runaway
Nekem is hasonlóan rosszak, nagyon rosszak az élmányeim, pedig bababarát kórházban szültem. (Ami számomra csak azt jelentette, hogy pihenni, azt nem lehetett.) Az én dokim is elment , de tanfolyamra. Egy vadidegen dokival meg mit lehet megbeszélni hirtelen? Szülés után kb. 3 méterről szemlélhettem meg a babát. Egyedül, kiszolgáltatottnak, megalázottnak éreztem magam, amihez a nővérek is _nagyban_ hozzájárultak. Szerintem ennek hatalmas nagy köze van ahhoz, hogy nem tudtam ellazítani magam, egy görcsben voltam végig, majd hogy negyedszer sem indult be a szülés, megcsászároztak.
Vidéken még a kórházak között sem lehet válogatni.
nyman
Itt is van felkészítés szülés előtt, de egy "apró" dologról nem szólnak: a komplikációkról. Ráadásul abból, hogy a természetes szülést propagálják, meg az emlegetett 80-90 %-okból én azt szűrtem le még tudatlan gyermekágyi depressziósként, hogy alkalmatlan vagyok az anyaságra, nem érdemlem meg, hogy élek, mert nem tudtam megszülni a gyerekemet. Jók az alternatív szülésmódok is, de lehetőség nem sok helyen van rá.
Mint leendo apuka, visszautasítom, hogy a szülés csak a nok dolga lenne! Nekem talán nem születik gyermekem? Én csak rohangáljak a folyosón izzadó tenyérrel, és hallgassam, amint életem párja magára hagyva, idegenek között, kiszolgáltatott helyzetben kiabál? Hát ez nem az én (mi) stílusunk...
A topic olvasóinak ajánlom figyelmébe Frederick Leboyer: Gyöngéd születés c. könyvét. Minden világok legjobbikában így szeretném eloször látni a gyermekemet. DE! A nálunk muködo születésházat és Dr. Geréb Ágnest mi nem tartottuk alkalmasnak (Hu, mit kapok ezért).Eloször is nincs mögötte az a kórházi háttér, ami ugyan csak az esetek nagyon kis hányadában szükséges, de akkor aztán gyorsan. Azután a tapasztalatok szerint, ha valakit a születésházból visz a mento a kórházba, az orvosok szándékosan megalázzák ("Kis hülye, azt hitted hogy a Nagy Mágus nélkül is meg tudsz szülni?"). Végül, de nem utolsó sorban, tíz telefonhívásból kilenc esetben az üzenetrögzíto vette fel a megadott számot, az viszont gondolom nem vezeti le a szülést...
Bár lenne egy hely, ahol a szülés nem valami "essünk át rajta" típusú rémség, hanem egy meghitt, családi esemény!
Én eddig inkább olyat hallottam, hogy a kismama kifejezetten szeretné, ha a születendő gyermek apja (ideális esetben a kedvese) ott lenne vele a szüléskor. Nem hiszem, hogy csak teljesen technológiai téren lehet segíteni egy szülő nőnek, elmondások szerint pontosan az a leginkább megnyugtató, hogy a legközelebbi ember ott van és fogja a kezét. Továbbá azt sem értem, miért lenne úgy, hogy aki ott van, az már bele is szól.
Én is úgy gondolom, hogy a gyerkőc születése van annyira nagy esemény, hogy alaposan, a lehető legrészletesebben megbeszéljék előre amit csak lehet, beszélgetni a dokival, tehát egy mélyebb kontaktust kialakítani, mint mondjuk a fül-orr-gégésszel szokás. És ha netán mégis ismeretlen helyen történik a szülés, akkor már csak azért is jó, ha bent van az apuka, mert akkor talán kevésbé szemétkednek az anyukával, hiszen ott egy "észnél levő" családtag, tanú, stb.
Gondoljatok bele: 1 db panellakásban milyen jó poén lenne egy otthoni szülés. Talán még a rendőröket is kihívnák, hogy nyúvasztanak valakit.
Én férfi létemre kicsit arrogánsnak tartom Fuly topic-nyítóját. Talán most történt nemrégiben az esemény? Hogy lehet megkérdőjelezni egy gyakorlott szülész szakértelmét? Ha a nők olyan pengék ebben, miért van olyan kevés nőgyógyász közöttük? Szóval sok dologban megkérdőjelezem. Nekem 4 (négy) gyerekem született, (illetve ennyit vettem a nevemre) de a feleségem sem panaszkodott, és én is természetesnek vettem az ügyet, mert ez a világ rendje.
