9-kor céges csapatfotó, előtte benevezek a gyaloglásra és megismerkedek a "gombócokkal". :) Balázs megmutatja melyik fiúban kit tisztelhetek. Persze abban a pillanatban elfelejtem :-), de később sikerül megkülönböztetni a srácokat. Beállunk a gyalogos mezőnybe Gabival és a tekintélyt parancsoló méretű kocsival. Ellövik a rajtot és nekivágunk a fél szigetkörnek. Gabi félelmetes magabiztossággal előzget. :) A sok gyereknek köszönhetően állandóan történik valami körülöttünk. Közben Gabit telefonon hívogatják, valamit nyomkod a telefonon, én meg megszerzem pár száz méterre az értékes járművet. :) Aztán a célegyenesben vissza is adom. Hamar beértünk, 32 perc alatt lesétáltuk a távot.
Gyors otthoni depó után a 12 km-re újra a szigeten. A ruhatártól nem messze találom meg a narancsligetet egy rózsaszín fa alatt. Aagicáék csemetéjét vesszük körbe. 1 előtt pár perccel Tapír érdeklődik élénken, hogy nem akarunk-e esetleg a rajthoz fáradni. :) Egy aprócska narancsbollyal indulok el. Gankival beszélgetek az első km-en, majd észrevesszük, hogy amatőr követ bennünket. :) Ganki gyorsít, így amatőr kénytelen választani, velem marad. Az első 2 km-en pontosan 6:30-as átlagot mentünk. A hídra felfelé amatőr morog az emelkedő miatt, én meg azt veszem észre, hogy nem emelkedett a pulzusom. Egy fokozatot váltunk a tempón, 6:15-ös kilik következnek. SK messziről beleüvölt egy "hajrá berzso!"-t a tömegbe. :) Az alagút előtt megint emelkedik a pálya, amatőr egyszercsak eltűnik, majd a lejtőn "barátunk a lejtő" mottóval újra megjelenik mellettem. :) Kihasználjuk a frissítőpontot és irány a Lánchíd. SK a "szokott" helyén. Nézem az órát, 6 perces km-ek. Közben amatőr kitalálta, hogy 8 km-nél robbant. 7 km-nél figyelmeztetem, hogy már csak 1 km-e van. 8-nál várom, hogy elköszönjön, de marad. Gondoltam rákérdezek, hogy látta-e a 8-as táblát. Igen, látta, de még gondolkozik. Meg különben is, nem tudja az utat... :-)) Aztán, amikor elérjük a 10 km-es táblát, és 1:02-t mutat az óra, gyors fejszámolás után elérhetőnek érzi az 5 perces km-eket a végére és hajrázik egyet. Én maradok az eddigi tempóban, de a szigeti lehajtónak köszönhetően 5:50-es lett a két utolsó km átlaga. Nagyon kényelmes, 6:30-as tempót terveztem mára, ennek csak az egyik felét sikerült tartani, a nagyon kényelmeset. :) 1:13:42 lett a vége, az ha jól számolom, 6:10-es átlag.
A célban Ganki és Tomator babáját is láttam, ez egy ilyen futóbolond bababemutatkozó verseny volt. :)
Gratulálok mindenkinek, aki teljesítette ma valamelyik távot (ez a Kevély állatkertjének is szól :) ) és persze hálás köszönet a szurkolóknak!
Hááát, ami Tüdő kora tavaszi kilométereit illeti, szívesen átvennék belőlük kicsikét! :)
Hihetetlen fitt vagy Tüdő, szép dolgok lesznek még ebből!
