Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Mivel 1 epzód 2 órás lesz, pont olyan hosszú lesz időtartamban, mint egy hatrészes mini sorozat. Ez viszont már 1 hónap múlva felkerül a Hulura és hatrészes lesz:
(Abszolút magánjellegű érdekesség, de tegnap csodálkoztam rá, hogy a -viszonylagos- közelmúltam két fontos eseményének dátuma is Beatles-kötődésű: hat éve október 9-én voltam állásinterjún a munkahelyen, ahol azóta is dolgozom és ma öt éve randiztam először a feleségemmel. Két annyira véletlenszerű dátumválasztás, hogy öt év után tűnt fel egyáltalán. :)
"An intimate look at one of the greatest music legends of all time, by an iconic photojournalist. From the delirium of the Beatles’ 1964 U.S. tour to the heady, shaggy days of WINGS in the 1970s and the quiet idyll of life on the family farm in the early 1990s, Paul traces the evolution of a pop superstar and of the man himself through more than 100 photographs, many never seen before.
Collector’s Edition (No. 101–700), each numbered and signed by Harry Benson"
Despite the acrylic hardcover (that looks expensive), it costs €600.
UPDATE: Copies 1-50 and 51-100, which are sold out, cost €3000 (!!!!) "172 pages, with a gelatin silver print, 50.5 x 40.7 cm"
Jackson torekedett ra, hogy ne hasznalja adott jelenetnel ugyanazt a kameraallast mint a Let It Be film, ezzel is hangsulyozva, hogy hiaba keszult ugyanabbol az anyagbol, ket kulon filmrol van szo. Okos otlet szerintem.
Igy, hogy haromszor olyan hosszu a vegeredmeny mint amire maximalisan szamitottam, konnyebb varni meg tovabb.
(De azert azt mar ne talaljak ki, hogy nyolcoras lesz, de csak 2022 karacsonyan. :D)
Tehát az 5.1-es mix-ért meg kell/kéne venni a 5CD+1bluray+1könyv deluxe verziót 100-120 fontért.... Ennyi verziónál (ami egyébként becsülendő) igazán lehetne "szegényesebb" kiadás is az 5.1-es mixből (pl. 2CD+1bluray). Amúgy nagyon várom már!
Ha már hazai koncertek, emlékszem, a tíz évvel ezelőtti Ringo-koncert előtt elkaptam egy beszélgetést két tinilány között, miközben nézték a koncertplakátot, kb. így hangzott:
Érdektelenségről szó sem volt. Tudtommal párszáz jegy maradt meg a 14 ezerből. A jegyár volt húzós. Akkoriban átlagosan 8-10 ezer Ft körül mozogtak a jegyárak (Bryan Adams, Santana, Ramazotti stb.), ehhez képest a McCartney koncertjegyek 15-20 ezerbe kerültek. Ma már nem tűnik nagy különbségnek, de 18 éve ez nagy ugrás volt. Nyilván egy rajongó számára ez nem volt szempont, de sokan úgy voltak vele, hogy ennyit nem tudnak áldozni rá.
Egyik pesti Stones-koncert se ment telt házzal, mindkettőre lehetett közvetlenül a koncert előtt jegyet kapni.
McCartney-nak a '93-as turnéja arénabulikból állt (az előző, a '89-90-es stadionturné volt), illetve Amerikában lépett fel kisebb befogadóképességű baseball-stadionokban. Akkor, 1993 őszén, olyan jegyárakat kellett volna a Sportcsarnokhoz csinálni, amire a huszonakárhány százalékos magyarországi infláció mellett szűkös lett volna a kereslet.
Háromszor láttam McCartney-t stadionban és háromszor zárt helyen, egyik stadionkoncertjén se volt telt ház, amelyiken ott voltam; a zárt helyiek amúgy is sokkal hangulatosabbak voltak.
Személy szerint én nagyon örülök h nem álltak újra össze, még ha a történelem egyik legnagyobb veszteségének tartom is az okát. Öltönyös szépgyerekek a kivetítőkön a nosztalgiabulin - ez a rémképem.
Persze ha új dalok, izgalmas "Beatles-minőségben", és nem múltbarévedős haknik lettek volna, mely ellen azért Lennon és Harrison tuti felszólaltak volna, akkor oks.
Bár 16 voltam és nem menten ki Maccára, kérdezném, az érdektelenségnek mi lehetett az oka? Mert a Stones, guns, Metallica, acdc teltházzal ment. Hogy mást ne említsek.
