Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Nagy örömömre tavaly újra kiadták a David Sheff-féle '80 őszi Lennon-interjúkból készült kötetet.
(Még régen egy könyvtárból kikölcsönöztem a 2000-ben megjelent kiadását, nagyon tetszett, azóta szerettem volna megszerezni. Szerintem a legjobb Lennon-interjú - még így is, hogy Yokóval közös.)
Egyetlen-egy dolgot nem értek. Miért ez a kép van a borítón?
Úgy értem, ez egy '68-'69 körül készült kép egy 1980-ban készült interjú kötetének borítóján.
Ráadásul sok jó kép készült róluk 1980-ban is, pl:
Tudom, hogy mindegyikükről (még Yokoról is...) a Beatles-évek alatt készült képek a legismertebbek.
Magyarán egy laikus meglátja a borítót és a felirat nélkül is rávágja, hogy "John és Yoko!"
A fenti képre ez -bármilyen jó is- nem biztos, hogy igaz.
(Pl. anyám ugyan nagyon szereti Lennont -igaz, ténylegesen rajongó mondjuk 1968 körül volt-, mégis, amikor gimis koromban meglátott egy 1980-as fotót kettejükről a gépem háttérképeként, rákérdezett, hogy hát ezek meg kik?)
Persze most eszembe jutott, hogy a 2000-es kiadás borítóján meg egy '71-es kép szerepelt:
Ez még mindig kilenc évre van a tárgyévtől, de értem én, ez valószínűleg a szólókorszak egyik legismertebb képe, plusz nyilván szempont volt az is, hogy közös kép legyen (ezért nem lehetett pl. a New York City-pólós, ami valószínűleg a legismertebb Lennon-fotó lehet).
Persze még ezzel együtt is jobb a helyzet, mint a Live In New York City koncertfilm kalóz-DVD-jének borítója esetén:
Ennek aztán végképp semmi köze a DVD-n látottakhoz: ha legalább az egy szem Beatles-dal, Come Together-korabeli fotó volna, erre két teljesen más (64 és 67, de értem én: A Hard Day's Night és Pepper: a laikus egyből rávágja, hogy ez Lennon).
Gyanakodtam is, hogy ez valami gagyi, talán tribute? Aztán láttam a hátoldalon a dalokat és leesett, hogy ez AZ a koncert lehet. Ráhibáztam szerencsére és a minősége is jó, sokszor le is pörgettem az elmúlt 15 évben, de jó lenne jövőre végre egy hivatalos kiadás.
Szóval érdekes a dolog ezekkel a borítókkal, de legalább nem tükörképet tettek fel, mint a legutóbbi magyar Lennon-életrajznál. :D
Egyetértek, bár azt továbbra is tartom, hogy a szólóéletművek krémje nem lógott volna ki a Beatles-lemezekről sem.
(Azt nem mondom, hogy a szóló-csúcsdalok a Beatles-életmű krémje lettek volna, de azt igen, hogy az igazán jók között lehetett volna a helyük.)
Úgy értem, ha a Martha My Dear ott lehetett Beatles-lemezen, akkor -mondjuk- a Despite Repeated Warnings vagy a Hunt You Down/Naked/C-Link is ott lehetett volna (más körülmények között), mert ha a Martha... (vagy az Ob-La-Di... vagy a Maxwell...) Beatles-szint, akkor ez a két dal legalább annyira az (és sokkal jobbak is, szerintem).
Holott nevezett Beatles-dalokat az abszolút fénykorában írta McCartney, ezt a kettő Egypt Station-öst pedig 50 évvel idősebben és mégis átüt rajtuk a zsenialitás.
Ugyanígy a Woman nemcsak a Girl -Lennon szándéka szerinti- felnőtt párja, de -szerintem- méltó párja is.
Ezek a dalok (és még jó néhány másik) négyünk szinergiájától aztán végképp elérték volna azt a szintet szerintem, ami nem a gyengébb Beatles-dalok szintje volt.
