 'hagyományos' gyökeres útra kell gondolni, hanem valami friss vágásra. előtte talán bozótos, cserjés terület lehetett, mert sok kiálló csonk/tő volt a földben. egyébként az a része pont tekerhető volt, mert füves volt csak a beazonosítás végett emelktem ki a gyökereket. a gond a felázott, csúszós egynyomos részekel volt itt. és ehelyett az egész szakasz helyett egy gyors murvás lefelé volt eddig a Dm-en. ennek a végére ér ki ez az n+1-ik saras rész.

még arra tippelek ha nem engedélyek miatt volt, hogy emeljék a pályában a technikás/erdei/egynyomos részek számát. de szerintem így is épp elég sok van benne ilyenből (szárazon mondjuk lehet, h egy tök jó rész lenne ez). talán ekkora esővel nem számoltak a pályát tervezők. ha így van az gáz, bele kéne kalkulálni a pályába, mint legrosszabb eshetőség. tele van amúgy is eső estén sáros/tekerhetetlen részekkel minek növelni még ezek számát?

Előzmény: kocsi (133285)
nazabiker Creative Commons License 2006.07.03 0 0 133290
Bocs, nem tudom, hogy a kopipészt miért háromszor rakta be.
Előzmény: nazabiker (133289)
nazabiker Creative Commons License 2006.07.03 0 0 133289
Duna Maraton 2006