Olyant meg én is tudok írni:
Miért tartják a nők a szülést a legfájdalmassabb dolognak?
(Mert még nem voltak tökönrúgva)
Elismerve, hogyaz itthoni kórházi viszonoyk nem a legszerencsésebbek, a szüléseket is lehetne másként vezetni (bár én sokkal inkább a csecsemőgondozásban-anyukafelvilágosításban látok kivetnivalókat, az én szülésem kórházi körülmények között, de háborítatlan volt, ettől függetlenül megszenvedtem,mint mindenki , a gyermekért)
A lényeget én ott klátom, hogy vannak dolgok, amik megváltoztathatók, amibe beleszólhat az anya, és vannak,amibe nem.
Az élet számos dolgával vagyunk így. Viszont tőlünk függ, hog yállunkehhez hozzá. Ha undorral megyünk be a kórházba és nőiségünk magalázást látjuk egy borotválásban, belebetegszünkaz egészbe.
Ezen a szinten szerintem nem a kórházat kell megváltoztatni, hanem belső attitűdünket.
bemenni néhányszor oda,ahol szülni fogunk,ismerkedni a hellyel, és tudatosítani, hogy nem betegek vagyunk,hogy az adott körülméynek között mi az,amihez ragaszkodunk, mi az, ami eltörpül az esemény fontossága mellett (nálam fontos volt, hogy lehetőség szerint ne indítsák be a szülést, nem kaptam egyéb gyógyszert,csak egy kis görcsoldót, viszont a magaztvíz elfolyása után végigmentem a procedúrán (ahogy egy műtétnél is kell,ha akkor elviseljük, a gyermekünk érdekében a szülésnél ne viselnénk el???), és bizony nem volt kérdés, hogy milyen testhelyzetben szeretnék, mert minden helyzetben iszonyatosan fájt. Szóval tök mindegy akkor már, hogy vízben vagy vagy guggolsz, ami fáj, az fáj. És az, hogy el tudod-e lazítani magad, vagy arra koncentrálsz, hogy utálod az egészet és mindenkit magad körül- szóval az csak rajtad múlik.
nyman:
"A gyerekeket kb. ket hetes korukig nem furdetik."
Gondolom ennek a fő oka az, hogy a bőrt egy nagyon jó védőréteg borítja (mint viasz az almát), ami véd az átázástól (mert ugyebár nedves helyen van az a kölök, mielőtt kijön) és a kiszáradástól és szennyeződésektől (a külvilágban). Kár ezt a mesterségesen reprodukalhatatlan ragyogó védőanyagot elpazarolni.
Latom, hogy a termeszetes szules, otthon szules felelotlen szoszoloinak klubja megint osszeult. Itt nem avatkozom bele, mert nincs idom a vegnelkuli es felesleges ujjkoptatasra a temaban. Ha akarki kivancsi profi velemenyre, jojjon at a Szules, Terhesseg 2 topicba es nyugodtan kerdezzem tolem akarmit.
Mivel himnemu vagyok a temahoz sokat nem tudok hozzaszolni. A sved viszonyokat csak egyetlen szulo no elmondasabol tudom, ugyhogy ez meg nem sokat reprezental. De hatha valaki ki tud egesziteni. O magyar leven sok osszehasonlitast tudott tenni az sved es a magyar viszonyok kozott. Alitolag eg es fold.
Itt specko szuleszek vannak, akik nem orvosnak, hanem kimondottan szulesznek tanulnak. 5 (vagy 6?) evig. Orvos csak veszelyes esetekben avatkozik be. pl. mar csaszarmetszest szulesz mar nem csinalhat.
Szulni olyan testhelyzetben szulnek amilyenben akarnak. Gugolva, oldalt fekve kadba stb. Valami melegvizes nagy gumilabda is remlik, de mar nem emlekszem ez mire volt jo. Nincs borotvalas es gatmetszes, csak ha kered. Az utobbit viszont neha meg kel ejteni.
Ha a csemeted teljesen egeszseges, akkor gyakorlatilag annyi idot toltesz vele, amennyit szeretnel.
Szules elott egy hosszas felkeszites van, amiben elmondjak az opciokat, igy megtudhatod, hogy minek mi az elonye, hatranya, ez alapjan tudsz donteni.
