Meglett. Ahhoz képest, hogy kb. Keszthelyig minden pillanatos WC-re kell rohannom érzésem volt, mert a beleim ezt akarják, végigszenvedtem. Onnantól már csak az a jelenség volt, hogy állandóan erős vizelési ingerem volt. Olyan szinten, hogy a kb. 20 km-re lévő frissítőpontok között minimum egy-egy helyen el kellett bújnom egy-egy bokorba.
Az izmaim jó állapotban voltak, ezért tudtam nettő 11 óra 15 percet nyeregbe ülni. Bruttó 12:45 lett.
Jó hogy meglett, ezt sem kívánom még egyszer. Ahogy vártam az előzmények alapján, a szervezők kb. szartak a bringásokra.
Mivel itt a többség 50+-os, ha jól emlékszem utoljára Pinyó említette az úszást a vállai miatt.
Nekem tavaly 3x szakad le valami izom a vállamról, rotátor köpeny, meg ilyesmi. Hónapokig nem tudtam emelni váll fölé a karom stb. Volt egy mozdulat, amikor minden erő hirtelen kiment belőle.
Szóval, ha valaki úgy érzi, hogy nem elég mobil a válla, lapockája le van tapadva, recseg ropog mozgás közben. Fej fölött és a háta mögött koordinálatlan és vagy gyenge a karja, akkor javaslok egy elég egyszerű, de nagyszerű dolgot.
Marha jól erősíti a vázizomzatot, növeli a fogáserőt (marok,csukló erőt), mobilizálja a vállakat, erősíti a váll és kar izomzatot, felszabadítja a lapockákat stb.
Otthon könnyen végezhető, akár kis gatyában, papucsban, semmi nem kell hozzá, csak maga az eszköz, amit házilag könnyedén el is lehet készíteni. 2-3 naponta 15 perc, nálam már csodákra volt képes.
Macebell a neve az eszköznek, ezt pörgetem a hátam mögött két kézzel, meg egy kézzel is. 4x50 db teljes kör, meg egy kézzel 4x10-10 kb ez 15 perc alatt simán meg is van.
Ilyeneket barkácsoltam magamnak, de kell már nehezebb, mert megerősödtem :)
Fél évvel a térdműtét után azt kell mondanom, hogy kutya baja. Nem érzek semmi különös érzést futás közben, vagy utána. Pont mint a másik térd.
Vasárnap ismét pénzért futottam :) 25 ezres deka utalvány volt az első díj a futókörük napján. Idén is Bicskén futottam, de nem kellett nagyon igyekezni. Erősen kezdtem, hogy legyen előnyöm, utána csak azt terveztem tartani. Második felét szinte végig gyalogoltam a feleségemmel. Meg is állhattam volna 10 km előnyöm volt. Két nő jött utánam, egymással versenyeztek. Jó volt megnyerni és jólesett, hogy nem kellett megszakadni közben. 65 km lett így is a vége.
Nekem meg egy huszas hölgy (a lányom) mondogatja állandóan, hogy tök féloldalasan futok, a bal karomat sokkal kevésbé mozgatom, és ez milyen hülyén néz ki. Én meg ebből semmit nem érzek, sőt úgy látom, hogy a két kezem/karom egyormán mozog.
És mit lehet ilyenkor tenni mást, mint megpróbálni ezt korrigálni, amit persze tök aszimmetrikus mozgásnak érzek?
(A másik alternatíva a beszólás lenne: "így féloldalasan is gyorsabban/messzebbre futok, mint te" - de ezt nem teheti meg az ember a lányával. Aztán még az is lehet, hogy jó, ha korrigálva lesz a mozgásom.)
Nekem Gyulán az atlétikai pályán simogatta egy hasonló korú hölgy a lelkemet. Egy intervall edzés után dicsérte a mozgásom, gyors és lassú tempónál is. Ennél egy kütyü se tud simogatóbb lenni :)
Gratulálok, fiatalúr :). Ezt amúgy milyen kütyü mondja? Én úgy emlékszem, hogy már egy ideje az ilyen korú emberkéknek 45 év alatti értéket nem ír ki a rendszer.
szögreakasztás előtt érdemes lenne elmenned a moovefizioba, ott Sinkó Judit biztos tud rá mondani valamit, és/vagy a megfelelő dokihoz irányítani. térd és gerinc dolgokkal jó kezeléseket csinált a közvetlen ismerősi körben (nekem a bokám szerelte meg). https://moovefizio.hu/
Atinak egyébként kösz a részletes és precíz beszámolókat / infókat (minden témában), nekem nagyon informatívak és sokat segítenek.