A 2008-as Vivi szép élmény marad nekem. Remek idő, sok-sok régen látott ismerős, végre pár szót lehetett váltani veletek "valós" módon is. A március-áprilisi betli sok jót nem ígért, és ez be is bizonyosodott: még egy 12 km-es versenyt sem lehet megcsinálni kellő edzés-km nélkül. De ezt sejtettem, így már az elején nyugodtabbra vettem a tempót. Azért ez a 6 perccel valamivel lassabb iram még mindig sebességcsúcsot jelentett, hisz 2008-ban MAF mentén 6:30 és 9:00 perc/km között futottam eleddig, ha éppen. :)
berzso és ganki párosához szegődve szép volt az élet, bár ganki nagyon hamar előrement. berzso tudatosan, tartalékolva tervezte a mai napot: mentünk a 6:20-as személlyel. A felfeléknél berzso mindig eltünedezett kissé, a lefeléken visszasompolyogtam hozzá. Féltávnál kerek 38 percünk volt, és elkezdett a kisördög munkálkodni: majd az uccsó 4 kilit nyomd meg, milyen jó lesz előzni meg kicsit szenvedősre venni! :) Ezt megtárgyaltuk berzsoval, aki várta is 8-nál a búcsúm, de valahogy nem akarózott a dolog, anélkül is gyorsultunk 6 perc környékére, sőt, be is figyeltünk néha 5:30 köré berzso szuper kütyüjének infója alapján. Igaz, ezt berzso sem hitte, valami rossz fázisú kézmozgással magyarázta... :)
Aztán 10-nél kis tétovázás, agitálás és érzékeny búcsú után belátható közelségbe került a sziget, hát akkor irány a cél! 4:40, majd 4:20-as km lett a végén, sőt, a célegyenest kezdve egy ismeretlen kolléga begyorsult, és adta szinte a verseny magát: azért közveszélyt nem okoztunk. Zakka, SK és nyúl szurkolása, a FB bébikülönítmény, no meg a versenyt koronázó palacsintázás és "társasági élet" adta meg a teljességet a mai naphoz.
Achilles harcos bár erősködött, de estére teljesen eltűnt érzésre.
Most akkor irány a hegyi feles, mármint a felkészülés, hm.
/Leander háttérben csendben kacag, de mijjéééért??/
Nem bírom idegekkel ezt a sok száguldozást, kénytelen vagyok leírni a mi szombati enjoy körünket! :-))
IV. Béla emlék- és teljesítménytúra az Ó-Bükkben 50 (avagy hogyan próbáltak bennünket halálra etetni :-) )
Vándorköszörűssel és spetivel 8 körül érkezünk Járdánházára az iskola parkolójába. Még a fél lábunk az autóban van, mikor lerohan bennünket egy rendező hölgy házi sajtos pogácsával. Összenézünk, soha rosszabb kezdést. :) Az odaút alatt 6-szor hallottunk időjárásjelentést, miszerint záporok, zivatarok várhatóak. Az autópályától északra ennek megfelelően ronda, szürke idő. Mire átöltözünk, már süt a nap. A rajtidőnk mellé édes ostyát kapunk. Itt már kezd gyanús lenni, hogy túl sok kaját pakoltam a Camelbak-be. :) A Kohász kéken indulunk el aszfalton. Kis kitérőt teszünk az első EP-hez, a Kohász-forráshoz. Kapunk almát, hátha esetleg eléheztünk a rajt óta megtett 3 km alatt. :)
Visszatérünk a Kohász útra, ahol a szél elszabadította a forráshoz irányító A/4-es lapot, speti küzd vele egy ideig, hogy biztos helyre tűzze vissza. Tovább haladunk az erdei aszfalton, speti előttünk 20 méterrel, mi Andival együtt futunk, hallgatjuk a madarakat, a patakcsobogást és gyanúsan csendben vagyunk... Végül Andi mondja ki először, hogy ő úgy várja, hogy legyen valami rendes emelkedő, hogy sétálhassunk. :) Nem sokat tiltakoztam, gyalogkakukk lett belőlünk rövid időre. Azt hiszem már itt eldőlt, hogy ez a nap örömfutásról fog szólni. :)
