Nem tudok nevezni. Szerintem még nem jártam a nevező oldalon, de amikor regisztrálok, közli, hogy ilyen email címmel már van regisztráció. Elfelejtett jelszó opció pedig nincs.
neveztem a piros 85-re. azon gondolkodom h kéne egy hagyományos "Dömösről jöttünk" pályabejárás 60km, de már sokszor jártam ezen a szakaszon, ismerem :)
Hmm. Nem is 6 hanem csak 5 hét volt eddig, mivel az utolsó hét a nulladik, ennek megfelelően a 17-es számú héttel indít a terv. Így az elmúlt W13-as számú hét csak az ötödik a sorban. Gyanús is volt, mert tavaly is csak július végén kezdtem neki a feladatoknak.
A Pfitzinger 18/70 (18 hét, a csúcs hetek ~70 mérföld/110km) tervet csinálom éppen a tavaly elvégzett 12/70 részleges sikerén felbuzdulva.
A múlt hét volt a hatodik edzésterves hét, és futottam 113 km-t. Mondjuk nem minden hét sikerült száz százalékosra, köszönhetően pár bringás eseménynek, és ausztriai túrázásoknak, amik elvittek jó pár futós órát.
Tavaly csak a 12 hetes edzéstervet csináltam, ami a SPAR-ra hangolva idén épp ma kezdődik. Bizakodom, mert egy évvel ezelőtt nem ilyen alapról indítottam az utolsó 12 hetet, nagyon nem, most már másfél hónap munkája bennem van.
A hétvégi futás szerint (16 km maraton pulzussal, 4:19 átlag, de 26 fok volt!) pár perc híján már most meglenne a három órás maraton. Ej de kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből. Mondjuk egy sérülés :), de az már volt tavaly, két hétnyi, idén nem szeretnék kihagyni.
Miért? Nekem pl. az egyik szaunás szettem fériasan fehér. :-) Teljesen. Sőt nekem nem volt könnyű olyan fehér féri fürdőnadrágot találni, ami a) nem megy át tangába, b) nincsenek rajta a szivárvány színei.
Látod, én meg annak drukkolok, hogy a ruházati ipar még fehérebb legyen, pedig nem is vagyok sem NAV Elnök, sem Pénzügyminiszter. ;-)
Hadd szürküljön. A 3. futástól kezdve ugyanúgy nem változik a színe.
A fehér-narancs pegámmal lefutottam 1800 km-t, kimostam, aztán még 2 évig abban jártam mindenhova mert annyira fasza cipö volt. Mostanra megint szürke, de volt egy jó 1-1,5 éve fehérként.
Na erre paybacken keresztül lenne meg 3%, shoopon keresztül meg 7% cashback, de hát nem lehet mindent, na.
A fekete cipö mindig a legolcsóbb, mert randa. Sose vennék.*
*annyira nem, hogy a fekete Pega41-em még mindig nem tudtam eladni, mert hát hogy, hogy nem, mégis vettem. Pedig már 70€ért hirdettem legutóbb. 44-es, ha valaki esetleg.
Egyúttal köszönöm hallotessek, hogy bejelentkeztél, mert eszembe juttattad a mydeals.de oldalt.
Hónapok óta (ez nálam az SOS) kerestem Pegasus 41 utódot, de a Nike app által küldött szülinapi 25% persze hogy nem volt jó anno a friss Pegasus 42-re.
Megharagudtam rájuk.
De a héten már tényleg úgy éreztem, hogy a régi cipőt (2027km) veszélyes tovább használni, tehát a projekt szuper-SOS fázisába ért.
Belépve a mydeals-re, rögtön kihozta, hogy a német aboutyou-n akciós a Pegasus 41 - amit most is használok, elégedetten.
Ránéztem a magyarra, ott is akciós, yeah. Ráadásul az általam preferált fekete volt a legolcsóbb.
Így hát az utóbbi sok-sok év legjobb árú cipőjét vettem meg (27990).
Itt most nem a gyűjtés volt a motiváció, inkább a "megpróbáltam, de beletörött a bicskám" érzés. Ezért akartam korrigálni, s ezért írtam most, hogy dél-csehországi célponotk szóba jöhetnek. Oda már nem 6-7 óra az út, hanem 4-5. De igazából még ezt is sokallom.
Van még egy ilyen rossz érzésem, a nagy olasz-francia-spanyol bringatúrám során Spanyolországi már el sem jutottam, éppen ezért ezt könnyebb elengednem. De a legmagasabb európai aszfaltos hágónak mondott Col de la Bonette-nek még nekikezdtem, s arról visszafordultam. S ez nyugtalanít. Viszont nagyon messze van egy ilyen 1 hegyes kalandhoz.
