Ma voltunk korházban a szülésznővel beszélni. Nagyon érdekes volt. Abszolut az otthonszülésre beszélt rá minket, de ha bármi van, vár minket szeretettel a korházban. Felvilágositott a jogainkról, az oltásokról, stb... Van amihez bátran adja a nevét, de sok dolog csak amolyan gerillarendszerben müködik :) Jo hogy vannak ilyen emberek is. Elmesélte hogy ott is "kettészakadt" az orvosi team, az egyik fele a tradicionális uthoz van elkötelezve, a másik fele halad az alternativ utak felé.
Az unokatesóm a saját nappalijában szült és igen ott volt a mentő. Mindezt külföldön!!! Nem itthon. Hozzáteszem én biztos nem szültem volna rokonsággal, de mivel neki is az első volt és nem tudta milyen nehéz és hosszú lesz (az volt neki) lehet hogy ő sem így csinálta volna.
Ezért nyitottam kb 1 éve a "Kórházban vagy otthon" című topicot, de sebaj :-) Esetleg össze lehetne vonni a kettőt, szóljak a modiknak? Nem tudom, ott hány hsz gyűlt össze, de nem hiszem, hogy sokkal több mint itt.
Mar nem azert, de ha otthon szulok es ott akarom a fel rokonsagot, ott lesz. Ha maganyt szeretnek (ez valoszinubb), akkor nem lesznek ott. Az unokatesom nappalijaban en sem szeretnek szulni:)
Sokakban az a kép él a kórházi szülésről, hogy mindenféle beavatkozást elvégeznek, amit lehet, mégha nem is kell.
Nem mondom, hogy pl a beöntés klassz élmény volt, de legalább nem kellett parázni, hogy jön-e még valami, aminek nem kéne, vagy nem nyomok, nehogy.... A főorvosnak még így is kicsusszant egy puki (bocs :D ), ez is elég kellemetlen volt.
az első gyermekemmel a 41. héten befektettek, oxitoconra semmi reagálás, kétnaponta magzatvízvizsgálat: tiszta, flowmetria ok. Március 7-re voltam kiírva, 22-én az idegességemtől beindult a szülés.
második gyermekkel a 40. héten spontán, miután én egész terhesség alatt megbeszéltem a fiammal, hogy azon a bizonyos hétvégén fog megszületni, és így is történt. A kórházban az orvosom nem abajgatott félpercenként - hiszen ezért választottam, hogy ismerve engem hagyjon békén, s ha életveszély van akkor avatkozzon be- így tök egyedül (férjjel) 3 óra alatt megvolt, úgy hogy mindegy volt hol vagyok, csak én magam "intézhessem" a szülést.
Ezzel szemben unokatestvérem Hollandiában otthon szült egy medencében a nappali közepén, ahol a fél rokonság jelen volt, a doki és szülész mellette, a mentő a kapuban. Hát jobb volt a kórházban a nyugalom miatt.
Az elsővel a 10. túlhordási napon be kellett feküdni a kórházba. Ezután 4 napon keresztül figyelgettek, zárt volt a méhszáj. Pénteken úgy döntöttek az orvosok (volt egy kis adag oxitocin, amire nem indult), hogy hétfőn megindítják. No, az én fiam vasárnap reggel jelzett, hogy jönne. A magzatvíz tiszta volt, du 5-kor a burokrepesztésnél már nem. A vajúdás ezután beavatkozás nélkül folyt. Persze, hogy be voltam tojva a fájásoknál, hisz azelőtt ilyen mértékű fájdalmat sosem éreztem. A kitolásnál voltunk már (ami összesen 50 percig tartott), amikor gyengültek, megszűntek a fájások. Ekkor kaptam oxitocint. A baba nyakán volt a köldökzsinór, talán ezért nem jött. A kiírt időpont utáni 16-ik napon, a 42. héten szültem az elsőt (a túlhordás látható jeleivel- felázott bőr, hosszú körmök...).
A másodikat az előzmények ismeretében már a 41. héten megindítoták. Eleinte lassan tágultam, aztán mindenki meglepetésére "belehúztunk" mindketten. Én jobban tudtam lazítani, ezáltal jobban tágultam, a baba is erősebb, egészségesebb volt. A kitolási szakasz 2-3 pec lehetett (második nyomásra már kint volt). Ő gyönyörű újszülött volt.
