Keresés

Részletes keresés

jehu Creative Commons License 2005.03.14 0 0 253

(Kár hülyéskedni: tényleg komoly bajok vannak rendőreinkkel.

Bár tagadhatatlanul sokat változott a szerv a Kádár-kori állapotokhoz képest, van azonban sajnálatos kontinuitás is: ahogy régen, úgy ma is sokszor azonnal és gátlástalanul hazudnak, mintha más lehetőségről soha nem is hallottak volna, továbbá gyakran ma is ütnek-vernek, ha az áldozat gyenge, veszélytelen...)

Előzmény: kalmarkalman (252)
kalmarkalman Creative Commons License 2005.03.14 0 0 252

Biztos fideszes volt. Vagy mszps és a rendőrök fideszesek. :D

Előzmény: jehu (251)
jehu Creative Commons License 2005.03.14 0 0 251
Előbb-utóbb csak kellene valamit csinálni ezzel a "rendőrséggel"... NOL Udvaros-ügy orvosáldozattal? Szerződést bontott a BRFK a színésznőt vizsgáló doktorral Fekete Gy. Attila, 2005. március 14. 06:00 Szakmailag indokolatlannak ítélte a kettős vérvételt az Udvaros Dorottyát március 9-én éjjel vizsgáló rendőrorvos. A BRFK szerződést bontott vele, állítólag azért, mert már korábban is panasz volt a munkájára.

A soron kívül elvégzett vérvizsgálat 0,39 ezrelék alkoholt talált Udvaros Dorottya vérében. A színésznőt március 9-én éjszaka igazoltatták a II. kerületi kapitányság járőrei, miután szerintük túl nagy sebességgel haladt autójával. A rendőrök beszámolója szerint a kocsiból erős alkoholszag áradt, ezért megszondáztatták a művésznőt. A szonda elszíneződött. Udvaros azonban tagadta, hogy alkoholt fogyasztott volna, mielőtt volánhoz ült. A rendőrök ekkor felajánlották, hogy bekísérik a kapitányságra, ahol egy korszerűbb szondával ellenőrzik az iménti mérést. A művésznő azonban állítólag ellenállt, ezért - ahogy Hangyási Sándor, a II. kerületi kapitányság vezetője az RTL Klubnak adott nyilatkozatában fogalmazott - "saját biztonsága érdekében" megbilincselve szállították vér- és vizeletvizsgálatra a Gyorskocsi utcai szakértői intézetbe.

A színésznőt vizsgáló orvos a Népszabadságnak azt mondta, a szonda határesetet mutatott. "Ha akarom, elszíneződött, ha akarom, nem", nyilatkozta lapunknak Szitás András nyugalmazott orvos alezredes, igazságügyi szakértő, aki évtizedek óta végez hasonló igazságügyi szakértői vizsgálatokat.

- Az intézkedő rendőrök azt mondták, kettős vérvételre van szükség, amit én szakmailag teljesen indokolatlannak ítéltem - idézte fel a történteket az orvos. - Egy órán belül csak akkor szükséges megismételni a vérvételt, ha fennáll a ráivás lehetősége. A kettős vérvétellel egyértelműen megcáfolható, ha a gyanúsított esetleg azzal védekezne, hogy a baleset vagy az igazoltatás után ivott. Udvaros Dorottya azonban az intézkedés kezdetétől folyamatosan rendőri felügyelet alatt állt, így az ő esetében ráivás lehetőségével nem kellett számolni.

Az orvos vért és vizeletmintát vett a színésznőtől, majd telefonon beszélt a második kerületi ügyeletessel, s közölte: fölöslegesnek tartja a vérvételt megismételni. Saját telefonjáról taxit hívott Udvarosnak, de mivel a kocsi késett, és az utcán hideg volt, felajánlotta neki, hogy várják meg az autót az intézet folyosóján. Amikor viszszaindultak, az őrség feltartóztatta a színésznőt, "ha egyszer már elhagyta az épületet, semmi keresnivalója ott".

"Na, ne keménykedjünk már", jegyeztem meg én, mire a rendőrök mégis beengedték a művésznőt a meleg folyosóra. Ennek a mondatnak azonban később rám nézve súlyos következményei lettek - mondja az orvos.

Udvaros Dorottya vérében 0,39 ezrelék véralkoholszintet mutatott ki a vizsgálat. Az orvos szerint ivott, de nem nagy mennyiséget és jóval az előtt, hogy volánhoz ült volna, tehát nem állt alkoholos befolyásoltság alatt. A színésznő ellen a rendőrség ittas vezetésért szabálysértési eljárást indított.

Szitás doktort másnap telefonon berendelték a BRFK egészségügyi szolgálatához, majd átküldték a személyzeti főosztályvezetőhöz, aki közölte vele: Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány utasítására a közte és a főkapitányság között létrejött megbízási szerződést - a benne foglaltatott harmincnapos határidővel - felbontják. Közölték vele továbbá, hogy a BRFK egyik szervezeti egysége sem rendelheti ki a jövőben szakértőként.

- Húsz éve dolgozom a BRFK-nak (is), érthető, hogy magyarázatot vártam, de Gergényi úr már szóba sem állt velem. Csak annyit sikerült megtudnom, hogy az Udvaros-üggyel összefüggésben a rendőrök bepanaszoltak, amiért ellentmondtam nekik, és nem asszisztáltam ahhoz, hogy teljesen feleslegesen, kiszúrásból még egy órát ott ültethessék a színésznőt a szakértői intézetben.

Kovács Anikó, a BRFK személyzeti főosztályvezetője megerősítette: az orvos munkájával kapcsolatban panasz érkezett a BRFK-ra. "Nem ez volt az első", tette hozzá, bár elismerte, hogy többnyire szóban panaszolták be az orvost.

- Azért bontottuk föl a szerződést Szitás doktorral, mert elégedetlenek voltunk a munkájával - mondta Kovács Anikó. - A rendőrség anyagi helyzetére figyelemmel a főkapitányságon negyedévente felül kell vizsgálni a megbízási szerződéseket, s minden szervezeti egységnek csökkentenie kell a külsős foglalkoztatottak számát. Ez alól az egészségügyi szolgálat sem kivétel. Nyilván azoktól válunk meg, akiknek a munkájával kevésbé vagyunk megelégedve. Szitás úr szerződésének felbontása nincs öszszefüggésben a művésznővel kapcsolatos szabálysértési eljárással. Minden alapot nélkülöz az a feltételezés is, hogy a főkapitány úr bármilyen módon befolyásolni kívánná az alárendelt szerveket, hogy a szakértői névjegyzékből kit rendelnek ki egy-egy konkrét esetben.

figyelő Creative Commons License 2004.11.12 0 0 250
Népszava Napilap - Belföld 2004.11.12    Társaság a Szabadságjogokért beperelte az Alkotmánybíróságot


A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szervezet beperelte az Alkotmánybíróságot (AB). A testület ugyanis többször elutasította civil szervezeteknek azt a kérését, hogy megismerhessék a testülethez benyújtott indítványok tartalmát.

Schiffer András, a TASZ ügyvivője elmondta, az egyik ügyben Hende Csaba képviselő és társai adtak be indítványt az AB-hoz, megtámadták a Büntető Törvénykönyvnek a kábítószerek használatáról szóló jogszabályát. A TASZ kiváncsi lett volna arra, milyen érvekkel támasztják alá álláspontjukat a képviselők, de nem kapták meg az indítványt a bíróságtól, így pedig lehetetlenné vált a politikai vita. Ha a bírósághoz beadott indítványok hozzáférhetőek lennének, az AB-be vetett bizalom is erősödne - vélte Schiffer. Hozzátette, a szervezet azt várja, a Fővárosi Bíróság kötelezni fogja az AB-t arra, hogy azokat az indítványokat, amelyek közérdekű adatnak minősülnek, tegye közzé.

Baltay Levente, jogász felhívta a figyelmet arra, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvény (sem a hatályos, sem a parlamenti vita alatt álló) nem rendelkezik arról, milyen határidővel kell elbírálnia a testületnek a beadott indítványokat, s ez sérti a jogbiztonság elvét. Az AB ügyrendjéről szóló törvényt a parlamentnek kellett volna megalkotnia - mondta. A TASZ-nak az a célja, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg: az Országgyűlés elmulasztotta jogalkotói feladatát, s ezzel alkotmányellenességet idézett elő, amikor nem szabályozta az Alkotmánybíróság eljárásaira vonatkozó határidőket. Szerinte nem szabadna megengedni, hogy a beadványok akár évtizedeken keresztül elintézetlenek maradjanak, a törvényalkotóknak ezért az AB esetében is meg kell szabniuk egy leghosszabb ügyintézési határidőt.

A TASZ mindkét beadványával az AB munkáját szeretné könnyíteni, s elérni, hogy a bíróság ne keveredjen politikai vitákba - tette hozzá.

N.A.Zs.

figyelő Creative Commons License 2003.04.07 0 0 249
A Nyilvánosság Klub állásfoglalása


Budapest, 2003. április 6. (OS) - Az Országos Sajtószolgálat az alábbi állásfoglalás kiadására kapott felkérést:

Nemcsak a jó pap, de egy jó ombudsman is holtig tanul

Illő tisztelettel kérte a Nyilvánosság Klub, 2002. január 13-án, Dr. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztost, hogy vizsgálja meg, vajon a Magyar Rádió Rt. vezetői nem sértettek-e törvényt, amikor a munkatársaikat, az átvilágításuk eredményét tartalmazó határozatok "önkéntes" beszolgáltatására szólították fel.

Állásfoglalás helyett kioktatást kaptunk. Jogszabályhelyekre hivatkozással megtudtuk, hogy csak akkor kérdezősködhetünk, ha magunk is a Rádió alkalmazottai, vagyis érintettek vagyunk a sérelmezett eljárásban.

