Nekem az tetszik leginkább, hogy mindenki a Postabankos VIP listával van elfoglalva.
Mi van azokkal, akiket nem a Princz szeretett, hanem mondjuk akármelyik másik bankvezér? Akkor azok most szerencsések, - vagy csak a Princztől volt bűn elfogadni a zsozsit?
Van még néhány forma a VIP-esek kedvezményekkel történő babusgatására más ágazatokban is. Nem tudom ma mi a helyzet, de volt idő, amikor az orvoskamarai tagok 10%-kal olcsóbban vehettek Opel gépkocsit. Hogy mi lehetett ennek indoka? Talán az, hogy a kistelepüléseken, de nemcsak ott a VALAKInek számító orvos jó reklámot csinált az Opelnak, ha tőlük vett gépkocsit.
Kedves stika!
Biztos vagyok benne, hogy a Postabankos VIP-esek több kategóriába sorolhatóak. Lehet köztük olyan, aki másik banknál is különleges elbánásban részesült volna, és még tisztán számszakilag is jövedelmező ügyfélnek minősült a Postabanknál. Ilyen lehet például egy nagy pénzforgalmat lebonyolító vállalkozás tulajdonos-managere. Olyan is lehet minden banknál, amelyik számszakilag nem hoz nyereséget a banknak, de csak azért, mert nem számszerűsíthető szolgáltatást nyújt a banknak, például sikeresen lobbizik, üzleti partnereket hoz. Aztán vannak a leánycégek dolgozói, akik munkáltatói kedvezményként foghatták fel az egészet, és persze vannak sajnos a különböző köztisztviselők. Aztán érdekes csoportot alkothatnak a tulajdonosok képviselői, például a Posta vezetői, akik mint tulajdonosok saját elképzeléseik szerint vették igénybe a banki infrastruktúrát, vagyis itt a Postabank szenvedő fél lehetett. És végül az a csoport, akik Princz Gábor baráti kapcsolatépítése miatt kaptak kedvezményeket (más pénzintézeti vezetők), illetve népszerű sportolók, színészek és csinos szinésznők, akiknek a társaságát igen kedvelte Princz, talán abban a reményben, hogy népszerűségükből neki is jut valamennyi. De az is lehet, hogy egyszerűen kedvelte őket.
A lényeg: azt azért nem jelenthetjük ki, hogy a Postabankos VIP-esek mind kárt okoztak.
Kedves MrsBates!
Valami kavarodás lehet, a Postabank is saját összkamatmarzsát szűkítve adott kedvezményeket, ezzel saját profitját mérsékelte. Már akkor is, amikor nem minősült állami banknak, amikor ezt elkezdte a Postabank, még szó sem volt arról, hogy veszteségeit az állam téríti majd meg. A Postabank teljes veszteségeit tekintve egyébként is elhanyagolható a VIP-eseknél kimutatható számszaki veszteség. A cégfinanszírozás, illetve a befektetések (haveri és pártközeli cégek, alapítványok, stb) már érdemben hozzájárultak a veszteségekhez.
Mindezzel együtt persze nem akarom mentegetni a Princz-féle gyakorlatot, csak szerintem másért kellene kiátkozni Princzet, nem ezekért a csip-csup VIP-es ügyekért. Mert így nagyon úgy tűnik, hogy valójában csak irígykedünk a szerencsés VIP-esekre.
Nem csak a bankoknal, hanem egyeb szolgaltatoknal is letezik ez a megkülönböztetes. Amiröl konkretan tudok, az pl a KLM, ahol VIP-nek szamitanak hiressegek (pl a kiralynö, szineszek, sportolok, egyeb fenyesarcuak), valamint CIP-ek (Commercially Important Person) fontos cegek etc. vezetöi.(forras: KLM boardmagazin valamikor 1998-ban) Ez tehat bevett gyakorlat. Szerintem a politikusok is mindenhol rajta vannak a kivetelezettek listajan, csak eppen jobban örzik a titkot (bar ez utobbit nem szeretem, nincsenek illuzioim...)
Nem csak a Postabanknál volt/van, minden banknál van. És ez így is van rendjén. Mint a nevéből is látszik, azoknak az ügyfeleknek biztosítanak kedvezőbb kondíciókat a bankok, akik valamiért fontosak számukra.
Hogy miért, annak több oka is lehet. Folyamatos, nagy volumenű forgalmat bonyolít a banknál vezetett számláján - ebből a banknak jutalékhaszna van. Vagy nagy összegű betétet tart a banknál. Azt a pénzt meg használja a bank -> megint csak haszna van belőle. Esetleg pénzben konkrétan nem kifejezhető szolgáltatást nyújt a banknak: pl. lobbizik - mégpedig sikerrel.
Amit nem tehet meg egy bank:
1. Hogy a nagy egyenleg végén ezeka hitelek/betétek veszteséget okozzanak neki (akár állami, akár magánbankról van szó)
2. Mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, csak haveri alapon nyújtson ilyen szolgáltatást (az állami semmiképpen, mert nem a saját pénzével gazdálkodik. A magánnak lelke rajta, ha úgy dönt, hogy a puszipajtás megér ennyit, illetve az össznyeresége kibírja)
3. Törvénytelen szolgáltatást nem honorálhat ily módon - ilyen pl. a hivatali befolyással való visszaélés (se állami, se magánbank)
4. Saját törvénytelen ügyleteinek leplezése - ez egyszerű vesztegetés, hogy pl. megússzon bármilyen ellenőrzést (megint csak mindkét típusra vonatkozik)
A másik oldalról nézve: egy bank üzleti szempontjai indokolhatnak kivételes bánásmódot, amivel a bank még törvényt sem sért esetleg, viszont a fogadó felet kötheti olyan törvényi, ne adj isten morális szabály (ez utóbbi a fehér holló manapság), ami miatt nem fogadhatja/ná el a szolgáltatást. Ez azonban már nem a bank lelkén szárad.
Hát kicsit hosszú lére eresztve - de még mindig a teljesség igénye nélkül - ennyi.
Alapveto különbség ott van, hogy a Postabank az állam pénzébol volt nagyvonalú, más bankok a kamatmarzsot szukítve, ergo saját profitjuk rovására kínálhatnak magasabb betéti és alacsonyabb hitelkamatot az ügyfél megtartása ill. nagyobb üzletek érdekében. Ez ugyanolyan, mint amikor a törzsvevok egy üzletben kedvezményt kapnak.
Nehéz bizonyítani, hogy milyen ellenszolgáltatás reményében kaptak a VIP ügyfelek testreszabott ajánlatot.
Kedves And67,
azért a két dolog között van egy apró különbség. A nagypénzű ügyfelek hozzák a pénzt, hasznot hajtanak a banknak Érthető tehát, hogy megtartásuk érdekében kapnak némi kedvezményt. A Postabankos VIP-ek viszont kárt okoztak.