Bár jópár év van köztünk, de most én is éreztem, hogy repedezik-omladozik a rendszer. Mondjuk azt is gondolom, hogy bár ezek rohadt bosszantó és idegesítö dolgok, de semmi trendszerü nem kell, hogy legyen bennük. Talán épp ezért olyan bosszantóak.
A maraton elött kb. 3 héttel kezdett jelentkezni a derékfájás, amit elöször csak valamilyen izomtúlterhelésböl adódó gyulladásnak gondoltam, nem is igazán foglalkoztam vele. Akadályozni nem akadályozott.
Aztán kb. 2 héttel elötte újra megcsináltam egy gyakorlatot, amit Moovefizio Judittól kaptam és utoljára októberben csináltam, 2 nappal a chicagoi maraton elött, hogy aztán egy jó 4-5 hónapra szétbassza a térdemet. Mivel Kb. 1 hónapja problémamentes volt, gondoltam egy óvatos próbát megér, egyetlen ismétlés, semmi vadulás. Hát, megint szétbaszta a bal térdem, így onnéttól kezdve 1 héten keresztül exponenciálisan rosszabbodva minden nap egyre rosszabb lett. Az elsö napokban még csak éreztem, de hamar bemelegedett, 1 héttel a kiutazás elött viszont már 10-15 perc sántikálós futás után javult csak meg annyira, hogy be tudjam fejezni az edzést, de akkor már csak olyan 40-50% esélyt láttam rá, hogy le tudok így futni egy maratont. Szerencsére másnaptól javuló pályára állt.
Szerintem ezzel totális összefüggésben baszódott aztán el pár nappal a kiutazás elött a bal Achillesem is, gondolom valahogy máshogy kezdtem terhelni a bal lábam a térdem miatt. Emiatt olyan 10-20% esélyt láttam egy DNF-re, mert tartósnak és fájdalmasnak tünt, és az összes többi sérülésemmel ellentétben nem javult/bemelegedett a futás megkezdése után, hanem romlani szokott. Azért bíztam benne, hogy a futás közbeni terhelés változtatásával kordában lehet tartani (még ha ez 4 perc körüli tempónál nem is a legjobb recept).
Hogy aztán a térd teljesen rendbejöjjön, az Achilles elég jelentös, de nem kritikus probléma maradjon, viszont az ártatlannak tünö derékfájás komplett eszkalálódjon és tátott szájjal beleszaladjak a faszerdöbe. Ráadásul úgy néz ki, ez egy sokkal komolyabb probléma, mint elsöre tünt, és ha valahogy lehet javítani, akkor csak tartós, nem kampányszerü gyógytornával.
Ettöl még nem gondolom sem azt, hogy a következö felkészülésem teljesen veszett ügy, ahogy azt sem, hogy problémamentes lesz.
Legalábbis, amiben én is illetékesnek érzem magam: "az öreg nagyapó, aki futogat"! :)
Viszont most épp felfelé ívelő szakaszt érzek, mert a tavaszi iskolaszünetben sikerült egy hetet végigedzenem, azaz 4 alkalommal is kimentem futni. Három darab 10 km után vasárnap tervezetten úgy 14 km jött volna, de a kedvenc közeli erdőmben, a Keresztúri futóösvényen még ráraktam egy kört, azzal lett 18, és hazafelé akkor már kis karikával 19 - lett volna, de legyen kerek szám alapon továbbmentem 20 km-ig. :) Viszont most majd jönnek az érettségi időszak brutál napjai, középszint javítás, ami még oké, mert haza lehet vinni a dolgozatokat, de az emelt szintű érettségiket csak a kijelölt helyen, adott másik iskolában lehet javítani, és az bizony határidős dolog. Ha kell, délelőtti sima tanítás után irány az emelt szintű hely, és estig javítás. :) Amúgy egyre jobban mocorog bennem a 60-as projekt, ha már pár napja (éve?! :) ) annyira szuperül sikerült az 50 év/50 km projekt a Margitszigeten... Szóval, kellene majd 2 év múlva 60 km-t futnom, de félő, hogy ahhoz a mostani fejbenfutásnál kicsit többet kell majd lerakni az asztalra-aszfaltra előtte. :) Hajrá mindenkinek! :)
Nyilván nem tudom mi a gond a térdeddel, de úgy gondolom, hogy porckopás az egyetlen, ami ilyen drasztikusan korlátozhat a futásban, kerékpározásban, mint amit felvázoltál. A saját porckopás históriám alapján úgy gondolom neked még van párezer km futás a lábaidban, akkor is, ha most porckopás akadályoz. Bringán pedig még több. Ha pedig nem kopás a gond akkor javítható 😊
Talán kell pár hónap futás nélkül, megfelelő terápia mellett, de lehet visszatérés.