Mint tavaly, idén is hosszútávon indultam. Crosskovácsin neveztem, sikerült megcsípnem a jó kis 13-as rajtszámot (még meg is kérdezték, hogy maradhat ez? Mondom, persze). Mivel egész héten kánikula volt, és a szombati bejáráson is betonkeménységű talajjal találkoztunk, igazából abban bíztam, hogy idén jó pálya lesz, fel is került előre a 2.25-ös Nobby Nic UST, amit előtte kicsit kipróbáltam és nagyon jó volt (száraz talajon).
Aztán pénteken eső, szombaton eső. Még el is gondolkodtam: ne vigyem inkább az edzőgép kerekeit sárgumival? Á, minek, úgysem volt nagy eső, ezen már nem múlik. Legközelebb, ha ilyet mondok, valaki „üssön meg egy műhelypumpával” (© Henger).
Az esti esőzések már nem sok jót ígértek, vasárnap reggel becuccoltunk (sárgumi maradt otthon). Már odafelé volt egy kis szemerkélés, de semmi gáz. A parkolóban már vészjósló sár volt, Bömbi a jó kis hátsókerék-meghajtásával kicsit krosszosan ment, Anita aggódott is, hogy hogyan fog innen kijutni amikor majd megy Dobogókőre.
A rajt kicsit késett, beszólítás csak valami jelképes volt (tizenhatodikként azért mégiscsak beszólíthattak volna, de mindegy). Rajt után már az első métereken jó sarasak lettünk. A betonemelkedő nem esett jól, sokan előzgettek, én meg szépen ügyeltem a pulzusra. Janimaci egy darabig előttem ment, aztán elment, de nem idegesítettem magam.
Az első kellemetlen meglepetés Pap-rétnél ért: a tavalyi kellemes tekergés helyett egy saras-füves sípályaszerű valamin kellett felcipelni (miért nem volt jó a tavalyi? Az legalább tekerhető volt). Utána a megszokott csikicsuki az erdőben, ami a dagonya miatt elég gázos volt, majd megérkeztünk Pilisszentlászlóra.
Innen a már jól ismert útvonalon mentünk a Tölgyikrek majd a Fagyos katona felé. Mindenhol sár, mocsok, hideg. Nobby Nic szépen kiszórja a sarat és tartja az irányt, hátul a Racing Ralph csúszkál, de nem is számítottam másra. Legalább a defekt miatt nem kell aggódni. Én rendületlenül tartottam a pulzust. Jön a dobogókői mászás előtti lejtő, ami izgalmas síeléssé változott a sár miatt, majd az emelkedő a vizes kövekkel. Kezdem élvezni, különösen ha arra gondolok, hogy mindjárt meglátom Anitát pocakjában Laurával meg anyósomékat. Itt az első dobikövi frissítő, 2:34 perc, ez 20 perccel rosszabb, mint tavaly. Anita első szavai (viccből): hát te hol jártál? Mondom az erdőben kicsit koszos van. Azt mondja igyekezzek, mert Zsoltit leszámítva mindenki előttem van. Sebaj, mondom, lesz még idő befogni őket, ne aggódj. Megyünk tovább. Kicsit megéhezem, a beton lejtőn befalom az egyik Harvest szelet ¾-ét, iszom hozzá bőven, ne legyen itt görcsölés.
A Pilismaróthoz vezető szakasz nagyon dzsuvás, a lejtők folyamatos odafigyelést és koncentrációt igényelnek, mert csúszik a bringa mindenfelé. Az egyik emelkedőn lehagyom Janimacit, de érzem, hogy nincs messze mögöttem. Első fék alig, a hátsó folyamatos használatban. Kezdem bánni, hogy nem raktam fel a sárgumikat. A patak vízeséses minifolyóvá változott, de nem bánom, mert nagyjából lemosom benne. Janimaci valahol kicsit előtte előz vissza: neki jól megy a saras lejtő, és mosnia sem nagyon kell. Még egy kis szenvedés, és itt van a pilismaróti frissítő. Nézd csak, kik vannak itt: KissCADMan, Janimaci és Vilard. Kenek egy kis olajat a saras láncra, inkább csak a lelkiismeretem megnyugtatása miatt. Amúgy a váltórendszer ez idáig kifogástalanul működött, még sárgombóc állapotban is szó nélkül vált mindenhol, se ugrás, se problémázás. Mégiscsak tud valamit ez az XTR.
Kis pihi, majd együtt elindulunk a kis csapattal. Nekem a betonon kicsit lassú a tempó, ezért megelőzöm a többieket, de tudom, hogy a sárban majd úgyis utolérnek. Akkor meg minek? Nem szeretem, ha más diktálja nekem a tempót, mert akkor az emelkedők sokkal fárasztóbbak. Jön is mindjárt az erdő, sár ahogy kell. Hamarosan talicskaverseny, itt a 22%-os emelkedő. Kínszenvedés, Vilard lemarad, majd Janimaci is lemarad Árpival (mit csinálnak ezek ketten?) én egy szürke mezes sráccal megyek. Néha alibiből felszállunk, de az enyhe emelkedőn a híg sárban nem lehet haladni, marad a tolás. A saras lejtő után jön a lépcsős rész. Janimaci felzárkózik, együtt cipelünk. Megemlékezünk Krilinről, aki állítólag tavaly feltekert(?) a lépcső melletti kis izéken. Öregek vagyunk mi már ehhez.
Egyszer minden rossznak vége, eljön a tekerhető szakasz, leginkább középtányéros, de megy valahogy. Janimaci itt beelőz, de végig látótávolságban megy. A turisták tapsolnak, egyikük beszól: már nincs sok hátra! Dehogyis nincs, mondom én, mire nevetnek.
Itt a második dobikövi frissítő. Kb 6 óra: egy óra lemaradás tavalyhoz képest. Anyósék szörnyülködve néznek. Eszem egy kis banánt, aztán elindulok a maradékra. Ez pszichológiailag könnyebb, mert tudom, hogy a nehezén túl vagyok. Igyekszem nem gondolni arra, mi vár rám Pap-rét után. A lejtőzés már egész jól megy, kezdem élvezni a szánkózást. Szentlászlóig egész kellemes.
Itt a kis kanyar után frissítő, tavaly is itt engedtem meg magamnak egy kis szőlőcukrot, most is eszem három szemet, pedig savanyú nagyon. Jön a mászás, egész jól megy a köveken. Aztán beérünk az erdőbe, ott tekerhetetlen részek. Utolérek egy középtávos párocskát, a csaj láttomra megkérdezi a párját: kíváncsi lennék, mi hogy nézünk ki… Mondom nekik: ti is szépek vagytok, ne aggódjatok. A betonos emelkedő egészen pihentető, csak a lejtőn fázom. Végre Pap-rét, innen már nincs sok hátra.
Ahogy sejtettem, a szívás itt következik. Egy szakaszon agyagos, én meg ostoba módon tolni kezdtem, mire olyan nehéz lett, hogy már nem tudtam felemelni. Utolérek közép- és rövidtávosokat. Ők is szenednek. A kerék már nem forog, megemelni lehetetlen. Ismerem az utat, innen egyenesen Dunabogdány. Egy lány megfűzi a párját, hogy menjenek le, mert ő már nem bírja tovább. Mondom nekik, hogy innen már nincs sok hátra, de nem úgy tűnik, hogy megfogadják, tárgyalnak a rendező-gyerekkel. Mindenki Harangot és az édesanyját emlegeti. Nem alaptalanul: ilyen sárban szerintem megtehették volna, hogy ezt a szakaszt kihagyják.
Szerencsére az agyagos szakasznak vége. Én marokszám szedem le a mocskot a gépről, hogy legalább haladni tudjak. Enyhe emelkedő, de a bringa 20 kiló, 32:34-ben szenvedek.
Mester-réten tankolok egy kis vizet, mert egyre szomjasabb vagyok. Hátranézek, mögöttem egy hosszútávos. Na azt azért mégsem, hogy az utolsó kilométereken előzzön meg valaki! Kicsit belehúzok, lemarad. Jön a köves lejtő, ami nagyon gázos így sárban, egyszer majdnem elesek, le kell tenni a lábam. Jön a Nagyvillám előtti utolsó saras emelkedő, ez sajnos talicska. A réten lehagyok egy másik párt, aztán jön a Bobpálya meg az Utolsó Emelkedő. Előtte a „rendezők” (két kb. 10 éves gyerek, megy egy kb. 11 éves kislány). A fáradtságtól elsőre nem látom, hogy egyenesen tovább, a srácok meg bunyóznak. A kislány szól: ja bocs, tovább előre! Felmegy bennem a pumpa: azonnal hagyjátok abba a bunyózást és végezzétek a feladatotokat! Megszeppennek, abbahagyják, de amikor elmegyek, hallom, hogy folytatják.
Az emelkedő tetején nem bírom, tovább, az utolsó 5 métert tolnom kell, mert kész vagyok. Itt a vége, köszönöm, istenem! De még jön a lejtő, ami így full sárban folyamatos koncentrációt igényel. A végén a fahídon inkább áttolom, ezen már nem múlik, és nemsokára családos ember leszek…
A bringaúton kerülgetem a babakocsikat meg a helyi nagymenőket, majd végre itt a cél, Anita fogad. 8:54, egy katasztrófa, de érdekes módon az utolsó szakaszt pont ugyanúgy 3 óra alatt tettem meg, mint tavaly. A célban Árpi és Zsolti már átöltözve fogadnak, ők feladták. Kérdik: engem még átengedtek? Mondom igen, én végigmentem. Jó érzés túllenni rajta. Mivel már csak 2 verseny van a futamból, és a két legrosszabb eredményt kiejtik, elhatározom, hogy az utolsó két versenyt bármennyire is szeretem, csak akkor indulok rajtuk, ha nincs sár. A végeredmény szempontjából mindegy, hogy nulla vagy 75 pontot ejtenek ki, de eddig megúsztam komolyabb amortizáció nélkül, nem kockáztatok és szenvedek tovább ha nem muszáj.
Duna Maraton 2006

