Sajnálom, pedig már korábban megnyitottam a Szénás kör oldalát, hogy majd követlek. Ezek szerint sikerült kiválasztani a 3 szabadnapból a legkevésbé megfelelőt:(
Én sem adtam még fel azt a szándékomat, hogy így 50 felett, igazi PB-t teljesítsek, mert 40 alatt sok hibát elkövettem, edzés módszerekben is és frissítésben is, ezért biztos vagyok benne, hogy vannak tartalékaim.
(40 és 50 között nem edzettem rendszeresen nem versenyeztem )
2017-ben az IM-en elért eredményem azt igazolja, hogy van remény. A bringa végén még azonos volt az időm, mint a 2000-ben teljesített BP idején. A futás az nem ment, ahhoz hiányoztak a májusi, júniusi kimaradt futó edzések.
2018-ban a Mátra Bérc TT-n viszont javítottam a 2006-os legjobb időmet.
Rövidebb távokon már triatlonban és futásban is nehezebb a helyzetem javítani, mert 2005-ben elég jól sikerült a maraton és a félmaraton is.
Csak röviden írom meg. Köszönöm, hogy figyeltetek ránk! Kiszálltam. Három kört sétáltam előtte, hogy jól átgondolt döntés legyen. Nem a kisujjam vacakolt (legalábbis nem csak az). A csípőm adta meg magát. Nagyon hirtelen, 4 és fél óra futás után. Még egyszer összekaptam magamat, jól is ment, de 7 óránál ismét csípő, majd térdszalag, majd lábfej, majd vádli (térd alatti része, lehet az nem is a vádli) görcsös érzés. Ebből a térdszalagot nem tudtuk kezelni. Séta sem ment igazán. Séta közben meghoztam a jó döntést. Akarok még futni és nem fél év múlva. Csodálatos segítőm volt Spenót. A pozitívumok: a frissítés nagyon jól volt megszervezve. Eltaláltuk. Amíg futottam jól ment. A szálláson semmi bajom, nem fáradtam el ettől a futástól. Pozitív hozzáállás megmarad. 2021 lesz az én évem.
Köszönöm, csak vigyázz, mert szerintem unalmasan sok lesz belőlük egy ideig, ahogy közeledem a régi szintemhez. :-)
És még nem adtam fel, hogy egyszer fussak igazit is. Simán lehet ötven felett rekordokat futni, ha negyvenévesen nem tette oda magát száz százalékosan az ember. És ma már tudom, hogy nagyon nem tettem oda. És éssel nem kezdünk mondatot.
Voltam én terepfutó is, leszek is majd, de nem lehet mindent egyszerre. Amúgy neveztem az Intersport terepfélmaratonra is a félmaraton-mánia kedvéét, de törölték.
90 km-nél még 3. volt utána hirtelen nagyon megállt. Ment még 3 kört, de az idők azt jelzik, hogy az már csak próbálkozás volt hátha mégis tudja folytatni.
Én azt gyanítom az a törött lábujj lehet az ok :-(
Nu. az a helyzet, hogy tegnap regisztráltam egy Nagy Szénás-kör rajtkódot. Vasárnap reggelre tehát vagy kimegyek Solymárra a rajtba vagy nem.
Mialatt tegnap a Spar-on vásárolt és dedikáltatott Badwateres-sivatagos lubicsszilvi könyvet olvasom, akkor nagyon lelkes vagyok.
Most hogy így estefele nem volt kedvem kiautózni oda-vissza két órát, hogy néhány kulcspozícióra, mondhatni ön-frissítő helyre vizeket és kólákat dugdossak el, hát most annyira nem vagyok lelkes.
Az óraállítás miatt este fél ötkor már nyugodni fog a Nap. Nyolc körül kell induljak. Korai. Két éve - mondjuk akkor nyár volt - délelőtt 11-ig húztam az időt az indulással, most hamarabb kell döntenem.
Nagyon kíváncsi vagyok. Kitaláltam ugyanis, hogy nem futom el az elejét. Titkos taktika, ha bejön, szabadalmaztatom. Próbálom majd azt, vagy még annál is kisebb teljesítményt tartani, amit az edzések alatt "könnyű"-nek tituláltam. Kíváncsi vagyok hogy mennyire lesz egyenletesebb, mint eddig bármikor, amikor 4 óra felett futottam. Tudom, hogy a 8 órás menetidő alatt lesz egy természetes lassulás, de annyira remélem, hogy nem lesz drasztikus.
Ja, és dupla kísérlet lesz, mert múlt héten vettem egy terepes Hokát, a könnyű tempót tök más érzés futni, máshol fáradtak az izmok. Melegen ajánlom a cipőnek hogy jól tegye a dolgát!
Gyakorlatilag mindenki hordott maszkot, nagyon komolyan vették. Rendezőként az egyik feladatom ennek a betartatása volt, de alig kellett szólni valakinek. Éppen tegnap lépett hatályba az a rendelkezés, hogy nyílt színi tömegrendezvényeken és sporteseményeken is kötelező, erre figyelmeztettek mind a két eseményemen (bár a Kolonicson azt mondták, hogy a rajtzónába beeresztett csapat már leveheti, ez szerintem hiba volt, én csak futás közben szedtem le). Sőt, a BSI eseményeivel szemben nem arra biztattak, hogy dobjuk el a rajt után, hanem hogy tartsuk csak meg, mert a célzónában, a befutókaja átvételénél, ruhatárnál stb. is kötelező.
