ha nincs benne térkép/útvonal nem érdemes megvenni szerintem, mert semmivel nem tud többet, mint egy 5 évvel ezelőtti bármelyik csuklón mérős forerunner.
bár elég jól néz ki :)
ennél olcsóbban kapsz használt fenix 6s pro-t, kb így néz ki és térképes.
Nekem csak az olcsó Aldi-Lidl megoldás volt itthon, 1-2 ezerért lehetett hozzájutni. Kétszer odatettem a zsákba a Téli Mátrán, de egyszer sem vettem elő. Aztán sikerült kipróbálni itthon egy jeges napon egy 10 km-es futás alkalmával. Egész jó volt, de a végére az egyiket elhagytam:) Azóta nem erőltetem ezeket.
Egy (gyakran nem kellö mértékben figyelembe vett) elönye lehetne viszont a csavaros cipönek, hogy ha megszünne a gravitáció, mágneses felületen továbbra is tudna vele járni, és nem lebegne le a bolygó felszínéröl.
Én azon elmélkedtem, hogy ha rövid a csavar akkor ki fog szakadni, ha meg hosszú akkor átszúrja teljesen a talpat. Tehát el kell találni azt a maximális csavar hosszt, ami kőre lépve még nem fúródik a talpamba :-) Ráadásul folyamatosan gyepálja a talpat így nem hiszem, hogy túl hosszú életű megoldás a házi csavarozás, ráadásul a szögletes csavar fej kemény sima jégen nem segít annyit, mint a gyári hegyes megoldások. Így aztán elvetettem a kipróbálását a házilagos megoldásnak.
Évekkel később vettem a láncot, otthon a Kövesdi kilátóhoz futva használtam a legtöbbet és pár Téli Mátra és vagy két Tortúra 65 túrán.
Anno egy kiszuperált Bondi talpát teleraktam egy halom csavarral az egyik Téli Mátra előtt, de aztán az éles bevetés elmaradt. 12x voltam az XL távon, nem tagadom, hogy bizonyos szakaszokon előnyt jelenthetett volna, de alapvetően nekem sose hiányoztak az ilyen segédeszközök. Ha olyan helyen laknék, ahol mindennap hegyekben tudnék futni, már biztos lenne egy ilyen hómacskám, de itt az Alföldön nincs rá szükségem.
Meg talán mert a 2010-es Dobogókő hegyifutó listájában láttam a nevét, amit a Tabáni Spartacus rendezett, ott második lett a maratonon (érdekesség: én akkor még csak 1-2 éve kezdtem futni és a félmaratonon indultam, fiam akkor oda járt tájfutni).
Még egy régi Mátrabérces listában találkoztam a nevével, egyébként nyom nélküli. :)
Mindig érdekesnek találom, amikor vki elmegy valami tök új, ismeretlen eseményre, nem ismeri ki magát az új helyzetben, mások meg a legnagyobb természetességgel veszik elö a Norco cipöjüket, meg futnak rövidgatyóban :D
(hmm, szóval ő is szögesben volt, az Naszály emelkedője előtt még együtt futottunk, brutál módon elment a csúcson lévő ellenőrző pontig a Norcos futóval együtt)
Megnéztem a Nortec cuccokat. Hááát, ami igazán jó futáshoz az ugyan nem olyan nehéz, mint amit használtam de drágább is. Szerintem egyébként azok a változatai ahol csak a cipő orrán és a sarkán vannak a karmok, terepfutásnál oldalra kicsúszás ellen talán kevesebbet tartanak, mint amelyiknél a lábfej két szélén is van belőlük.
Amikor hosszabb távoknál éppen nem volt rá szükség a hátizsákomra akasztottam egy karabínerrel. Ha még futnék, egy ékezés ráférne a legömbölyödött fogakra.
Nézegettem ezeket a szöges csukákat az idei jeges szezon előtt. Elképesztően menőn néznek ki és fix, hogy terepen meg jégen nagyon hatékonyak. Két ok miatt nem vállaltam be. Egyrészt ritka az, hogy 100% csak terepen, vagy havon jégen futok és ha egy huszas körben van 5-6 kili ami sima aszfalt vagy földút akkor az ilye cipő ott nem igazán frankó. A másik ok, hogy valamiért nagyon merev volat a talpa mindegyiknek ami nekem nem volt szimpatikus. Ezért idénre is a Brooks 16 GTX-et vállaltam be ami elég jól markolja a terepet, mégha nem is szöges, de aszfalton is jól lehet vele menni.