Mint tavaly, idén is hosszútávon indultam. Crosskovácsin neveztem, sikerült megcsípnem a jó kis 13-as rajtszámot (még meg is kérdezték, hogy maradhat ez? Mondom, persze). Mivel egész héten kánikula volt, és a szombati bejáráson is betonkeménységű talajjal találkoztunk, igazából abban bíztam, hogy idén jó pálya lesz, fel is került előre a 2.25-ös Nobby Nic UST, amit előtte kicsit kipróbáltam és nagyon jó volt (száraz talajon).
Aztán pénteken eső, szombaton eső. Még el is gondolkodtam: ne vigyem inkább az edzőgép kerekeit sárgumival? Á, minek, úgysem volt nagy eső, ezen már nem múlik. Legközelebb, ha ilyet mondok, valaki „üssön meg egy műhelypumpával” (© Henger).
Az esti esőzések már nem sok jót ígértek, vasárnap reggel becuccoltunk (sárgumi maradt otthon). Már odafelé volt egy kis szemerkélés, de semmi gáz. A parkolóban már vészjósló sár volt, Bömbi a jó kis hátsókerék-meghajtásával kicsit krosszosan ment, Anita aggódott is, hogy hogyan fog innen kijutni amikor majd megy Dobogókőre.
A rajt kicsit késett, beszólítás csak valami jelképes volt (tizenhatodikként azért mégiscsak beszólíthattak volna, de mindegy). Rajt után már az első métereken jó sarasak lettünk. A betonemelkedő nem esett jól, sokan előzgettek, én meg szépen ügyeltem a pulzusra. Janimaci egy darabig előttem ment, aztán elment, de nem idegesítettem magam.
Az első kellemetlen meglepetés Pap-rétnél ért: a tavalyi kellemes tekergés helyett egy saras-füves sípályaszerű valamin kellett felcipelni (miért nem volt jó a tavalyi? Az legalább tekerhető volt). Utána a megszokott csikicsuki az erdőben, ami a dagonya miatt elég gázos volt, majd megérkeztünk Pilisszentlászlóra.
Innen a már jól ismert útvonalon mentünk a Tölgyikrek majd a Fagyos katona felé. Mindenhol sár, mocsok, hideg. Nobby Nic szépen kiszórja a sarat és tartja az irányt, hátul a Racing Ralph csúszkál, de nem is számítottam másra. Legalább a defekt miatt nem kell aggódni. Én rendületlenül tartottam a pulzust. Jön a dobogókői mászás előtti lejtő, ami izgalmas síeléssé változott a sár miatt, majd az emelkedő a vizes kövekkel. Kezdem élvezni, különösen ha arra gondolok, hogy mindjárt meglátom Anitát pocakjában Laurával meg anyósomékat. Itt az első dobikövi frissítő, 2:34 perc, ez 20 perccel rosszabb, mint tavaly. Anita első szavai (viccből): hát te hol jártál? Mondom az erdőben kicsit koszos van. Azt mondja igyekezzek, mert Zsoltit leszámítva mindenki előttem van. Sebaj, mondom, lesz még idő befogni őket, ne aggódj. Megyünk tovább. Kicsit megéhezem, a beton lejtőn befalom az egyik Harvest szelet ¾-ét, iszom hozzá bőven, ne legyen itt görcsölés.
A Pilismaróthoz vezető szakasz nagyon dzsuvás, a lejtők folyamatos odafigyelést és koncentrációt igényelnek, mert csúszik a bringa mindenfelé. Az egyik emelkedőn lehagyom Janimacit, de érzem, hogy nincs messze mögöttem. Első fék alig, a hátsó folyamatos használatban. Kezdem bánni, hogy nem raktam fel a sárgumikat. A patak vízeséses minifolyóvá változott, de nem bánom, mert nagyjából lemosom benne. Janimaci valahol kicsit előtte előz vissza: neki jól megy a saras lejtő, és mosnia sem nagyon kell. Még egy kis szenvedés, és itt van a pilismaróti frissítő. Nézd csak, kik vannak itt: KissCADMan, Janimaci és Vilard. Kenek egy kis olajat a saras láncra, inkább csak a lelkiismeretem megnyugtatása miatt. Amúgy a váltórendszer ez idáig kifogástalanul működött, még sárgombóc állapotban is szó nélkül vált mindenhol, se ugrás, se problémázás. Mégiscsak tud valamit ez az XTR.
Kis pihi, majd együtt elindulunk a kis csapattal. Nekem a betonon kicsit lassú a tempó, ezért megelőzöm a többieket, de tudom, hogy a sárban majd úgyis utolérnek. Akkor meg minek? Nem szeretem, ha más diktálja nekem a tempót, mert akkor az emelkedők sokkal fárasztóbbak. Jön is mindjárt az erdő, sár ahogy kell. Hamarosan talicskaverseny, itt a 22%-os emelkedő. Kínszenvedés, Vilard lemarad, majd Janimaci is lemarad Árpival (mit csinálnak ezek ketten?) én egy szürke mezes sráccal megyek. Néha alibiből felszállunk, de az enyhe emelkedőn a híg sárban nem lehet haladni, marad a tolás. A saras lejtő után jön a lépcsős rész. Janimaci felzárkózik, együtt cipelünk. Megemlékezünk Krilinről, aki állítólag tavaly feltekert(?) a lépcső melletti kis izéken. Öregek vagyunk mi már ehhez.