Pironkodva fordultunk ismét az adatvédelmi biztoshoz, beismerve, hogy a Nyilvánosság Klub valóban nem tölt be a Magyar Rádió Rt.-nél átvilágítandó feladatkört, így valóban nem a saját jogaink védelme érdekében kértük vizsgálatát. Egyben szerényen utaltunk az adatvédelmi törvény azon rendelkezésére is, mely szerint Dr. Péterfalvi Attilának és hivatalának, módja és joga van olyan aggályosnak látszó ügyben is eljárni, amelyre nem a sértett fél, hanem például egy civil szervezet hívja fel a figyelmét. Azt gondoltuk, hogy ahol jogsértés van, ott jogsértés van. A négy hónappal későbbi válasz is elutasító volt, arra való hivatkozással, hogy "az érintettek közül senki nem fordult" a hivatalhoz, ezért "nem látom szükségét annak, hogy hivatalból kezdeményezzek vizsgálatot". (A levélváltást és a harmadik - nyilvános - elutasítást is közölte az ÉS.)

2003. márciusában az adatvédelmi ombudsman mégis megállapította, hogy a Magyar Rádió Rt. alelnöke, Hollós János, többszörösen megsértette az adatvédelmi törvényt azzal, hogy "kötelező adatszolgáltatás" látszatát keltve, az átvilágító bizottság határozatainak beszolgáltatására szólította fel a munkatársakat. Valamint azzal, hogy az általa megjelölt adatkérési cél sérti az Avtv. 5. paragrafusát. Ráadásul, a Magyar Rádió Rt. vezetői, azóta is jogellenesen kezelik a jogsértő módon begyűjtött adatokat, ezért azok törlésére kötelesek.

Köszönjük Dr. Péterfalvi Attilának az egyértelmű állásfoglalást, köszönjük akkor is, ha a vizsgálatot - ugyan egy évvel később - de a Magyar Rádió Közalapítvány Kuratóriuma elnökségi tagjainak beadványára lefolytatta. Annak ellenére, hogy a Rádió a Kuratóriumnak éppúgy nem munkáltatója, ahogy a Nyilvánosság Klubnak sem. Úgy látszik, a vizsgálatnak mégsem kizáró oka, ha nem az érintett személy hívja fel az ombudsman figyelmét valamely jogsértésre. Azt viszont pironkodás nélkül jegyezzük meg, hogy amennyiben hajlandó lett volna az üggyel a Nyilvánosság Klub kérésére foglalkozni, akkor a Rádió vezetőinek jogsértését már 2002. januárjában meg lehetett volna akadályozni. Mi késztette az ombudsmant, hogy egy évig fenntartsa a jogsértő helyzetet?

A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete




figyelő Creative Commons License 2003.03.17 0 0 248
figyelő Creative Commons License 2003.03.05 0 0 247
In memoriam...

NSZ • 2003. március 4. • Szerző: G. P.

Nem ismertem. Nem láttam, nem beszéltem vele. Amíg élt, semmit nem hallottam róla. Halála megrendített. Neve nem fontos – a története az. Az idő: itt, a hely: most. Egy volt közülünk.

A tél utolsó hideg hétfőjén temették, egy héttel halála után. 48 éves volt, munkahelyén csendes, elesett, gyenge egészségi állapotú férfiként emlékeznek rá. Igen szorgalmasan dolgozott. Mindenes volt egy vidéki szakközépiskolában, kisegítő. Tavaly nyáron vették fel, kifejezetten emberbaráti megfontolásokból. Munkáját nagyon megbecsülte.

Az önkormányzat által létrehozott gazdálkodóközpont – melyet a megyei jogú város iskoláinak takarékos működtetése céljából hoztak létre, s melynek működése bizonnyal többe kerül, mint amennyit általa megtakarít a város – a hírek szerint mintegy 60 embert bocsát el ezekben a hetekben. Az iskolák kisegítő, technikai – nehéz eldönteni, melyik megfogalmazás megalázóbb – személyzete jórészt a központ alkalmazásában áll. Vagy: állt. Rá is így kerülhetett sor; egy pénteki napon megtudta, oda aznap utoljára ment, mehetett dolgozni.

Az iskola takarítónőinek elmondása szerint nagyon elkeseredett. Nem hitt benne, hogy lesz még munkája. Emlegette: ez volt az első hely életében, ahol emberként bántak vele, ahol emberi szóval szóltak hozzá.

Cigány ember volt. Elvált, de együtt élt feleségével és három gyerekével: a legfiatalabb 10, a legidősebb 17 éves.

Harmadnapon felakasztotta magát.


bugylibicska Creative Commons License 2003.01.28 0 0 246
Mazsolázok a sajtóban . röfff

figyelő Creative Commons License 2003.01.28 0 0 245
A Nyilvánosság Klub az ügynöktörvényről:
1., 2.
jehu Creative Commons License 2002.11.23 0 0 244
2002. november 23., 09:57
MTI
Öngyilkos lett egy örmény állampolgár a szombathelyi idegenrendészeti központban pénteken. A 23 éves férfit már kétszer utasították ki Magyarországról, de mivel az előző kiutasítási végzésnek nem tett eleget, elrendelték idegenrendészeti őrizetbe vételét.
figyelő Creative Commons License 2002.10.17 0 0 243
ma.hu

Jogerősen megnyerte a kutató a pert a BM ellen

Kenedi János néhány évvel ezelőtt elhatározta, tanulmányt ír az előző rendszer állambiztonságáról. Ehhez viszont szüksége volt néhány titkosított iratra is.
2002.10.17 10:06

A kutató engedélyt kért a Belügyminisztériumtól az iratokba való betekintéshez. Ezt meg is kapta, igaz, összesen nyolc oldalnyi dokumentumtól a vezetés eltiltotta Kenedit, azok államtitok-jellegére hivatkozással. 1998 januárjában azonban a Fővárosi Bíróság egy ítéletben kimondta: az elmúlt rendszerrel kapcsolatos iratok elvesztették államtitok-jellegüket, ezért lehetővé kell tenni azoknak bárki által történő hozzáférhetőségét. A titkosítást egy 1995-ös törvény szabályozta, amely kimondta: azokat az iratokat, amelyeket a hatálybalépést követő egy éven belül, vagyis 1996 nyaráig nem titkosítják újra, azok automatikusan elveszítik eme besorolásukat.

Jelen esetben viszont olyan iratok is kimaradtak az újratitkosításból, amelyeknek nyilvánosságra kerülése a mai napig veszélyes lehet. A bírósági eljárás során elsősorban tehát azt vizsgálják, vajon ezek az iratok miért maradtak ki az eljárásból: hanyagság miatt, avagy azért, mert az akkori illetékes nem találta az érintett információkat eléggé védendőnek. A titok feloldása utóbb érvényét vesztette, mert később ismételten titkossá nyilvánították az adott aktákat, de Kenedi elől az ítélet nem zárta el a megismert iratokat. Arra viszont kötelezte a tudóst, hogy írjon alá titoktartási nyilatkozatot. Ő ez elől elzárkózott.
A BM ezért az akkori ítélet jogerőssége ellenére továbbra is megtagadta az érintett dokumentumok tanulmányozását, ez immár három és fél éve húzódik. Kenedi akkor pert indított, hogy elérje a jogerős ítélet végrehajtását, amit közel egy éve ismételten megnyert. A BM ekkor ajánlotta fel, hogy a kutató nyolc, szigorúan titkos oldal kivételével betekinthet az iratokba. Ez utóbbiakat 2086-ig köti a titkosítás.

A kutató által kért iratok a BM vezető jogtanácsosa szerint csak abban az esetben lennének megtekinthetők, ha Kenedi aláírja az említett titoktartási nyilatkozatot, mivel ezek az iratok szigorúan megőrizendő államtitkokat is tartalmaznak. A fő veszély az, hogy amennyiben ezek a dokumentumok a titoktartási kötelezettség vállalása nélkül nyilvánosságra kerülnének, olyan információkat ismerhetne meg a közvélemény, amelyek alapján egy esetleges háborús veszély idején a kormány, az Országgyűlés és a honvédelmi bizottság a védelmi irányítást végezné.

Megoldást jelentene, ha az érintett objektumokat a honvédelem áthelyezné, ám ez több százmilliárd forintba kerül. A BM ehelyett egy újabb pert indított, amely megtámadta a korábban hozott végrehajtási ítéletet, ebben az ügyben született kedden jogerős ítélet. A most meghozott bírósági döntés az indoklásban kifejti: az 1998-ban meghozott jogerős ítélet nem kötötte feltételhez az adott irat megsemmisítését, így Kenedi korlátozás - és a nyilatkozat aláírása - nélkül férhetne hozzá az aktákhoz.



figyelő Creative Commons License 2002.09.11 0 0 242
Érthetetlen
MH-álláspont
9. 11.

A szükséges bizonyítékok birtokában a Magyar Hírlap szerkesztősége is nyilvánosságra hozta volna azt az információt, amely szerint a köztársaság miniszterelnöke az állambiztonsági szolgálat szigorúan titkos állományú tisztje volt. Ha lehet rangsorolni a közérdekű adatok között, akkor ez igen értékes információ; talán nem botorság azt állítani, hogy adott helyzetben más szerkesztőségek is így döntöttek volna.
A hírt elsőként a Magyar Nemzet közölte, amelynek főszerkesztőjét és munkatársát a rendőrség rövidesen jogosulatlan adatkezelés vétségével kívánja meggyanúsítani.
Érthetetlen a rendőrség álláspontja. Nem csak azért érthetetlen, mert szembehelyezkedik egy korábbi - éppen a Magyar Nemzet egy másik ügyében hozott - ügyészségi döntéssel, amely kimondja: az újságíró nem adatkezelő, így a jogosulatlan adatkezelés vétségét nem követheti el.
A gyanúsítási szándék legfőképpen azért kifogásolható, mert a miniszterelnök mint közszereplő (állambiztonsági) múltja olyan adat, amelyet az állampolgárnak mindenképpen meg kell ismernie. Olyan információ, amely alapján az állampolgár az egyik legfontosabb alkotmányos alapjogát, a véleményalkotás jogát tudja gyakorolni.
A D-209-es históriája a jobboldali napilap közlése óta a közbeszéd egyik legfontosabb témájává vált. A nyilvánosságban a hír megtárgyaltatott, és ki-ki kifejthette róla a véleményét. Közvélemény-kutatások készültek, az ügy parlamenti vizsgálóbizottság elé került, és a hír - nem kis terjedelemben - megjárta a világsajtót is.
Sajnálatosnak és felháborítónak tartjuk, hogy laptársunk munkatársait most azért vegzálják, mert eleget tettek elemi kötelességüknek. A Nagy Ügy újabb fejleményéről nyilván heves polémia alakul majd ki, az információszabadság és az adatvédelem szakértői kifejtik a véleményüket, és a megfelelő időben az ügyészség is hallatni fogja a hangját. A mi álláspontunk az, hogy ennek a nyomozásnak meg sem kellett volna indulnia. Még ha az az érv is kerekedne felül, hogy a Magyar Nemzet mégis elkövethette a jogosulatlan adatkezelést, akkor is olyan csekély immár a cselekmény súlya, hogy szükségtelen az újságírók gyanúsítottkénti kihallgatása.
figyelő Creative Commons License 2002.09.05 0 0 241
Mire gondolsz?
Előzmény: szabmari (240)
szabmari Creative Commons License 2002.09.04 0 0 240
úgy gondolom, hogy a sajtóból mazsolázni, azaz hogy tisztán lássunk, kiemelni a saját szövegkörnyezetéből azt, és beállítani ezáltal azt, amit nem is szándékoztak leírni ööö... nos azt gondolom, ez helytelen.
figyelő Creative Commons License 2002.09.04 0 0 239
Az MTV-kuratórium SZDSZ-es elnökségi tagjainak közleménye


