Igen, hétköznapi emberek mélyértelmű filozófiai fejtegetésekkel, emiatt nagyon jellemző légköre van a filmjeinek. Legalábbis én még nem láttam HH filmet, amit kb. 5-10 perc után ne lehetett volna felismerni. Ha egy autószerelő/villanyszerelő/lepra-kétkezi-munkás a világ rendjéről/"nagy dolgairól" elmélkedik, lehetőleg összehúzott, magába meredő tekintettel, biztos, hogy HH a rendező.
(A Kiruccanókról olvastam, hogy hasonló HH filmjeihez, de közelébe se ért)
Néha csak eldumálnak egymás mellett a karakterek, de még így is szenzációsak párbeszédek...ja, és az arcok
Az elején még azt is bírtam, hogy visszatérőek voltak a színészek (tényleg, tudja valaki miért nem azokkal játszatja az "újabb" filmjeit?)
Talán, mert olyan tipródók, tépelődők, elbukók és titkokkal teliek a hősei - olyan Kelet-Európaiak. Állítólag amikor HH eljött valamelyik filmje bemutatójára Magyarországra, rettenetesen meg volt lepve, milyen ismertek és népszerűek itt a filmjei.
Ami még eszembe jut: nagyon tetszik, ahogy világvégi, hétköznapi emberek, nem nagyformátumú hősök elmélkednek a világ végén és az élet értelmén.
No, nekem is jobban teccettek a régebbi filmjei, ez kicsit vontatott volt, de lehet, hogy csak fáradt voltam, emiatt nem jött annyira be nekem, főleg a vége. De! És ez már az amatőr óta izgat: Miért lóg be rendszeresen a mikrofon a szentimentálisabb részek közben a filmbe?? Ennek van valami jelentősége, vagy csak bénák, bár ezt kétlem. Ötletek??
Nekem volt szerencsém még tavaly Londonban látni a filmet, ne hagyjátok ki. Főleg, ha ismeritek/szeretitek Hal Hartley filmjeit. Összeszedem a gondolataim és próbálok még kedvcsinálót gyártani.
Üdv