Egyszer minden rossznak vége, eljön a tekerhető szakasz, leginkább középtányéros, de megy valahogy. Janimaci itt beelőz, de végig látótávolságban megy. A turisták tapsolnak, egyikük beszól: már nincs sok hátra! Dehogyis nincs, mondom én, mire nevetnek.
Itt a második dobikövi frissítő. Kb 6 óra: egy óra lemaradás tavalyhoz képest. Anyósék szörnyülködve néznek. Eszem egy kis banánt, aztán elindulok a maradékra. Ez pszichológiailag könnyebb, mert tudom, hogy a nehezén túl vagyok. Igyekszem nem gondolni arra, mi vár rám Pap-rét után. A lejtőzés már egész jól megy, kezdem élvezni a szánkózást. Szentlászlóig egész kellemes.
Itt a kis kanyar után frissítő, tavaly is itt engedtem meg magamnak egy kis szőlőcukrot, most is eszem három szemet, pedig savanyú nagyon. Jön a mászás, egész jól megy a köveken. Aztán beérünk az erdőbe, ott tekerhetetlen részek. Utolérek egy középtávos párocskát, a csaj láttomra megkérdezi a párját: kíváncsi lennék, mi hogy nézünk ki… Mondom nekik: ti is szépek vagytok, ne aggódjatok. A betonos emelkedő egészen pihentető, csak a lejtőn fázom. Végre Pap-rét, innen már nincs sok hátra.
Ahogy sejtettem, a szívás itt következik. Egy szakaszon agyagos, én meg ostoba módon tolni kezdtem, mire olyan nehéz lett, hogy már nem tudtam felemelni. Utolérek közép- és rövidtávosokat. Ők is szenednek. A kerék már nem forog, megemelni lehetetlen. Ismerem az utat, innen egyenesen Dunabogdány. Egy lány megfűzi a párját, hogy menjenek le, mert ő már nem bírja tovább. Mondom nekik, hogy innen már nincs sok hátra, de nem úgy tűnik, hogy megfogadják, tárgyalnak a rendező-gyerekkel. Mindenki Harangot és az édesanyját emlegeti. Nem alaptalanul: ilyen sárban szerintem megtehették volna, hogy ezt a szakaszt kihagyják.
Szerencsére az agyagos szakasznak vége. Én marokszám szedem le a mocskot a gépről, hogy legalább haladni tudjak. Enyhe emelkedő, de a bringa 20 kiló, 32:34-ben szenvedek.
Mester-réten tankolok egy kis vizet, mert egyre szomjasabb vagyok. Hátranézek, mögöttem egy hosszútávos. Na azt azért mégsem, hogy az utolsó kilométereken előzzön meg valaki! Kicsit belehúzok, lemarad. Jön a köves lejtő, ami nagyon gázos így sárban, egyszer majdnem elesek, le kell tenni a lábam. Jön a Nagyvillám előtti utolsó saras emelkedő, ez sajnos talicska. A réten lehagyok egy másik párt, aztán jön a Bobpálya meg az Utolsó Emelkedő. Előtte a „rendezők” (két kb. 10 éves gyerek, megy egy kb. 11 éves kislány). A fáradtságtól elsőre nem látom, hogy egyenesen tovább, a srácok meg bunyóznak. A kislány szól: ja bocs, tovább előre! Felmegy bennem a pumpa: azonnal hagyjátok abba a bunyózást és végezzétek a feladatotokat! Megszeppennek, abbahagyják, de amikor elmegyek, hallom, hogy folytatják.
Az emelkedő tetején nem bírom, tovább, az utolsó 5 métert tolnom kell, mert kész vagyok. Itt a vége, köszönöm, istenem! De még jön a lejtő, ami így full sárban folyamatos koncentrációt igényel. A végén a fahídon inkább áttolom, ezen már nem múlik, és nemsokára családos ember leszek…
A bringaúton kerülgetem a babakocsikat meg a helyi nagymenőket, majd végre itt a cél, Anita fogad. 8:54, egy katasztrófa, de érdekes módon az utolsó szakaszt pont ugyanúgy 3 óra alatt tettem meg, mint tavaly. A célban Árpi és Zsolti már átöltözve fogadnak, ők feladták. Kérdik: engem még átengedtek? Mondom igen, én végigmentem. Jó érzés túllenni rajta. Mivel már csak 2 verseny van a futamból, és a két legrosszabb eredményt kiejtik, elhatározom, hogy az utolsó két versenyt bármennyire is szeretem, csak akkor indulok rajtuk, ha nincs sár. A végeredmény szempontjából mindegy, hogy nulla vagy 75 pontot ejtenek ki, de eddig megúsztam komolyabb amortizáció nélkül, nem kockáztatok és szenvedek tovább ha nem muszáj.
Duna Maraton 2006