Budapest, 2002. szeptember 4 (OS) - Az Országos Sajtószolgálat az alábbi közlemény kiadására kapott felkérést:

Felkérjük az MTV ügyvezető alelnökét, szakítson azzal a rossz hagyománnyal, hogy a pártatlan tájékoztatás miatt kiszabott ORTT-ítéletek ellen fellebbezve a közszolgálati csatorna nem ismeri el a törvénysértést. Keresse és nevezze meg a felelősöket, hajtsa be rajtuk az általuk okozott kárt. Ezzel nyújtson garanciát arra, hogy az MTV a jövőben a pártatlan politikai tájékoztatás nemzeti intézményévé válik.

Arra kérjük továbbá Ragáts Imrét, szakítson azzal a rossz hagyománnyal is, hogy az adófizetőktől származó támogatásból előre kiszemelt külső cégek jutnak megrendeléshez. Ezzel nyújtson garanciát arra, hogy az MTV a jövőben az intézmény függetlenségét védve, az átlátható gazdálkodás jegyében végzi munkáját.

A hírek szerint az MTV fellebbezni készül az ORTT döntése ellen, amely elrendelte az esti híradó egyszeri, félórás megszakítását. Az ORTT ezt a szigorú büntetést a tavaszi országgyűlési kampány alatti, pártosan elfogult politikai tájékoztató műsorok miatt szabta ki, amelyeket az EBESZ is a választás szabadságát sértőnek minősített.

- Kérjük Ragáts Imrét, hogy az intézmény anyagi érdekeit védő fellebbezésében, amikor az MTV-t sújtó anyagi következményeket igyekszik enyhíteni, elődeinek fellebbezési gyakorlatától eltérően ugyanakkor ne vegye védelmébe a pártoskodó propagandaműsorokat, hanem ismerje el a törvénysértést. Nevezze meg a felelősöket, és kutassa fel a jogi lehetőséget arra, hogy a felelősök fizessék meg az általuk okozott kárt. Ezzel nyújtson garanciát arra, hogy az MTV a jövőben megfelel a célnak, amelyért az adófizetők fenntartják, vagyis a pártatlan politikai tájékoztatás nemzeti intézményévé válik.

Ugyancsak sajtójelentések szerint az MTV a kulturális tájékoztató munkához nyújtott - egyébként üdvözlendő - kultuszminisztériumi szponzoráció fejében arra készül, hogy a falakon belüli megoldás helyett külső gyártásban állítsa elő a kulturális híradót.

- Kérjük Ragáts Imrét, szakítson azzal a rossz hagyománnyal is, hogy az adófizetőktől származó támogatásból előre kiszemelt külső cégek jutnak megrendeléshez. Gondoskodjék róla, hogy a minisztériumi segítséget az MTV-n belül, a tervszerű megújulás és a minőségi kiválogatódás jegyében költsék el. Ezzel nyújtson garanciát arra, hogy az MTV a jövőben még nehéz anyagi helyzetében is csak az intézmény függetlenségét védve, átlátható gazdálkodással végzi munkáját.

Haraszti Miklós, Kozák Márton

Az MTV Közalapítvány kuratóriumának SZDSZ-jelölte elnökségi tagjai

bubis Creative Commons License 2002.08.16 0 0 238
Origo, http://origo.hu/politika/20020815demeter.html:

Bőhm András a bizottság SZDSZ-es tagja javasolta, hogy a bizottság készítsen zárt jelentést melyben minden információt felhasználnak és az összes jegyzőkönyv és dokumentum titkos minősítésének megszűnése után a zárt jelentés is váljon nyilvánossá. Ezt a megoldást azonban az ellenzék elvetette.

Kover, Varhegyi is titkolozik? Hogy is mondta ezt Orban:

NEM ... SZAVAZTAK ... MEG!

:)))))

Előzmény: bubis (237)
bubis Creative Commons License 2002.08.16 0 0 237
A Medgyessy-ügy miatt kialakult pártválság, a nyilvánvaló elvtelenség (netán elvhűség?), melynek következtében ...

Elvtelenseg? Orbannak es mindenkinek jo volt eddig egy III/II-es. Jo volt Jarai, es Boros Imre is (o talan nem volt III/II-es, meg nem derult ki). Az SZDSZ-nek meg az volt az allasponja, hogy tudjuk meg, hogy ki mit csinalt, es utana donthetunk. Valoszinuleg nem gaz, hogy mit csinalt Jarai vagy Boros, de bizony nem gaz az sem, hogy mit csinalt Megyo. Viszont a fent leirtak miatt ezt az elvei alapjan csak az SZDSZ-nek van alapja merlegelni, masoknak nem. Az vaskos kepmutatas, mint ahogy az is.
Az SZDSZ merlegelt, es dontott, nyilvanvaloan politikai/startegiai szempontok alapjan, de az elvei szerint! Nem valtoztattak meg a velemenyuket, Megyonak ezt korabban el kellett volna mondania!
A Fidesz is merlegelt es dontott amikor kirobbantotta ezt az ugyet, csak nem elevek alapjan, hanem tisztan szamitasbol es mint szerintem mar regen kiderult: nagyon mellefogott.

Andras

Előzmény: figyelő (235)
bubis Creative Commons License 2002.08.16 0 0 236
Annyian de annyian temettek mar az SZDSZ-t, es meg mindig bent van a parlamentben, meghozza a sajat erejebol, nem egy masik part szarnyai alatt... Ezek a tenyek. Persze nem eppen jo, hogy KJ es HP kilepett, de ettol meg nem kene temetni, ezzel mar sokan probalkoztak, de eddig meg egyszer sem akartak megdogleni! Ha a Fidesz nem halt szornyet rogton attol az ideologiai valtastol (vagy ahogy akarjatok), ami ott vegbement, akkor a SZDSZ is ki fogja birni, hogy maradt ami.

Andras

Előzmény: figyelő (235)
figyelő Creative Commons License 2002.08.16 0 0 235
Van elég baja az SZDSZ-nek, hát biztos megköszönik Speidl Z., egykori MDF-es képviselő aggódó "elemzését"... (A szerző - tudtommal - még nem talált alkalmat arra, hogy saját pártja megszűnésének okait elemezze.)
Mindenesetre nyilván figyelembe veszik a Speidlre ráérő szabad demokraták, hogy a cikk abban a Heti Válaszban jelent meg, amelynek honlapja linket ad Orbán szittyanáci kedvencéhez, a Magyar Demokratához...

Lapszél

Végóra

Kis János kilépésével az SZDSZ végképp elveszítette önazonossága maradványait is. A jogot arra, hogy a hajdan vallott (többek által valaha komolyan is vett) elvekre hivatkozzon. Igaz, ezt már akkor megkérdőjelezhetővé tette, amikor 1994-ben nem az ellenzéki szerepet vállalta, hanem felrúgva a valaha rendíthetetlennek hirdetett antibolsevista alapállást, az egyébként megfelelő többséget szerzett posztkommunisták mellé állt. Tette ezt a kormányzati szerepért, hogy így próbáljon megfelelni azon körök kívánalmainak, amelyek már 1990-ben győzelmet vártak a kommunistaellenes demagógiát akkortájt jól kamatoztató szabad demokratáktól.

Az 1998-as választás már végérvényessé tette: a szabad demokraták megállíthatatlanul csúsznak a lejtő végéig, a politikai életből való kiiktatódásig. A szövetség tízéves fennállását ünneplő, 1998 novemberében nagypárti külsőségek között megrendezett kispárti születésnap utóélete azonban megmutatta, hogy a gondosan tervezett villódzó háttér ellenére sem lehetett a buli országos esemény. Nem lehetett, mert kiviláglott: ünneplés van, program nincs - csak tagadás. Csupán egy, a vereségét megemészteni nem tudó, illúziókat tápláló, önmagát meghatározónak tartó csoport emel magasba egy tollpihét. A tudósítások jobbára szűkszavúak voltak, a publicisztikák, elemzések többsége a szabad demokrata ideológusok (TGM, Eörsi István) és a párttal szolidáris publicisták terméke volt. Igazolódott, amit a szocialista vonzalmú Ágh Attila írt: az SZDSZ nem (volt) képes "betölteni a vezető ellenzéki párt szerepét, mert csak egy szűk társadalmi profilt képviselt... kezdettől fogva nem tudott megfelelően kommunikálni egy szélesebb társadalmi környezet képviselőivel..." (Népszava, 1998. november 25.)

Abban azonban nem tévedtek a pártközeli értékelők, hogy a szabad demokraták 2002-ben megkerülhetetlenek lesznek a szocialisták számára. Igaz: ez nem az SZDSZ, hanem a jelentősen megerősödött polgári erők miatt történt. A szabad demokraták zuhanórepülése tehát nem ért véget; csupán a földbecsapódás odázódott el.

