Ebbe a topikba többségében betegek és hozzátartozóik írnak. Sajnos előfordul, hogy a betegeket gátlástalanul kihasználni akaró fórumtagok (csalók) privát levélben különböző hatástalan csodaszereket ajánlanak a topikban megjelenő új betegeknek.
Hálás vagyok a segítségedért. Dr. Máté nevét feljegyeztem. Egyenlőre könnyű a helyzetem, mert én kórházban dolgozom. Ugyan már nem vagyok nővér ( lásd: csavarok a gerincemben), csak egy betegfelvételis, de könnyen találok orvosokat, de a plusz infó soha nem tudható mikor jön jól.
Megkérdezhetem mi történt a pároddal? Igaz vissza is olvashatok. Meg is teszem, de ha van kedved pár szóban leírni, akkor szívesen olvasnám. Mikor lesz a műtét? Ígérem együtt drukkolok veletek, hogy minen rendben legyen.
Mindenkinek sok erőt kívánok, és köszönöm, hogy befogadtatok.
Én hálás vagyok, hogyha bárki ír nekem, ugyanakkor ha már itt "szomorítom" a társaságot, nagyon is érdekel kivel mi van, kinek mi a története, és pár jó szóval segíteni is szeretnék, amint megismerem a sorsaitokat. Köszönöm amit a műtéteddel kapcsolatban írtál, ezek nagyon lényeges infók egy tapasztalatlan embernek.
A férjem nem attól fél, hogy mi lesz a műtét után, hanem attól, hogy telik az idő, és nagy baj lesz. 19 éve vagyunk együtt, van egy 16 éves fantasztikus fiúnk, és tényleg szerencsés vagyok mert nagyon szeretjük egymást, és most a világot szeretné felforgatni miattam.
Magától a műtéttől nem félek, estem már át ennél nagyobb műtéten is ( négy csavart operáltak a gerincembe). Most is úgy vagyok vele, hogy kiveszik, kész, az élet megy tovább. A kényesebb kérdés, hogy azt még le kell csatáznom a dokival, hogy mindent vegyen ki, mert az ő terve csak a csonkolás, mivel azt mondja, hogy gyakorlatilag a méhszájam gyönyörű, hiba nincs benne. Számomra ez azt jelenti, hogy nagyon az elején kaptuk el, tehát mégis van értelme az évenkénti rákszűrésnek, de nem akarok kockáztatni.
A férjem érzéseit pedig megértem, mert két rokonát is a dög vitte el, de a "pörgése" ezzel kapcsolatban most nehéz nekem, hisz megnyugodni szeretnék, higgadtan menni az úton.
Ráadásul én a neten úgy látom, hogy akár sima ügy is lehet ez a dolog, és olcsón megúszhatom.
Dr. Ungár prof (magánban dunamedical), vagy a csapatából Dr. Lintner (ők műtötték párom 2014-ben), illetve Dr. Orbán akit vagy az Ady u rendelőben vagy a jahn ferencben találni, ők egy csapatként egymást segítik, illetve most a SOTE-n Dr. Máté műti majd párom, Ungár prof azt mondta, az ő tanítványa volt, és ha bármikor baja lenne saját magának, azt szeretné Dr. Máté műtse. Azért ez remélem jelent valami.
Ahogy mások írták, "kívülről" semmi nem fog látszani, felépülés után minden a régi lesz. Viszont ha már kipakolnak, jobb ötlet a teljes, mert előfordulhat, hogy más szerven lesz valami. Páromnak a protokoll szerint (40 alatti volt) bent hagyták a petefészket, miközben minden mást kiszedtek. Csak a hormonháztartása miatt hagyták bent. Most 99% emiatt kell újraműteni, ez az alapdaganat oka.
A műtét után bizony nagyon szar lesz 1-2 napig, de fel kell majd kelni amikor mondják, és sétálgatni, hogy mozogjanak a szervek, ne kötődjenek össze.