Egy kis érdekesség. Amikor nekikezdtem a Bonettenek, érzékeltem, hogy a teljmérőben lévő CR2032 már halott. Előző nap még minden oké volt, de aznap még lent is elég hideg volt a hegylábnál, s ennek tudtam be.
Azóta viszont észrevettem, hogy sajnos elég keveset bír a Powertap G3 agyba való CR2032, használat nélkül kb fél évet, használva meg valamikor csak olyan 700 km-t. S mit tesz isten, tegnapelőtt az áhítat perceiben, az indulás első méterein megint ez volt a helyzet: halott CR2032.
Bezzeg a még régebbi G2-es generáció a maga 2 db LR44-es (vagy a jobb SR44-es) elemeivel több mint 1 évig elvolt, illetve több ezer kilométerig. S ezt viszont kezdem megunni. Minden ilyen alkalommal kerék levétel, mocskos-olajos munka, óvatos fedél letekerés, s s visszarakás, s bár bezsákoltam alkatrészekből, de már akkor is kb egy 10 éve kifutott termékcsaládról beszélünk.
Kár hogy nem esett be a modernebb teljmérők ára 100.000 Ft alá.
Gratulálok! Ez egy egészen különös gyűjtőszenvedély. Ilyen messzi célpontokkal még csak nem is olcsó, bár nekem egy ilyen többet jelent, mint valami tengerparton vagy wellnessben süttetni magam és nem csinálni semmit.
Én a https://piros85.hu/ mögött lévő csávóval beszéltem pár éve, aki akkor még megpendítette annak a lehetőségét, hogy P85 gyalogtúra is lesz, ha a szponzora is úgy gondolja.
Most két P85 futás is létezik? Vagy a Generali P85 2024-ben kimúlt, s lett egy Garmin P85 idéntől?
"Bár mire 8,5 órányi út után kiértem a helyszínhez, a betegség jelei rám törtek, de ez bringatolás nélkül meglett: https://climbfinder.com/en/climbs/dvoracky-rokytnice-nad-jizerou#61044 Annyi trükk volt benne, hogy ahol az apró zúzalék miatt kipörgött a kerék, az egyik lábammal tekertem egy felet, a másikkal meg utána léptem. Azaz technikailag végigtekertem.
Ez utóbbi a cseh aszfaltos utak királya, a másik a 2. legnehezebb."
S a Modre Sedlo is meglett, ráadásul minden trükk nélkül, csak pár rövid pihenővel. Fent először köd, majd hirtelen nagy szél és a ködből kiváló csapadék, úgyhogy a 8 fok miatt felkapott esőkabátban meg is kezdtem az ereszkedést a vizes, néhol 20%-os lejtőn.
Ennyire boldog és büszke nagyon régen voltam. A legutóbbi maraton után sem éreztem semmi különöst. Ja, s ráadásul a testem is egészen egyben volt, semmi extra sem kínzott.
Kedvet is kaptam ehhez az egy napos kiruccanásokhoz. Még az is lehet, hogy egy-egy szlovákiai vagy dél-csehországi futás is belefér. Ugyanis ezért a bruttó 2 órás bringázásért szintén bruttón mért 14 (nettó 12,5) órát vezettem. Meg is fordultam napon belül, csak éppen ehhez hajnali 2-kor kellett indulni, mint a régi szép gyalogtúrázásaim idején.
Mindenkinek hasonlóan boldog és elégedett, de legfőképp egészséges pillanatokat kívánok!
Igen! Hetente ránézek az általam ismert két oldalra egy FB főoldal (amit nem FB-tagként még éppen látok) és https://fut.as/tournaments/piros-85/ , de egyelőre még nem látom 100% meghirdetve, önkéntesek keresése és "nézz vissza később".
Ismerem magamat, a meredek fogott meg. Dombos terepen még legalább 10 km ment volna az addigi tempóban.
Sült krumpli… most, hogy mondod, lehet, hogy holnap este veszek egy adagot. Friss krumpliból, vastagra vágva, marhafaggyúban sütve. Nagy kedvencem a krumpli, a lányaim is szeretik a lapcsánkát, amit készítek, de egy sima főtt krumpli vajjal, vagy egy sztrapacska is tökéletes étel. A futás közben viszont gyilkos lett volna, ott csak egy kólát ittam. A célban az állomás mellett volt egy libanoni büfé, ott ettem hummuszt, padlizsánsalátát meg hasonló dolgokat, pont jó volt ott és akkor.