A Medgyessy-ügy miatt kialakult pártválság, a nyilvánvaló elvtelenség (netán elvhűség?), melynek következtében immáron Kis János, a párt emblamatikus alakja, az utolsó valóban mértékadó alapító atya is szakított az SZDSZ-szel, azt mutatja: elérkezett a végóra. Elérkezett, hiszen a szabad demokraták a demokráciáról, az egyén szabadságáról, a tiszta közéletről, a politikai erkölcsről hirdetett nézeteik konyhahulladékait szórták a kukába. Eltépődött tehát az utolsó szál, ami a régmúlthoz kötötte őket.

Speidl Zoltán

figyelő Creative Commons License 2002.08.08 0 0 234
Ostobán hazug írás.
Egyébként nincs olyan demokratikus érték, amelyet a náci-nyilas bűzű Magyar Fórumból hitelesen lehetne képviselni.
Előzmény: kutato (232)
hurkazsírosnápolyi Creative Commons License 2002.08.08 0 0 233
Gyertek haza!
Magyar Nemzet: „...a dolgot őt magát nézzük...”
2002. augusztus 8. (7. oldal)

Hegyi Zoltán
Tesókáim, az van, hogy haza kellene jönni a chiracista, jobboldali Strasbourgból, mert idehaza immáron minden rendben van. A Simon Tibit kár volt kihagynotok, a Krasznai Krisztián ott is beszállhatott volna szerszámnyéllel meg bakanccsal, igaz, hogy neki van még tizenegy év sara a honi igazságszolgáltatással szemben, de ez nem érdekes, nálunk most mindenki jön kifelé, benne volt a pakliban a kortespálinka és a hamisgulyás mellett, az ígéret meg szép szó. Nem tudom egyébként, miért én írok nektek levelet, mint szegény Tatjana annak idején, ezt a negyven naplopónak kellene megint, mint ahogyan a trockista Ali babának tették a fasiszta-rasszista-antiszemita Orbán-kormány regnálása alatt. Ők persze most kissé belezavarodtak a győzelmi mámor elviselésébe, egyik lelkes támogatótok, az Eörsi Pista például Vackorba (lásd még Kormos István alapvetését) harap, ha aláírótársára, az erkölcsügyi népbiztosra, Nádas Péterre gondol és már az Acsáditól is herótja van. Azt meg akkor nem értettem, hogy egy magyar főrend miért levelez lágyan egy hatvannyolcas macskakövessel, de most, hogy felnyomta a papáját a plebsznek, már kezdek megvilágosodni. No de hagyjuk az irodalmat, Gogolák elvtársnő, a lényeg az, hogy a megélhetési antifasiszták már nem foglalkoznak veletek, pedig most tényleg eljött a frankó. Ha van egy kis szerencsénk, hamarosan betiltják a prefasiszta Gárdonyi Géza fércművét, az Egri csillagokat is, mert a rasszista szerző előnytelen színben tüntette fel a Sárközit. Addig is van cigányügyi államtitkárunk Teleki László személyében, Kövér (Köteles) László sturmbannführer pert veszített, mert annak nevezte azt, ami, az meg nem számít, hogy Krasznai apuka élő adásban veri a Lakatost, és hogy most megerőszakolt egy tizenkét éves kislányt, vagy sem. Fogyóeszköz. Mondom, gyertek haza, és hozzátok magatokkal egy szavazós charteren a Szabó Albit is, rá mindig nagy szükség van a nehéz időkben. Jönnek az önkormányzati választások, elkél minden segítő kéz és baseballütő. Útközben azért nem ártana egy kis kitérő a Kajmán-szigetek felé, hogy egyszerre legyen lóvé a rasszizmus elleni harchoz és a fogaskerekes karszalagokra. Hogy amikor beindul a pankráció, azért Orbán Viktor legyen a felelős a New York Times hasábjain. Mert a Hálózat egy félresikerült Robert Redforddal is kitűnően működik. A zámolyi gyilkosság után azért nem lehetett egyszerű a „takarítás”. A brit Jane’s Intelligence Digest szakfolyóirat megbízható hírszerző forrásokra hivatkozva állította, hogy a lefalcolásban komoly szerepet játszott a KGB is. Ez most némi nehézséget okozhat, tekintve, hogy kiderült, a „lakosság” miniszterelnöke életét kockára téve küzdött a szovjet titkosszolgálat ellen. De ne féljetek, le lesz ez is vajazva. Mert mindenki más, s így az elbírálás is. Ha Orbán Viktor találkozik Silvio Berlusconival, akkor kovácsolódik a tengely, és felrémlik a közös japán–magyar határ, ha a D–(száz)napos, akkor partraszállás, és biztosan azt beszélték meg, hogy mennyit ér meg Rivaldo a Milannak. De ha így volt, akkor Gálvölgyi (tök) Hetest le kell állítani a fociról. Igaz, erre még Sugár Ágnes sem képes, kéretik Lendvai Ildikót tárcsázni. Szóval, gyertek nyugodtan, a huszonhárommillió román egyelőre valami miatt nem mozdul, várják a plazát Funarral együtt, csak egyvalamire vigyázzatok. Tasnádi Péterrel nem kellene kötözködni (ez komoly, szerintem neki még a Szigeten is lehetett néhány tanácsa a rabbinak), az egy másik műfaj, nem kispálya. Kár lenne, ha kavics kerülne a cipőjébe.

kutato Creative Commons License 2002.08.08 0 0 232
No, de most vége az aggódásnak, megtört a jég, Mester Ákos végre feljelentett. Egyetlen mondat váltotta ki belőle azt a tenger fájdalmat, ami következtében ehhez a radikális lépéshez folyamodott... E hasábokon június 7-én a Magyar Rádió új elnökének megválasztása kapcsán elmélkedtem arról az alantas pánikkeltésről és hazudozásról, ami a kinevezés előtt a baloldali sajtóban zajlott. El nem ítélhető módon felsoroltam néhányat azok közül a nyíltan baloldali újságírók közül, akik az állítólag „a jobboldal által lenyúlt” rádióban háborítatlanul dolgoznak, sőt olykor nyíltan kampányolnak... És itt következett az inkriminált mondat (leírom, remélem, ez nem jelent dupla büntetési tételt): „Rangos Katalin is dolgozik, Mester Ákos és csapata háborítatlanul fasisztázik a 16 órában.” Itt van tehát az a bűnös „és” amit természetesen visszavonok. Ugyanis a nyelv logikája szerint a „Mester Ákos és csapata” azt jelenti hogy „Mester” és a „csapat” is tevőlegesen részt vesz az általam említett uszításban. Márpedig Mester – ezt illik tudni róla – 1994-ben jogilag kilépett a Magyar Rádióból, s azóta csak a 168 óra című világlapot főszerkeszti. „Jogilag” – írtam, és ez a kulcsszó. Mert a műsor címe korábban szintén 168 óra volt, ezt változtatták a rendkívül szellemes 16 órára. Csak azért, hogy a csekélyebb értelmű baloldali szavazók előtt is világossá váljon: a műsor kendőzetlen baloldalisága, kormány- és jobboldalgyűlölete jottányit sem változott. Mester szelleme ott kísért, csupán fizikai valójában nincs jelen.
Ha azt írom „Mester csapata”, lehet hogy jobban járok? Mert igen, bizony tisztelt Mester kolléga, ez az Ön csapata! De írhattam volna „Kuncze csapatát”, „Medgyessy csapatát”, vagy éppen „TGM csapatát” is, és nem hazudtam volna. Csak azért nem tettem, mert az Ön neve emblematikusabb ez ügyben, éppen az átlátszó 168 óra–16 óra ügy miján. Ugyanis, tisztelt Mester kolléga, ha azt írom, hogy „mi egy csapatba tartozunk” az nem azt jelenti, hogy együtt futballozunk a Vasasban. Még csak azt sem, hogy feltétlenül együtt dolgozunk egy radikális baloldali szerkesztőségben. De nem ám! Az is „egy csapat”, akik együtt vonulnak ki kék szalaggal a rádiós elbocsátások idején, és az is egy (ugyanaz), akik hallgatnak, mint hal a szatyorban, amikor kiváló jobboldaliakat rúgnak ki páros lábbal a Magyar Televízióból, a Horn-féle médiaterror idején... Bizony, ilyen sokszínű és árnyalt a mi gyönyörű anyanyelvünk, tisztelt Mester kolléga!
A „vádirat további pontjai is gyönyörűek, kár, hogy terjedelmi okok miatt nem oszthatom meg teljességükben a Tisztelt Olvasóval. Kiderül belőlük, hogy Mester Ákos „demokratikus elkötelezettsége” miatt nem fasisztázik, ez a megjegyzés alkalmas arra, hogy a „róla kialakult társadalmi képet kedvezőtlenül befolyásolja”, és ez különösen súlyos bűn, ha „egy mértékadó, a demokratikus értékek, az emberi jogok és az emberi méltóság” iránt elkötelezett lap főszerkesztőjéről van szó.
Hogy az utóbbi narcisztikus, a jó ízlés határán billegő jelzőhalmazról mi a véleményem, arra kevés szót szeretnék vesztegetni, nehogy dr. Nehéz-Posony egy valóban becsületsértő kijelentést leljen a sorok között... Így hát csak röviden, pontokba szedve:
1. A „demokratikus elkötelezettség” nagyon nemes eszme. Aki ennek szellemében nem fasisztázik, az különösen böcsülendő, ám felhívom Mester Ákos figyelmét arra, hogy a nagyobb könyvtárakban fellelhetőek a 168 óra bekötött évfolyamai, az esetleges pör kezdetéig lesz időm lapozgatni... Ám ennél is nagyobb baj, hogy különböző társas eseményekről, médiabulikról szóló képes beszámolókban megannyiszor láttam Tamás Gáspár Miklós, Eörsi István, dr. Popper Péter és a többiek mosolygós társaságában. Most mi lesz, ha legközelebb találkoznak? Miképpen fogja elmagyarázni nekik, hogy ők bizony nem demokratikus elkötelezettségűek? (Forrásmunka: Tóth Gy. László: Politikailag korrekt).
2. A társadalom – tudomásom szerint – tízmillió magyar állampolgárból áll. Örömmel és megnyugvással konstatálom, hogy Mester Ákos információi szerint a Magyar Fórumnak tízmillió olvasója van... A „róla kialakult társadalmi képet” sajnos szerény eszközeimmel nem tudom befolyásolni. Megtette ő ezt saját maga, az előbb említett tüntetésekkel és nem tüntetésekkel, valamint a VIP-listás szereplésére vonatkozó kérdésekre adott, finoman szólva nem kielégítő válaszaival...
. Ez a slusszpoén. A dr. Nehéz–Mester szerzőpáros különféle anyagi és nem anyagi elégtételeket követel. A tollba-szurokba hempergést és a kalodát valamiért kifelejtették. Ám megfogalmaztak egy olyan hangvételű helyreigazítást, amit talán maguk sem gondoltak komolyan, majd hozzátették, hogy mindezt közöljük a Magyar Fórumban, és saját költségünkön (!) a Népszabadságban (!!) és a Magyar Hírlapban (!!!). Nevezett lapokban egyébként soha egy sorom sem jelent meg... Bízva a magyar igazságszolgáltatásban dolgozók humorérzékében félek, hogy ennél a pillanatnál elillan majd a tárgyalótermek méltóságteljes hangulata.