Bár Boszorkának írtál, engedd meg, hogy én is elmondjam, amin átmentem. Nálam is találtak sajnos csúnya dolgokat, úgyhogy B.prof úgy döntött, teljes eltávolítást (méh és petefészkek is) fog végezni. Én teljes pánikban voltam, nem gyerek miatt, hanem azt hittem, már nem leszek nő. De mivel arról volt szó, hogy rákkal, vagy nélküle, nem volt kérdéses, hogy mit fogok választani. A teljes eltávolítás után nem mondhatnám, hogy igencsak fürge voltam, de pár hét után már minden rendben volt, és amikor a szövettanit megkaptam, na akkor születtem harmadszor . Ami pedig a nőiességet illeti, senki nem mondja meg rólad, hogy milyen műtéten estél át. És ami a férjedet illeti, nos neki sem kell elkeserednie, ugyanolyan nő maradsz, mint eddig voltál:) Maga a műtét semmi, altatásban csinálják, tehát nem lesznek fájdalmaid. Utána sem, legfeljebb egy darabig kellemetlen lesz felkelni és lefeküdni, de ez pár hét. Utána viszont nyugodtan és boldogan alszol, mert nem kell már azon aggódnod, hogy mi lesz, ha........ Úgyhogy fel a fejjel. És bár az idő nagy úr, annyira azért nem vészes a helyzet, 1-2 héten már nem múlik. Aludj nyugodtan, jóéjszakát!
Egyszerűen nem hittem el, hogy Te válaszolsz nekem! :-) Igazán megtisztelve érzem magam. Mint írtam, az elejétől kezdtem el olvasni ezt a fórumot (most 2007 márciusánál tartok), és az érzéseim miatt ragadtam itt, soha nem gondolva, hogy írni is fogok ide. És most Te írtál nekem, akit szinte már ismerek, mert már a legeleje óta segíted tanácsaiddal az ittlévőket. Mindíg meghatott ahogy írtál a férjeidről, és hogy milyen nyíltan tudtatok beszélni egymással a betegségükről. A PET CT eredményeket (anyukámnak volt ilyen) is miattad tudtam a helyén kezelni. Hát ezért üdvözöllek ilyen melegen. Picit jó érzés, hogy egy ismeretlen ismerős még most 2020.-ban is itt van, és segít, még akár nekem is. (Remélem nem lőttem nagy bakit, és Te vagy az a Boszorka, aki a régi. Ha mégis akkor bocsánat. Kicsit meg vagyok zavarodva tegnap óta amióta fejbekólintott a diagnózisom...)
Igen, a műtéttel kapcsolatban már eldöntöttem, hogy nem szeretnék csak csonkolást, mert nem akarom, hogy a fejem felett lebegjen a mi van ha... 43 éves leszek idén, (jobban esik a 42 :-) ) gyermeket már nem szeretnék, és mivel anyukám már túl van egy mandula rákon, és most a tüdejében van egy csúnyaság ( amit nem akar kezeltetni már), bizonyára a hajlam is meg van bennem a "dög",( ahogy ti nevezitek), kialakulására. És ahogy mondod, határozott leszek az ügyben: mindent kifele belőlem.
Azt hiszem a férjem rosszabbul tűri ezt az egészet mint én. Én már higgadt vagyok, csak a félelem nyomaszt, de ő azt szeretné, ha már legalább holnap operálnának, mert aggódik. Most rávett, hogy menjek el egy másik orvoshoz is, másodvéleményért, mert nem érti miért kell megvárni a HPV eredményt, ami még két hét. Három hét mulva lenne jelenésem a dokimhoz, és ha hozzá vesszük, hogy majd egy hónapos az a minta, ami gebaszt mutat, tényleg hosszúnak tűnik az idő, mire bármi történik. Na majd összeszedem magam.
Bocsánat, hogy hosszú vagyok, ez nagy hibám, és tényleg nem akarok túltengni itt a fórumon, csak annyi gondolatom van, amit muszály valahol higgadtan kiadnom magamból.
Mindenkinek sok erőt. Ha nem bánjátok, én már itt maradok veletek.
Tisztázzuk itt a dolgokat, mert úgy érzem, hogy hazugsággal, vagy holmi skizofréniával vagyok vádolva.
