Keresés

küld

földesurak

ízletes

sem

meggyengül

kiépül

átültet

meleg

Nem küld már gyöngyvirág-verseket többé,

Átváltozott virággyönggyé.

Átöltözött, írótollát letette,

Sorait még termőbb virágfölbe átültette.

Meggyengült a világ.

Melegedik a föld, remegnek új földesurak

Régi várai, s az újonnan kiépült utak

Alattunk összeomlanak.

Az élet már teljes nem lehet

Nélküle, az étel sem ízletes,

Sem az írás.

Virággyöngyein harmat a sírás.

(8-I)E

Mezőgazdasági dübörgető

Földesuraknak küldetés:

Búzamező-átültetés!

Őrült malom olyat üzen:

Kiépülve a péküzem.

Ízletes zsemlék melege,

Belém tömve tömkelege,

Meggyengül a gyomorfalon,

Hol lehűl, megül, ha falom.

Kis szemű gyümölcs nagy szemű bogarának rövid története

Meggyen Gülüke,

A buta, lüke

Pók, kié pülón.

S mert átült e trón

Ízletes, lédús

Húsára, nem bús.

Ám földesurak

S emberek, utak

Fertőzve vele...

Nincs, lám, elege?!

Meg nem menekül!

De mennybe kerül...

Bagatell

Este érkezik, újra meg újra

Reggelre kelve indul az útra

Bözsike drága, ébresztő kéne!

Itt is maradnak utána gyerekek

Vagy nyolc is tán a porban hempereg
Szóra se méltó, ilyen az élet!

küld

földesurak

ízletes

sem

meggyengül

kiépül

átültet

meleg

(Brian Fagan: A nagy felmelegedés)

bemelegít-ő

ébreszt ő
nyolc szóra fel
indul újra
életre kel

köszöntő
nincs nem is kell
gyere kekec
ámmal (r)ímmel

(előre is bocs... ennyire futotta....)

Belső küzdelem

Előttem áll a végtelen,

Nem adom fel az életem!

Felnőttek elé nem térdel

A bennem küzdő Pán Péter!

Ébresztő gyerekek újra,

Gyertek velem harcos útra!

Kövessetek mind egy szóra!

Utánam! Ütött az óra!

Mint macska nyolc halál után,

Indulok a rejtély útján,

Hisz nem tudom, végül mi vár,

Csak ne legyen lelkem sivár!

^{(a napokban a dőlt betűs sor jutott eszembe, s írtam volna hozzá valami verset, de aztán úgy gondoltam, hogy ehhez a játékhoz használom fel, így ha nem baj, lett egy harmadik is)}

^{Nem nagy szám, főleg, hogy verset írni nem igazán tudok, javarészt azt a keveset is, ami van, majdhogynem csak én értem, ha egyáltalán értem :D}

^{Viszont ebben a másikban legalább normálisabban vannak jelen a szerepeltetendő szavak. A továbbiakban pedig igyekszem ennyit nem mellébeszélni :)}

Apátlan gyerekek

Fülemben újra zúg

A megvadult élet!

Óh, minden oly hazug,

Ébresztő tündérek!

A dobbanó szív dúl

Hajszolva igazat,

Így csatába indul

A gazdátlan magzat.

Nyolc hónap már elmúlt,

És mégis rátalál

Az egyetlenegy út,

A hálátlan halál.

Sose fogjon gyanút,

Apátlan gyerekek

Sorsára, ő, ha jut!

Végszóra elmegyek...

hozzad! nem akar feltápászkodni a topik hátha mégis

^{Szabad írni többet is?}

^{Ha nem, akkor meghagyom a másikat.}

A fehérorosz lány szeretője

Gyere kekszelni, nyolc óra,

De ne úgy gondolj rám, mint egy

Szórakozott hegymászóra,

Kinek hívogatón int hegy!

Előítéleted gyarló,

Te rossz házastársi alak,

Indulatok ellen való

Minden háztartási falat!

Ily szavakat fúj ravaszul

A férj, megy felé Breszt őre,

És falaz kanos biztos úr,

A lány meg elélvez tőle.

adieu

…mint az  őrült spanyol cipelem

lovam – magam az élet ellen indulok

harcra kiszáradt tavam

a lámpa pirosra vált állj meg bolond

üvöltenek a gyerekek

nem hallgatok a szóra

csikorognak a kerekek

fölém tornyosul az élet letarol

vége mondom eddig is csak a remény zsarolt

csend napsütés látom lovamat repülni

lassan lebegve mintha

mindig csak ehhez lett volna kedve

aztán, hogy rendben újra indult

ébresztő de látom

nem ő

hagyjatok adieu 

bocs nem váltok nicket most

(Remélem, nem nagyon változtsak a szabályok az elmúlt tuzenpár évben... ha igen, szori.)

Ébresztő a nyolcadik világból:

Az idő nélküli élet, ahol az ősz,

Hulló fürt indul, mint naív hős

Ifjonti sírig tartó vándorútra...

Ahol a halál torkából virág szól,

Ahol gyerekek értik az imát jól...

És minden nappal eggyel vissza

Ugrik a perc... Megint reggel, újra,

Nyárra felel tavasz: a telet súgja

Az ősz gyümölcséből a nyár főz

Édes emléket... és a tiszta

Szóra szűrt szörpöt csak az issza,

Aki érti, aki éli, aki féli

A célt... Ím a rege. Téli.