Van egy erdekes momentum, amit a no sem ertett pontsan. A gyerekeket kb. ket hetes korukig nem furdetik. Ennek talan az eghajlat miatti beidegzodes az oka. A hideg ellenere hallotam mar, hogy par napos csecsemot rendszeresen az utcara vittek le. De ez lehet csak egyedi eset volt.
Ami meg abszolut ellentetes a magyar gyakorlattal, hogy a szules utan meg van harom honap, hogy nevet adjanak a gyereknek. Hallottam mar 5 honapos csecsemorol is, akinek meg nem volt neve. Ez szinten lehet egyedi eset volt.
Az egyik osztalytarsam nemsoka szulni fog. Majd elbeszelgetek vele a reszletekrol.
Fuly,
rendben, akkor probalkozzunk itt. Bar bevallom, attol felek a ket topic parhuzamos nem marad eletben. Ellenben az tortenik, mint a Szuletes, terhesseg elso reszevel, nem olvassa senki. Pedig igy sok minden ismetlodik, sok hasznos elvesz. Bantani en sem akarok senkit, de sokszor a szemek felnyitasa nem fajdalom mentes. Viszont teljesen onkentes, senkinek sem kotelezo.
En meg nem tudok beszamolni sajat szulesi elmenyrol (piglet ezt a szememre is vetette), de lattam nehanyat es foleg ismerem magam es a ferjem. Ennek kovetkezteben elkepzelhetetlennek tartom, hogy a szules iranyitasat rabizzuk egy idegen hapsira. Meg ha papirja is van rola, hogy ert hozza. A szuleshez nem kell diploma. En ugy indultam neki, hogy a hely mindegy, a szamunkra fontos dolgok teljesitese a lenyeg. Eddig nem talaltam sem korhazat, sem korhazi orvost, aki ezt garantalni tudta volna.
Én bevallom őszintén soha nem akartam volna otthon szülni. Nekem a szülésem pont úgy volt jó, ahogyan volt. Kórházban. Én ott éreztem magamat a legnagyobb biztonságban. Ezenkivül jól esett, hogy körbeugráltak. Nem szívesen koszoltam volna össze itthon a lakásunkban sem semmit. A férjem így végig bent volt. De tudta, hogy bármikor kimehet. Itthon mi lett volna? Hová megy? Ki a lakásból? Mindazonáltal, én itthon nem is tudtam volna megszülni a babát. Olyan fájásaim voltak, amitől 25 perc alatt 3szor ájultam el, a CTG-n viszont éppen hogycsak látszottak. Epidurális érzéstelenítés mellett viszont lehetőségem volt a normális, hüvelyi úton történő szülésre. Az orvosom és a szülésznőm maximálisan barátságos volt. Minden egyes dolgot elmagyaráztak és megbeszéltek velem.
Egy szóval az elvi, és eredeti elképzeléseim azok nagyon jól sültek el, biztos szerencsém is volt. nekem nagyon pozítiv élmény volt a kórházi szülés. Én a következőt is így szeretném megszülni.
Más orvosi területeken híve vagyok a természetes módszereknek, sőt előtérbe helyezem. Itt mégsem.
Kedves Fuly!
Azt gondolom, hogy az elmúlt néhány évtized alatt az asszonyokba belesulykolták, hogy szülni csak kórházban, szakszerű orvosi ellátás mellett lehet biztonságosan. És anyáink ezt el is hitték, hiszen ők még talán emlékeztek azokra az időkre, amikor otthon szültek a nők bábával, és bizonyára nagyobb volt a csecsemőhalandóság és az anyák is gyakrabban haltak meg mindenféle komplikációk miatt.
Azóta sok minden megváltozott, de az emberek szemléletmódja nagyon lassan változik. Magam is megdöbbenek néha, hogy értelmesnek tartott ismerőseim a természetes szüléssel kapcsolatban röhögve jegyzik meg, hogy 'ott talán kézen állva is lehet szülni?'.
Tanult emberek borulnak le egy orvosi diploma előtt, miközben mindannyian buliztak már együtt orvostanhallgatókkal, és akkor nem hiszem, hogy többre tartották volna őket.