Nyilván mindegyik tök más lett volna, ha a szinergia besegít. Mármint jobb. Igazából arra utaltam, hogy tartom magam ahhoz, hogy egyikük szólódolgai se érnek föl bármelyik közös produkciójukkal. Ráadásul az első szólólemezek tele vannak resztlivel: ami annak idején nem ment át a Beatles szűrőjén, az attól még szólólemezre fölkerülhetett.
Úgy értem, szerintem jó pár olyan van közte, ami egy igazán jó Beatles-lemezre is felfért volna.
Igaz, ez ízlés kérdése is.
De az biztos, hogy az It Don't Come Easy-t, hiába "szóló-Ringo", sokkal szívesebben hallanám a Don't Pass Me By helyén, pedig az a kedvenc Beatles-lemezemen jelent meg.
Szerintem a My Sweet Lord és a Working Class Hero túlságosan a szerzőjére emlékeztet ahhoz, hogy mind a négyen magukénak tudták volna érezni. (Harrison dalával persze más, szerzői jogi aggályok is felmerülnek, Lennon dalában a fucking szó használata lett volna túlzás "egy Beatles-lemezen", a God-ban is minimum egy sort biztosan át kellett volna írni. :)
Az jutott még eszembe, hogy ha kicsit tovább együtt maradnak, az 1970-es dalaikból össze lehetett volna rakni a karácsonyi piacra egy közepes Beatles-lemezt:
The Beatles: Another Day (1970)
My Sweet Lord, Maybe I'm Amazed, It Don't Come Easy, Mother, Another Day, Instant Karma, Awaiting On You All, Working Class Hero, God, Uncle Albert/Amiral Halsey, Every Night, All Things Must Pass, Early 1970
Igen, van köztük, ami '71-ben jelent meg, de '70-es felvételek.
Ahogy írtam is neked korábban, nekem ez a kedvencem mind a négyük összes szólólemeze közül. Ezért aztán nem hagyhattam ki a deluxe kiadást. Első megállapításom, hogy méretéből eredően sokkal jobban kézre áll, jobban kezelhető mint a McCartney dobozok. Mivel eddig sem az Imagine sem a tavaly megjelent válogatás lemez deluxe változatát nem vettem meg (ezekkel azonos méretű és stílusú), most először találkoztam a designnal.
Tartalmat tekintve, amit a CD-ken és a blurayeken hall az ember, több mint elég. Mivel van bluray lejátszóm, nagyon örülök a hires változatoknak. Persze kicsit sok, és túlzás 1+1 dalnak ennyi változatát meghallgatni, de szerencsére nem is muszáj. Hangulattól függően a teljes album többféle változata közül válogathatunk. A második blurayen pedig bőséges mennyiségű impro, demo és Yoko felvétel hallható. Ez utóbbiak kb. 2 órányi játékidőt tesznek ki és szokás szerint csak a rájuk fogékonyaknak ajánlottak.
A remix jó, de semmi hűha érzést nem okoz. Mivel a lemez nagyon szikár hangszerelésű, túl nagy mozgástér a keverésnél nem volt, így gyökeres változás (szerencsére) nincs benne az eredetihez képest.
Hogy tetszik az új Plastic Ono Band? Túl azon, hogy tényleg ráfért egy kis polírozás, megint meggyőződtem róla, milyen dögös kis lemez. És hogy mennyire jól kezdték mindnyájan a szólókarrierjüket, kár, hogy aztán az mind a négyüknél beleszürkült a hetvenes évek unalmába.( Megelégedtem a kétlemezes változattal, annyira azért nem voltam ráizgulva, hogy hat lemezen hallgassam meg ugyanazt.)
Illetve ha Stones, akkor teljes album vagy majd jövőre egy 60. évfordulós válogatás, rajta két új dallal?
Nem mindegy...
Nyolcvan felé közelítve nagy luxus ez a csigatempó, igaz ők énekelték, hogy time is on my side...
Nagy dolog, hogy még mindig van Stones (Brian és Bill híján persze, de mégis), éljenek is a lehetőséggel.
Úgy értem (és hogy ne legyek teljesen off), Paul kényszerből készít szóló (illetve anno Wings) albumokat, nyilván boldogan csinálna ma is Beatles-lemezeket, ha máshogy alakulnak a dolgok.
