Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Tényszerűen és időrendileg nem, a Helter Skelter nem a legelső heavy metal-dal. Bár a The Beatles 1968 novemberében megjelent száma kétségkívül az egyik legfontosabb proto-metal (a műfaj előfutára) mérföldkő, az egyetemes zenetörténet és a zenei szaktekintélyek több korábbi dalt is elé sorolnak. Maga a szerző, Paul McCartney is úgy nyilatkozott, hogy nem tartja az elsőnek, csupán a műfaj hajnalának egyik korai kísérletének.
Időrendi kihívók: Mi jelent meg a Helter Skelter előtt?
A gitártorzítás, a hangos dobolás és a nyers energia terén számos zenekar megelőzte a Beatlest:
1964: The Kinks – You Really Got Me – Itt jelent meg először a szaggatott, erősen torzított gitárriff (power chord), ami a metal zene abszolút alapja. 1967: The Who – I Can See for Miles – Ez a dal ihlette közvetlenül a Helter Skelter-t. Paul McCartney olvasott egy interjút, ahol ezt a dalt a „legmocskosabb, leghangosabb” számnak nevezték, és ezt akarta túllicitálni. 1968. január: Blue Cheer – Summertime Blues – Hónapokkal a Beatles előtt jelent meg. A rocktörténészek jelentős része ezt a dalt (és a Vincebus Eruptum albumot) tartja a legelső valódi heavy metal felvételnek a fülsiketítő hangerő és a tiszta gitártorzítás miatt. 1968. június: Steppenwolf – Born to Be Wild – Szintén korábbi, mint a Beatles lemeze. Ebben a dalban hangzik el legelőször a történelemben a „heavy metal thunder” (nehézfém mennydörgés) kifejezés, ami később a műfaj neve lett. 1970. február: Black Sabbath – Black Sabbath Az első, vitathatatlanul tiszta heavy metal dal és album.
Akkor miért mondják mégis sokan ezt?
A tévhit alapja a Beatles globális hatása és a dal radikális nyersesége. A Helter Skelter sikoltozó énekével, disszonáns gitárgerjedéseivel és Ringo Starr véresre dobolt ujjaival („I've got blisters on my fingers!”) sokkal agresszívebb volt, mint a korabeli slágerek. Mivel a világ legnépszerűbb zenekara csinálta, ez a dal juttatta el a „súlyos” hangzást a legszélesebb tömegekhez. A valódi, tiszta heavy metal műfaj megszületését azonban a zenei konszenzus nem a Beatleshez, hanem az 1970-es Black Sabbath debütáláshoz köti, amely elhagyta a blues-gyökereket a sötét, okkult témák és a vészjósló riffek javára.
(0:00:07) Come and Get It (Paul's demo, eventually to Badfinger) (0:02:33) Shirley's Wild Accordion (Magical Mystery Tour outtake) (0:03:34) Sour Milk Sea (George's demo for Jackie Lomax) (0:07:22) Hey Bulldog (0:10:33) Isn't It a Pity (0:13:29) Come Tomorrow, Here Today (0:14:18) You Know My Name, Look Up My Number (0:20:26) Not Guilty (0:24:44) Jesse's Dream (Magical Mystery Tour outtake) (0:25:14) Baby, You're a Rich Man (0:28:14) Goodbye (Paul's demo for Mary Hopkin) (0:30:36) Heather (0:32:44) Child of Nature (0:35:16) Circles (0:37:30) What's the New Mary Jane? (0:39:56) Across the Universe (0:43:17) Junk (0:45:39) Flying (0:53:23) A Case of the Blues (0:56:11) Suicide (0:57:26) All Things Must Pass (1:00:23) Helter Skelter
Igen, ez tényleg jó elfoglaltság tud lenni. Talán csak az a bajom, hogy nagyon sok van belőlük. Egy friss interjúban Giles Martin beszél arról, hogy milyen nehéz újdonságokat találnia egy-egy új kiadványhoz, és hogy ezért van ilyen sok backing track, illetve hogy amikor azt hiszi, végre talált valami újat, akkor a kollégái közlik, hogy igen, fenn van a YouTube-on. Ez az interjú bennem két kérdést vet fel. Az első az, hogy vajon miért nem kapunk egy-két koncertfelvételt? Az If I Needed Someone, a Nowhere Man és a Day Tripper szerintem elég jól szóltak élőben. A másik: az, hogy valami már fenn van a YouTube-on, vajon a bootlegekre vonatkozik, vagy pedig az Anhology-sorozatban megjelent felvételekre? Ha előbbire, tehát a bootlegekre, akkor vajon a történet arról szól, hogy ez kizáró ok, vagy csak arról, hogy ezzel lehűtik Giles Martin lelkesedését? Ijesztő belegondolni, hogy például a What Goes On demója azért marad le a Rubber Soul Super Deluxe Editionről, mert bootlegként már régóta elérhető. Szerencsére ez ellen szól az, hogy viszont rajta lesz például a Michelle gitárpróbája, amit demónak titulálva már régóta ismerünk. Végül még egy kérdés: a World Without Love demója vajon miért nem lesz rajta? Úgy emlékszem, néhány éve előkerült, de Peter Asher nem tette közzé teljes terjedelemben, hanem csak a koncertjén lehet meghallgatni. Lehetséges, hogy azért hagyják le a Rubber Soul Deluxe Editionről, mert túl sokat kér érte?