A mai korszellem kedvez is a technokrata szemléletnek, a lélekről beszélni ma nem sikk. Mintha az érzelmek el nem fojtása valamiféle betegség lenne. Vesd alá magad az orvos utasításainak, ne hisztizz, más is kibírta. Egy darab hús vagy, beadagolnak mindenféle vegyületeket, amiről kiderítették hogy az emberek nagy részénél gyorsítja a dolgokat, rákönyökölnek a szülő nő hasára, stb... Horror!!!!
Én ahol lehet, propagálom a természetes szülés eszméjét, de ehhez fel kell nőni mindenkinek, kell elegendő önbizalom a dologhoz, és meg kell találni a támogató hátteret is. Az orvost is. Az intézményt is, amelyik befogadja ezt a szemléletet, esetleg megtűri, szerintem reklámfogásnak is használja.
A bátorságomból nekem is csak addig futotta, hogy kórházban szültem, otthon nem mertem volna..
Kedves Fuly,
a nőknek olyan téma a szülés, mint a pasiknak a katonaság. Én SZVSZ szívesen kihagynám a következő történetből a kórházat, ha nem lennék annyira "civilizált". Én anno foglaltam a helyet ki tudja ki elől, ezért 1 nappal a kiírt időpont után mesterségesen beindították a folyamatot. Olyan is lett. A kutya nem kérdezte, hogy hozzájárulok-e, bár amilyen riadt voltam, úgyis bólintottam volna. Miközben ott szenvedtem a különböző zargató szerektől, egy komplett medikus csoport nézelődött a lábam között. Biztos nekik is olyan nagy élmény volt, mint nekem. Aki a legtöbbet segített, az egy bábatanonc lány volt, leginkább az empátiája hatott, úgysem lehetett semmit csinálni. Persze, az eseményre megérkezett az orvos is, nem az, akit végig fizettem, mer az elment szabadságra, egy másik, akinek szintúgy perkálhattunk. Egy kedves szava nem volt,tette a dolgát a neki rutin megmozduláson, ami a jelenlévő két, aztán három másik embernek meghatározó élménye lett.
Nem alakult volna ki az otthonszülés mozgalom, ha az orvosok meg az egyéb személyzet nem ennyire gőgösek, ha nem tapadna a szüléshez, meg a vele járó dolgokhoz annyi "hála"pénz. Örömteli dolog, ha valaki vérprofi, de a vérprofiság szív nélkül nem sokat segít a szülő nőn. "Páros kínt enyhíthet alázat". A szülő- és a szülésre felkészülők többsége rendszeresen megalázva érzi magát emberségében és nőségében. Tárgyak a futószalagon, s gyakorlatilag senki sem veszi a fáradságot, hogy ezt megmásítsák. A barátaim közül van olyan, aki már a 3. gyerekét szülte otthon. Úgy tűnik, nem ment el tőle a kedve. Én nem vagyok igazán ennek a híve. Nem bababarát programkórházak, hanem emberbarát orvosok és nővérek kellenek. Ez meg ellenőrizhetetlen. Én már azt hiszem, kivitelezhetetlen.
Pedig milyen szórakoztató lehet szülés közben olyanokat hallgatni mint: "Jaj, de béna vagy!", "Hát még ezt sem tudod normálisan megcsinálni!", "Nem jó, nézd így kell azt csinálni!", "Siess már, mert nem érünk haza a meccs kezdetéig!", "Add ide, majd én megmutatom!".
A természetes szülés topicot egy kórházi szülés lelkes leírása nyomán indítom be.
Az a történet SZVSZ horrorsztori, minden szakmai hibával, amivel el lehet szúrni egy normális szülést és egy kis ember életbe indulását.
A szülés szerintem többnyire (kb. 80%) egy teljesen normális (élettani) folyamat, mégha némi vérrel és sok-sok kínnal és verejtékkel is jár.
Alapvetően női dolog, férfi csak akkor legyen a közelben, ha azt a mama akarja és ő maga meg tudja állni, hogy ne szóljon bele a dolgokba. A szülést segíteni igazából szült, a szülés élményét tapasztalatból ismerő asszonyok képesek. Férfinak erről semmi fogalma nem lehet. Akkor se nagyon, ha orvos, és már ezret látott.
A természetes szülés helye bárhol lehet (kórház, születésház, otthon), ahol a mama biztonságban érzi magát, van megfelelő szaksegítség (inkább szülésznő, esetleg orvos), és háttér az esetleges intenzív terápiás ellátáshoz.
Persze fontos az, hogy a környezet barátságos és otthonos legyen, minél kevesebb zavaró személlyel.