Galsai Dániel irása

a többit itt:
http://216.239.35.100/search?q=cache:GMF48M-L5lYC:www.miep.hu/forum/2001/28/xiii2811.htm+Mester+%C3%81kos&hl=hu&ie=UTF-8&inlang=pl

Előzmény: kutato (231)
kutato Creative Commons License 2002.08.08 0 0 231
Sajtószabadság, MSZP módra:
. Akkor lássuk az
alábbiakat: A 168 óra címu lap a Magyar Rádió pénzén
indult, a Rádió infrastruktúráját használták fel a
felfuttatásához. Aztán ez a közpénzbol viszont azt
nem tudjuk még mindig, hogy miért egy közpénzbol "megcsinált" lap
pénzt fialt, Mester Ákos saját zsebébe ugyanis a lap,
hogy, hogy nem, magántulajdon lett. Annak lett nyilvánítva.
Csak úgy. Ez a lap immár jónéhány napja nem tudja, hogy ki
az a Kaya Ibrahim. Mi fantomokkal nem törodünk, muködo
intézmény vagyonából gründolt magának lapot a Magyar
Narancs által simlis privatizátornak nevezett Mester Ákos.

http://216.239.35.100/search?q=cache:nKJcxaG3PtQC:www.osa.ceu.hu/kampanyarchiv/list.jsp%3F596+Mester+%C3%81kos&hl=hu&ie=UTF-8&inlang=pl

figyelő Creative Commons License 2002.08.08 0 0 230
Magyar Narancs, aug. 8.

Magyarat tolláról
n Mit kívánunk a Magyar Nemzettől? Semmit. De ha kötelező lenne, akkor talán csak annyit, tényleg csak egy kicsiséget: ne vegyék már annyiszor a szájukra a sajtószabaság kifejezést, mert az komoly dolog. Tetszik, nem tetszik: szentség, a hétszentségit. Bemocskolni persze kevés a Magyar Nemzet, ők azt nem bírnák, de arra sem használható, hogy ki-ki (most az M. N.) egyéni szociális problémáit takargassa vele. Pláne az ne tegyen így (most az M. N.), aki az elmúlt években számos alkalommal ment szembe a sajtó szabadságával.

A sajtó szabadsága ugyanis az olvasó. Máshogy mondva: a piac.

Mármost, aki akkor veszi észre, hogy az általa készített terméket a Miniszterelnöki Hivatal nyomdájában nyomják, amikor egy kormányváltást követően kiakolbólítják onnan, az valószínűleg elmebeteg, s mint ilyen a sajtószabadság kérdéskörének hatályán kívül kezelendő.

Mit gondolt a Magyar Nemzet, az új kormány - esetleg az új kormányfő, tudják, a piszok spicli, a D-209-es személyes közbenjárására - majd még azt a csekély nyomtatási költséget is elengedi nekik?

Mit gondolt a Magyar Nemzet az elmúlt négy évben, miért hirdetett náluk annyi állami nagyvállalat? A magas példányszámukért? 1998-ban például mekkora volt a példányszámuk?

Biztos, hogy a Magyar Nemzet érdeme az, hogy a pillanatnyi ellenzék eddig csupán annyit tudott mondani a híveinek, hogy vegyetek Magyar Nemzetet, Heti Választ, és hallgassatok Vasárnapi Újságot?

Kit érdekel, hány olvasót és hány hirdetőt, hogy Orbán Viktortól mindösszesen ennyi tellett?

Nem gondolta a Magyar Nemzet, hogy az odavezényelt hirdetők éppenséggel a sajtószabadság elveivel ellentétben hordják hozzájuk vödörszám a pénzt?

Nem gondolta a Magyar Nemzet azt, hogy ez a pénz mindig oda fog menni, ahol a hatalmat sejti?

Nem gondolta a Magyar Nemzet, hogy szabadsajtót nem feltétlenül hatalmi jóakaratból lehet csinálni?

Tiltakozott-e a Magyar Nemzet mondjuk éppen a sajtószabadság nevében akkor, amikor máig tisztázatlan, obskúrus módon átjátszották bele a nálánál jóval népszerűbb Sportfogadást?

Tiltakozott-e a Magyar Nemzet, amikor a még mindig milyen szép nevét bagóért vette meg a Postabanktól? Vagy egymilliót megér a sajtószabadság?

De a sajtó - az M. N. működésének határozott ellenirányultságával szemben is - még mindig szabad. Ne félj, Magyar Nemzet!

1998-ban, mikor a Magyar Narancsot kormányzati nyomásra az utcára tette a Postabank, akkor jött el nekünk az igazi szabadság.

Megtanultunk szabadon újságot csinálni. Kipróbálhatnátok ti is kedves Magyar Nemzet, legalább egyszer. Szabadon, úgy, ahogy még sohase csináltátok, higgyétek el, nagyszerű érzés.

figyelő Creative Commons License 2002.08.08 0 0 229
Kormánymorál

NSZ • 2002. augusztus 8.

A kormány nemrégiben 44 millió forintot irányzott elő száznapos programjának a közvéleménnyel való megismertetésére. A nem túl jelentős összeget érintő lépés komoly morális kérdést vet fel, e döntés értelmében ugyanis a kormány elődje sokat kritizált gyakorlatához hasonlóan közpénzből készül népszerűségét növelő kampányt folytatni. A választási küzdelem során morális érveket előszeretettel – s joggal – hangoztató, az ellenzéket gyakran ma is erkölcsi alapon bíráló kormányoldal ismét erkölcsi értékcsökkenést szenved el. Azt teszi ugyanis, amit korábban ellenfelein kért – igen helyesen – számon. Ezt megelőzően a kormány pártdelegáltakkal tömte tele az állami vállalatok irányító testületeit, majd kis híján közbeszerzési eljárás nélkül adott megbízást az autópálya-építések folytatására.

Nem világos, hogy az utóbbi esetben mi húzta keresztül a hatékonyságelvű számítást: az érdemi döntés meghozatalára maradt irracionálisan rövid idő vagy a politikai píár elemi szabályainak felismerése. Ez utóbbiak szerint ugyanis a sikerhez nem csupán forintokban, százalékokban és kilométerekben mérhető eredményekre van szükség, hanem az azokhoz vezető politikával való választói azonosulás lehetőségére is. A saját erkölcsi premisszáinak ellentmondó politikával azonban képtelenség azonosulni. (Ezzel elsősorban annak az SZDSZ-nek kellene tisztában lennie, amely 1998-as drámai meggyengülését a liberális identitásképző erő elvesztésével magyarázta. Ma ebből az következne, hogy a parlamenti küszöböt az idén néhány tízezernyi szavazattal átlépő párt megerősödéséhez a korábban hangoztatott elveken nyugvó, világosan értelmezhető liberális politikára van szükség.)

Márpedig a választási kampány során meghirdetett erkölcsi elvekbe aligha fér bele a közérdek szolgálatára rendelt állami vállalatok irányítását partikuláris érdekeknek alávető, államilag finanszírozott klientúraépítés. Ugyanígy elfogadhatatlan az is, ha a kormány az adófizetők pénzét olyan tájékoztatási feladatokra költi, amelyek teljesítését a sajtópiacon tevékenykedő hírszolgáltatók törvényi kötelezettségük és üzleti érdekeik alapján amúgy is elvégzik.

Miért kellene a kormánynak pénzen vásárolnia reklámokat, ha álláspontját szabadon fejtheti ki a nyomtatott és az elektronikus médiában? Talán nem bízik abban, hogy a tőle – remélhetőleg – anyagilag független médiumok munkája nyomán a választók képesek objektív véleményt formálni tevékenységéről? S még ha így is volna: miért hiszi azt, hogy az objektív véleményformálást éppen fizetett hirdetések közzétételével célszerű elősegítenie? (Arra nyilván gondolni sem érdemes, hogy a kormány ne a választók objektív véleményformálásában lenne érdekelt: ebből ugyanis az következne, hogy a kormány teljesítménye – legalábbis választói szemmel nézve – objektíve nem megfelelő.)

Az objektív véleményformálást nem segíti elő az sem, ha a kormány a költségvetési újraelosztás révén látványosan javítja egyes társadalmi csoportok életkörülményeit, miközben a gazdaság egészének helyzete a romló egyensúlyi mutatók tanúsága szerint nemigen javul. (Ez elsősorban megint csak a liberálisokra nézve veszélyes, tőlük ugyanis sokkal racionálisabb gazdaságpolitikát várnak választóik, mint az elsősorban redisztributív ígéretekkel kampányoló szocialistáktól.)

A kedvező szubjektív tapasztalatok egy ideig elfedhetik a kedvezőtlen objektív folyamatokat, ezek azonban hosszabb távon mindenki számára érzékelhetővé válnak. Ebből fakadnak azután a gazdaság politikai ciklusai: a választást megelőző időszak népszerűségjavító intézkedései és a kampány alatt tett ígéretek beváltása nyomán megélénkülő költekezést az erőviszonyok konszolidálódása után a kiadások egyensúlyjavító visszafogása követi.