Ő mesélte, hogy egy május elsején a bemondó megkapta az időjárásjelentést, és az bizony esőt mondott. A leírt szöveg felolvasandó... de ő az ablakból azt látta, hogy szépen süt a nap, és ennek megfelelően móüdosította a szöveget.
Ez a verseny a hajdanvolt Nemzetközi Félmaraton, a Bécs–Budapest hagyományos október 23-i félmaratonjának utánérzése. Douglas Adams nyomán szinte mindenben, ám mégsem teljesen különbözik tőle. Én először vettem részt rajta. Más a helyszín, a jelleg, a név, több táv van, Kolonics és a népszigeti kajak-kenusok köré van felépítve, és persze az Ötpróba nevű NER-vállalkozás rendezvénye. Ami közös az eredetivel, az a dátum, a BBU betűk a rendező cég nevében és Frank Tibor tábornok úr (a Bécs–Budapest egykori versenyigazgatója), aki a rajtot előtte. A legviccesebb pedig, hogy a Népszigeti út kivételével csupa hazai pályán haladtunk, ahol az edzéseimet tartani szoktam, illetve sajnos a Luppa-tótól visszafelé a burkolatlan gáton, amit kerülök. A Népsziget déli végén volt a versenyközpont, innen az UVH-n, a Rómain és a békási gáton át a budakalászi ártéri bicikliútra futottunk, és egy kanyarral vissza. A Barát-pataktól oda-vissza ugyanaz volt az út.
Ha valaki az ünnepi hosszú hétvége előtt elhiszi a rádiónak csak úgy, hogy igazi tavaszi idő lesz, az hiába nőtt fel a Kádár-rendszerben. Ez vagyok én. A biciklimet leparkolva azt láttam, hogy körülöttem majdnem mindenki hosszúnadrágban és hosszúujjú mezben van. Eléggé fáztam, csak a bemelegítés előtti pillanatban adtam le a ruhatárban az utcai ruhát. Több hullámban rajtoltattak, a várakozás közben még hordtuk a maszkot.
A stratégiám az volt, hogy legalább féltávig a 7 perces iramfutó környékén utazom, és utána meglátom, mi lesz. Habár a 6 perces sokkal szebb volt, de nem voltak hajlandóak kicserélni a zászlót. A 7 perces legalább BSZM-es mezt hordott. Kis terefere után a hídról lejőve igyekeztem magam mögött tartani, de ez egyre jobban sikerült. 15 km-nél már két perc előnyöm volt, de nem éreztem, hogy túl sok tartalék van bennem, és lassan a térdemet is érezni kezdtem. Valami ismeretlen időmérő cég volt feltüntetve, de vicces módon az összes chipszőnyegen, mérődobozon meg egyeben AGNI felirat volt. :-) A volt Hableány állomás környékén már megvolt az októberi 100. kilométerem, de ott nem jutott eszembe. Az UVH hajtűkanyaros rámpáján a fordítóig bírtam, utána felsétáltam a második felén. Odaúton bringával kimértem, hogy egy kilométer a lehajtó, utána vár a 20 km-es tábla. A szigetre leérve lendületesre, de nem meghalósra vettem a tempót, hogy kihozzam, amit lehet, de nem volt konkrét célom. A saját és a hivatalos mérés szerint is 2:24:59 lett. Ez sokkal rosszabb, mint a legelső félmaratonom, de kb. egy perccel jobb, mint amit a 30-ason extrapoláltam a táblától, az újrakezdés óta a legjobb.
A futásommal és a rendezéssel elégedett voltam. A verseny méretéhez képest minden a helyén volt, habár a Gát utcában elfelejtették felállítani a kilométertáblát az akasztófával, de én fekve is megismertem. Talán egy háttakaró fólia belefért volna ilyen időben, de szerencsére sorállás nélkül hozzájutottam a zsákomhoz, és az ideúton hordott ruha alá még a rajtszámhoz kapott pamutpólót is felhúztam, és ezúttal nem felejtettem el átvenni az ötpróbás pontokért járó Adidas-hátizsákot. Fizikailag talán a legnehezebb a célban kapott csokis fehérjeszelet elfogyasztása volt, mivel a rágóizmokra nem tért ki a bemelegítés, és hát. Azt nem értem, miért voltak olyan büszkék az éremsorozatra, hogy az elmúlt évek színes érmei után most egy natúr fémet kaptunk, és ezt még reklámozták is, de szerencsére az érmeknek nincs nagy jelentőségük nálam. Sajnos az egyik achillesem pattog egy kicsit, illetve a belbokám mellett fáj egy olyan helyen, ahol sose szokott, ez talán a gödrös útszakasztól lehet, rég elszoktam a terepfutástól.
Köszi szépen, saját mérés szerint a legjobb félmaratonom a visszatérésem óta, de még át kell melegednem utána. Teljesen elégedett vagyok a futással is meg a rendezéssel is. Most irány a káposztás cvekedli.