2. EP-t a Remete-kútnál találjuk, lemegyünk a barlanghoz is, egy pillanatra meglepődök, amikor a bejáratnál térdig süllyedek az avarban. A pont után végre elhagyjuk az aszfaltot (10. km) és nemsokára mászásba kezdünk, hirtelen gyalog is térdig lóg a nyelvem. Érdekes hely ez az Ó-Bükk, mintha a Bükkből az alsó 400 métert levágnánk és megmarad a meredek felső 400-500 méter. :) De érdemes felmászni, nagyon szép kilátást találunk. Az itiner szerint tiszta időben látható a Salgóvár. Megállapítjuk, hogy tiszta idő van. :) Valahol itt találunk egy feltételes EP-t, egy erdei fakeresztről kell egy fiatalember nevét leolvasni. Elfelejtettem a célban megkérdezni, hogy ki volt ő. :( Palinapusztán házi sajtos tallért és lekváros piskótát kapunk. Kell is az energia, mert újabb meredek emelkedők jönnek. Aztán gyönyörű hullámvasutazás kezdődik, majd egy újabb csúcs, a Tálas-bükk. Saját csörtetésünket leszámítva valami elképesztő nyugalom van az erdőben. Itt érzékeltem legjobban azt, hogy milyen, ember által ritkán látogatott helyen vagyunk. Utólag elolvastam az itinert, itthon, mert hol máshol... :), a vadregényes jelzőt használja, hát tényleg az volt! Speti egyre sűrűbben, egyre távolabbra nyargal tőlünk, időnként megvár bennünket elágazásoknál. Visszaereszkedünk a Kohász kékre, a patak egyik oldalán eljutunk a Szalajkaházig, ahol speti nem bírja tovább idegekkel sajátos futási technikánkat, az átlagosnál is sűrűbb sétára váltásokat és beszól, hogy a maradék 25 km-en akár sétálhatnánk is, ha ilyen gyűröttek vagyunk. :) Erre elzavarjuk, hogy menjen nyugodtan, ha akar. Élénk tiltakozás, majd egyszercsak nem vár meg bennünket egy elágazásban. :)
A patak másik oldalán elindulunk visszafelé, majd rövid időre teljesen szembe kell haladnunk a később érkezőkkel. Éppen sétálunk, mikor megszólal egy szembejövő, hogy "na, a pomázi és a szegedi boszorkány már nem fut". Ezen eltöprengünk egy darabig, hogy ki is lehetett és nem jutunk eredményre. Szóval, ha olvasol, jelentkezz! :-) Vállóspusztai kulcsosház a következő pont, ahol zsíros és margarinos kenyér, csalamádé, retek, paradicsom, sós kifli, sajtos pogácsa és szörpök csábítanak bennünket maradásra. Forrásvízből is feltankolunk. Ismét kapaszkodás következik, újabb célpontunk a Dagadó-far, hehe, ennyi kaja után... :-)) Elérjük a túra és az Ó-Bükk legmagasabb csúcsát, az Ökör-hegy tetején lévő pontot. Fejenként 3 csokit nyomnak a kezünkbe. :) Innen már leginkább ereszkedés következik, a Körtvölgye-forrás vizét is megkóstoljuk, kapunk egy almát és rövidesen lakott területre érünk, Borsodnádasd településre. Megállapítjuk, hogy sötétben, egyedül nem szívesen járnánk erre, esetleg kutyával és/vagy jégcsákánnyal. :) Járdánházáig a kerékpárúton kell mennünk, utolsó EP-nk Járdánháza határában van, a IV. Béla emlékére emelt kápolnánál újabb teljes kajapont, kiegészítve a kínálatot finom tócsnival. A célban spetin kívül Sétálós bácsit találjuk, majd rövidesen befut DJ Rushboy is a duplázásról, 20+50 km. Bolond! :) A célban újabb adag sóskifli, pogácsa és tócsni. Kitűző, emléklap és oklevél, mely szerint "a túra 50 km-es távját vad tatár lovasokkal hátunkban, szintidőn belül sikeresen végigküzdöttük". Ja, hát ha tudtunk volna a tatárokról, akkor kevesebbet kajálunk, illetve többet és gyorsabban futunk... :-))
En is megtettem amit megkovetelt a haza. Mig a verseny elott egyedul lezengtem, mire osszefutottam par futobolonddal, addig megjottek az offtopik barataim, igy veluk melegitettem be. Aztan a verseny a terveink szerint alakult. Az egy oran beluli terv nem forgott veszelyben, kicsivel ot percesek alatt, kicsi hajraval a vegen, szepen egyenletesen futva 58:50 lett a vege. Igazsag szerint nem volt konnyu, bar tavaly majd het perccel jobbat futottam, akkor keszultem ra, most meg egy eve 0 km gyors futas volt, igy meg az egy ora sem tunt egeszen biztosnak. De jolesett, bar megkuzdottem az ot perces tempoert is, ha nem is izombol, de tudobol mar nehezen ment. De fincsi volt, gyonyoru ido, sok szurkolo. Koszi mindenkinek.