Nekem nyomásra soha nem fájt csak futás közben, vagy guggolás közben, amikor a térdkalács ráfeszül a combcsont porcfelszínére.
Én az 1989-ben kezdett triatlonos pályafutásom kezdetét követően első alkalommal 1996 év elején álltam le a futással a térdem miatt, mert akkorra már hamar jelentkezett és nem is múlt el futás közben az addig csak időnként rövid időre jelentkező szúrás és hamar meghaladta a fájdalom tűrési küszöbömet is. Valamint a guggolás is problémás volt. A pihentetés nem hozott megoldást, ősszel voltam dokinál, aki röntgen és a tünetek alapján kopást diagnosztizált. Az akkor felírt iontoforézis kezelést később is felírattam, amikor nagyon szúrni kezdett a térdem pár év múlva. Valamint az akkor felírt Condrosulf tabletta kúrát is szinte minden évben megtartottam, amikor kicsit jelzett a térdem.
1998-ban már ismét versenyeztem. Ettől kezdve 2007 januárig változó intenzitással sportoltam, úgy 2-3 évente egy-egy IM és vagy őszi maraton azért összejött. 2005 maraton PB és 2006 MátraBérc TT PB, valamint egy 12:30-as IM és decemberben Tortúra 65 TT PB volt az újabb terhelési csúcs, amit még januári 5:45-os TM XL és februári hegyi futásokkal már fájós térddel megfejeltem. Ez azt eredményezte, hogy 2007 tavaszán a kocsiba ülés és gázpedál nyomás is fájdalmakat okozott a térdemben. Azaz rosszabb volt a helyzet mint 1996-ban.
A szokásos pihenés és gyógyszer kúrák után próbáltam futni ősztől, csak akkora 10kg-t híztam, ezért minden futó lépésnél érzetem a térdemben, hogy ez nem lesz jó hosszú távon. Úgy gondoltam előbb fogyni kellene. Ezzel a gondolattal elvoltam 2015-ig, évente alig futottam és kerékpároztam. Néha annyit sem, amit 2005-2006 körül két nyári hónapban összehoztam.
2015- 2016-ban aktívabb kerékpározást kezdtem és óvatosan futottam is. 2016 novemberben neveztem a 2017-es IM-re, hátha akkor komolyabban veszem, hogy fogyni kéne. A fogyás is jobban ment és az IM felkészülés is, kivéve a 3 törött bordámat egy május közepi bukás miatt. A közel 6 hét futás kihagyás ellenére az IM jól sikerült, ami után lendületből készültem tovább a Spar maratonra, ami nem lett az igazi, de nem a térdem miatt. Azt követően 2023-ig nem volt komoly gond a térdemmel, de szinte folyamatosan fogyasztottam valamilyen glükozamin készítményt.
A 2023-as IM felkészülés közben fogyott el a porc a térdeimben.
Mivel teljesen más módon és más formában jelentkezik a térdeimben a fájdalom, tudom, hogy most tényleg vége a futásnak, de a kerékpározás még megy és ha lefogynék vagy 10 kg-t, lenne pár jó évem.
Igaz ahogy a korcsoportos bringás eredménylistákat néztem, csúcs formámban sem lettem volna olyan jó, mint a korcsoportom legjobbjai, szóval a dobogóra lefogyva sem lenne esélyem így nincs motivációm a komoly fogyásra.