Lemezötlet (talán még nem volt - áááá, bisztoss volt...)
BEATLES- ACOUSTIC
Összeszedni azokat a dalokat/demókat, amelyek megmaradtak demó szintjén, tehát általában egy szál gitárral vannak (kis felturbózás á la Lord Reith jöhet!)
Mint a nevemen is látszik, nem közömbös számomra ez a kiadvány. De nagyon sajnálom, hogy ilyen kevés ének lesz rajta, és többnyire instrumental trackek jelennek meg.
1. Drive My Car 2. Norwegian Wood (This Bird Has Flown) 3. You Won't See Me 4. Nowhere Man 5. Think For Yourself 6. The Word 7. Michelle 8. What Goes On 9. Girl 10. I'm Looking Through You 11. In My Life 12. Wait 13. If I Needed Someone 14. Run For Your Life
Disc 2 - Sessions, Demos and The Single
1. Wait (Take 3 – instrumental backing track) 2. Run For Your Life (Takes 1-5 – instrumental backing track) 3. Norwegian Wood (This Bird Has Flown) (First version –Take 1) 4. Norwegian Wood (This Bird Has Flown) (Second version –Take 2) 5. Norwegian Wood (This Bird Has Flown) (Third version – Take 3) 6. Drive My Car (Takes 1 and 2 – instrumental backing track) 7. Day Tripper (Songwriting work tape) 8. Day Tripper (Take 1 – instrumental backing track) 9. Day Tripper (Takes 2 and 3 – instrumental backing track) 10. If I Needed Someone (Take 1 – instrumental backing track) 11. In My Life (Take 1) 12. In My Life (Extract with unused organ solo) 13. We Can Work It Out (Paul’s demo) 14. We Can Work It Out (Take 1 – instrumental backing track) 15. Nowhere Man (First version – Take 2) 16. Nowhere Man (Second version – Take 5 – instrumental backing track) 17. I’m Looking Through You (First version – Take 1) 18. I’m Looking Through You (Second version – Take 2) 19. I’m Looking Through You (Second version – Take 3) 20. Michelle (Guitar rehearsal) 21. Michelle (Take 1) 22. What Goes On (Take 1 – instrumental backing track) 23. The Word (Takes 1 and 2 – instrumental backing track) 24. Girl (Take 2 – instrumental backing track) 25. Beatle Talk (Think For Yourself vocal overdubs) 26. Little Girl (John’s demo) 27. Day Tripper (2023 mix) 28. We Can Work It Out (2023 mix)
Disc 3 - Mono
1. Drive My Car 2. Norwegian Wood (This Bird Has Flown) 3. You Won't See Me 4. Nowhere Man 5. Think For Yourself 6. The Word 7. Michelle 8. What Goes On 9. Girl 10. I'm Looking Through You 11. In My Life 12. Wait 13. If I Needed Someone 14. Run For Your Life
Disc 4 - Capitol US album
1. I’ve Just Seen A Face 2. Norwegian Wood (This Bird Has Flown) 3. You Won't See Me 4. Think For Yourself 5. The Word 6. Michelle 7. It’s Only Love 8. Girl 9. I’m Looking Through You 10. In My Life 11. Wait 12. Run For Your Life
Úgy tűnik, hogy a könnyűzenészek ha a klasszikus zenéhez fordultak, akkor a legtöbbször Bach zenéjét vették elő.