Úgy tűnhet, hogy mindez nem annyira morális, mint inkább pragmatikus kérdés. A növekvő jólétérzet legitimálja a kormány tevékenységét, ügyelni csak arra kell, hogy a gyarapodásélmény fenntartható legyen. Ennyi azonban mégsem elég a politikában a talpon – illetve hatalmon – maradáshoz. A sikerhez a már említett azonosulásélményre is szükség van, aminek az is feltétele, hogy a hatalom gyakorlói méltónak tűnjenek hivataluk betöltésére. Méltóbbnak, mint az ellenzékük. Ebből adódnak a plurális politikai élet elkerülhetetlen morális kérdései, amelyekkel előbb vagy utóbb minden demokratikusan választott kormánynak szembe kell néznie.

Ádám Zoltán
szociológus, a londoni School of Slavonic
and East European Studies oktatója


figyelő Creative Commons License 2002.08.08 0 0 228
Adalék a magyar jobboldal és a neonáci-újnyilas szélsőjobb viszonyához (Sportfogadás melléklete - ma még...):

Tollhegyen
Kellene egy csapat
2002. augusztus 8. (7. oldal)

Pilhál György
Bizonyos mértékig meg is érdemeljük mai állapotunkat. Kerületi polgármester-jelöltünktől tudom (dr. Csomor Ervinnek hívják, a Fidesz– MDF jelöltje), hogy csatát vív majd Zsinka László MIÉP-es jelölttel, miáltal, nyakamat rá, a szocialista induló lesz majd a befutó. Négy évvel ezelőtt körülbelül ugyanez történt, jó Glattfelder Béla szkanderozott az MDF-es Kovács Attilával, mire nagy kacagva Szabó Lajos Mátyás (MSZP) jött ki elsőnek, nagyot nevetett – és igaza volt.
Fogjuk már meg egymás kezét, ott, ahol vagyunk. Tavaly nyáron nemzeti kollégákkal találkoztam. Könnyű italozás zajlott, pörkölt főtt, pacsirta szólt a fán – de mi történt közben? A jelenlévők egymást szidták, ócsárolták, nem Medgyessy (D–209) Pétert, esetleg Eörsi Mátyást a szabad madaraktól. Hogy ti miért így, mi meg miért úgy, ki-ki szégyellje magát megfelelőképpen. (Talán szülőket is emlegettek az érintettek, de ebben nem vagyok biztos, a hangvétel mindenesetre markáns volt, féltem, hogy elröpül hamarosan egy-két asztal és szék.)
Szeretném megkérni dr. Csomor, illetőleg Zsinka urakat, vigyázzanak, nehogy újra rajtunk kacagjon a tudományos baloldal…
Az a mi nagy bajunk, hogy keresztbe szaladunk egymás előtt, az sem vigasztal, hogy így volt ez már Kossuthtal és Görgeyvel is.
Szaladunk a végzetünk felé. Most hallom, hogy néhány vidéki városban több jelöltet is állít a polgármesteri posztra a polgári oldal. Ne kacagjanak már rajtunk a három per hármasok, kettesek egyebek! Fogjuk meg egymás kezét! Amíg lehet. Az enyémet már nyújtom is, itt van, szorítsd!

Polgárember nem fogja meg pilhálok kezét...


figyelő Creative Commons License 2002.08.08 0 0 227
Strasbourgban elmarasztalták a magyar államot

NSZ • 2002. augusztus 8. • Szerző: Dési András

Az indokolatlanul elhúzódó bírósági eljárás miatt újabb ügyben marasztalta el a magyar államot az Emberi Jogok Európai Bírósága. A panaszt ezúttal egy kártérítési per miatt nyújtották be, amely 1991 és 1998 között folyt.

Elmarasztalta az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) a magyar államot, amiért Kósa Józsefné csokonyavisontai lakos kártérítési pere indokolatlanul hoszszú ideig tartott. A strasbourgi székhelyű testület megállapította: Kósáné 1991 áprilisában kezdődő, s 1998 júniusában a Legfelsőbb Bíróság határozatával véget érő ügye szélsőségesen hosszúra nyúlt, s a tétje mindössze 210 ezer forint volt. (Viszonyításul: 1991-ben egy Lada gépkocsi mintegy 240 ezer forintba került. – A szerk.) Ezzel a magyar igazságszolgáltatás megsértette az Európai Emberi Jogi Egyezmény méltányos és igazságos eljárásra vonatkozó cikkelyét. Az elmúlt tíz évben a mostani a hatodik polgári peres ügy, amelyben az egyezmény megsértése miatt elmarasztalták a magyar államot.

Kósáné jogi képviselője, Barbalics István szerint az EJEB határozata – amely a magyar államot arra is kötelezi, hogy jelentős összegű kárpótlást (ennek nagyságát nem árulta el) fizessen a kérelmezőnek – arra is jó példát mutat, hogy „bár nem egyszerűen és nem gyorsan, de lehet nyerni Strasbourgban”.

A nagyatádi ügyvéd precedensértékűnek tartja a döntést. A magyar állam képviselői ugyanis azzal érveltek: a strasbourgi kereset megalapozottságához előbb be kellett volna perelni a hazai bíróságokat is az elhúzódó eljárás miatt. Az EJEB azonban úgy foglalt állást, hogy a kérelmező kimerítette a magyar jogorvoslati lehetőségeket. A bíróságok elleni perre való kötelezés az úgynevezett kimerítési követelmények szélsőségesen merev megközelítést jelentené – idézte a strasbourgi állásfoglalást Barbalics.

Kósáné 1991-ben kezdődött, 210 ezer forint összegű kártérítési pere kilenc bírósági döntést élt meg, az illetékes megyei és városi bíróság lényegében „egymás között dobálta” az ügyet. Most megnyugvással vette az ítéletet, és a méltányos elégtételre vonatkozó megállapodást a tízéves küzdelem megkoronázásaként értékelte.

Barbalics elmondása szerint a per negyedik évében megérezte, hogy a dosszié Strasbourgban fog végződni, s tudatosan készült az EJEB-eljárásra, ezért bírósági jegyzőkönyvbe vetette a tisztességes eljárás megsértésére vonatkozó panaszát.

Az EJEB előtt két másik ügyet is képviselő nagyatádi ügyvéd szerint a hazai bírósági gyakorlat szempontjából is figyelemre méltó azon strasbourgi gyakorlat, hogy a kérelmezők két-három héten belül választ kapnak beadványukra. – A hangsúly a gesztuson van – vélte a 47 éves jogász, aki egy korábbi olvasmányát idézve megjegyezte: a demokrácia ott kezdődik, ahol a hatóságok válaszolnak a polgárok leveleire.

A polgári peres ügyek elhúzódásában Olaszország az „Európa-bajnok”: évente ezres nagyságrendet ér el az itáliai panaszok száma, s ezek között gyakori a 10-15 éves pertartamot kifogásoló kérelem.


figyelő Creative Commons License 2002.08.07 0 0 226
Apokaliptikus jóslatokról sem tudok, legalábbis "mértékadóktól"...
Előzmény: figyelő (225)
figyelő Creative Commons License 2002.08.07 0 0 225
Vajon mi oka van annak, hogy egy szakmainak szánt írás az esetleges ellenkezők ki nem provokált kigúnyolásával kezdődik? Azok a "mértékadók" egyelőre nem rémüldöznek, nem kárognak, csupán figyelmeztetnek. A figyelmeztetés jogosságának belátásához nem kell nagy ész; tán annyi sem, amennyivel ma Magyarországon egyetemen oktathat az ember...

2002. augusztus 7.

A „mértékadó” károgásról

NSZ • 2002. augusztus 7.


(kép: Marabu)
Az új kormány határozott életszínvonal-javító stratégiát kezdett megvalósítani, és a „mértékadó” közgazdasági guruk máris kárognak: mi lesz ebből?, infláció, deficit stb.

Ne legyünk igazságtalanok a Fideszhez: az Orbán-kormány történelmi érdeme, hogy szakított elődei fiskális, restrikciós politikájával. Az más kérdés, és ez volt az ő nagy tévedésük, hogy a plebs már nem elégszik meg a morzsák csipegetésével, az „adagolt” életszínvonal-javulással, hanem (jogosan) a gazdasági növekedésnek megfelelő, valódi javulást vár. (Na és persze a plebs morális érzékenységét sem kellett volna ennyire próbára tenni, kedves nemzeti–keresztény– polgári–konzeratív jobboldal...)

Vajon komolyan kell-e venni a „mértékadó” közgazdasági guruk rémüldözését és apokaliptikus jóslatait? A válaszom határozott nem! A Medgyessy-kormány nyugodtan folytathatja életszínvonal-javító politikáját, az nem fog inflációhoz és az egyensúly felborulásához vezetni. Magyarországon ugyanis az egyensúly sorozatos borulását, a magas inflációt nem a plebs „felelőtlen” túlfogyasztása okozta, hanem a gazdaság elavult szerkezete. Eladósodásunk sem azért ment végbe, mert a Kádár-korszak „gulyáskommunizmusa”, idején felvett hiteleket „tücsöknemzet” módjára eldorbézoltuk. Ez a duma csak arra jó, hogy a plebset tegyék felelőssé az eladósodásért, saját nyomorúságáért. Valójában az 1970-es években eredetileg felvett összesen 3,8 milliárd dollárt nem elfogyasztottuk, hanem rossz beruházásokra költöttük (kohászatra, textilipari rekonstrukcióra és hasonlókra), majd az 1981-es kamatrobbanás után ez az adósság már növekedett a kamatos kamat szabályai szerint.

Az elmúlt negyedszázadban (1975– 2000) a magyar gazdaságpolitika kétségbeesetten kapkodott, hektikus rángatózások, amolyan „húzd meg-ereszd meg” ciklusok jellemezték a gazdaságot.

