Ha valakit érdekel, megnézheti a honlapomat, ahol a hitről is írok. A zenei oldalon van.
Én szerintem a Biblia nem azt érti hit alatt, hogy "nem kell tudnod, ismerned, hanem hinned kell".
Először is "Boldogok, akik NEM LÁTNAK, és hisznek". Itt nem az áll, hogy akik szellemi szemükkel látnak! Bár lehet, hogy ezt íg kell érteni. Én pl. nem tudom megmondani, hogy nem fizikai szememmel látom-e, de valahogy mégis olyan jó, iszonyú jó hinni Istenben!!!! Tegnap is meditáltunk a nagyobbik fiammal, ő fönt volt istennél, annyi mindent látott, és tapasztalt, megmutattak neki egy csomó dolot, é amikor elmesélte, megkérdezte, és te apa? Én meg csak széttártam a kezem. Ő úgy gondolta, nekem nincs sükségem rá, azért nem kapok képeket, azért nem látok, "nem fizikai" szemmel. Nem tudom. Istent szeretni nagyon jó!!!! Intenben hinni nagyon jó!!!!!
Hogy aztán mitől, hogyan, az nekem nem is nagyon érdekes!
Ugyanarról beszélünk, csak én bonyolultabban fogalmaztam meg. Nem látom, ezért hiszek benne. Ez így van. De a nem fizikai szememmel látom, különben hamis dologban hiszek.
„Boldogok, akik nem látnak, és hisznek” azaz azok hite értékes, az hit egyáltalán, amely nem bizonyságon alapul. Aki bizonyság nélkül - úgy hogy nem lát – hisz, az boldog. De épp e boldogság szembetűnő hiánya riasztja el a hitetleneket a vallásosságtól. Minden ember boldog akar lenni. A mai vallások annak arányában vonzzák a hitetleneket, nem vallásosokat, hogy tagjaik mennyire sugároznak boldogságot magukból, magyarul, hogy mekkora a hitük.
Sok mindenben jól látod a dolgokat, viszont én továbbra is kitartok amellett, hogy a szív "érzékelése" nem érzéki. Ahhoz, hogy - a te kifejezéseidet használva - tudatba eljusson az, amit a szív mond, képekre van szükség, amit a tudat torzultsága függvényében tud csak értelmezni. Az igazi HIT, ami a láthatatlant így láthatóvá teszi, a saját módján fogja fel a dolgokat, és ez, ismétlem, nem érzéki mód. Mert a valóság érzékeinkben van adva, de maga a valóság (Isten léte) érzékfölötti. A valóságot csak a tiszta ima ritka pillanataiban lehet felfogni, amikor a tudat mentes minden érzéki benyomástól.
És mellesleg a szellem mentes a kívánságoktól. Ezt vallja mind a kereszténység, mind a buddhizmus, mind a taoizmus, mind a jóga.
Az általad említett hit miatt riadnak vissza az emberek - jogosan - attól, hogy higgyenek valamely felekezet tanításaiban. A belső embernek igenis VAN megtapasztalása a szellemi dolgokról, csupán a külső embernek kell HIT, hogy ezeket el is fogadja. Ha csupán a szívedre hagyatkozol, könnyen becsaphat az elméd, amely szívként mutatkozik be. A külső ego ugyanis uralkodó hajlamú, így igyekszik csak a saját tapasztalatait egyedül érvényesnek elfogadni.
Ez a spritiuális kereső számára elfogadhatatlan. Ezért keresi a HIT bizonyosságát. De ugyanúgy hiba és elfogadhatatlan szellemi tapasztalás nélkül hinni valamiben, mert a vége csak csalódás lehet. (A túlvilágon bizonyosan).
Hiszek tehát, mint külső ember, bár nem látom hitem tárgyát fizikai érzékszerveimmel, de látom a belső érzékekkel. Ezért a hit valósággá válik, mert a VALÓSÁGOS láthatatlan dolgok materializálódnak.
Magyarul, hinni nem egy rendszerben, tanításban, dogmában kell, hanem a hitnek a belső én által nyújtott megtapasztalás által megismert valóságban.
Például: hiszek abban, hogy a piros kék. No mármost, ha ez a szellemi világban már létrejött változás, hitem által a piros könnyen kékké válhat. De még könnyebben lehet, hogy nem történik semmi, mert hamis információn alapul a hitem. A piros így csak piros marad.
Amikor olyan dolgot fogadok el kétely nélkül, amire nincs (kétséget kizáró) bizonyítékom, megtapasztalásom!
Akinek van bizonyság nélküli bizonyossága, az kap, mikor már a bizonyság nem kényszeríti, bizonyságot. Először azonban (ez benne a dupla vagy semmi) bizonyság nélkül kell bizonyosnak lenni. Ezért nem ész, hanem szívkérdés a hit.
Mielőtt valaki is elbizonytalanodna: eddig arról a hitről beszéltem, amely a valóságra irányul, így pozitív eredményeket hoz. Van persze másfajta hit is, amelyban ugyanúgy van kapcsolat a belső én és a külső én között, de a külső én tudata jelentős változtatásokat hajt végre a belső én által nyújtott információkban. Ez zavarja meg általában az embereket. Ezért is mondta Jézus: gyümölcseikről ismeritek meg őket. A jó gyümölcsöket hozó fa tehát jó földbe eresztette gyökerét. A hit eredménye ezért megmutatja, milyen mértékű a torzulás.
Kedves vigor!
Most hogy lehet a belső én a külső én? ÉN ezt nem értem. Hadd magyarázzam meg akkor, amit te nem tettél. Mi is az a sokat emlegetett szív és mi a belső én?