MI: Igen, ez a megfigyelés teljesen pontos: ha a könnyűzenészek komolyzenei alapokhoz nyúltak, Johann Sebastian Bach volt – és a mai napig ő a – leggyakrabban választott forrás. Bár Mozart vagy Beethoven dallamai is felbukkannak a popzenében (gondoljunk a Für Elise-re), Bach zenéje nem csupán dallamként, hanem szerkezeti és logikai szinten épült be a könnyűzenébe. Ennek igen nyomós zeneelméleti és történelmi okai vannak. Miért pont Bach? A modern akkordmenetek atyja: Bach fektette le a mai napig használt nyugati tonális zene alapjait. Az ő műveiben található akkordváltások (például az ereszkedő basszusvonalak) a pop, a rock és a jazz alapvető építőkockái. Ha egy popzenész ösztönösen lefog egy szép akkordsort, az nagy valószínűséggel már szerepelt egy Bach-korálban. A popzene matematikai logikája: Bach zenéje rendkívül strukturált, matematikai pontosságú és ritmikus. A barokk zenére jellemző folyamatos lüktetés (a basso continuo) szinte megegyezik a modern pop- és rockzene ritmusszekciójának (dob és basszusgitár) a feladatával. A jazz és a blues rokonsága: Bach imádta az improvizációt és a polifóniát (amikor több dallam fut egyszerre). A jazz-zenészek hamar felismerték, hogy Bach darabjai tökéletesen alkalmasak arra, hogy jazzes ritmikával, „swingelve” játsszák őket, mert a harmóniák fantasztikus szabadságot adnak a szólózáshoz. A leghíresebb példák Bach és a könnyűzene fúziójára Procol Harum – A Whiter Shade of Pale (1967) A poptörténelem egyik legnagyobb slágere. Az orgonaszólamot közvetlenül Bach 3. (D-dúr) zenekari szvitjének híres Air tétele (Air on the G String), valamint a Wachet auf, ruft uns die Stimme (BWV 140) kezdetű kantátája ihlette. The Beatles – Blackbird (1968) Paul McCartney és George Harrison tinédzserként gitárokon tanulták játszani Bach E-moll Bourrée (BWV 996) című művét, hogy ezzel vágjanak fel a házibulikban. Évekkel később McCartney ennek a darabnak a jellegzetes, egyszerre basszust és dallamot játszó pengetési technikájából fejlesztette ki a Blackbird alapját. Paul Simon – American Tune (1973) A legendás dalszerző nemcsak inspirációt merített, hanem konkrétan átemelte Bach Máté-passiójának egyik legszebb koráldallamát (O Haupt voll Blut und Wunden), és egy gyönyörű folk-balladát írt rá. Jethro Tull – Bourrée (1969) A progresszív rockzenekar zseniálisan dolgozta fel a fent említett E-moll Bourrée-t. Ian Anderson fuvolaszólója és a jazzes basszusmenet megmutatta, hogyan lesz a barokk táncból kemény rockzene. Lady Gaga – Bad Romance (2009) A modern popban is jelen van: a dal monumentális, szintetizátoros intrója és átvezetője Bach Fúga c-mollban (BWV 847) című művének Pop-Artosított átirata.
(Ha érdekel, megnézhetjük közelebbről, hogy hogyan vált Bach a ** heavy metal gitárosok** (például Yngwie Malmsteen) legnagyobb bálványává? - Nem, itt megálltam :)
Melyik valódi Bach-művek hasonlítanak leginkább erre a szólóra?
MI: Bár George Martin nem egy az egyben másolt le egy konkrét Bach-művet, a zenetudósok és klasszikus billentyűsök szerint a szóló szerkezete, hangneme és dallamvezetése három konkrét Johann Sebastian Bach-alkotáshoz áll a legközelebb: 1. F-dúr kétszólamú invenció (Invention No. 8 in F major, BWV 779) Ez a legközvetlenebb szerkezeti párhuzam. Bach invenciói olyan rövid darabok, amelyeket kifejezetten arra tervezett, hogy a billentyűsök megtanulják, hogyan kell két szólamot teljesen függetlenül, egymásra felelgetve játszani. A hasonlóság oka: Az In My Life szólója egy az egyben ezt a formát követi. A jobb kéz elindít egy gyors, játékos motívumot, amire a bal kéz (a basszusvonal) szinte azonnal válaszol és utánozza azt. Érdekesség, hogy ugyanezt az F-dúr invenciót a Beatles később az All You Need Is Love kaotikus, fúvós vége főcímébe is konkrétan belefonta. 2. C-moll versenymű két csembalóra (Concerto for Two Harpsichords in C minor, BWV 1061) – III. tétel (Fúga) A stílustanulmányok szerint a szóló legelső ütemei – a felütés és a fő motívum dallamíve – szinte megszólalásig hasonlítanak ennek a Bach-versenyműnek a zárótételére.