Mint tavaly, idén is hosszútávon indultam. Crosskovácsin neveztem, sikerült megcsípnem a jó kis 13-as rajtszámot (még meg is kérdezték, hogy maradhat ez? Mondom, persze). Mivel egész héten kánikula volt, és a szombati bejáráson is betonkeménységű talajjal találkoztunk, igazából abban bíztam, hogy idén jó pálya lesz, fel is került előre a 2.25-ös Nobby Nic UST, amit előtte kicsit kipróbáltam és nagyon jó volt (száraz talajon).
Aztán pénteken eső, szombaton eső. Még el is gondolkodtam: ne vigyem inkább az edzőgép kerekeit sárgumival? Á, minek, úgysem volt nagy eső, ezen már nem múlik. Legközelebb, ha ilyet mondok, valaki „üssön meg egy műhelypumpával” (© Henger).
Az esti esőzések már nem sok jót ígértek, vasárnap reggel becuccoltunk (sárgumi maradt otthon). Már odafelé volt egy kis szemerkélés, de semmi gáz. A parkolóban már vészjósló sár volt, Bömbi a jó kis hátsókerék-meghajtásával kicsit krosszosan ment, Anita aggódott is, hogy hogyan fog innen kijutni amikor majd megy Dobogókőre.
A rajt kicsit késett, beszólítás csak valami jelképes volt (tizenhatodikként azért mégiscsak beszólíthattak volna, de mindegy). Rajt után már az első métereken jó sarasak lettünk. A betonemelkedő nem esett jól, sokan előzgettek, én meg szépen ügyeltem a pulzusra. Janimaci egy darabig előttem ment, aztán elment, de nem idegesítettem magam.
Az első kellemetlen meglepetés Pap-rétnél ért: a tavalyi kellemes tekergés helyett egy saras-füves sípályaszerű valamin kellett felcipelni (miért nem volt jó a tavalyi? Az legalább tekerhető volt). Utána a megszokott csikicsuki az erdőben, ami a dagonya miatt elég gázos volt, majd megérkeztünk Pilisszentlászlóra.
Innen a már jól ismert útvonalon mentünk a Tölgyikrek majd a Fagyos katona felé. Mindenhol sár, mocsok, hideg. Nobby Nic szépen kiszórja a sarat és tartja az irányt, hátul a Racing Ralph csúszkál, de nem is számítottam másra. Legalább a defekt miatt nem kell aggódni. Én rendületlenül tartottam a pulzust. Jön a dobogókői mászás előtti lejtő, ami izgalmas síeléssé változott a sár miatt, majd az emelkedő a vizes kövekkel. Kezdem élvezni, különösen ha arra gondolok, hogy mindjárt meglátom Anitát pocakjában Laurával meg anyósomékat. Itt az első dobikövi frissítő, 2:34 perc, ez 20 perccel rosszabb, mint tavaly. Anita első szavai (viccből): hát te hol jártál? Mondom az erdőben kicsit koszos van. Azt mondja igyekezzek, mert Zsoltit leszámítva mindenki előttem van. Sebaj, mondom, lesz még idő befogni őket, ne aggódj. Megyünk tovább. Kicsit megéhezem, a beton lejtőn befalom az egyik Harvest szelet ¾-ét, iszom hozzá bőven, ne legyen itt görcsölés.
A Pilismaróthoz vezető szakasz nagyon dzsuvás, a lejtők folyamatos odafigyelést és koncentrációt igényelnek, mert csúszik a bringa mindenfelé. Az egyik emelkedőn lehagyom Janimacit, de érzem, hogy nincs messze mögöttem. Első fék alig, a hátsó folyamatos használatban. Kezdem bánni, hogy nem raktam fel a sárgumikat. A patak vízeséses minifolyóvá változott, de nem bánom, mert nagyjából lemosom benne. Janimaci valahol kicsit előtte előz vissza: neki jól megy a saras lejtő, és mosnia sem nagyon kell. Még egy kis szenvedés, és itt van a pilismaróti frissítő. Nézd csak, kik vannak itt: KissCADMan, Janimaci és Vilard. Kenek egy kis olajat a saras láncra, inkább csak a lelkiismeretem megnyugtatása miatt. Amúgy a váltórendszer ez idáig kifogástalanul működött, még sárgombóc állapotban is szó nélkül vált mindenhol, se ugrás, se problémázás. Mégiscsak tud valamit ez az XTR.
Kis pihi, majd együtt elindulunk a kis csapattal. Nekem a betonon kicsit lassú a tempó, ezért megelőzöm a többieket, de tudom, hogy a sárban majd úgyis utolérnek. Akkor meg minek? Nem szeretem, ha más diktálja nekem a tempót, mert akkor az emelkedők sokkal fárasztóbbak. Jön is mindjárt az erdő, sár ahogy kell. Hamarosan talicskaverseny, itt a 22%-os emelkedő. Kínszenvedés, Vilard lemarad, majd Janimaci is lemarad Árpival (mit csinálnak ezek ketten?) én egy szürke mezes sráccal megyek. Néha alibiből felszállunk, de az enyhe emelkedőn a híg sárban nem lehet haladni, marad a tolás. A saras lejtő után jön a lépcsős rész. Janimaci felzárkózik, együtt cipelünk. Megemlékezünk Krilinről, aki állítólag tavaly feltekert(?) a lépcső melletti kis izéken. Öregek vagyunk mi már ehhez.
Egyszer minden rossznak vége, eljön a tekerhető szakasz, leginkább középtányéros, de megy valahogy. Janimaci itt beelőz, de végig látótávolságban megy. A turisták tapsolnak, egyikük beszól: már nincs sok hátra! Dehogyis nincs, mondom én, mire nevetnek.