A Stones viszont csinálhatna lemezt (tudom, csinálják...), ehelyett a legutóbbi óta eltelt 16 évben volt már Keith-szóló, Jagger projekt (SuperHeavy) és szólódalok, feldolgozás-album, újrakiadások, válogatásból kettő is, DVD-k: csupa-csupa alibizés (mínusz a tavalyi új dal), épp csak új Stones lemez nem.
Szűzföldeken, oks csak az a vonala Paulnak nálam úgy jön le h "bármit megtehetek a Beatles miatt és ott bejött". Csak személy szerint nekem nem jönnek már a kísérletezései se.
A Beatlesben tényleg ütött minden műfaj amihez hozzányúltak. Szólóban nekem enervált.
Mint ahogy szinte mindenki, Jaggert is beleértve. Pont ezért kaptam fel rá a fejem h aztaaaa.
Ha nem Jagger lenne akkor is tetszene, dalok után megyek, a név másodlagos.
Nagy Keef fanként se hiányzik Ő nekem ebből. Hát a Ghost eléggé nyomi volt számomra.
Sztem a doom-gotmerockin vonalból is a legjobb az elmúlt jó néhány évtizedben még Stones-mércével is. Valóban nem egy dayinthelife v brown sugar, de legalább felráz.
Am sztem a kreativitás a zebra-séta után ki is hunyt a műfajból.
"lehet ezt dögösen-lendületesen csinálni öregen is" hát... szerintem a McCartney fanok ezzel pont tisztában is vannak; Cut Me Some Slack, Nothing Too Much Just Out of Sight, Highway, Hell to Pay, Slidin' stb :D
Az Eazy Sleazy számomra egy komikusnak ható recycled rock dal. Lendületesnek lendületes, és nyilván szubjektív, hogy valakinek tetszik-e vagy sem(!), de én úgy érzem mindenféle kreativitást nélkülöz.
és akkor kis... on topic: Egyébként számomra elég érdekes az új III Imagined projekt, különösen az előadók miatt, akik közül többeket is kedvelek alapból. Kétlem, hogy ez lenne a "jövő" Paulnak, vagy akár az, hogy más előadóknak írjon számokat, de egy one-off projektnek szerintem jó volt. Nálam az új albumon a top hármat Fike, Anderson .Paak (az ő verziója lepett meg talán legjobban, mert az eredeti When Winter Comes amúgy is az egyik kedvencem és nem gondoltam volna, hogy kapunk egy olyan remixet, ami ennyire megfog) és Blood Orange alkotják, fantasztikus munkát végeztek mindhárman. St. Vincent és Phoebe Bridgers is kitettek magukért, különösen Annie Clark háttérvokáljai tetszenek, jó egy kis női hangot újra Paul mellett hallani. Khruangbin-éket imádom de kicsit többet vártam tőlük, csakúgy mint Albarn-tól és Becktől, viszont ezeket a collabeket is nagyon jó elhallgatni.
Mondjuk azért még egy Fireman albumot elfogadnék ebben az évben.
Tipikus tet nelkuli throwaway, a tavalyi Stones-dal siman leiskolazza.
Erdemes meghallgatni a Cut Me Some Slack-et, amikor Grohl Paullal allt ossze.
Jagger az ilyen sehova nem tarto szolodalai helyett jobban tenne szerintem, ha Keith-ekkel alkotna, olyankor jobban odateszi magat, komolyabban veszi az egeszet, a Living in a ghost town szovegileg is erosebb volt.
Paul lemeze nem volt ilyen lenduletes, de volt benne kraft.
Ez a Jagger dal meg minden lenduletevel egyutt is egy humbug. Csak azert erdekes, mert o enekli, de nem veletlen, hogy szolodal lett es nem Stones.
Általában mikor McCartney kijön vmi újjal, el vagytok sokan ájulva, pedig nekem annyira nem jönnek be a dolgai a Beatles után.. szvl meghallgattam az új Jagger dalt és letaglózott rendesen.
Csak ezért jutott eszembe, h ide is írjak, h lehet ezt dögösen-lendületesen csinálni öregen is:)