Köszönöm a kérdést, magamhoz , meg a teljesített futómennyiséghez képest (Amatőr ne figyelj!) nagyon jól. A tavalyi Vivis időmnél 20 mp-cel jobbat mentem, a tervezett 5:30-5:20 körüli időhöz képest 5:15-öt. Télen teljesen besavanyodtam és most megint hatalmas élmény volt a ragyogó idő, a sok-sok ismerős, a versenyhangulat stb,stb.
Szóval, az úgy kezdődött, hogy hétvégére amúgy is 3ó futás volt betervezve. Ez a Kevély körüli botorkálás meg kézenfekvő lett volna, ráadásul régen tervezett együttfutással is társult volna egy kedves ismerősömmel. Jól el is terveztem a héten, aztán gyereklogisztikailag becsődöl a dolog. Még csanyával is próbálkoztam, hátha bevállalja a két kissebbiket, de ők is a célterület felé igyekeztek gyerkőcöstül... Jól lemondtam a dologról, az érintetteket is értesítettem erről. Gondoltam heveny ping-pongozásba folytom bánatom, amikor is kiderült, hogy van remény! 8:30-kor kiderült, hogy mehetek! Gyors pakolás, gyermekleadás és irány Pborosjenő. 9:40-kor start. Már kb. 200 m után elkavartam. Szerencsére eszembe jutott, hogy ha az itinerben szerintem olvasottak szerint négyszer balra fordulok, akkor tulképpen a kiindulóponthoz jutok... Az egyikk bal az jobb... Az edzői utasítás szerint erre a napra 30p-ként kell egy 5p-es 160 fölötti emelkedő. Ahogy az órámra pillantottam megnyugodtam, mert egy másodpercre sem bírtam 160 alá vinni a frekit... Ez nálam egyébként halálos dózist jelent. A Köves-bérc előtt csanyáékat is beértem, de csak egy tockosra futotta. Most sem értem, hogy lehettem ennyire paraszt. Sem a gyerkőcökkel nem pacsiztam ,sem a szemem sarkából mintha látott fridmannal nem kezeltem csak futottam, hogy balga módon lemondott futótársamat utólérjem (ha egyáltalán...). Ez az érzés (saját magam parasztsága) folyamatosan frusztrált az egész úton. Egyébként ment a dolog, csak a pulzust nem néztem, rögtön elájultam volna. Aztán a kéken megint derekasan elkavartam, mert az itiner 'kék:' jelzését nem tudtam 'kék+'-ként értelmezni. Később már a 'zöld:' és 'sárga:'-nál belejöttem... A Jenői-torony után korrekt szalagozás mentén mentem rossz felé. Ha nem olvasom az itinert rögtön jó felé mentem volna. De többedmagammal megfejtettük ezt is. Itt egy kis belegyaloglást is engeélyeztem magamnak, de a Kevély-nyeregbe azért a kék-sárga-zöld jelzésen végig futottam. Innen lefelé végre egyértelmű jelzéseken suhantam (lefelé! 150-es frekivel! (iszonyat!)). Csobánkán minden közkútra rávetettem magam. Egy kicsit aggódtam, hogy gyorsan összedobott 2 liternyi, baromi híg izolöttyöm el fog fogyni. Csobánkán a már sokszor látogatott mászóiskola felé kellett venni az irányt. Most is az 5p-es emelkedőre gondolván kocorásztam vagy 10p-et keményen felfele. A Csúcs-hegy csúcs csokiját menet közben zsákomba varázsoltam, mert evésre azért nem pazaroltam időt. Ezek után mindenféle sávok, meg négyzetek voltak én meg kocorásztam. A pirosra emlékszem, hogy emelkedett. Hosszan... Itt már 164 fölé nem is ment a freki, végre normalizálódott a helyzet, pedig a tempóm változatlan maradt?! A Zöld-barlan utáni 'zöld:'-en azzal szugeráltam magam, hogy 10p-nél hosszabb emelkedő errefelé nincs is, tehát fel a fejjel. Lefelé meg gondoltam, hogy itt a vége fuss el véle, tehát had menjen... 164-fel 160-le... Pborosjenőn még az utcákkal volt egy kis problémám , de egy kis helyi segítség megmentett. Az Egri-várnál papamaci-t üdvözöltem és kavarogtam egy sort mert az itinert szó szerint értelmezve balra próbáltam menni, holott a szalag jobbra lent hevert a porban. Aztán az apróbépet terelő vajonmerre kollega segítségével mégis elhagytam az ostromlott várat. Újra találkoztam csanyáékkal és könnyítettem leki terhemen: pacsiztam Katával. Panna már tartalék üzemmódban működött... Innen meg már benn is voltam a célban. A három órás futásból így lett 3ó06p. Lemondott futótársamat pedig persze, hogy nem értem el. Még jó, hogy mondta, hogy neki aztán ténleg nem megy nagyon a futás...
