Gyakorlatilag mindenki hordott maszkot, nagyon komolyan vették. Rendezőként az egyik feladatom ennek a betartatása volt, de alig kellett szólni valakinek. Éppen tegnap lépett hatályba az a rendelkezés, hogy nyílt színi tömegrendezvényeken és sporteseményeken is kötelező, erre figyelmeztettek mind a két eseményemen (bár a Kolonicson azt mondták, hogy a rajtzónába beeresztett csapat már leveheti, ez szerintem hiba volt, én csak futás közben szedtem le). Sőt, a BSI eseményeivel szemben nem arra biztattak, hogy dobjuk el a rajt után, hanem hogy tartsuk csak meg, mert a célzónában, a befutókaja átvételénél, ruhatárnál stb. is kötelező.
Ő mesélte, hogy egy május elsején a bemondó megkapta az időjárásjelentést, és az bizony esőt mondott. A leírt szöveg felolvasandó... de ő az ablakból azt látta, hogy szépen süt a nap, és ennek megfelelően móüdosította a szöveget.
Ez a verseny a hajdanvolt Nemzetközi Félmaraton, a Bécs–Budapest hagyományos október 23-i félmaratonjának utánérzése. Douglas Adams nyomán szinte mindenben, ám mégsem teljesen különbözik tőle. Én először vettem részt rajta. Más a helyszín, a jelleg, a név, több táv van, Kolonics és a népszigeti kajak-kenusok köré van felépítve, és persze az Ötpróba nevű NER-vállalkozás rendezvénye. Ami közös az eredetivel, az a dátum, a BBU betűk a rendező cég nevében és Frank Tibor tábornok úr (a Bécs–Budapest egykori versenyigazgatója), aki a rajtot előtte. A legviccesebb pedig, hogy a Népszigeti út kivételével csupa hazai pályán haladtunk, ahol az edzéseimet tartani szoktam, illetve sajnos a Luppa-tótól visszafelé a burkolatlan gáton, amit kerülök. A Népsziget déli végén volt a versenyközpont, innen az UVH-n, a Rómain és a békási gáton át a budakalászi ártéri bicikliútra futottunk, és egy kanyarral vissza. A Barát-pataktól oda-vissza ugyanaz volt az út.
Ha valaki az ünnepi hosszú hétvége előtt elhiszi a rádiónak csak úgy, hogy igazi tavaszi idő lesz, az hiába nőtt fel a Kádár-rendszerben. Ez vagyok én. A biciklimet leparkolva azt láttam, hogy körülöttem majdnem mindenki hosszúnadrágban és hosszúujjú mezben van. Eléggé fáztam, csak a bemelegítés előtti pillanatban adtam le a ruhatárban az utcai ruhát. Több hullámban rajtoltattak, a várakozás közben még hordtuk a maszkot.
A stratégiám az volt, hogy legalább féltávig a 7 perces iramfutó környékén utazom, és utána meglátom, mi lesz. Habár a 6 perces sokkal szebb volt, de nem voltak hajlandóak kicserélni a zászlót. A 7 perces legalább BSZM-es mezt hordott. Kis terefere után a hídról lejőve igyekeztem magam mögött tartani, de ez egyre jobban sikerült. 15 km-nél már két perc előnyöm volt, de nem éreztem, hogy túl sok tartalék van bennem, és lassan a térdemet is érezni kezdtem. Valami ismeretlen időmérő cég volt feltüntetve, de vicces módon az összes chipszőnyegen, mérődobozon meg egyeben AGNI felirat volt. :-) A volt Hableány állomás környékén már megvolt az októberi 100. kilométerem, de ott nem jutott eszembe. Az UVH hajtűkanyaros rámpáján a fordítóig bírtam, utána felsétáltam a második felén. Odaúton bringával kimértem, hogy egy kilométer a lehajtó, utána vár a 20 km-es tábla. A szigetre leérve lendületesre, de nem meghalósra vettem a tempót, hogy kihozzam, amit lehet, de nem volt konkrét célom. A saját és a hivatalos mérés szerint is 2:24:59 lett. Ez sokkal rosszabb, mint a legelső félmaratonom, de kb. egy perccel jobb, mint amit a 30-ason extrapoláltam a táblától, az újrakezdés óta a legjobb.