" - Bőséges volt a kínálat.Maradt-e mégis hiányérzete,hogy valakit szeretett volnaPestre hozni, de a terv meghiúsult? - Egyetlen ilyen akadt: Paul McCartneyszemélyében. Őt ugyanis a Népstadionba hívtuk, viszont a koncertprogramját úgy állította össze, hogy a Sportcsarnokban volt csak lejátszásra alkalmas. Láttam őt Bécsben, s ez alapján különösen sajnálom, hogy nem sikerült rábeszélni a budapesti fellépésre. Miután a Budapest Sportcsarnokba csak 12 ezren fémek el, képtelenek lettünk volna a gázsiját kifizetni. Mindenesetre van egy ígéretünk, hogy ha egy-két ev múlva stadionban játszik, felkeresi Budapestet. "
Igen, nekem volt előrendelő papírom rá, csak mivel vissza kellett küldeni, nincs meg. Egyszer talán egy HVG-ben volt interjú a Hegedűssel, amiben mesélt arról is, hogy miért nem jött össze. Azóta se találom a neten, de majd ha lesz arcanum nyílt nap, remélem nem felejtem.
A Hegedűs által tulajdonolt MMC Recordsnak volt egy újságszerű, időnként megjelenő termékkatalógusa, amiből lemezeket és talán koncertjegyeket is lehetett rendelni. Olyasmi rémlik, hogy ezek közül az egyikben már meg is promózták a koncertet időpontostul.
Pedig emlékszem anno 1993-ban a Poptarisznya adásában jelentette be a nagy hírt Hegedűs László, igaz, érdekes módon Paul McCartney nevét nem ejtette ki, B. Tóth is csak utalt rá, hogy kiről is lehet szó.
Körülbelül akkora esélye lett volna, mint annak, hogy Paul McCartney fellépjen a sitkei rockfesztiválon 1991-ben a Mindhalálig Beatles előadása apropóján.
Pedig még a Vas Népe is "Paul McCartney Sitkén?" címlappal jelent meg.
Úgyhogy puhatolózások biztos voltak, de maximum ennyi.
Erre viszont most bukkantam rá az ugytudjuk.hu oldalon. :
"SITKE JÓ!" - MONDTA PAUL MCCARTNEY, DE VÉGÜL NEM JÖTT EL VAS MEGYÉBE
"A Mindhalálig Beatles bemutató kapcsán felmerült: Sir James Paul McCartney lehetne a díszvendég, A merész terv nem volt alaptalan, mert sikerült utat találni a híres zenészhez. Aki érdeklődéssel vette a dolgot. Tetszett neki a kemenesaljai szép táj, a kápolnáért mozgalom és persze a róla is szóló musical. Úgy volt, hogy bécsi koncertje után helikopteres villámlátogatást tesz a hegyen.
Aztán szóba kerültek a költségek. A zenész nem kért gázsit, de az útjával járó, szükséges kiadások élesen mutattak rá a szocialista tervgazdaság és a nyugati piacgazdaság közti, fényévnyi különbségekre. A látogatás kútba esett, de Paul így is üdvözölte rajongóit és a fesztivál közönségét (később, 2003-ban találkozhattunk vele a Budapest Sportcsarnokban)."
Valószínűleg a szerző "kissé" kiszínezte a sztorit.
Arra emlékszem, hogy Martin-Kovács Miklós a Rádió akkori amerikai tudósítója is azzal a hírrel jelentkezett be a Poptarisznyába hogy már a koncert helyszíne és az időpontja is megvan.
A Central Parkban fognak zenélni, maga Little Richard kotyogta ki, hogy ő lesz az előfellépő és Lennon-t Julian fogja helyettesíteni.
Biztos emlékeztek rá, 1995 őszén, amikor elindult az Antológia, volt szó turnéról, legalábbis a média feldobta a témát, McCartney pedig olyasmit mondott a Newsweekben, hogy Lennon nélkül nem lenne az igazi, de azért van az a pénz. A '96-os 1100 éves ünnepségek idején a magyar sajtóban az is elhangzott, hogy a Horn-kormány azt szeretné, ha augusztus 20-án a Beatles lépne fel Budapesten. És ezt komoly lapok írták akkor meg.
Szóval esélyes, hogy összeálltak volna, mármint Lennon is, lehet, hogy már előbb. Más kérdés, hogy mi lett volna akkor a mítosszal és a legendával.