"az elsőnél meconiumos volt a magzatvíz, fájásgyengeség alakult ki"
Ezek tipikusan a mestersegesen inditott szules kiserojelensegei.
Azért óvatosan az ilyan állításokkal. Az otthon elfolyt magzatvíz is lehet meconiumos. Sőt, a még el sem folyt magzatvíz is. Ezért nézik meg túlhordás esetén (már ha lehet és nem teljesen zárt a méhszáj)
Én mindkettőt kórházban szültem és mindkettőnél csak indőnként néztek meg. Az elsőnél még ezt rosszul is vettem, de a másodiknál már jobban ki tudtam zárni a külvilágot és tenni, amit tennem kell.
Most arról nem fogunk vitatkozni, hogy mikor hogyan, miért avatkozik be az orvos. Az a sejtésem, hogy egyikünk sem szakmabeli.
Én úgy kezdtem mindkettővel, hogy magasan voltak (érted, ugye?) , alig tágultam, az elsőnél meconiumos volt a magzatvíz, fájásgyengeség alakult ki. Ha nem kórházban szülök és nem ott kezdik vizsgálni, kezelni a gyereket, lehet, hogy ma nem ölelhetném. A terhességeim problémamentesek voltak, előre nem lehetett látni a komlikációkat.
A szülés élménye feldolgozható, a gyerek elvesztése kevésbé. Nem?
Már volt hasonló topic, az otthon szülésről, de nem baj, hogy van egy kicsit másmilyen, mert ott, ha valaki a kórházi (esetleg pozitív) élményeit mesélte el, az egy kicsit Off-topic volt. Többször felhívták a figyelmet arra, hogy az az otthon szült/szülni kívánó nők tapasztalatcsere-helye.
Én személy szerint sehanyadikra :)) Majd egy következő inkarnációmban...
Igen igy is meg lehet közeliteni, van orvos, mindenki egyet akar, ágy is van, szülnek is mindkét helyen stb... Igy leirva tényleg alig van különbség... :)
Azonban alapvetően más a hozzáállás, ez világosan kiderül annak a párezer nőnek a véleményéből akik otthon szültek. Nem véletlenül él ez az egész lehetőség.
Tudod, te is hogy a korházban ritkán történnek az anya akarata szerint a dolgok. Nem véletlenül magas irreálisan a császármetszések, az érzéstelenitések, gyorsitások és a gátmetszések száma. Ha nem te irányitasz, akkor nem te csinálod (persze technikailag te nyomod ki). Sajnos pont a kórházi attitüd teszi lehetetlenné (neheziti meg) a befelé figyelést. Az otthonszülésnél az orvos szolgál, nem pedig irányit. Hatalmas különbség.
Szerintem a lényeg itt a motiváció. A szándék mutatja meg hogy egy nő hogy áll a szüléshez, mint központi eseményhez. Az otthonszülés egy jelkép is, ami sokat elmond az élethez való viszonyról.
Abban egyetértünk hogy minden nő ott szüljön ahol biztonságban érzi magát, de legyen lehetősége választani.
A kórházban is részt veszel szülésfelkészítő- tanfolyamon, de lelki felkészülést neked kell megoldanod mindenképp. És ugyanúgy a kórházban sem szüli meg más helyetted a babát, mint te! Az orvos beavatkozhat, ha a helyzet úgy kívánja. Az ő célja is az, hogy egészséges babát vihess haza.
Ha "jól" akarsz szülni, úgyis magadra kell figyelni ("befelé"), nem arra, hogy reflektor világít-e vagy gyertya.
Én komolyan hallottam ilyen nőket, akik így beszéltek. Azt mondja, ő szeretne Erdélybe menni a természetben szülni, bár egy ismerőse babája meghalt így, de az más miatt is meghalhatott. Úristen!!!! Az agyam eláll az ilyentől!
A dolog kapásból ugy kezdődik, hogy résztveszel egy egyhetes előkészitésen, ahol elmondják a szülészorvosok(!!), hogy mi várható a szülésnél, mik a lehetőségeid, mik a jogaid(!),gáttorna, szoptatásoktatás, stb... Erősen kitérnek a lelki hatásokra, pszichológiai háttérre. Ilyet egy korházban szülő nő sosem csinál végig, lövésük sincs mi történik velük, max a neten utánanéznek. Az otthonszülésnél te diktálsz, nem az orvos, nincs beinditott szülés, gátmetszés, császármentszés indokolatlanul, nincs üvöltözés, lekezelés. Kisebb a fertőzésveszély. A feltételek nagyon szigoruak, veszélyeztetett terhes nem szülhet otthon...