A futásommal és a rendezéssel elégedett voltam. A verseny méretéhez képest minden a helyén volt, habár a Gát utcában elfelejtették felállítani a kilométertáblát az akasztófával, de én fekve is megismertem. Talán egy háttakaró fólia belefért volna ilyen időben, de szerencsére sorállás nélkül hozzájutottam a zsákomhoz, és az ideúton hordott ruha alá még a rajtszámhoz kapott pamutpólót is felhúztam, és ezúttal nem felejtettem el átvenni az ötpróbás pontokért járó Adidas-hátizsákot. Fizikailag talán a legnehezebb a célban kapott csokis fehérjeszelet elfogyasztása volt, mivel a rágóizmokra nem tért ki a bemelegítés, és hát. Azt nem értem, miért voltak olyan büszkék az éremsorozatra, hogy az elmúlt évek színes érmei után most egy natúr fémet kaptunk, és ezt még reklámozták is, de szerencsére az érmeknek nincs nagy jelentőségük nálam. Sajnos az egyik achillesem pattog egy kicsit, illetve a belbokám mellett fáj egy olyan helyen, ahol sose szokott, ez talán a gödrös útszakasztól lehet, rég elszoktam a terepfutástól.
Köszi szépen, saját mérés szerint a legjobb félmaratonom a visszatérésem óta, de még át kell melegednem utána. Teljesen elégedett vagyok a futással is meg a rendezéssel is. Most irány a káposztás cvekedli.
Szerintem ez baromi egyéni, ráadásul mentálisan is különbözőek vagyunk és még az is simán előfordul, hogy nem azt érezzük jónak, ami fizikailag a legjobban működne.
Én 2-3 nap rápihenés után egy maraton előtti 4km-es kocogással is tudok másnapra izomlázat produkálni, amivel nem annyira jó odaállni a rajthoz.
Mostanában Gabi írja elő azt is, hogy mit csináljak verseny előtt. Ez az arany középútnak tűnik. 7-8km-es futások voltak most maraton előtti héten gyorsabb részekkel.
Verseny előtt 2nap pihi, de a megelőző napon egy könnyű kocogás van teljes test nyújtással.
Ez bejött. Fáradt se voltam a rajtnál és el sem voltam tunyulva. Igazán nagy kedvvel álltam neki futni (ami később valahogy szépen elmúlt, de ez előfordul a pop szakmában :) ).
félreértés elkerülése végett én ehhez nem értek, szóval semmi esetre se akartam jó vagy rossznak titulálni akármelyik irányt, csak mint érdekességet írtam
csak tényleg arra, h olvastam olyat hogy 2 héttel a célverseny előtt már semmi komoly edzés
több helyen máshol meg hogy 1-2 nap pihenés a verseny előtt, addig kemény edzések
ez a Sparthathlon előtt 5 nappal 50km engem meglepett
de látva az eredményt (6 v 7 óra javítás?) úgy tűnik bejött :)
"A verseny előtt 5 nappal még 50 km-t futottam tempósan. Kiutaztam 4 nappal korábban, ebből hármat utazással töltöttem, gyönyörű helyeken kirándultam, futotttam átmozgatásokat."
Holnap, 23-án lett volna a Piros 85, ami idén elmaradt. Terveztem helyette egy nagyobb instant kört, a Szénás körre esett a választás.
De vívódtam egy sort. Az elmúlt hét edzésügyileg kuka volt. Mivel az első felében a maratont pihentem ki, aztán esős idő jött meg és időhiány, végül fejfájás. Még két óra sem jött össze.
Ezen a héten sem úgy alakultak a dolgok, tegnapelőtt kedden lementem futni, aznap éjszakára meg tegnapra olyan náthás lettem hogy levegőt venni alig tudtam. Mondjuk az egész napi szenvedés után egy orrcsepp csodákat tett.
Ki is húztam a naptárból a kört hogy nem megyek.
Azért most megnéztem egy 50 mérföldes ultrára készítő edzéstervet, és egészen érdekes dolgokat ír az utolsó hétre, íme:
Week 16
Monday: Rest and stretch. Eat and hydrate well
Tuesday: Rest and stretch. Eat and hydrate well
Wednesday: Rest and stretch. Eat and hydrate well
Thursday: Walk or jog 10 mins
Friday: Rest and stretch. Eat and hydrate well
Saturday: Rest and stretch. Eat and hydrate well
Sunday: Ultra-marathon race. Enjoy the experience!
Szóval az egész hétre van tíz perc séta, egyébként meg nyújtás, iszogassak, eszegessek. Hát nem szimpatikus? :) Ehhez képest a keddi 5x1600m-el még túl is lőttem a célon.
Tehát úgy tűnik, nem veszítettem még semmit. Lehet hogy kisatírozom az áthúzást a naptárból. Csak ez a nátha ne jöjjön vissza.