Szóval rájöttem megint, hogy csak normális mentális felkészülés után érdemes bármibe is belevágnom. Kutyafuttában nekem nem megy. Még egy ilyen rövid túra sem.
én is kocogtam egy kicsit ma. Úgy gondoltam ezen a hétvégén kell még Sárvár előtt egy licsit "hosszabbat" teljesíteni. Egy marathonra futotta :-) ( 3:47 ) Terepen, saját kimért területen, kellemesen elfáradtam. Kicsit meleg lett délutánra, de nem bántam, kell egy kis edzés a hőmérsékletre is. A frissítést egy kicsit Csaburfisra vettem, lehet, hogy nem jól írtam a nevét, talán néhányan emlékeztek rá? Szóval másfél szelet müzli és kb. 8 dl narancslé fogyott el, a végére éreztem, hogy kevés volt a fűtőanyag:-)
Igen, most túl egy újabb Vivicittán, kicsit elégedetten(kicsit nagyon), igaz most nem rólam szólt ez a verseny, mert már előtte lebeszéltem kollégámmal, hogy most neki kell menni, nekem tempót diktálni neki, mert ő kezd én már túl a csúcson inkább jókedvből csinálom. Így is elég jól ment és úgy érzem "kezdő" kollégám 56:50-es ideje nagyon bíztató, a részletekben is elég jó, mert 2-től 6 km-ig 4:30-as tempót mentünk, onnan kicsit visszaesett majdnem 5 percre, és a végén azért az utolsó kettőn is 4:40-et mentünk, jól muzsikált a srác lesz belőle valaki, de azért még lesznek ennél nehezebbek, mert ismerve munkahelyünket és az ő közlekedését, sokkal kevesebb ideje van edzeni, mint nekem, de majd Bécs-Budapesten lesz egy jó kis igazi munkahelyi váltónk, igaz a másik két kollégéról most semmit nem tudok, de majd ők is képbe kerülnek lassan. Két hét múlva a hegyi félmaratonon hasonló a leosztás, ő megy én diktálok..meglátjuk ott mire lesz képes, most az még talán sok neki, de majd ésszel azt is összehozzuk..
Sikeresnek mondható vivicittá volt ma. Először is a legnagyobb dolog az hogy SK-nak kb. fél év után sikerült átadnom a Tűzszekerek DVD-t. Amikor szurkolt nekem akkor nem volt nálam hogy kifrizbizzem neki az út szélére. Aztán a verseny után csodák csodájára találkoztunk. Apropó SK, sikerült megnézned, jó lett a felvétel ?
Incelka kezdett 9:30-kor a Midicittá 6.5 km-es távján, és bő 40 percet futott, mellyel elégedettek voltunk (6:15 perc/km).
Aztán a gyerekek és én futottunk a Minicittán 10:40-kor, na itt már hibát hibára halmoztunk. Előszőr is elfelejtettem megnyomni a stopper gombját a startnál. Ezenkívül vittem egy kereplőt is, amit néha meg-megszólaltattam a futás alatt. Ez senkit sem zavart, legalábbis nem mondták, ám a cél előtt 1 km-rel egyik erősebb pörgetésnél darabjaira hullott. A fogaskerék balra repült tőlem, a nyél a kezembe maradt, a főelem pedig jobbra repült. Na ez nem lett volna még tragédia de én hirtelem megálltam hiszen nem akartam otthagyni a szereléket. A mögöttem lévő majdnem átesett rajtam, elismerem ez nagy hülyeség volt. Többet nem kereplőzök futás közben ! Aztán csak megúsztuk, valaki odahozta a fogaskereket bal oldalról. A gyerekekkel pedig beleerősítettünk a cél előtt 500 méterrel, ezt keménynek értékelték a végére. Úgy kb. 23 percre teljesítettük, 6:34-es átlagtempóban. Ez a futás viszont jó volt nekem bemelegítőnek.