A Nortec cucc az engem is csábít és az nem is túl drága.
Én geográfiailag kihívásokkal küzdő futó lévén novembertől márciusig a futásaim többségét ilyen jeges, havas terepen tolom. Minden évben újra meg kell szokni, hogy a jeges terep egészen más futástechnikát követel és a folyamatos egyensúlyozás meg oldalirányú korrekciók miatt olyan izmok is elfáradnak amik a nyári aszfalton soha. Nagyjából olyan különbség van szerintem a jeges, havas terep és a nyári terep között mint a nyári terep és a futópad között.
Én ilyen 0-5 fokban simán hosszú vékony futógatya és hosszú polóban meg egy csősapkában meg vékony kesztyűben futnék. Ha tempós futásra nulla fok fölött pedig szerintem rövidgatya és hosszú polóban mennék egy csősapkával és kesztyűvel amiket félúton zsebre gyűrnék. A hótól és jégtől eltekintve a 0-5 fok elvileg az optimális maratonfutó hőmérséklet.
-10 fokig vékony hosszú gatya és a hosszú polóra egy rövid és bő futópolót szoktam húzni és két csősapkával és vastagabb sífutókesztyűvel támadok. -15 környékén a vékony, hosszú gatyára egy bő rövidgatyát húzok szélvédőnek (különben lefagy a pöcs). -20 alatt pedig vékony gyapjú harisnyát húzok a vékony hosszú nadrág alá és ugyanilyen vékony hosszú polót a dupla futó poló alá. A két csősapkára pedig sísapka kerül és a sífutó kesztyű alá cérnakesztyű. Hosszú futásra zsebben tartalék száraz cérnakesztyű jó tud lenni -20 alatt.
Az én megfigyelésem az, hogy a has, ágyék, combok első fele és az ujjak az igazán érzékeny területek. Térd és az alatt szerintem ritkán fáj a hideg. Nekem legalábbis soha nem volt ez probléma. De ez biztos egyéni alkat kérdése.
Ahogy maga a hidegtűrés is. Láttam már -15 fokban is rövidgatyás, polós futót. Én majdnem sírvafakadtam amikor szembefutott velem.
Fiammal együtt neveztünk az ősszel, én már évek óta szemezek a Naszállyal, most eljött az ideje. Fiam pár hete ki is megyebérletezett pályát bejárni.
Végül ő nem jött; szegény, előző napokban egy befékezős Bubi bringát hajtott és egy óriási ronda dudort szedett össze a térde belsején. Így hát egyedül keltem útra.
Ez egy 27 km-es pálya 1100 méter szinttel, a második fele a nehezebb, kétszer is felmászunk a Naszályra.
A SPAR maraton óta eltelt másfél másfél hónapban teljesen random futottam, de azért gondoltam, hogy ezt a versenyt megtolom, ha lehet. Mint kiderült, ezt így ennyi edzésből, izom-emlékezetből nem lehet.
Gyönyörű havas, de inkább letaposott jeges, nulla fokos tájban futhattunk. Az avar alatt leselkedő kövek veszélye elenyésző volt, az biztos.
Az volt a taktika, hogy két és fél órát kibírok maraton pulzuson, próbáljuk meg. Ehhez képest a pulzusmérőmet úgy eldugtam egy logikus helyre, hogy nem találtam meg (haha, végig velem volt, a hátizsák egyik kulacszsebében). Oké, fussunk Stryd powerre. El is indultam egy konzervatív 270W értéken, ami az első aszfaltos lefagyás, majd havas ösvény és bokorkombináció és jeges emelkedő után tarthatatlan lett. Onnantól érzésre ment, de ez az érzés nagyon fárasztó volt.
Előttem kb tízen voltak, egy szűzhavas, majd bokros nyíltabb rész után vagy öten jöttek vissza egy elkavarásból. Nemsokára jött az első frissítőpont, mindenki csak átszaladt. Volt egy full rövid (+kesztyű) szereléses gyerek. Nem mondom, hogy igaza volt; a térdeim nekem biztos nem értékelnék, de a hosszú cuccban (termo futógatya, futópóló + hosszú téli felső) nekem melegem volt, izzadtam, mint a ló.