Ad egy: Én én vagyok és nem a látogatóm. Annyira talán megismerhettetek az évek során, hogy NEM SZOKÁSOM más bőrébe bújni. Vagyok olyan egyenes és karakán, hogy ha jelentkezni/írni akarok valamiért, akkor azt a saját nevemben teszem. Nem találok ki egy karaktert. Aki régebbről ismer - mint például Te is- , az tudja, hogy nekem NINCS családom, nem is volt soha, és ezért nincs gyermekem vagy unokám sem. Ilyen lelketlen gazember nem lehet valaki, hogy ilyesmivel szórakozzon.
Akkor remélem, ezt tisztáztuk!
Ad kettő: Valóban négy napig lélegeztetőgépen voltam a múlt hónap végén, mert a műtött tüdőm maradékában folyadékgyülem alakult ki, ennek oka még mindig nem ismert, ezért vagyok a kórházban. Ha szükséges bizonyítanom, akár képet is kirakok.
Ad három: Az úriember, aki engem keresett, azért kutatott fel, mert az édesapja nagyon beteg. T4-es stádiumban van a vastagbelében a daganat, a tüdőáttétje pedig III-as. Tanácsot kért - mivel én túléltem már négy nagy műtétet, és a tüdőmben volt az egyik áttét-, hogy kihez-mihez forduljon, mert el vannak keseredve. Mivel a Kék Golyóban az Agócs nem vállalta a műtétet a vénára húzódás miatt, és mivel a kemoterápia nem használt, azt tanácsoltam Neki, hogy keresse fel a debreceni klinikán dolgozó professzor asszonyt, Ő kidolgozott egy új fajta eljárást, azzal talán lehetne mit kezdeni.
Remélem, MINDENKI kíváncsiságát kielégítettem!
Jelenleg lábadozom, és elhihetitek, hogy ahogyan eddig is tettem, a jövőben is az utolsó pillanatig harcolok.
Először is kérj időpontot egy olyan jó nőgyógyász magánrendelésére, pl. Dr. Pálfalvi, Prof Ungár, Dr. Kia stb. másodvéleményért, aki benne van a szakma fősodrában és ismeri az újabb eljárásokat is, mielőtt kés alá feküdnél. Mert ennyire kezdeti stádiumban elcsípve valószínűleg egy szakember által elvégzett kisműtéttel elkerülhető a radikálisabb műtét. https://www.facebook.com/groups/261846677345434/ Itt minden infót megkapsz ez a csoport pont a betegekért van, nekünk is sokat segített anno.
Negyven valahány évesen volt ilyenem. Nem volt vitás számomra, hogy teljes méheltávolítás legyen. Most 85 vagyok de azóta nincs semmi bajom. Szóval nyugi és határozott fellépés a műtéttel kapcsolatban.
Nagyon köszönöm, hogy válaszoltál, és főképp, hogy ilyen jó dolgokat írtál. Igen, csonkolásról beszélt a doki. A férjem viszont folyamatosan győzköd, hogy beszéljem meg a dokival a teljes méheltávolítást, mert szerinte az a biztonságosabb, dehát ezt nem mi fogjuk eldönteni...
Igazából az első sírás és sokk után most meg mintha tagadná az agyam és azt képzelem, hogy 3 hét mulva az eredmény az lesz, hogy nincs is semmi. Persze közben tudom értelmezni, hogy az atipusos laphámsejtek ott vannak mindenképp ahogy a doki mondta, de hátha...
Össze-vissza vagyok most. Na mindegy. De nagyon köszönöm, hogy válaszoltál. :-) Asszem egy jó nagyot kell most aludnom, hogy leülepedjenek a dolgok.
Szia, először is, ne aggódj, minden rendben lesz. Méhszájplasztikát (konizációt) vagy méheltávolítást javasoltak? Gondolom, egyelőre az előbbit és makd annak a szövettana alapján döntik el, hogy hogyan tovább. Nekem 23 évesen volt egy hasonló eredményem, a méhszájplasztika után több, mint 10 évig teljesen rendben voltam, akkor kellett egy újabb, nagyobb méhszáj-műtét, aztán a méhemet is kivették. Azóta újra eltelt közel 10 év, és elek, virulok :-)
Szeretnék csatlakozni hozzátok ( mármint nem szeretnék, de ... szóval remélem értitek), ha befogadtok. Egy pár szóban írnék magamról.
