3,5m széles 5, hosszú, csináltam rá egy hatszemélyes asztalt, azzal kényelmesen elférni az első, korlátos részén, hátul meg még marad hely a bográcsozásra:D MM és K160 között azért van 5 hét, elvileg elégnek kell lennie a regenerálódáshoz (persze ez majd kiderül ebben az esetben is:))
kiemelve a lényeget: nem kicsi az a terasz a fa alatt? :D
nagyon jó hangulata lehet, szépek a képek. Beszélgettünk a hétvégén arról, hogy érdemes-e a Mammán 100km-t futni a K160 előtt és szerintem egyébként nem, mert nem lesz elég idő regenerálódni
így belegondolva volt már olyan, hogy két napon belül futottam ugyanennyit UB-n (50+70, 40+40+20), vagy 2030-on (5x20, 20+ 20 + 20 + 40), szóval nyilván kicsit el is szoktam a hosszú futásoktól, meg a sorozatterheléstől ezzel a heti 3x 20 km-el amit mostanában futok.
hogy lesz ebből black hole...? remélem nem augusztusra rakják és nem is az októberi UB környékére!
A sok futásnál nekem a térdem szokott jelezni, így nagyon ritka, hogy 60-70 km-t elérjen a heti mennyiség.
Ezért nem is lesz soha 7/7 futó edzésem.
Mivel az országúti bringázás nekem megfelelő időjárás esetén rendszeres, ezért az ilyen pihenő napok nélküli 9-10 napos sorozat terhelésekben a csak bringás nap a futás pihenő napja.
A bringázásom többségén futás alapozónak felel meg az átlag intenzitás, így nem gond kipihenni, ráadásul a táv sem sok, ritka a 1,5 óránál hosszabb kerékpározás. Általában egy alkalommal 40-80 perceket kerékpározom, ami 20-40km közötti táv szokott lenni.
Jó móka volt ez az 1WTR elsőbálozóként:) Ha nem lenne alig két és fél hét múlva a MammaMontana 100K szívesen maradtam volna még. 21 körig volt így kedvem futni, nem akartam komolyabban leamortizálni magamat. Kicsit részletesebb leírás a versenyről: https://ultrakelek.webnode.hu/l/one-way-ticket-run-egy-masfajta-futoverseny/
:) Lósz@r vagyok! Abban a 15 napban nem volt más dolgunk, futás,bringa, kaja, pihenés. Ami zavaró volt és egyre nyűgösebben ment az a kulacs takarítás, újratöltés másnapra, ruhamosás szárítás. Kaja jól ment, alvás is egyre nyugisabb volt. A futás is egyre megszokottabb lett, mint a munkába járás.Nincs kedve az embernek, de simán elmegy és teszi a dolgát. A szervezetünk ezt már napi rutinnak vette és semmi baja nem volt vele, ezt a többiek is megerősítették. Volt hogy végig dumáltuk a napot, volt hogy órákig meg sem szólaltunk. Szinte minden nap 9-től este 18-ig úton voltunk, inkább ez a rengeteg idő és nem a megtett táv volt fárasztó, volt egy fő futónk, aki minden nap csak futott így hozzá igazodtunk őt segítettük, tehát a mi állapotunk nem befolyásolhatta a tempót. Érdekes a mentális hullámvölgyeket is észre lehetett venni, hiszen 0-24-ben össze voltunk zárva, Bár én a csinos fiatal hölgy sofőrrel töltöttem az éjszakákat, de ébrenlét alatt hárman voltunk egész nap. Volt hogy könnyen megbántódtunk egymás válaszain, volt hogy mi kísérők kicsit többet gondoltunk magunkról és hősködve fel akartuk rúgni a tervet, napi szakaszokat néha mi is végig akartuk futni. De rendszerint valamelyikőnk mindig észnél volt és helyretette a lázadót, visszaigazítva a szigorú precíz tervhez. Iszonyatosan nagy, életre szóló élmény lett belőle, rengeteg pozitív hozadékkal.
Valszeg azért van, mert a feladatosak eleje és vége alacsony pulzussal megy, meg a pihenős részek is. Viccesnek azért vicces, mert ez az 5:30 nálam tényleg szokatlan még ilyen távon, főleg, hogy azért volt benne némi szint is. Meg ugye ez elvileg az LSD...