Hű, ez nagyon szép teljesítmény volt. És de jól eshetett a sült krumpli! Az Iszinik-50 hotdogos frissítő pontjára szívesen emlékezem vissza. Még annyi megjegyzésem lenne, hogy 7 óra után én már nem tudnám eldönteni, hogy a szintek az emelkedős edzések hiánya miatt, vagy a megtett hét óra miatt lettek kellemetlenek. Én magamnál egyértelműen az utóbbit valószínűsíteném.
A hétvégén volt egy olyan futásom, amiről érdemes hosszú beszámolót írni. (Akit nem érdekelnek a részletek: 88 km, 1550 m szint, 14 óra, jólesett.)
Az előzmények:
Régi tervem volt, hogy 55 évesen ismét teljesítsem a Kinizsi Százast, valami elfogadható futós idővel (15-16 óra, mondjuk). Igen ám, de másfél év kihagyás (covid, sérülés stb.) után csak most februárban kezdtem „edzeni”: heti 1-2 futással (a leghosszabb 21 km volt), a szokásos belga lankákon. Ami nem megy, ne erőltessük, kihagytam a K100-at.
Mostanra viszont úgy éreztem, hogy érdemes megpróbálnom egy hosszabb távot, hogy lássam, hol tartok. Ráadásul felfestettek itt a környéken egy új turistajelzést, azt is ki szerettem volna próbálni. A teljes táv 98 km/1800 m szint lett volna. Az utolsó vonat 21:13-kor indult vissza, úgyhogy voltak rövidítési terveim – szükség is lett rájuk.
A frissítést „tudományos alapon” állítottam össze: legyen nálam 60 g/óra szénhidrát a szokásos formákban: banán, datolya, kandírozott gyömbér, taralli. Az utóbbit pogácsa helyett vittem: olasz sós snack, kevésbé sós, mint a ropi vagy a kréker és nem törékeny (jó választás volt, és otthon is lehet kapni pl. az Auchanban, tarallini néven, tudom ajánlani).
A futás:
Az első 50 km úgyszólván eseménytelenül telt: ettem, ittam, fotóztam, és pár emelkedő kivételével végig futottam. Tegyük hozzá, hogy mindössze 700 m szint volt benne. Mindössze 7 óra alatt lezavartam. Legalább 20 perccel kevesebb is lehetett volna, ha kicsit rutinosabb vagyok: túl sok idő az ivózsák töltése; napszemüveg fel, mert süt a nap; legyen mégis a rendes szemüveg, mert nem látom a Garminon a navigációt; cseréljünk zoknit, mert túl meleg… ilyenek.
50 km-nél volt egy sültkrumplizó, úgyhogy megvolt a „megérkeztem Mogyorósbányára” érzés. Fél liter hideg kóla jólesett.
Itt kezdődtek a „hegyek”. Értsd: 80 m-ről többször fel kellett mászni akár 250 m-re is. Itt kezdődtek a gondok is, ahogy azt előre sejtettem: a meredekebb emelkedőhöz-lejtőhöz nincsenek hozzászokva az izmaim. A laposabb részeket meg futás helyett részben regenerációs gyaloglással töltöttem.
77 km-nél (11:45 volt idáig a menetidő) beültem egy helyre inni egy alkoholmentes sört, és eldönteni, hogyan tovább. Az eredeti terv szerint lett volna még 20 km és 250 m szint; az utolsó vonat indulásáig volt még 4 órám. Ami talán elég lehetett volna – de nulla tartalék maradt volna eltévedésre vagy bármi egyéb problémára. Úgyhogy rövidítettem: a folyómenti bicikliúton tettem meg az utolsó 11 km-t. Jó döntés volt: a futás már síkon sem ment, az utolsó órában a gyalogtempóm is max. 5 km/h volt.
Összegzés:
Nagy élmény volt, a menetidőm alapján a K100 is teljesíthető lett volna – talán 18-20 óra alatt, ami gyalogosnak szép idő, futásnak nem nevezhető. Otthon megnéztem, mennyi étel maradt: a szénhidrátfogyasztásom bő 40 g/óra volt, ami ehhez a tempóhoz kb. reális. Útközben sem éreztem, hogy eléheztem volna, vizet is sikerült eleget inni (8-9 liter, 25 fokos hőmérséklet mellett).
Felteszek pár képet is, mert szép helyeken jártam.
A sombreffe-i vár (13-16. század):
A Meuse folyó, az utolsó 12 km-en emellett mentem. Itt gyönyörű, máshol kevésbé, mert a hajózjatóság miatt 3-4 km-enként van egy zsilip:
Dinant, az óváros és a citadella – itt volt a cél:
Ezeken a jelzéseken mentem: részben a Rómába vezető zarándokúton (Via Francigena), részben a piros sávon. A jelzés meglepően kicsi a magyarhoz képest:
