Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Megírtam egy lapban, mit gondolok róla, kb. az a lényege, hogy az előző kettő albumot is viszonylag nehezen szerettem meg (a Egypt-et sokkal nehezebben, mint a New-t), ezt a mostanit is eleinte ijesztően rossznak éreztem, aztán végeredményben megkedveltem, bár ezzel együtt is azt gondolom, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja, és ennek a mostanság sokat emlegetett trilógiának ez a leggyengébb darabja (nálam a tetszési sorrend megegyezik a megjelenés sorrendjével: 1, 2, 3). Vannak benne jó részek, de talán az a nagy erénye, hogy effektek és egyebek nélkül vállalja az érezhetően beszűkült hangját (a Women and wives-ban elhangzó "lover" szóban van talán a valaha is legmélyebb McCartney-énekhang). Osztva-szorozva azt hiszem, az utóbbi húsz év leggyengébb McCartney-albuma, ennek ellenére a megjelenés óta meghallgattam vagy 10-szer.
Úgy láttam nagyon pozitív a rajongók körében a fogadtatás, ezért inkább nem akartam véleményezni, mert az én benyomásom sokadik meghallgatás után sem közelít a többségi véleményekhez. De ez már Egypt Station-nel is így volt. Valószínüleg bennem van a hiba. A másik ami engem pl. kifejezetten zavart ez a végtelenségig túltolt mesterséges hype a különböző színű vinyl kiadásokkal és egyértelműen a rajongók lehúzására kitalált kampány. Hááát komolyan... ki nem sz@rja le hányféle színben lehet legyártani ugyanazt?? Szerintem már régen rossz ha erről szól az egész. Valahol nagyon szomorú, hogy úgy érik el a kívánt eladott példányszámot, hogy a rajongókkal kapásból 4-5 példányt vetetnek egyszerre. Ráadásul szerintem pont Paul McCartney az, aki nem szorul rá az így megszerzett plusz bevételre. Nyilván nem is ő találta ki, hanem a kiadó, de mindegy is. Ahogy Archive Collection elrugaszkodott áraival, úgy ezzel a trenddel sem kívánok lépést tartani.
Hogy mennyire számítok "nagy McCartney-rajongónak" nem tudom, de ha a Beatles tagok munkásságát hasonlítgatjuk egymáshoz, akkor nálam minden kategóriában (szerző, előadó, énekes, hangszeres tudás) Paul az abszolút favorit. A múlt héten láttam egy YouTube videót, ahol valaki a Top 10 Beatles szóló albumokat rangsorolta. Ennek alapján én is elkészítettem a sajátomat, de Top 20-as listát írtam, hogy legalább 1 Ringo lemez is legyen a felsorolásban. A lista erősen szubjektív persze és a sorrend is ugyanez lenne, de ha koncert és válogatás lemezeket is ide vennénk akkor az elsők között szerepelne a Working Class Hero, a Live in Japan, a Wingspan és a Photograph is. A Traveling Wilburys és Broad Street szerepeltetése így is erősen vitatható, de mindegy... végülis sorlemezekről van szó és nálam a leghallgatottabb Beatles szóló lemezek között vannak. De a lényeg, hogy nálam elég szembetűnő a McCartney túlsúly. Számszerűen az arány engem is meglepett, de mindenesetre jó móka volt listázni a lemezeket és eldönteni melyiket kedvelem jobban a másiknál.
01. Paul Mccartney - 1989 - Flowers In The Dirt 02. George Harrison - 1987 - Cloud Nine 03. Traveling Wilburys - 1989 - Traveling Wilburys vol.1 (Ez nyilván kakukktojás, de..) 04. Paul Mccartney - 1983 - Pipes Of Peace 05. John Lennon - 1972 - Imagine 06. George Harrison - 1970 - All Things Must Pass 07. Paul Mccartney - 1973 - Band On The Run 08. John Lennon - 1970 - Plastic Ono Band 09. Paul Mccartney - 1982 - Tug Of War 10. Paul Mccartney - 1970 - Mccartney 11. Paul Mccartney - 1984 - Give My Regards To Broad Street 12. George Harrison - 2002 - Brainwashed 13. Paul Mccartney - 1971 - Ram 14. Paul Mccartney - 1997 - Flaming Pie 15. George Harrison - 1973 - Living In The Material World 16. Paul Mccartney - 1993 - Off The Ground 17. Ringo Starr - 1992 - Time Takes Time 18. Paul Mccartney - 2013 - New 19. John Lennon - 1974 - Walls And Bridges 20. Paul Mccartney - 2005 - Chaos And Creation In The Backyard
Megvolt a brit első hely, egy hét után, de ennek a jelek szerint az volt az oka, hogy már-már követhetetlen számú, színben és bónusztartalomban eltérő kiadásokat dobtak piacra, és ezeket a gyűjtők az első héten mind megvették. Vagy ő találta ki, vagy remek marketingesei vannak, mindenesetre csillagos ötös a húzásért.