Előrebocsájtom, hogy a sors iróniája talán, de hónapok óta olvasom ezt a fórumot édesanyám miatt. Az elejétől kezdtem, most 2007-nél tartok, messze a mai naptól, így a mostani fórumozókról igazán nem tudok semmit. Ígérem igyekszem majd. Eredetileg tapasztalatokért kezdtem olvasni, mert ezt a betegséget úgy gondoltam az ismeri igazán aki érintett, de aztán annyira megérintettek az emberek akik nap mint nap írtak, küzdöttek, magukért vagy a hozzátartozójukért, hogy itt ragadtam, megismerni, drukkolni, örülni, sírni.
Most azért írok, mert a mai napon megjött az évenként elvégzett nőgyógyászati cytológiai leletem, amire azt hittem nem gáz, de aztán mégis úgy néz ki, hogy az.
A leletemre azt írták "Atypusos laphámsejtek. Nem zárható ki H SIL (ASC-H)"
Felhívtam a nőgyógyászatot, azonnal fogadtak, új mintavétel, meg HPV teszt történt. Azt gondoltam ez egy kontroll és akár kiderülhet az is, hogy tévedtek. Ezért meg is kérdeztem a dokit, hogy mennyire gyakran fordul elő, hogy egy ilyen kontroll után kiderül, hogy nincs is ott semmi. Azt gondoltam elmondja, hogy igen, majd meglátjuk az újabb eredményt, addig nyugi. De sajnos azt mondta, hogy ez ott van már, csak nem mindegy, hogy milyen mértékben, és hogy a HPV teszt is segít tisztábban látni. Műtétet javasolt mindenképp, ha már meg van a HPV teszt. Ettől igazán nem is félek, meg én tudom, hogy meg fogok gyógyulni, de azért magamban egy kicsit sokkolt a dolog.
Tényleg próbálok visszaolvasni majd, de ha valakinek van tapasztalata ezzel, akkor azt megköszönném, ha írna róla pár szót. Ráadásul, ha már ott vannak ezek a laphámizék, akkor nem tudom a HPV eredmény mit befolyásol. 42 éves vagyok.
Köszönöm, a figyelmeteket és mindenkinek jobbulást kívánok.
Az időpontot várjuk, mindenki happy az orvosok részéről, és továbbra sem értik a helyzetet, és nem hisznek abban, mitől van, attól biztos nem, de valami más biztos történt. Hát ők tudják. Szedjék ki azt a szart, és foltozzák be, aztán akkor megyünk tovább a Lenini úton
Szinte a kezdetektől követlek benneteket, még emlékszem, hogy megrendített engem is, amikor már majdnem hospice-t kerestél, és most itt tartunk, ez valami őrület! Komolyan, visszanyeri az ember az életbe vetett hitét és hogy mindig van remény. Azért kíváncsi lennék a kezelőorvosotok képére, amikor megjelentek 2 és fél év után :)
Páromnál a párja, az aorta iliaca volt másodlagos daganattal orsószeren átszőve, ami az elmúlt két CT-n (tegnapi és a 2 évvel ezelőtti) már nem látszik :)
Jelenleg a vérképe is tök jó, a CT-n a nagy daganaton kívül az égvilágon semmi.
Remélhetőleg holnap már kapunk időpontot is, de majd kiderül
A vena cava az emberi test legnagyobb vénája, két ága a superior és az inferior. A vena cava superior a mellkasban fut, jó eséllyel ezt szőtte be az áttét. Ez annyit jelent, hogy ha véletlenül úgy döntene az onkológus, hogy azt az áttétet ki kéne operálni, akkor egy jelentős vérzést kockáztatna (nem szoktak áttéteket csak úgy kioperalni a tüdőből). Ez ijesztően hangzik, de nem kell tőle megrettenni, ha az áttét reagál kemora vagy sugárra, akkor szépen visszahúzódik. Anyukámnak a tüdőartériáját fogta körbe a daganat, de a kemo és sugár hatására annyira összement, hogy már nem érinti az artériát.