A szív (a Bibliában - gondolom erre célzol) az embernek az a része véleményem szerint, ahol a lélek (vagy szellem) és a fizikai test találkozik. Tulajdonképpen a hit tudati materializációjáról van szó, amely így szellemi és fizikai is egyben. Azért "szív" a neve, mert a fizikai szív érzékenyen reagál erre a területre. De lényegében az ember lényegének, lelkének vagy belső énjének a része.
Na most a belső én egy nehéz dolog. Nem, nem a külső énhez tartozik. Az ember ugye, mint Isten - hármas tagoltságú: test, tudat és lélek (vagy szellem). A tudat és lélek örökérvényű, míg a test halandó. A külső én részben a test, részben a tudat eredménye, a belső én részben a lélek, részben a tudat eredménye. De mindkét én a tudatban válik megfogható valósággá. Ezért aztán az emberek gyakran keverik is a kettőt.
Külső, érzéki én? Ha már érzéki, akkor nem is szellemi? Hmmm. Jellegzetes vallásos gondolkodás. A léleknek nincsenek is vágyai csak a testnek? De vannak, legfeljebb vannak másmilyen vágyai is. De mindkettőt a közös tudat kapcsolja egybe.
A démonvilág szerintem azáltal jön létre, hogy a rosszban való hit szellemi síkon energizálódva gonosz lényeket hoz létre. Mert valójában csak Isten létezik. Ez utóbbi kijelentésem ugyan eretnekség, de hát hitben fejlődők vagyunk. És ne felejtsd el indító hozzászólásomat se: a nézőpont más megválasztása más képet eredményez.
Okfejtéseddel külsőleg egyetértek, belsőleg viszont kétségeim vannak. Ugyanis a "belső én" sok ún. szellemi úton, csak az "energetikai lény", ami tulajdonképpen ugyanúgy a külső énhez tartozik, csak éppen az emberiség történelme során ez az érzékelési csatorna jotéteményként bezáródott. Sok modern tévút az ún. "harmadik szem" megnyitásával kapcsolja össze a szellemvilágot. Ilyenkor az ember tényleg különös dolgokat észlelhet, de ez még mindig a külső világ. Ez részben a földi képzeletvilág, részben pedig a démonvilág. Az igazi, belső én "érzékszerve" a szív. Ilyenkor az ember olyan dolgokat "lát" (illetve felfog, de ezt nem lehet szavakkal leírni, mert ez nem érzékelés), amik *igazak*.
Megérzésem szerint Te még mindig a külső, érzéki énről beszéltél, amikor a belső ént hoztad szóba. Viszont én is körülbelül ugyanezekkel a szavakkal fogalmaznám meg, mi is a HIT.
És végül: "hiszem, ha látom, és látom, ha hiszem". Ez is ide tartozik.
Big4 Kérdések és kétségek topicja ébresztette fel bennem a vágyat, hogy írjak a hitről.
Tehát: a hit megértéséhez nélkülözhetetlen néhány alapfogalom megértése.
1. Az ember spirituális lény. Ez azt jelenti, hogy belső énje mindig inkább a nem látható, nem fizikai felé törekszik, ellentétben külső énjével, mely csak a fizikai érzékszervekkel érzékelhető valóságot látja.
2. A belső én spirituális vágya óhatatlanul felveti a kérdést a külső én számára: talán létezik olyan világ, amely fizikai érzékszervek számára nem látható, mégis éppoly valóságos?
3. A válaszok mindig a külső éntől származnak, de a HELYES válaszokat mindig a belső éntől tanulja meg.
4. Tehát léteznek IGAZ és HAMIS állítások a spirituális világgal kapcsolatban. Fontos tisztázni azt is, hogy ugyanazt a valóságot másként érzékeljük külöböző helyzetekben, különböző érzékszervekkel, különböző nézőpontokból.
Jöjjön tehát a HIT. A hit valójában a belső én érzékelése nyomán létrejött reakció a külső énben. A belső én érzékeli a spirituális valóságot, ezt megpróbálja a külső én számára közvetíteni, amely vagy figyelmen kívűl hagyja ezt vagy pedig megpróbálja értelmezni. Mivel a külső én számára ezek a dolgok láthatatlanok, érzékelhetetlenek, ezért velük kapcsolatba kerülni csak úgy tud, ha a hiten keresztül kapcsolatba kerül a belső énnel. A hit itt egy csatornát képez, amikor is a külső én megnyitja magát a spritualitás számára. A hit csatornáján keresztül pedig képes a nem fizikai világ energiája behatolni a fizikai valóságba.
A hit által tehát a külső én bizalommal fordul a belső én felé, ELFOGADJA annak felsőbbrendűségét. Ez nem jelent feltétlen TELJES elfogadást, a külső én mindig csak bizonyos adagokban képes elfogadni a spirituális információt, energiát, tehát fejlődésre van szüksége.
A HIT mértéke tehát a belső és külső én közötti bizalom mértéke. Mindannyiunkban megvan ez a fajta hit bizonyos mértéke. Sokunkban azonban a spiritualitás energiaszintje messze a fizikai anyag megnyilvánulása alatt van az ébren töltött időnk nagy részében. Gyakran a spirituális energia csak álomban képes mozogni, amikor a külső én alszik.
Tehát a hit, amiről most beszélek, nem a bizonytalanban, valamiféle vallásos képzelgésben való vakhit, hanem az ember természetes csatornája a fizikai és a szellemi világ között. Természetesen szükséges a fizikai agy által indukált érzések és gondolatok bizonyos mederbe terelése. Ezt azonban nem sajátíthatja ki egyetlen vallás, egyetlen felekezet, egyetlen közösség sem. A helyes út megtalálása csak RÁD vár.