Ami a váratlanul megfájduló bokát illeti az néha nálam is jelentkezik. Nem tudom mi okozza, de eddig mindig elmúlt igen rövid idő alatt, pedig hirtelen lépni sem tudok olyankor. Legutóbbi kocogós túrám közben jelentkezett 8km körül, azt hittem biceghetek az országútig, hogy kocsival értem jöjjenek, de pár lépés után elmúlt a fájdalom és simán megcsináltam a további 14km-t.
Látom már, hogy itt kell 50 plusszos nagypapáknak nyirmogva magukat temetni. :-)
Nekem az elmúlt öt évem hullámvasút volt. Amikor tudtam futottam, fejlődtem, lesérültem, aztán kezdtem előről. Tavaly sikerült összeszednem egy 3 hónapig tartó isiászt, piriformisz szindrómát, vagy valami ilyesmit (derékból kiinduló, csipőn keresztül a combom elülső felére lefutó fájdalom, csökkent érzékelés). Ezt három szteroid injekció végül nagyjából elmulasztotta, de derekam azóta is elég kattyos, merev, főleg reggeli futások végére tud nagyon bemerevedni.
Most már 3-4 hónapja folyamatosan és rendszeresen tudok futni, de ritkán esik jól, sokszor kínlódok, nem érzek fejlődést. Fekvőtámaszból, hasizom gyakorlatból bírom amit 4-5 évvel ezelőtt bírtam. A kertünk végében vagy egy kis pad, melynek ülő részét egy kb. másfél méteres régi gerenda darab adja. No nem borovi fenyő, hanem jófajta békebeli tölgy. Fűnyíráskor ezt fel szoktam emelni és egy közeli fűzfának támasztani (legalábbis tavaly még így volt), hogy alatta is lenyírhassam a füvet, tegnap sikerült függőleges helyzetbe hoznom és úgy egyik végét a földön tartva, magamhoz ölelve kicsiket mozdítva lassúztunk el a fűzfáig.
Próbálok megszabadulni a tavalyi isiász alatt felugrott 4-5 kilótól is, de hiába az időszakos böjt és a mozgás, nem nagyon akarnak olvadni a dekák sem, nemhogy kilók.
Eleinte én is ráfogtam a téli demotiváltságra, biztos bujkál bennem valami vírus, stb., de tegnap már komolyan elgondolkoztam rajta, hogy lehet, hogy megöregedtem, és ennél ez már csak rosszabb lesz.
Rövid elmélkedés, különösebb következtetések vagy tanulságok nélkül:
18 éves koromig nem sportoltam rendszeresen; a mozgás annyi volt, hogy hétvégéken sokat dolgoztam a telken, és rendszeresen túráztam (20-30 km, nagy zsákkal is).
19 évesen ismertem meg a barátnőmet, aki már évek óta tájfutott. Onnantól hetente 1-2 alkalommal jártunk kocogni, meg évente pár versenyre. 1-1,5 órát futni sima ügy volt.
Ugrás az időben: 45 évesen döntöttem úgy, hogy rendszeres futással kell legalábbis szinten tartanom a kondimat; ez időnkénti kihagyásokkal azóta is megy, most vagyok 54 (és egy éve alig futottam). Kora tavasszal a harmadik lányom (20) kitalálta, hogy lefutja a brüsszeli 20 km-es versenyt – velem (ezt már írtam korábban is). Tök sportos lány, biciklivel jár egyetemre (pár km), futópad vagy utcai futás (sík terepen), ugrókötél, fejenállás, akármi…
Járunk ki edzésre (heti 1-2, cél, hogy szokja a távot és a dombot, időcélunk nincs)… és hát, magamtól kicsit gyorsabban futnék.
Múltkor eljött velünk a legnagyobb lány is (26). Ő ugyan nem fut, de naponta sétáltalja a kutyáját (ausztrál juhász, van mozgásigénye), lovagol… és egyben tartja a lovát a telkünkön, a talicskát úgy tolja föl a trágyadombra, hogy csak pislogok, miközben ő a megrakott talicskával együtt lehet annyi kiló, mint én anélkül, MATT túlélőtúrákra jár…
10 km volt a terv, ő 8-9 között gyaloglásra váltott.
Meglepett, hogy futásból ennyinél tartanak – magyarázni leginkább azzal tudom, hogy nem vagyunk egyformák; örüljek annak, hogy nekem ilyen alapképességeim vannak, és hogy a lányaim szeretnek mozogni.