újra

indul

az

élet

gyerekek

ébresztő

nyolc

szóra

R.I.P.

gyöngyvirág!!!! :( 

egy r csak kimaradt: arborok 

lenni úgy, hogy nem lenni
enni elképzelt falatot
tenni, amikor mindenhonnan csak vesznek el

töredezett talaj - tanulmányozott
aborok arcodon
fanyar férfi fájdalom
kenyér kel a kopott kemencepadon
növényi nedv - nem nevet - nagyon
szétáradna szabadon; számára szabadon
valamely világtalan violinkulcs vonalon

lenni úgy, hogy nem lenni
menni úgy, hogy nem indulni el
esni újra és újra szét darabokra. ennyi.
A Lét.

kopasz és zöld fák

váltják egymást // s csak néhányuk lombját

borítják vörösen-sárgán
őszi lombkoronák

Talajon levelek:
elpárolgó // növényi nedvek - lebeg-
nek tanulmányozott rendben
a fönn és lenn között

Férfi és nő, szórt
fény fellegek, // kőszobor okklúzió:
nehéz lélegzetek. Hó
jön - elvégeztetett

Jó kenyér gőze-

dallama mint... // ha minta lenne lépted

s léptem, fák gyökere

közt roppant levelek

https://aquarellestark.files.wordpress.com/2011/11/2011-11-05-sonne-im-nebel.jpg

talaj

tanulmányozott

borok

férfi

kenyér

növényi

számára

valamely

        Vallomás a rendőrség számára az

                eltűnt férfi ügyében

            Fura alak volt, kicsit habókos,

            például, hogy két fél pár zokni volt

            a lábán. De persze ez nem fontos.

            Ott, a sufninál tanulmányozott

            egy növényindán hintázó rovart,

            kit ringatott a golgotacserje.

            Elnézegette, honnan s merre tart;

            vigyázott nagyon, nehogy leverje.

            Az a csipkebokor szinte lángolt

            az alkonyatban. Mellette asztal,

            az asztalon fél kiló kenyér, bor,

            okos könyvek is, írott malaszttal.

            És valamely érthetetlen okból

            a kerti talaj felett lebegett

            aztán két zokni, színes pamutból.

            A kék szerintem hosszabb lehetett.

(A "számára" ismétlése miatt kérem elnézésteket, de hát így jött ki...)

Hú, az árgyélusát!

Bocs mindenkitől, de mostanság kissé zaklatottak voltak a dolgok...

talaj

tanulmányozott

borok

férfi

kenyér

növényi

számára

valamely

(a Nyomelemek szerepe a modern világban c. előadás vázlatából)

És ráadásul az 5.!

:)

100*... a NumLockot is be kell kapcsolni.

Ó, hogy a fene essen belé: ez a hozzászólás nem Dogfüggőé, hanem az enyém. (Most pedig le kéne írnom 1*, hogy Átjelentkezni, Átjelentkezni... vegyétek úgy mintha megtettem volna.)

P/c

A szürke agyag

Kimért az idő számára,

Ki mert az okos szamárra

Ülni, most általhatlan,

Jobbára ártalmatlan

Leplezni ott a kendő

Álcázza, hogyha kend jő

Nem tud haragot önteni,

Egymásba ragot ölteni

A pánik egyre hevesebb,

Apáink hite kevesebb

Körében kisebb körök,

Az idom így lesz örök

Nyomat okosan,

Nyomatékosan

----------------------------------------

működik

sikerülne

ismeretre

papírszalag

szorongat

letenni

tánca

élnek

(Lem: Kiberiáda)

Új vers

A fény az ártalmatlan ablaküvegen

lám, megvillan - éllel, nyomatékosan: - Na,

látom, már ez az új világ sem idegen;

akad hát megint csip-csup öröm, hozsanna...

.. hisz nem nagy szám: ára van mindennek. Beszélj,

kell-e kendő, leplezni múltat és jelent?

(Fent ezer sárga-vörös kör... Ében az éj.

Az izzó láng heve sebbé lesz idelent.)

- Kell-e tarka kendő szép új ágyadra, mondd?

Haragot és vágyat szőtt egybe takácsa.

Ki büszke szívvel félredobja: mind bolond...

... és bolond az is, ki vár, hogy másnak lássa.

:)

Hálóra fel!

Nyomatékosan, nyomatékosan:

Megosztom, megosztom Veletek magam.

Mindenki számára mindenki kell,

Nincsen mit leplezni: kendőn a fej.

Kendő a nyakon és kendőn a fej,

Megosztom, megosztom mindenkivel.

Kevesebb, kevesebb hevesebb haragot!

Ezek az osztások ártalmatlanok.

Osztók körében ki lapot nem ad,

Kevesebb marad, (hej,) kevesebb marad.

Nyomatékosan, nyomatékosan:

Megosztom, megosztom Veletek magam.

Üdvözlettel:

MariTeo

(Csak beugrottam...)

nincs részem 

nyomatékosan hallgat benned a kiáltás
tövig rágott szavaid köpöd a semmibe
(nem mondha..d … hát …mindenk…)
mint pitypang szirmai a szélben
megfoghatatlan…. arcom tartom bele
fröccsenő nyálad nyelvemen ízlelem
édes… ártalmatlan vagyok, puha veled, ha látom, szemed másért ragyog
az éjben pedig tőlem nedvesed…
s almád, nyújtva húzod előlem.. és Almád romjai vagyok
bennem álmodod magad gyötörve másnak.
én benned? szent ég! lenne új kezdet,
édes terhed, mentene fel ..lenne életed 
magad szedve csokorba magad kiteljesedve
kendőzetlen éned számára szolgád… 
vagy combod ölelő körében hevesebb kitöréssel leplezni
haragot kioltó suttogó sikolyod utolsó lélekzetem….

éjben! bocs!