Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Szűzföldeken, oks csak az a vonala Paulnak nálam úgy jön le h "bármit megtehetek a Beatles miatt és ott bejött". Csak személy szerint nekem nem jönnek már a kísérletezései se.
A Beatlesben tényleg ütött minden műfaj amihez hozzányúltak. Szólóban nekem enervált.
Mint ahogy szinte mindenki, Jaggert is beleértve. Pont ezért kaptam fel rá a fejem h aztaaaa.
Ha nem Jagger lenne akkor is tetszene, dalok után megyek, a név másodlagos.
Nagy Keef fanként se hiányzik Ő nekem ebből. Hát a Ghost eléggé nyomi volt számomra.
Sztem a doom-gotmerockin vonalból is a legjobb az elmúlt jó néhány évtizedben még Stones-mércével is. Valóban nem egy dayinthelife v brown sugar, de legalább felráz.
Am sztem a kreativitás a zebra-séta után ki is hunyt a műfajból.
"lehet ezt dögösen-lendületesen csinálni öregen is" hát... szerintem a McCartney fanok ezzel pont tisztában is vannak; Cut Me Some Slack, Nothing Too Much Just Out of Sight, Highway, Hell to Pay, Slidin' stb :D
Az Eazy Sleazy számomra egy komikusnak ható recycled rock dal. Lendületesnek lendületes, és nyilván szubjektív, hogy valakinek tetszik-e vagy sem(!), de én úgy érzem mindenféle kreativitást nélkülöz.
és akkor kis... on topic: Egyébként számomra elég érdekes az új III Imagined projekt, különösen az előadók miatt, akik közül többeket is kedvelek alapból. Kétlem, hogy ez lenne a "jövő" Paulnak, vagy akár az, hogy más előadóknak írjon számokat, de egy one-off projektnek szerintem jó volt. Nálam az új albumon a top hármat Fike, Anderson .Paak (az ő verziója lepett meg talán legjobban, mert az eredeti When Winter Comes amúgy is az egyik kedvencem és nem gondoltam volna, hogy kapunk egy olyan remixet, ami ennyire megfog) és Blood Orange alkotják, fantasztikus munkát végeztek mindhárman. St. Vincent és Phoebe Bridgers is kitettek magukért, különösen Annie Clark háttérvokáljai tetszenek, jó egy kis női hangot újra Paul mellett hallani. Khruangbin-éket imádom de kicsit többet vártam tőlük, csakúgy mint Albarn-tól és Becktől, viszont ezeket a collabeket is nagyon jó elhallgatni.
Mondjuk azért még egy Fireman albumot elfogadnék ebben az évben.
Tipikus tet nelkuli throwaway, a tavalyi Stones-dal siman leiskolazza.
Erdemes meghallgatni a Cut Me Some Slack-et, amikor Grohl Paullal allt ossze.
Jagger az ilyen sehova nem tarto szolodalai helyett jobban tenne szerintem, ha Keith-ekkel alkotna, olyankor jobban odateszi magat, komolyabban veszi az egeszet, a Living in a ghost town szovegileg is erosebb volt.
Paul lemeze nem volt ilyen lenduletes, de volt benne kraft.
Ez a Jagger dal meg minden lenduletevel egyutt is egy humbug. Csak azert erdekes, mert o enekli, de nem veletlen, hogy szolodal lett es nem Stones.
Általában mikor McCartney kijön vmi újjal, el vagytok sokan ájulva, pedig nekem annyira nem jönnek be a dolgai a Beatles után.. szvl meghallgattam az új Jagger dalt és letaglózott rendesen.
Csak ezért jutott eszembe, h ide is írjak, h lehet ezt dögösen-lendületesen csinálni öregen is:)
Gondolom a topik húsz éve alatt már legalább egyszer felmerült, hogy milyen lenne a Fehér Album szimpla lemezként.
Mondhatni, "Beatles-rajongói közhely" már maga az ötlet is.
Végülis pont annyi értelme van, mint bármilyen “mi lett volna, ha…” játéknak (semennyi), van, aki mégis hajlamos ilyeneken töprengeni. :)
Mindenesetre részemről az alább olvasható dallista oké lett volna (ha a maradék az Anthology 3-on és az ötvenéves delux kiadásban azért persze megjelent volna):
1. Back In The U.S.S.R.
2. Dear Prudence
3. Savoy Truffle
4. Everybody's Got Something to Hide Except Me and My Monkey
5. Don’t Pass Me By
6. Helter Skelter 7. Julia
1. Why Don't We Do It In The Road?
2. Happiness Is A Warm Gun
3. I Will
4. While My Guitar Gently Weeps
5. Blackbird
6. Yer Blues 7. Honey Pie
Szempontok voltak a szimpla albumaik többé-kevésbé állandó jegyei:
- 14 dal legyen
- John- és Paul-dalok azonos mennyiségben (ez nem jött össze, a Good Night annyira kilógott a lemezről -hiába oldotta volna meg a Ringo- ill. a "plusz egy Lennon szerezte dal" kérdést is- Revolution 9 hiányában, hogy végül a Honey Pie került a helyére: a Yer Blues hangulata után ugyanúgy kellett egy feloldó hatású dal, ahogy a R9 se zárhatta az eredeti lemezt - egyébként nekem nagyon adta volna magát egy I’m So Tired-Good Night párosítás – csak éppen nem hangzott jól és a 14 dalos formátumnál azért az is szempont, mi maradt volna le helyettük – én úgy éreztem, két jobb dal)
- George két, Ringo egy dallal szerepeljen
- ne ugyanaz énekeljen két egymást követő dalt
- dinamikai váltások (ne legyen egymás után két ballada vagy két rockosabb dal)
Tehát ez a lista nem a kedvenceimet tartalmazza (akkor nem lenne itt se a Don’t Pass Me By, se a Honey Pie, itt lenne viszont a Rocky Raccoon és az I’m So Tired), hanem a fenti kritériumokhoz alkalmazkodva alakítottam ki.