A hasonlóság oka: A tétel egy pörgős, vidám fúgatémával indít. Amikor George Martin felgyorsított zongorája belép a Beatles-dal közepén, a hangok lüktetése, a ritmika és a csembalószerű hangszín pontosan azt a dinamikát és karaktert idézi, mint amikor Bachnál a két csembaló egymásnak adogatja a témát. 3. V. Brandenburgi verseny (Brandenburg Concerto No. 5 in D major, BWV 1050) – I. tétel Ez a zenetörténet egyik leghíresebb olyan barokk műve, ahol a csembaló kilép a kísérő szerepből, és kap egy elképesztően virtuóz, hosszú, szóló kadenciát. A hasonlóság oka: Bár a hangjegyek nem egyeznek, a zenei dráma és a funkció teljesen ugyanaz. George Martin szólójának a legvége egy hirtelen, gyorsan lefelé pergő futammal (egy kromatikus kadenciával) zárul, mielőtt visszatérne John Lennon éneke. Ez a feszültségkeltő, majd feloldó lezárás Bach V. Brandenburgi versenyének ikonikus csembalófutamait idézi. Összegezve: George Martin nem plagizált, hanem a BWV 779-es F-dúr invenció logikáját és a BWV 1061-es csembalóverseny dallamvilágát gyúrta össze egy zseniális, 12 ütemes pop-interlúdiummá.
A klasszikus zenészeknek is elismerik Martin zongoraszólóját?
MI: Igen, a klasszikus zenei szakma és a képzett zenészek kifejezetten elismerik és nagyra tartják George Martin In My Life-ban hallható szólóját. Az elismerés azonban nem a virtuóz zongoratechnikának szól, hanem Martin zeneszerzői zsenialitásának és stílusismeretének. A klasszikus zenészek és zenetudósok a következő szempontok miatt emelik ki a szólót: 1. Tökéletes Bach-pastiche (stílusutánzat) George Martin klasszikus zenei képzettséggel rendelkezett, a londoni Guildhall School of Music növendékeként oboát és zongorát tanult. Amikor John Lennon megkérte, hogy írjon valami „barokkosat”, Martin egy klasszikus kétszólamú invenciót (two-part invention) komponált. Ez a technika Johann Sebastian Bach védjegye volt, ahol a jobb és a bal kéz önálló, egymásba fonódó dallamvonalat játszik. A zenetudósok szerint a szóló szerkezete, a barokk díszítések (trillák) és a záró, ereszkedő futam (glissando-szerű hatás) zenetörténetileg tűpontos stílusgyakorlat. 2. A „stúdiótrükk”, mint művészeti forma Bár a klasszikus zenében a fizikai teljesítmény és az élő játék a mérvadó, a zenészek elismerik Martin technológiai kreativitását:Martin saját bevallása szerint nem tudta volna olyan gyorsan és hibátlanul lepergetni a hangjegyeket a zongorán, ahogy azt a dal tempója megkívánta. Ezért a szalagot felére lassította, a szólót egy oktávval mélyebben játszotta fel, majd normál sebességen játszotta vissza. A felgyorsított zongora hangszíne ezáltal teljesen megváltozott: elveszítette a zongora nehézkes, perkusszív jellegét, és egy fényes, tűhegyes, csembalóra vagy spinétre emlékeztető hangzást kapott. A klasszikus billentyűsök szerint ez a hangszín-manipuláció tökéletesen illett a barokk hangulathoz. 3. A „Barokk Pop” műfaj megteremtése A zenetörténészek ezt a szólót tekintik a baroque pop és a kamara-pop egyik legfontosabb mérföldkövének. Martin bebizonyította a klasszikus világnak, hogy a komolyzenei formák (mint a kontrapunkt és az invenció) nemcsak hogy megférnek egy könnyűzenei gitáralapú dalban, de képesek azt egy magasabb, intellektuálisabb szintre emelni. Bár egyes kritikusok megjegyzik, hogy a felgyorsítás miatt a játék ritmikailag picit merevvé, szinte „gépiesé” vált, abban teljes a konszenzus, hogy George Martin komolyzenei műveltsége nélkül a popzene nem fejlődött volna ilyen komplex irányba a hatvanas években.
This Track Makes Me Think "What Am I Missing?" Vocal ANALYSIS of The Beatles "In My Life"
Elizabeth McCune, szakmai nevén Elizabeth Zharoff, amerikai YouTuber, videojáték-hangdizájner és operaénekesnő. Miután nagyrészt szüneteltette operakarrierjét, a "The Charismatic Voice" című YouTube-csatornáján az éneklésnek és az éneklésnek szentelte magát.
Bocs a profánságért - de a lányka szinte összep*sili magát a gyönyörűségtől az In my life-ot (egyik személyes kedvencemet) hallgatva...