Itt a második dobikövi frissítő. Kb 6 óra: egy óra lemaradás tavalyhoz képest. Anyósék szörnyülködve néznek. Eszem egy kis banánt, aztán elindulok a maradékra. Ez pszichológiailag könnyebb, mert tudom, hogy a nehezén túl vagyok. Igyekszem nem gondolni arra, mi vár rám Pap-rét után. A lejtőzés már egész jól megy, kezdem élvezni a szánkózást. Szentlászlóig egész kellemes.
Itt a kis kanyar után frissítő, tavaly is itt engedtem meg magamnak egy kis szőlőcukrot, most is eszem három szemet, pedig savanyú nagyon. Jön a mászás, egész jól megy a köveken. Aztán beérünk az erdőbe, ott tekerhetetlen részek. Utolérek egy középtávos párocskát, a csaj láttomra megkérdezi a párját: kíváncsi lennék, mi hogy nézünk ki… Mondom nekik: ti is szépek vagytok, ne aggódjatok. A betonos emelkedő egészen pihentető, csak a lejtőn fázom. Végre Pap-rét, innen már nincs sok hátra.
Ahogy sejtettem, a szívás itt következik. Egy szakaszon agyagos, én meg ostoba módon tolni kezdtem, mire olyan nehéz lett, hogy már nem tudtam felemelni. Utolérek közép- és rövidtávosokat. Ők is szenednek. A kerék már nem forog, megemelni lehetetlen. Ismerem az utat, innen egyenesen Dunabogdány. Egy lány megfűzi a párját, hogy menjenek le, mert ő már nem bírja tovább. Mondom nekik, hogy innen már nincs sok hátra, de nem úgy tűnik, hogy megfogadják, tárgyalnak a rendező-gyerekkel. Mindenki Harangot és az édesanyját emlegeti. Nem alaptalanul: ilyen sárban szerintem megtehették volna, hogy ezt a szakaszt kihagyják.
Szerencsére az agyagos szakasznak vége. Én marokszám szedem le a mocskot a gépről, hogy legalább haladni tudjak. Enyhe emelkedő, de a bringa 20 kiló, 32:34-ben szenvedek.
Mester-réten tankolok egy kis vizet, mert egyre szomjasabb vagyok. Hátranézek, mögöttem egy hosszútávos. Na azt azért mégsem, hogy az utolsó kilométereken előzzön meg valaki! Kicsit belehúzok, lemarad. Jön a köves lejtő, ami nagyon gázos így sárban, egyszer majdnem elesek, le kell tenni a lábam. Jön a Nagyvillám előtti utolsó saras emelkedő, ez sajnos talicska. A réten lehagyok egy másik párt, aztán jön a Bobpálya meg az Utolsó Emelkedő. Előtte a „rendezők” (két kb. 10 éves gyerek, megy egy kb. 11 éves kislány). A fáradtságtól elsőre nem látom, hogy egyenesen tovább, a srácok meg bunyóznak. A kislány szól: ja bocs, tovább előre! Felmegy bennem a pumpa: azonnal hagyjátok abba a bunyózást és végezzétek a feladatotokat! Megszeppennek, abbahagyják, de amikor elmegyek, hallom, hogy folytatják.
Az emelkedő tetején nem bírom, tovább, az utolsó 5 métert tolnom kell, mert kész vagyok. Itt a vége, köszönöm, istenem! De még jön a lejtő, ami így full sárban folyamatos koncentrációt igényel. A végén a fahídon inkább áttolom, ezen már nem múlik, és nemsokára családos ember leszek…
A bringaúton kerülgetem a babakocsikat meg a helyi nagymenőket, majd végre itt a cél, Anita fogad. 8:54, egy katasztrófa, de érdekes módon az utolsó szakaszt pont ugyanúgy 3 óra alatt tettem meg, mint tavaly. A célban Árpi és Zsolti már átöltözve fogadnak, ők feladták. Kérdik: engem még átengedtek? Mondom igen, én végigmentem. Jó érzés túllenni rajta. Mivel már csak 2 verseny van a futamból, és a két legrosszabb eredményt kiejtik, elhatározom, hogy az utolsó két versenyt bármennyire is szeretem, csak akkor indulok rajtuk, ha nincs sár. A végeredmény szempontjából mindegy, hogy nulla vagy 75 pontot ejtenek ki, de eddig megúsztam komolyabb amortizáció nélkül, nem kockáztatok és szenvedek tovább ha nem muszáj.
Lassú Nyíl Creative Commons License 2006.07.03 0 0 133288
Guglival fél perec (bár nekem tegnap valamiért nem jól működött). Lábilag hogy vagy?
Előzmény: dhpage (133287)
dhpage Creative Commons License 2006.07.03 0 0 133287
hát ez nem semmi! honnan szereztek magyar himnuszt? fantasztikus élmény lehetett...
azért a verseny sem volt semmi. ekkora táv. halál :)))
Előzmény: gabriel8 (133256)
Reményhal Creative Commons License 2006.07.03 0 0 133286
+ zuhanyzás közben (mert tulajdonképpen szárazföldi hal vagyok) láttam, hogy valami furdalja az oldalamat. egy kullancs volt az.
:)
kocsi Creative Commons License 2006.07.03 0 0 133285
"talán az is valami engedély miatt van, hogy a második Pilisszentlászlóra beérkezés előtti murvás lefelé nagy részét kivették a pályából és bevitték a nyomvonalat egy gyökeres, saras erdei útra. más okot én erre nem látok, csak növeli a saras részek számát ha esik az eső."