A Vivin szerettem volna új rekordot futni, vagyis megdönteni a 53:42-es időmet. Most nem a mezőny végéről rajtoltam, így nem igazán tartott fel senki, tudtam futni a saját tempómat. Szeszabi állt előttem a rajtnál pár méterrel. Futás közben mindig előttem volt 50-100 méterrel, jó érzés volt hogy nem szakadok le tőle, a cél felé közelebb jutottam hozzá, és szinte egyszerre értünk be a célba. Az első km-ek gyorsabbak voltak 4:20-nál, így futás közben azt a célt tűztem ki hogy minden km 4:20-on belül lesz. Így alakultak az idők: 4:15, 4:11, 4:12, 4:19, 4:17, 4:17, 4:18, 4:18, 4:12, 4:17, 4:18, 4:07 Így az új rekordom 51:05 lett. Annak örültem hogy egy elég stabil tempót mentem, ezt éreztem is, úgy gondolom okosan választottam meg a sebességet. Mivel a 3. Vivicittát futottam ebből kiindulva próbálom elképzelni hogy merre fejlődnék a jövőben. 2006-ban az átlagtempóm 4:36 volt, 2007-ben 4:28, 2008-ban 4:15 Gyorsítóedzéseket nem végzek csak a km-eket gyűjtöm. Vajon 2010-ben képes leszek bemenni a 4 percesek alá egy ilyen távon ?
Érdekesség volt hogy a célban letelepedett mellénk egy lengyel futó, ő 43 perc körül futott, én sajnos nem tudtam neki ilyen szép eredményről beszámolni. Ő minden nap fut, mesélte. Aztán egyszer csak kiszólították a színpadra és kapott egy szép serleget mint a leggyorsabb férfi T-Com-os futó.
Gratulálok nektek, köszi a szurkolást, jó pihenést kívánok !
ViviCheetah nekem is behúzva. Az első "hivatalos" futásom. :) Azt még szoknom kell, hogy az elején kerülgetni kellett a lassabb embereket, akiknek muszáj volt előre állniuk... A terv az volt, hogy legyek 1 órán belül. Aztán persze engem is elragadott a hangulat, és 5 perces helyett 4:30-as kilométereket toltam. A vége bruttó 55:00 lett (nettó kb. 53:40). Az átlag 173, a max. 183 volt. Soha rosszabbat! :)
Vivicitta Nem emlékszem sok mindenre, csakhogy akibacsi tolja előttem 12 kilin át mint süket a csengőt. Az első feléből rémlik valami pánik féle, hogy ebbe bele fogok pusztulni, amiből akibacsi rántott vissza: "csak fussá' nyugi" szakvezetői (aszfalfutó szekció) utasítással. Persze fokozóra vette, ahogy tegnap megbeszéltük - dehát az tegnap volt! :-) Így a végén már 4 percen belül hörögtem utána. A sunyibb emelkedőkön és lejtőkön le-lemaradtam, de azért végig kapaszkodtam. Jó volt ismerősöket látni a pályán és a pálya szélén is, főleg, hogy végül 49:51-en belül bezúztuk (persze kötsög -balazs- addigra már le is nyújtott. avg: 175 (LT küszöb) Max: 187 (volt még benne egy kicsi :-)
Kössz a vezetést Áki - ha egyedül megyek kb. 2 perc plussz kellett volna.
Van egy kb. 2-3 éve tartó kis achilles-in sérülésem (egyik edzésen rosszul estem és beütöttem) sajna azóta sem múlt el.
Pár hónapja igen jó talpbetét hordok ami csökkenti a fájdalmat.
Kérdésem, hogy a futócipőbe is beletegyem-e a betétet?
Amúgy a házidoki írt fel gyógyszert, Brexin nevűt, hogy azt szedjem be, de nem tudom, hogy a sok-sok sportolás mellett (minden nap) milyen hatással lenne, vagy hogy mennyire jó.