Hazánkban (és az egész egykori szovjet tömbben) nem ment végbe a világgazdasági korszakváltás: a gyárkéményes ipar leépülése és a fehér köpenyes gazdaság, a tudás- és kreativitásigényes gazdaság felépülése. Ez a bajok alapvető oka, nem a „túlfogyasztás”. Ezen a külföldi tőke bejövetele sem változtatott alapvetően, mert gyarmati jellegű munkamegosztással kapcsolódunk a világgazdaságba: magas nyersanyag- és energiatartalmú, kevés szellemi munkát tartalmazó termékekkel (például a nehézgépipar tonnában mért termékeivel) és alkatrészek összeszerelésével a multik futószalagján.

Milton Friedman, az 1976-ban közgazdasági Nobel-díjat kapott amerikai közgazda dolgozta ki a „természetes ráta” hipotézisét. (M. Friedman: Infláció, munkanélküliség, monetarizmus. Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1986.) Ennek lényege, hogy a fő gazdasági makromutatóknak (infláció, növekedés, munkanélküliség) létezik mindenkor egy történelmileg kialakult „természetes rátája”, és a gazdaságban akkor jelentkeznek a bajok, ha ezt a rátát erőszakos beavatkozással megzavarják. Friedman a monetarizmus híve, és legfőbb apostola. Alapelve, hogy az államnak egyetlen módon szabad szabályoznia a gazdaságot, a pénzmennyiség pontos adagolásával Egyébként hagyni kell a piac törvényeit szabadon érvényesülni. Ezért nevezik őt és híveit, a „chicagói fiúkat” „neoklasszikusoknak” is, ugyanis a XVIII. században élt nagy közgazda-gondolkodó, Adam Smith elvét vallják a „láthatatlan kézről” (ez a piac!), amely a gazdaság szereplőinek személyes önzése eredőjeként megteremti a közjót. (A cipész, a molnár, a kereskedő stb. mind csak a saját hasznát nézi, ám végül a piac törvényei mégis harmóniát, jólétet teremtenek a társadalomban.)

Magyarországon sok tévhit él a monetarizmussal kapcsolatban még a közgazdászok között is. A monetarista iskola súlyos tévedésnek, bűnnek tekinti a fiskális restrikciót, a nadrágszíj-meghúzást, mert az eltéríti a fogyasztást a maga „természetes rátájától”. A Bokros-csomag és minden hozzá hasonló „stabilizációs intézkedés” közönséges és veszélyes ostobaság a monetaristák szemében. Friedman erről így ír: „Különös élvezettel tanulmányozom a különféle restrikciós, stabilizációs elméleteket és politikákat, igaz, még soha sehol sem vezettek eredményre.”

A monetaristák szerint a valódi stabilizációnak a gazdaság mélyáramaiban kell végbemennie, arra kell hatni. Aki a fogyasztás és elosztás kérdésével bajlódik, csupán a felszínt kapargatja.

Ugyancsak súlyos hiba, ha a gazdaságpolitika azért csökkenti a fogyasztást a maga „természetes rátája” alá, hogy növelje a felhalmozási – megtakarítási, beruházási – hányadot. Friedman szerint a társadalom össztőkéje két részre oszlik: holt tőkére (a termelés tárgyi feltételeire) és humán tőkére. A humán tőke legalább olyan fontos, mint a holt, sőt fontosabb. Márpedig a humán tőke újratermelése, sőt fejlődése a személyes fogyasztásban megy végbe. A magas fogyasztás, magas életszínvonal a humán tőke újratermelésének, fejlődésének magas fokát jelenti. Ilyen értelemben a végső fogyasztás is a termelés része, nincs értelme a két szférát mereven elválasztani egymástól.

Henry Ford, az autókirály szokatlanul magas béreket adott munkásainak, már az 1910-es években. Azt mondta:

1. Meg kell fizetnem a munkásokat, hogy majd meg tudják venni az általuk gyártott autókat.

2. Ha jól tartom őket, mindennap megfelelő fizikai és lelki kondícióban fognak dolgozni, és a maximumot nyújtják a munkapad mellett. „Éhező munkásokkal nem lehet termelni!”

A gazdasági növekedés „természetes rátáját” rövid távon a rendelkezésre álló termelési tényezők határozzák meg, hosszú távon a technikai fejlődés. Ez utóbbi trendjét viszont döntően a humán tényező minősége befolyásolja. Erre hívja fel a figyelmet Jánossy Ferenc is: a második világháború utáni a lerombolt Németország és Japán ugyanolyan technikai szinten állt, mint India vagy Szomália, ám néhány év alatt helyreállt közöttük az eredeti különbség. Ugyanis a humán tőke gyorsan reprodukálta a saját fejlettségének megfelelő technikai színvonalat, tárgyi feltételeket. (A gazdasági fejlődés trendvonaláról. Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1976.)

Ha a humán tőke felelős a technikai fejlődés üteméért („természetes rátájáért”), akkor a fogyasztási ráta leszorítása és a beruházási ráta megemelése a lehető legnagyobb közgazdasági ostobaság. Ezt bizonyítja a „létezett” szocializmus egész története! Itt aztán megemelték a felhalmozási-beruházási rátát, nem ették meg „az aranytojást tojó tyúkot”, lett is a fejlett tőkés országokénál magasabb növekedési ütem, nem győztünk ájuldozni a tervteljesítési és növekedési adatok olvastán. Csak azt nem vettük észre, hogy ez a magasabb növekedési ütem egyre elavultabb technikai bázison, egyre romló hatékonysággal, egyre pazarlóbb módon megy végbe. Növeltük a biliacél-termelés tonnáit, a Trabantok, Wartburgok számát, a kilowattórákat, a szén, a cement mennyiségét, csak éppen rossz minőségű, sivár panelvárosok készültek ebből a cementből. Közben a Nyugat jóval alacsonyabb növekedési ütem mellett jóval dinamikusabb technikai fejlődést produkált. Éspedig azért, mert jobban működött az érdekeltség, érvényesült a piac, a verseny szelekciós hatása, és a humán tényező megkapta a maga rangját, a munkabérben a valós értékét.

Ez a humán tényező aztán tudott dinamikusabban fejlődni, regenerálódni, újratermelődni, és eljátszhatta a modernizáció motorjának szerepét. Nálunk viszont, a taxizó, lángossütő diplomások, a nemzet napszámosaiként robotoló pedagógusok országában a humán tényező, és azon belül is a szellemi munkás képtelen volt képességeinek kibontakoztatására. A taxizó, lángossütő diplomás olyan pazarlás, mintha Imperiált fognánk az eke elé.

Nagyon érdekes ebből a szempontból az Egyesült Államok példája! Az elmúlt évszázadban a beruházások rátája a GDP-hez viszonyítva itt volt a legalacsonyabb a fejlett világban: mindössze 12 százalék. Mégis, ennek ellenére (vagy inkább pont ezért!) itt volt a legnagyobb ütemű a technikai fejlődés. Pedig az 1970-es években már siratták az USA-t, hogy a japánok lekörözik őket, éppen a jóval magasabb beruházási rátájukkal. És láss csodát: az elmúlt két évtizedben nemhogy csökkent volna, de még nőtt is a technikai-technológiai rés az USA javára. Meggyőződésem, hogy éppen a magasabb fogyasztási ráta miatt. Japán (és a „kis tigrisek”) új keletű nehézségei éppen az önkizsákmányoló életmódon alapuló kelet-ázsiai modell kifulladását jelzik.

Magyarországon a Medgyessy-kormány most nem tesz mást, mint pótolja a politika tragikus, több évtizedes mulasztását a humán tényezővel szemben: elkezdte a fogyasztás szintjét a gazdaság fejlettségének, azaz a maga „természetes rátájának” megfelelő szintre emelni.

Folytatni kell ezt a politikát bátran, nem kell megijedni a konzervatív gondolkodású, elavult nézeteket valló „mértékadók” (köztük az IMF és a Világbank kőkorszaki elveken nevelkedett gárdájának) károgásától. Ettől nem lesz magasabb az infláció, nem borul föl az egyensúly. Emlékszünk a Bokros-csomagra? Annak állítólag egyensúlyt kellett volna javítania a fogyasztás visszafogásával. Nos, 18 százalékpontról azonnal 28 százalékpontra emelkedett az infláció az egetverő „stabilizáció” következtében. Ebből is látni, hogy hazánkban semmi köze sincs az inflációnak a lakossági fogyasztáshoz, pláne nem az állítólagos „túlfogyasztáshoz”.

Az életszínvonal-javító intézkedések végre kedvezőbb helyzetbe hozzák a humán erőforrást, és ennek nagyon gyorsan meglesz a pozitív hatása.

Magyarország gazdasága ma túlzottan exportorientált (ami azt jelenti másként, hogy túl alacsony a belső fogyasztás), és mégsem képes csökkenteni a külkereskedelmi mérleg krónikus hiányát a termelés erős importfüggősége miatt. Hiába nőtt 1992 és 2001 között 10 milliárd dollárról 30 milliárd dollárra az export, ha az import közben 11 milliárd dollárról 33,4 milliárd dollárra emelkedett. Márpedig ez nem fogyasztási, hanem termelési célú import (anyag- és energia) behozatal. Magyarország ma „nyitottabb”, mint Ausztria, hiszen a GDP nagyobb százalékát realizálja a világpiacon, mint a „sógorok”. Ne legyünk erre büszkék, nagy baj ez! A belső fogyasztás, a belső piac elégtelen fejlettségét jelzi. Nekünk most az export fokozása helyett igenis a belső fogyasztás, a belső piac dinamikus bővítésére kellene alapoznunk. Természetesen gazdaságunk szerkezetének szükséges átalakítása mellett.

Nagyon fontos még kiemelni, hogy az infláció az egyes számú közellenség, mindaddig, amíg nem sikerül tartósan 3 százalék alá csökkenteni. A monetarista iskola is az erős pénz primátusát hirdeti, nem véletlenül. Ha magas az infláció, akkor az alacsony hatékonyságú szféra az inflációs árnyereség bezsebelése révén talpon tud maradni, és az ország erőforrásai rossz szerkezetben rögzülnek. Ugyanezt eredményezi a forint leértékelgetése: az elavult exportszerkezet rögzítését. Az infláció zsugorítja a belső piacot, elolvasztja a bérek, nyugdíjak reálértékét, egyre rosszabb helyzetbe hozza a humán tényezőt.