Én két dolgot sajnálok egyébként Beatles-ügyben (már persze a nyilvánvaló dolgokon -azaz a haláleseteken- túl):
egyrészt, hogy nem volt búcsúturné. Bármilyen különleges volt is a tetőkoncert, de kevés: ha lett volna egy rövidebb turné vagy legalább egy hosszú, a teljes repertoárból -a korabeli technikai lehetőségek figyelembevételével- szemezgető koncert -mintegy az együtt töltött idő "megünnepléseként"-, akkor nekünk, későn születetteknek legalább lenne valami hallgatható-nézhető Beatles-koncertünk, nemcsak a sikolyok alól kihámozott Hollywood Bowl-album és mondjuk a japán koncertek.
Másrészt azt sajnálom, hogy ennek a négy barátnak sosem volt alkalma leülni és évtizedek távlatából helyretenni magukban együtt a Beatles-éveket, őszintén kibeszélve minden feszültséget, sértettséget.
Nem egészen arra gondolok, ami az Antológia volt, csak Lennonnal együtt, mert az a külvilágnak szólt, valamennyire imázsépítés is volt. Kamerák nélkül, csak ők négyen egy asztalnál 20, 25 év távlatából.
1980 szilveszterén ezt írta a naplójába az irodalomról, amire pedig az életét tette fel:
"Már megvetem az irodalmat; nincs célja, sem értelme."
Ebből kiindulva nem csoda, hogy ilyen negatívan állt valami olyasmihez is, amit eleve sem szeretett és eleve sem értett. (Amiért nem is feltétlenül hibáztatható: már a Beatles berobbanásakor is 63 éves volt. Megnéznék egy mai 63 évest, mi a véleménye a mai korai huszonévesek zenéjéről. Nem hiszem, hogy nagyon eltérne Máraiétól - bár az jelentős különbség, hogy egy mai 63 éves már a rockon szocializálódott, tehát ahhoz képest jóval több a kapcsolódási pontja, mint Márai és a rockzene között volt (mert még a legkevésbé rockos popzenének is több köze van mondjuk a Beatles-hez, mint nekik volt bármihez, amit Márai szeretett a zenében, hiszen Márai saját szocializációja idején -tehát a század tizes-huszas éveiben- semmi olyan zenét sem ismerhetett, amihez a rockot viszonyíthatta volna… 30-40 évvel később.)
De az, hogy a rockkal nem tudott mit kezdeni, egyáltalán nem jelentette azt, hogy ne szerette volna a zenét és ne lett volna rá nagy hatással – csak épp Chopin zenéje. Egy részlet a Gyertyák csonkig égnek-ből (amit 42 éves korában írt, mégis ilyen szenvedélyesen fogalmaz benne):
"Konrád mindig elsápadt, ha zenét hallott. Mindenféle zene, a legközönségesebb is, oly közelről érintette, mint egy testi támadás. Elsápadt, szája remegni kezdett. Valamit mondott neki a zene, amit a többiek nem érthettek. Valószínűleg nem értelméhez szóltak a dallamok. A fegyelem, amelyben élt, nevelkedett, amelynek árán rangot szerzett a világban, amelyet önként vállalt, mint a hívő a büntetést és a vezeklést, ilyen pillanatokban meglazult, mintha a görcsös, merev tartás engedne testében. (…) Egész testével hallotta a zenét, oly szomjasan, ahogy az elítélt figyelhet börtönében távoli léptek, zörejére, melyek talán a menekülés hírét hozzák. Ilyenkor nem hallotta, ha szóltak hozzá. A zene felbontotta körülötte a világot, pillanatokra megváltoztatta a mesterséges megegyezés törvényeit, ilyen pillanatokban Konrád nem volt katona. (…) Mintha minden megmozdult volna a szobában. (…) Mintha a zene lázadása felemelte volna a bútorokat, mintha a súlyos selyemfüggönyöket meglobogtatná egy erő az ablak mögött, mintha minden, amit az emberi szívek eltemettek, ami kocsonyás és avas, élni kezdene, mintha minden ember szívében lappangana egy halálos ütem, amely az élet egy pillanatában végzetes erővel kezd dobogni. Megértették az udvarias hallgatók, hogy a zene veszélyes. (…) A "polonéz-fantázia" csak ürügy volt, hogy elszabaduljanak az erők a világban, melyek megmozgatnak és felrobbantanak mindent, amit az emberi rend olyan gondosan rejteget."
Lényegileg ez a leírás nem különbözik attól, amilyen egy Beatlemánia-hatás alatt álló tini számára lehetett a Beatles zenéje – csak épp ez Chopin-mánia volt. :)