Illetve szempont volt az is, hogy passzoljanak a dalok az összképbe (valamiért a Rocky Raccoon helyét se találtam meg, végül az I Will lett helyette, sőt az egyébként nagy kedvencem, a Long Long Long is emiatt maradt le, pedig fontolgattam, hogy Revolver-módra három George-dal is legyen).
És nagyon nehéz volt egyébként szinte kiiktatni az ízlésemet (azért csak szinte, mert azért pár kivételtől eltekintve nem véletlenül az maradt le, ami), elszakadni a preferenciáktól és a fenti keretek között maradni.
Volt ennek értelme?
Nem, nem volt. :)
Legfeljebb annyi, hogy elszórakoztattam vele magamat, de az biztos, hogy továbbra is az eredeti albumot hallgatom, ob-la-distul, R9-ostul, mindenestül: nem hamisítok zenetörténelmet. :)
A nagynevű közreműködők ellenére kicsit halovány lett Ringo EP-je. Persze Beatles ide vagy oda, önálló előadóként nem szokás a topba sorolni, de a legutóbbi lemezein mindig volt egy-két olyan villanás, amire azt lehetett mondani, hogy érdemes volt. Most ez olyan szomorkás és méla anyag. Ami nem biztos, hogy az ő hibája, sőt. A helyzet ilyen. Azon viszont meglepődtem, hogy vinylen is nagy korongként jött ki. Néztem is, hányas fordulaton kell játszani, mert az nincs ráírva, de persze 33.
Erről teljesen elfeledkeztem. Imádom a lemezt, de a megjelenésének időpontját sosem tartottam számon. Még az évet sem tudtam volna fejből megmondani, ami talán azért van, mert a többi lemezével ellentétben nem a megjelenésekor vettem meg, hanem sok évvel azután tudtam csak letölteni. Máig sincs meg hivatalos fizikai formátumban. Remélem valamikor lesz belőle újrakiadás.
Itt lehet szemezgetni, melyik években mennyire /nem/ volt aktív McCartney, kiadványok, túrné, stúdiózás - minden tekintetében.
2-3 év, úgy hogy kvázi semmilyen projektje ne lett volna (kiadványok, turné, stúdiózás), biztosan nem volt.
De pl egy hosszabb időszak, ami valamilyen szinten versenyben lehet: 93 decemberében befejezte az aktuális túrnéját, és a következő kiadvány (ha a Leaf szösszenetet nem számoljuk) az Anthology volt, rajta a Free as a Bird-el, 95 november végén. Vagy, számolhatjuk az Allen Ginsberg-es októberi giget is, ez akkor is majdnem két év bármiféle release, fellépés, turné nélkül. Viszont természetesen pl 95-ben a Flaming Pie miatt on and off stúdiózott, dolgozott a Standing Stone-on is. Szóval szerintem igazából attól függ, ki mit /nem/ számít bele ebbe az időszakba, mert rengeteg minden van itt. Könyvek, "jelentéktelenebb" kislemezek, vendégelőadóként való szereplés, komolyabb stúdiózás, egyszeri fellépés, side-project-ek, válogatás albumok, archív sorozat stb.
Nyilván volt pár némileg eseménytelenebb éve, 1981, 1992, talán 1996-ot is ide lehet venni, 2000, 2004... Passz. Mi kvalifikál "eseménytelenként", nem? :) 81-ben végig kb a stúdióban volt, 2000-ben ott volt a Paintings könyv+Liverpool Sound Collage, 2004-ben pár koncert..
Ahogy a Linda halálát követő ~1 év is megemlíthető, de pl itt is 98 szeptemberében még/már megjelent a Rushes.
Olvasom, hogy a Grandude mesekönyv folytatást kap ősszel és elgondolkodtam, Paulnak hány projektje van idén:
- ez a könyv
- a McCIII Reimagined verziója
- a Rick Rubinnel közös doku-sorozat
- a Lyrics c. könyv
Az Archive sorozattal kapcsolatban nem vagyok naprakész, de nem lepne meg, ha abból is jönne új idén.
Plusz ott van a Get Back film és a hozzá kapcsolódó (LIB 51th vagy más) audio kiadványok.
Illetve az a 10+ éve készülő, Paul teljes karrierjét átfogó doku, aminek a forgatása a tavalyi elmaradt Glastonbury fellépésen fejeződött volna be.
(Aztán lehet, hogy ez a film lett végül a Rubinnal forgatott sorozat?)
Ez a lista akkor is nagyon impressziv, ha a Beatles-projekteket nem vesszük hozzá, akár azt is mondhatjuk, Paul elfoglaltabb ebben a koncertmentes időben, mint bármikor korábban.
Erről meg az jutott eszembe, egyáltalán mikor és meddig tartott a leghosszabb időszak a karrierjében (mondhatni az elmúlt 60 évben), amikor nem volt semmilyen új kiadványa, mások lemezén való közreműködése és koncertje sem?
off, ez egy metalcore banda, de semmi máshoz nem tudom hasonlítani, csak a beatleshez. metalcore, azaz kemény és ordítanak, de annyira eredeti és egyszerűen nagyszerű zene hogy a beatles jut róla mindig eszembe