A magyar törvények szerint egy anya megválaszthatja szabadon hogy hol szül. Ez a lényeg. Az érdekes az, hogy az orvosi kamara állásfoglalása miatt jonéhány orvos gerillaként vesz részt otthonszüléseken. Tipikus magyar dolog, megint szembe pisálnak a széllel. Nyugaton teljesen elfogadott az otthonszülés. Itthon inkább hátráltatják, amig lehet, elveszik az engedélyeket, nem anyakonyveznek... De ennek nem szakmai oka van, hanem pénz. Egy szülés otthon 80ezer minusz...
Ha sorra halnának meg a gyerekek, akkor már rég tettek volna ellene. Pár év mulva már sokkal elfogadottabb lesz. Régebben még az alternativ szülőszobákat is kiröhögték, ma meg már az a menő...
Felelősségvállalás pedig a kórházban sincsen jobban. Ki vállhatna felelősséget a saját gyerekéért, ha nem a szülő? Az orvos biztos nem fog, elhiteted... Pont ezért szülnek korházban, mert azt hiszik, hogy ott majd elintéznek helyettük mindent...
A lényeg az hogy a nőknek lehetőségük legyen választani, kapjanak infot. Ne higyjék azt el hogy az áldott állapot betegség, és csak az orvos tud segiteni. Ne higyjék el hogy egyedül nem képesek szülni Az otthonszülés nem divathóbort, hanem a jövő. Csak itthon még sötétség van.
Szia! Én egy nagyon kedves 40 körüli dokinál szültem problémamentesen, ( de csak 30nak néz ki, a Pesti MÁVban.) A kórházzal és a dokival is meg voltam elégedve. Ha érdekel számot tudokmküldeni.
Ja, és ahhoz hogy valaki ajánlani tudjon, azért jó lenne tudni hogy mégis milyen dokit szeretnél: nő/férfi, idős/fiatal, mézes-mázos/kicsit katonás, hagyjon békén a vizsgálatokkal/mindig mindenhova küldjön el stb.
szi vi, én akit tudnék az Dél-Budán van, viszont jobb ha tudod hogy nem 2 hanem 4 hetes terhes vagy :-)
(legalábbis ha már tudod hogy terhes vagy, és nem csak tegnap este voltatok együtt a pároddal, akkor az már a 4. hét, ugyanis az utolsó menstruációtól kell számolni a terhességet, még ha ez nem is tűnik mindig logikusnak, akkor is így van!)
Az otthonszülés semmivel sem kockázatosabb, mint a kórházi szülés! A szülés közben fellépő komplikációk 95%-a a rutinszerűen alkalmazott beavatkozásoktól van, amit a kórházban nem tudsz elkerülni, mert ott azt így kell és szokás csinálni.
Akik otthonszülnek vagy kacérkodnak vele, utána néztek, tisztában vannak vele, hogy mit vállalnak!
Ha a szülés közben mégis valamiylen komplikáció lép fel, azt a csak az egyedüliként rád irányuló figyelemmel simán ki lehet szűrni, vagy jó előre lehet jelezni, és szükség esetén elhárítani, esetleg jóval a konkrét krízis helyzet előtt a kismamának jelezni, aki dönthet, hogy kórházba megy-e.
Mert ez a döntés mindenképpen a szülő nőé.
Szerintem nem az infrastruktúrán vagy a kórház közelségén múlik az, hogy valaki biztonságban érzi-e magát.
Mindenki ott szüljön, ahol azt érzi, hogy biztonságban lesz ő is és a születendő gyereke is!
Nem vagyok tagja egyetlen egyháznak sem, és hívő sem vagyok, és a második gyerekemet szeretném majd világra hozni az otthonunkban. Nem divatból.
Mindenki tudja, hogy az otthonszülés borzasztóan kockázatos. Elgondolkodtat még az is, hogy kik támogatják ezt: a szcientológusok! Enyhén szólva undorít.