Az első Naszály érintés felé kapaszkodva megkaptuk a jeget. Előttem valaki meg is állt hómacskát húzni. Micsoda előrelátás! A Speedgoat 5 mondjuk nem volt annyira rossz, de a felfeléken és a kifelé dőlős jegesre taposott szintösvényeken nagyon ette az energiát. Egy óra elteltével már amúgy is éreztem a combomat és a vádlimat is, még ez az egyensúlyozás is.
Az első Naszályról lefele egy darabig óvatoskodtam, aztán a felétől beelőztem két kollégát is, itt nem volt glattjég, hanem taposásra beroppanó töredezett kemény hójég. Ezen jól haladtam. A második, egyben utolsó frissítőponton (18km) is csak átfutottam. Tovább lejtőztem, elég sok előnyt összehoztam.
Aztán két halálos emelkedő jött, először asszem a S körút, majd a S3. Nagy szerencse volt, hogy nem volt egészen jeges, csak a "szokásos" letaposások, de voltak köves gyökeres fellépők és avarig kicsúszdázott részek.
Nagyon elfáradtak a combjaim, sőt a sok egyensúlyozástól még a talpam (!) is kezdett görcsölni.
Végre felértünk a Naszályra másodszor is, jöhetett az önfeledt lejtőzés, itt már középtávosokkal is tele volt a pálya. Az elején nem is igyekeztem, de amikor kitisztult a pálya és meredekebb lett (és kontrollálhatóan jeges), próbáltam a gravitációra hagyatkozni. A Stravas listán a Naszályról le szegmensen harmadik lettem ma.
Az alján egy dózerra fordultunk jobbra, megbotlottam, és a görcs mindkét vádlimat egyszerre húzta be, nagyon fájt. Durva volt, fél percig ültem, és mivel sosem nyújtok, nem értem el a lábfejeimet hogy visszahúzzam őket. Az egyiket elértem, akkor már felálltam és a másikból futás közben imádkoztam ki a görcsöt. Nem is figyeltem a jelzést, továbbmentem egy elágazáson, épp csipogott az óra is, amikor hátulról is kiáltottak. 45 mp mínusz.
Sajnos innen még volt 2-3 kilométer, amit jobban meg kellett volna tolni, lavíroztam a görcshatáron, a faluba érve vagy öten voltunk pár száz méteren belül, aztán a faluban be is fogtak hátulról, így nem lett meg a top 10, csak 11; három percen belül hatan értünk be a hosszútávról.
Ez egy olyan futás volt, ahol csak háromszor néztem körül, milyen a táj, a többi időt az orrom elé nézve töltöttem.
Szuper rendezés volt, az elválaszthatatlan házi süti és kenyér svédasztallal a végén.
Én ilyen tudományos recovery kajákat fogyasztottam: vajas kolbászos kenyérkék uborkával, vajas-málnalekváros kenyér, kókuszos tekercs, pite, kekszes kakaós süti, mézes krémes, paradicsom, nyami!
Megj.: a csuklós pulzus totál fals, hidegben nem működik, 160 és 170 feletti (még résztáv közben is ritkán vagy sose látott) pulzusokat mért.
A Garmin óra utolsó frissítése óta nem kérdez rá az esetleg detektált új laktát küszöbre: egy 3:50/km 170bpm értéket saccolt a barom pulzusok alapján (a 4:10/km 156 bpm helyett), így másnapra már közölte, hogy recovery time 0 óra.
Valójában így két napra rá még a felkaromban és a hátamban is izomláz van a jégen egyensúlyozástól, a vádligörcs utánfájásáról nem is beszélve.
2ó 46 perc volt a futás, és a 11. helyen végeztem, ami nem rossz, csak ahhoz képest, hogy egy számomra ismeretlen (amúgy 0 fokban full rövid + kesztyűben futó) 60 éves úriember végzett a 3. helyen, 12 percet rám verve.
"nem tudsz 6 vagy 8 adatot kitenni egy képernyőre."
Erről jut eszembe, hogy vinnyogósan kacagtam amikor először megláttam a Garmin órámon, hogy a workout módnak a képernyőjét nem lehet testre szabni. Jelzem a Coros-ét sem, szóval ha van olyan óra aminek viszont lehet az nagy pluszpontnak számítana. Ugyanis én olvasószemüveg nélkül max 3 de inkább 2 adatot látok futás közben az órámon. Nekem aztán hiába írna ki 6 vagy 8 adatot.
El is csodálkoztam, hogy ennyire szűk lenne ezeknek az óráknak a negyven plusszos piaca, hogy nem éri meg lefejleszteni egy ilyen egyszerű fícsört.
