...nos, talán réginek tűnik ez a topic. De ahogy rendezgettem a dolgaimat, rábukkantam a több éves beírásomra ide, amelyben a feltett kérdésre - Az utolsó percben mit csinálnál? - azt írtam akkor: - Imádkoznék. - Akkoriban szinte semmit nem láttam előre a jövőmből.
ÉS most, több mint négy évvel a topicba történt beírás után rádöbbentem: ez megtörtént. Körülbelül két éve múlt, hogy itthon feküdtem a hátamon egy szívroham iszonyú görcsében, teljes bénulás állt be bennem.
Akkor már csak egy rövid hörgős mondtom volt. Imádkoztam: - Kérlek Jézus! Ments meg! - és akkor újraindult a szívem. Mert Ő a feltámadás és az élet: hát megvolt az utolsó perc - és tényleg van nagyobb a halálnál: ő az Úr.
Leroskadnék a klozetra, hogy szeretteim ne úgy találjanak rám, hogy összeszartam és brunyáltam magam (mert - gondolom - az izmaim olyankor elernyednek).
A másik lehetőség, hogy gyorsan ennék vmit, ami láttám még a boncolóorvos is elgondolkozna...
1. Leülnék nyugodtan hátradölnék valami halk lágy zene pl Enya társaságában és gondolatban újra átélném életem legjobb és legkellemesebb élményeit és a végefelé összegezném az egész életemet és elgondolkodnék mit hogy kellett volna. Aztán az utolsó 10 másodpercben lehunynám a szemem és egy mosoly mellett sóhajtanék egyet és magamban megjegyezném: "Hát akkor mókázzunk egyet!"
2. Összeszedném a legjobb és legőrültebb haveri társaságomat és a szobában rögtönöznék egy hatalmas partyt ahol élő pergő rock zene lenne mondjuk Offspring - Want You Bad miközben a zene felpörög én 4 táncoslánnyal kevernék a szoba közepén miközben a sőrt csak úgy önteném magamba és az utolsó másodpercben egy harsány "HÁ-HÁÁÁÁ!!!" Kiáltással kimúlnék. A táncoslányokat meg a sört a haverokra hagynám engem meg felraknának a kanapéra és mehetne tovább a party. :))))
Ha választanom kéne inkább az elsőt választanám,bár az utolsó percben nemtudom egyedül jobb e vagy olyanokkal akiket az ember kedvel...
Elnézést, ha már írt valaki hasonlót, de én az utolsó percemben a 22 éves titkárnőm mellét fogom simogatni, miközben diktálok neki - a másik kezemben kedvenc sörömmel. Szívrohamot szeretnék, hiszen 85 évesen már hamar belehal az ember egy kis izgalomba...
Hali!
tudom hogy ez nem az onjelolt koltok topicja, de nekem ez jutott anno eszembe:
Festek
---------
Festek,
Ecset le-föl,
szálak tízezrei kenik
szét a sikamlós festéket.
Barna festék,
el-elcsöppen néha,
mint valami osi tagadás:
Azért sem!
De az átlag,
asszimilálódásra hajlamos,
elsimítható.
Kenek,
a többi türelemmel
vár különbözo kicserbult
ibrikben.
Ez a szép otthon, az édes otthon,
Legalább van,
Pedancia,
mindegyik külön-külön,
csak semmi elvegyülés,
majd utána, csak majd
utána, a mu születése után.
Külön-külön,
A fehérek, ( taps ),
a feketék, ( sötét taps ),
a sárgák, ( sok-sok taps ),
a vörösök, ( szunni nem akaró taps ),
a zöldek, ( ólommentes taps ).
Elég átlátszóak,
mindegy,
és a mu, mindent bele!
A semmi,
mint életérzés.
Az ellentmondást nem turo paradoxonok,
mint életbölcselet.
A harapás,
mint életpolitika.
A sorvadás,
mint életero.
Ó Darwin.
Öt perc múlva vége az életnek,
kimosom a fülem, hogy jól
halljak - haljak. ( 5 perc ),
Mindegy ( 4 perc ),
Kész a mu ( 3 perc ),
Ötezer vagy
ötszázezer év szürkeség ( 2 perc ),
Komplementer szürkeség ( 1 perc ).
És lassan vége ( vége ).
S az ecset elkopott szálai
alatt meggörbül a szürke ido...
0-20 msp leöntenék egy wodka tonicot
21-30: "Az telib_a_szott Isten b_a_szná meg a k._urv:_a eget" - Ezt ordítanám a világgá (ha senki nem halja akkor is)
31-40: Egy kis méregerős feketekávé gurul a wodkatonic után
41-50: "Bárcsak a tengerpartn ért volna utol a halál" - EZt is ordítanám:
51-59: Egy kis lemondó sóhaj, közben még egyszer utoljára "ropogtatom" a "ujjcsontjaimat", behunyt szemmel nyugodtan -(Vérnyomás visszamegy alaphelyzetre 80/50) utoljára...
--------------------
00....aztán pedig 0/0-ára...
Én nem várnám be az utolsó perc végét. Egy nagy lóf@szt. Egész életemben diktálni akartak nekem. Még a halálom pillanatában is más diktáljon? Bevárni, almát enni, rágyújtani brrrr. Micsoda gondolatok. Nyihogva kivetném magam az ablakon fél perc után, hihihihi. A francokat egy perc. Csak azért se.
Egyszer G.B. Shaw-tól a híres írótól megkérdezték, mit csinálna, ha megtudná, hogy ez élete utolsó napja?
Mire a válasz:
Nem esnék kétségbe, elkezdenék gyorsabban gépelni...