Ez elég nagy hülyeségnek tűnik. (Nem a te részedről)

Nem pont fordítva lenne logikus?
Előzmény: krilin (133283)
Reményhal Creative Commons License 2006.07.03 0 0 133284
Valami szárazabb, tisztább érzés jobban bejött volna :)

Na de tényleg, nem tudom, mennyi eső esett le a tájra szombaton, ami ennyire megváltoztatta és gyanítom, hogy a pálya ugyanaz volt; hiszen tavaly is hullott előtte kicsi víz az égből, az pedig számomra nem volt ilyen gázos, pedig akkor a hosszútávon mentem (és tökutolsóként értem a célba, teszem hozzá).
krilin Creative Commons License 2006.07.03 0 0 133283
[ DM 2006 - 100 km ]
avagy Szilvásvárad 2.....agyagos kiadásban

próbálok csak a szépre emlékezni, de elég nehéz ilyet találni:) azért pár van. a teljesség igénye nélkül:

-a verseny első széles meredek saras lejtője utáni singletrack, ami Pilisszentlászlóra vitt. csúszott viszont kemény volt alatta a talaj. bénáztam, kapkodtam de lehetett élvezni.

-Pilisszentkereszt utáni köves, csúszós mászás is jó volt, mert bár volt benne tolás és sok lábletétel is, ez is tekerhető volt. olyannyira, hogy az aszfaltút előtti (Fagyoskatona?) emelkedőt életemben először majdnem végig kitekertem.
( az Ördög oldal legmeredekebb/technikásabb részéhez hasonlóan ezt is a Magellán Pyxis elnyújtott geometriájának tudom be. azt hiszem eddig ez a legjobb geometriájú vázam. végre egy bringa ami nem emelgeti az elejét meredek emelkedőn )
Dobogókőig végig tetszett ez a rész amúgy. Simon Emesét itt értem be, biztos rátett ez is egy lapáttal:)

-Hoffman fogadó előtti saras majd később kövesre váltó lefelét is nagyjából élvezetes votl számomra mert tudtam tartani a kormányt, nem volt annyira csalinkázós....

-a második Dobogókő utáni lefelé Király kúti nyereghez (P háromszög). itt is elég kemény volt a talaj, nem csúsztam ki sehol.

najó nem folytatom, szóval ezeket leszámítva sajnos egy híg fos volt a pálya a murvás, füves, ill aszfaltos részeket leszámítva.

Pilisszentlélek utáni aszaltos 'szerpentinút' után bemegy az erdőbe a pálya, egy meredek agyag-katlanba (Dhpage kolléga itt fotózott), itt bambán felemeltem cipeléshez a bringát a szokásos módszerrel (kar+könyök beékel a háromszögbe), és ezzel az elegáns mozdulattal sikerült is letörnöm mindkét kulacstartóm egy-egy csavarját...no comment:))

cserébe viszont ez volt az egyetlen bringában keletkezett kár!
váltóbovdenek nem szorultak, BB7 tárcsafékek is remekül működtek, utóbbin a hátsó pofát egyszer utána kellett állítani. láncot egyszer fel akarta szedni a hajtómű, de olajozás után rendbejött. Szilvásváradon a fék és a váltóbovden is beállt, valszeg a folyósabb sár, meg a sok patakban gázolás miatt. itt nem volt ilyen.

gumi elöl 2.25-ös Schwalbe Albert volt, ez az agyagot rendesen összeszedte a teló fékhídjára, de valszeg minden 1.9-nél nagyobb gumi ezt csinálta volna. ( a REBA-knak egyébként érzésem szerint nagyon alacsonyan van a fékhídjuk. összehasonlítva mondjuk egy 80 mm-es Fox XC villával 3-4 centi különbség is van...)
a hátsó gumim 1.9-es Ritchey Z-max volt, ami nem jó sárban az alacsony profil miatt, mély sárban meg pláne nem jó. egy Schwalbe Lttle Albert talán jó választás lett volna elölre hátulra, bár az is 2.1-es, pakolta volna a sarat, de legalább jó magasak a bütykei oldalt és középen is.

mi volt még..

egyszer én is elordítottam magam mikor egy tök fika lankás emelkedőn sokadik próbálkozásra sem akart a bringa egyenesen elindulni csak le az útról.

rengeteget toltam, nagyjából minden emelkedőn ami nem volt köves és később vízszintesen is ahol agyagra váltott. szerintem vagy 1,5-2 órát toltam a 8-ból, de simán lehet, h többet is. de legalább nincs leamortizálva a combom, mintha végig tekerni kellett volna:)

többet én sem indulok ilyen időben. és bármennyire nehéz is másra engedélyt kapni ez a nyomvonal egyszerűen nem alkalmas bringaversenyre. Szilvásváradon hiába volt tengelyig patak, meg agyagos részek, összességében mégis sokkal több tekerhető rész volt a pályában. ez mondjuk valszeg a domborzat miatt is van, a Pilis valszeg nem ennyire köves, kevesebb a murvás erdészút, stb.

talán az is valami engedély miatt van, hogy a második Pilisszentlászlóra beérkezés előtti murvás lefelé nagy részét kivették a pályából és bevitték a nyomvonalat egy gyökeres, saras erdei útra. más okot én erre nem látok, csak növeli a saras részek számát ha esik az eső.

következő versenyem Salzkammergut. már alig várom a nyugis murvás erdei utakat :)
kocsi Creative Commons License 2006.07.03 0 0 133282
"Valahogy nem ilyen terep(v)iszonyokra számítottam. "

Miért nem?
Előzmény: Reményhal (133281)
Reményhal Creative Commons License 2006.07.03 0 0 133281
Dm 2006