Nyugaton a konzervatív, „jobboldali” kormányok az 1980-as években az infláció megtörésével (a valós monetarista receptek alkalmazásával) tízmilliók életszínvonalát javították, pedig ezek voltak a válságból való kilábalás legnehezebb évei! Éppen ezért maradhattak 3-4 választási cikluson keresztül kormányon! Az 1990-es években pedig azért jöhettek vissza a „baloldali”, szociáldemokrata pártok, mert tanultak! Átvették a monetarista gazdaságfilozófia ideológia- és „oldal”-közömbös receptjeit.

Hadd idézzem itt a paternalista, „beavatkozó” állam modelljét kidolgozó John Maynard Keynesnek egy 1931-ben leírt gondolatát. Akkor, a nagy válság közepén a brit MacDonald-kormány jelentős életszínvonal-csökkentő, fiskális, restrikciós intézkedésekről határozott. Jelentősen csökkentették például az állami alkalmazottak bérét. Ez tehát a Bokros-csomag kora volt Nagy-Britanniában. Keynes dilettánsnak és erkölcstelennek minősítette az egész „stabilizációs” csomagot: „Ekkora ostobaságot még életemben nem olvastam.” Igaza lett. A válság tovább mélyült, és csak három év múlva, de nem ennek a csomagnak a hatására kezdődött meg a kilábalás.

Keynes nem volt monetarista, az állami beavatkozás híve volt. Azt hiszem, ma ugyanígy minősítené a Bokros-csomagot.

Bízom benne, hogy a Medgyessy-kormány folytatja azt a politikát, amely hamarosan a belső piac regenerálódását, a gazdaság megélénkülését, a humán tényező értékének helyreállítását, végső soron a gyorsabb technikai-gazdasági fejlődést eredményezi.

Az Orbán-kormány nagy lehetőséget szalasztott el, mert nem ismerte fel ezt a lehetőséget. Nem a „polgárokról”, a „nemzetről” kellett volna annyit fecsegnie, nem „Orbánimázs-központra” kellett volna szórni a milliárdokat, nem morzsákat kellett volna söpörni az asztalról a plebsnek, hanem azt az utat kellett volna választani, amelyet a Medgyessy-kormány választott.

A Medgyessy-kormánynak most elsősorban az inflációra kell koncentrálnia, azt kell megtörnie minden áron. Miután az infláció nem a végső fogyasztással, nem a bérek, nyugdíjak színvonalával függ össze, hanem sokkal inkább a gazdaság szerkezetével, bátran lehet antiinflációs döntéseket hozni: hagyni kell a forint lassú, szolid fölértékelődését, nem kell idő előtt csökkenteni a kamatlábakat, és főként nem kell az adófizetők pénzén megmenteni az alacsony hatékonyságú vállalatokat, bankokat. A gazdaság mélyáramaiban, a termelő- és monetáris szférában (a bankokéban!) kell „bekeményíteni”, nem a fogyasztás szférájában.

Ha ezt az elvet követi a kormány, és mellesleg javít az ország morális helyzetén (az Orbán- és a Horn-kormány után ez sajnos nem olyan nehéz), akkor 2006-ban fölényesen nyeri a választásokat.

Gazdag László
közgazdász, egyetemi tanár





figyelő Creative Commons License 2002.08.07 0 0 224
Sportfogadás melléklete, aug. 7.

Titkos befektető Romániában
Medgyessy Péter barátait hitelezi az Eximbank?
2002. augusztus 7. (1. oldal)

Lukács Csaba
Központi román lapok és internetes kiadványok vezető hírben számolnak be egy magyar állami bank által Medgyessy Péter erdélyi barátainak nyújtott hitelről. A több mint két és félmilliárd forintos üzlet kockázatát – a lapok szerint – a magyar államkassza viseli.

A magyar kormányfő kolozsvári látogatása kapcsán már beszámoltunk arról, hogy az Adrian Nastaséval való találkozás után Medgyessy Péter kétnapos magánprogramon vett részt Nagyváradon. Házigazdája egy helyi barát, a Ziua napilap által „kétes hírű üzletembernek” nevezett Mudura Sándor volt. A magyar miniszterelnök a vizit során ellátogatott a vendéglátója vállalkozásában épülő bevásárlóközponthoz is.
A történet második felvonását hétfőn lapunkban is olvashatták. Az állami tulajdonú Eximbank ugyanis váratlan módon hitelt nyújtott egy, az MSZP–SZDSZ-kormány által autópálya-építésre korábban kiválasztott cég, a Betonút Rt. határon túli fővállalkozásához. A július 30-án, Nagyváradon aláírt megállapodás értelmében a pénzintézet hétesztendős futamidővel 10,6 millió euró hitelt adott a Lotus Market nevű bevásárlóközpont építéséhez. A hitelszerződéshez a szintén állami tulajdonú Magyar Exporthitel Biztosító Rt. nyújt biztosítást. A dolog érdekessége, hogy a szocialista elképzelések szerint a két intézetet össze fogják vonni, így a hitelező önmaga számára garantál, s bukás esetén a magyar államkassza viseli a veszteséget. E tranzakcióval a Betonút Rt. jelentős mennyiségű készpénzhez jut, így a jövendőbeli autópálya-építéseknél jóval nagyobb eséllyel tud indulni – likviditási gondok nélkül.


Az üzlet felkeltette a román lapok érdeklődését is. Az országos gazdasági napilap, a Ziarul Financiar hétfői száma szerint a 22 ezer négyzetméter alapterületű bevásárlóközpont tulajdonosának, a Lotus Marketnek mindössze ötmillió eurós alaptőkéje van, s tulajdonosi körébe tartozik – ötvenszázalékos részesedéssel – egy magyar vállalkozás, a Ramexa Kft. is.
Megtudtuk, a több állampolgárságú, Romániában „Kinder-királynak” nevezett vállalkozóé a csokitojások forgalmazásának kizárólagos joga a szomszédos oszágban.
Mudura a lapnak elmondta: Medgyessyt 1988 óta ismeri, akkor egy vegyesvállalatot akart létesíteni Magyarországon. Azóta többször találkoztak vadászatokon és a választási kampány idején.
A bukaresti Cotidianul tegnapi száma A magyar Eximbank Medgyessy kormányfő román barátainak üzleteit finanszírozza címmel számol be a történetről. A lap úgy tudja, hogy a csaknem húszmillió dolláros összberuházást negyven százalékban Magyarországról finanszírozzák. A projektben egy négycsillagos szállónak, fedett jégpályának, olimpiai méretű úszómedencének, multiplex mozinak és üzleteknek helyet adó központ megvalósítása szerepel.
Az üzletről a legjobban értesültnek egy erdélyi magyar internetes portál tűnik. A Transindex írása szerint a történet romániai főszereplője, Mudura Sándor üzleti körökben úgy ismert, mint Kiss Sándornak, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnökének és egyben a megyei tanács alelnökének közeli barátja, üzlettársa. Kiss Sándor egyébként nemrég román lapoknak elmondta: több mint fél évtizede ápol kiváló üzleti kapcsolatokat a jelenlegi magyar miniszterelnökkel.
A bevásárlóközpontnak helyt adó terület korábban a nagyváradi sörgyár tulajdonában volt. A sörgyárat működtető Bere Malt Rt.-t több lépcsőben privatizálták. Először az alkalmazottak vásárolhattak meg 39 százaléknyit a részvénycsomagból, majd a háromszázaléknyi pakett került a kisrészvényesek kezébe. A fennmaradó részt egy Mudura-érdekeltségű cég, az Evro Impex Kft. szerezte meg, amely tőkeemeléssel 75 százalék felé emelte részesedését. Később Mudura a HVG információi szerint a gyárat anyagi források hiányára hivatkozva bezárta és az alkalmazottakat elbocsátotta.
A cég lekértékesebb része, a terület 360 ezer dolláros áron átkerült a Plaza Invest Rt.-be, a cég tulajdonosai között Kiss Sándor gyermekei is megtalálhatók. A Plaza Invest Rt. csaknem egymillió dolláros vagyona átkerült a Lotus Market Rt.-be, amelyben részt vesz egy másik befektető, a magyar BR Immobilia Kft. is.
Az apport ellenértékeként a Plaza egy 2,6 millió dolláros részvénycsomagot kapott (a terület így majdnem nyolcszorosára értékelődött fel), ám egy ilyen mértékű vagyongyarapodást a román adótörvények szerint lehet mikrovállalkozási adózással, vagyis 1,5 százalékkal is kezelni – ezáltal legális jövedelemmé változtatva.
A BR Immobilia a cégbejegyzés tanúsága szerint főként ingatlanforgalmazással foglalkozik, s tavaly júniusban még alig hárommillió forintos törzstőkéje volt. Majd érkezett egy „titokzatos” befektető (az USA-ban bejegyzett, kinyomozhatatlan tulajdonosú off-shore cég), amely 350 millió forintot tett be a cégbe: az összeget (1,747 millió dollárt) később invesztálták a román Plaza Invest Rt.-be.
Lapunk úgy tudja: korábban az Eximbank tervei közt nem szerepelt romániai befektetés a magas országkockázat és a céltartalék-képzési kötelezettség miatt. A rekordsebességgel, alig három hét alatt összeadott, 2,6 milliárd forintos hitel stratégiaváltást jelez, ám a gyors eljárás során felmerülő kérdésekre nem kaptunk választ. A hitelintézet vezérigazgatója, Bánki Frigyes úgy ítélte meg, hogy hétfői hírünk után nem szükséges további kiegészítés.
Ugyanakkor érdeklődésre tarthat számot, hogy miért a Betonút Rt. a fővállalkozó, és menynyiben tett eleget a bank a céltartalék-képzési kötelezettségeinek. Az is érdekes, hogy ha összevonják a bankot a garanciát nyújtó Mehibbel, akkor ki vállalja a fenti üzlet kockázatait.
A nagyváradi plaza a tervek szerint december huszadikán nyitja meg kapuit.


Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!