Néhány benyomás a középtávos versenyről
Valahogy nem ilyen terep(v)iszonyokra számítottam. A sár még talán elviselhető lett volna, de az az agyagos trutyi, keverve fűvel-faágakkal teljesen kiborított (tiszta fazekas-vályogvető szakkör); két kerékfordulat alatt beállt az első kerék, se előre se hátra nem forgott; a hátsó nem számított annyira, úgysem nagyon tekertem ott. Fel is adtam a további küzdelmet a céltól kb. 12-13 km-rel. Meg a km-órát is elhagytam. Úgy-ahogy letakarítottam a bicajt, hogy mégis forogjanak a kerekek, és legurultunk egy sráccal Dunabogdány felé, és - bár mondjátok rám, hogy rossz vagyok meg csaló, de - begurultam a célba, mintha én is végigmentem volna. Aztán póló-kaja-bringamosás, így sikerült lekésni az utolsó kompot [20:35] is; még láttam, hogy túlparton kiköt...
Na, akkor tekerjünk haza! Kérdés: mennyi lehet a Visegrád - Omszk-parki tó között a távolság a 11-es úton (vagy miaz)? Km-óra hiányában ezt nem tudom, de onnan még 38 volt hazáig. Éjfélre landoltam otthon.
-Henger- Creative Commons License 2006.07.03 0 0 133280

Elrettentésül:

 

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=56489161&t=9085550

 

A BB topikkban van még pár ilyen.

 

Gratula mindenkinek, aki megpróbálta!

typist Creative Commons License 2006.07.03 0 0 133279
Ricsi eltűnt
Júli 2 és 3 között éjszaka elloptak a II. ker.-ből egy kb. 10 éves Ritchey-t. Ritka darab: jó állapot, hófehér szín, Sirus teló, kis váz. Már most nagyon hiányzik a gazdájának, ha tudsz róla valamit, hívd Julit: 0670-518-3003
kösz
Szab_pazsit Creative Commons License 2006.07.03 0 0 133278
Ellopták egy ismerősöm bringáját, feldobom ide, hátha... (ha más nem, okulásként)
Lopott Kona
A váz száma: "SF 40307544"
Egyéb infók a dologról elolvasható itt
Gerison04 Creative Commons License 2006.07.03 0 0 133277

Gratulálok a DM kerekeseinek! Bár mi csak fotózni és a csapatot mentünk ki bíztatni, de pár ismerőst láttunk befutni, és pár mondat erjéig elemezték a versenyt! Meghajolok elöttetek, jó nagy sár volt!

 

Gerison

kivi Creative Commons License 2006.07.02 0 0 133276
Egész nap borult idő volt a verseny előtt/alatt/után, a rövidtávosokat még az eső is elkapta fél óra erejéig. Aztán amikor AZso-val vártunk a bringamosóra, kisütött a nap. Kb. 30-40 percig sütött, de akkor olyan erővel, hogy ennyi idő alatt hozzábarnult az ujjatlan pólóból kilátszó felkarom a már korábban lesült többi részhez. Hej, ha ilyen idő lett volna szombaton is...
kivi Creative Commons License 2006.07.02 0 0 133275
tudok=tudom
Előzmény: kivi (133274)
kivi Creative Commons License 2006.07.02 0 0 133274
A képek fent vannak a http://www.kivisite.hu címen. Egy topikmezes kollégát kétszer is lencsevégre kaptam, de sajnos nem tudok ki ő.
Előzmény: kivi (133270)
GabeR Creative Commons License 2006.07.02 0 0 133273
Miért kell ehhez kiabálni? Most fogsz elindulni tekerni?

Én így szoktam - ha nagyobb baj nincs (elgörbült tárcsa, rosszul berakott kerék, fékpofák, stb.): azon az oldalon, ahol hozzáér, a kerék tengelyénél a külső csavaranyát kicsit (egy-két fordulat) kítekerem, amjd a szemben lévő oldalon meghúzom. Ezt ismételve előbb utóbb jó lesz.

De lehet, hogy nem így kell - majd az okosok kijavítanak :-)
Előzmény: Revell polgári repcsik (133271)
vadorz0 Creative Commons License 2006.07.02 0 0 133272

Menj be egy szervízbe, üvöltsd el a kínodat a szerelő képébe de torkod szakadtából, ahogy itt próbáltad. Biztosan szívesen segít majd.

 

Ha mégsem, gondolkodj egy kicsit, hol rontottad el!

 

 

Előzmény: Revell polgári repcsik (133271)
Revell polgári repcsik Creative Commons License 2006.07.02 0 0 133271

Sziasztok!

 

 

lenne egy kérdésem nem tudom hogy ki hogy ért a hidraulikus tárcsafékhez de be kéne állítanom a fékpofát mert a tárcsához ér ezt hogy tudnám meg tenni ??? valaki meg tudná mondani...???

 

 

Előre is köszi

kivi Creative Commons License 2006.07.02 0 0 133270
Kiabáltam, integettem neked a rajt-célterületen, de nem hallottál meg.

Én a rövid távon indultam, ami a kiírással ellentétben 28km-t és 665m szintet jelentett. Volt sár bőven, így cipelni is kellett egy bő 1 kilométeres szakaszon. Ha nincs sár, akkor rövid táv egy hipergyors pálya lett volna.

Mivel hamar célbaértem, volt időm fotózgatni, most mennek felfelé a képek.
Előzmény: Pinyo (133262)
Pinyo Creative Commons License 2006.07.02 0 0 133269
gabriel8 különösen rulez :-)
Előzmény: gabriel8 (133256)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!