Kis híján a komplett 200-as listáról is kikerült, nemhogy az első százból: az utolsó helyen áll éppen. :(
De szerintem nem ezt kell nézni, hanem, hogy a második helyen indított. 50 évvel a Beatles után ez igenis szép eredmény, arról nem is beszélve, hogy az első helyet is megcsíphette volna, ha nincs az új Taylor Swift-album.
Valószínűleg Amerikában is kikerül a héten. Így alakultak a helyezései eddig: 2-37-90.
Naiv voltam, mert azt hittem, ha az első héten nem lesz No. 1, majd a másodikon...
Viszont feltűnt, hogy a fórum nagy McCartney-rajongói (2-3 topiktárs ugrik be, aki kimondottan Paul-fan) hallgat a lemezről. Nem tetszik vagy nem akartok elhamarkodott véleményt mondani? :)
Ha a rockzene hőskorát nézzük, akkor ott van néhány... khm gyilkossághoz hasonlító/előidéző stb eset, még kedvenceink körében is.
hehe a míítúú tuti elsöpörte volna az egész 60-as éveketXD
Sztem a Cold Turkey simán hozza a Beatles szintet. Gondoljatok bele, a Walrus sem Beatles szint... mondhatnánk '66-ban... aztán... szvl ha Beatlesként jelent volna meg, ComeTogether vonalban emlegetnénk ma.
(bár én nem szeretem. Akkor már ink a Ballada hangulata számomra, pedig az tényleg egy 0 zeneileg, mégis...)
Spector zseni volt. De tény, hogy nem volt teljesen "százas". Az, hogy gyilkos volt-e, arról azért erősen megoszlanak a vélemények. Nem véletlen, hogy az első tárgyalás sorozat után nem született ítélet, mert az esküdtek egy részét nem sikerült meggyőzni róla, hogy valóban ő húzta meg a tavaszt. Új tárgyaláson, új esküdtekkel másodjára ítélték el. Az Ál Pacino főszereplésével készült film is azt a teóriát támasztja alá, hogy inkább felelőtlen baleset volt, mint szándékos gyilkosság. Ettől függetlenül Phil Spector sokszor kiszámíthatatlan őrült módjára viselkedett, a nőkkel kegyetlen és erőszakos volt. Ha a per során nem kerültek volna nyilvánosságra a viselt dolgai és nem ítélik el, akkor pár éve valószínűleg a ME TOO mozgalom söpörte volna el. Szóval a közvélemény negatív megítélése így is, úgy is elkerülhetetlen volt.
Mindez persze semmit nem von le a 60-as évek elején a könnyűzenére gyakorolt hatásáról. Az akkori újításai a mai technológiai környezetben már inkább megmosoyogtatóak, de akkor forradalminak számítottak. Egyébként a híres "Wall of sound" hangzást a legtöbbször tévesen határozzák meg. Tény, hogy az egyik újítása volt, hogy egy-egy hangszer szólamát egymásra rétegezve vastagabb, tömörebb hangzást hozott létre. A felvételeken gyakran egyszerre 3-4 zongorista, két dobos és nagy fúvós szekció játszik. Az így lérehozott sűrű hangzást egyfajta "falként" lehet érzékelni. Ezt "sound on sound" metódusnak hívták, valójában semmi köze a Wall of sound-hoz. Az valójában egy visszhangos pincehelyiség volt a stúdió épület alatt. Ide levittek egy nagyteljesítményű mono monitor hangfalat és megszólalt rajta a zenekar a stúdió feljátszóhelyiséből. Közben egy mikrofonnal vették a falakról visszaverődő visszhangot és megfelelő arányban hozzá keverték a felvételhez. Eredetileg ezt jelentette a Wall of sound. Más elnevezés szerint "echo chamber". Később aztán összességében Wall of sound-ként hivatkoztak a Spector által megteremtett hangzásra, aminek csak egyik alkotóeleme volt a pince falairól visszaverődő hang.
A Spector névjegyévé vált visszhangos sűrű hangzás elsősorban a mono korszakban tudott érvényesülni, de ő maga valószínüleg később se nagyon tudott szabadulni a koncepciótól. Lásd George Harrison: Wah-Wah. De pl. az Imagine felvételén is a bevezető után már három zongora szól egymáson, bár kétségtelen, hogy maga az album hangzása már letisztultabb Spector korábbi munkáihoz képest. De talán az sem véletlen, hogy két remix újra kiadás is napvilágot látott belőle az elmúlt 15 évben, amivel igyekeztek kicsit a XXI. századi viszonyokhoz igazítani a hangzást. Gyanítom az All Things Must Pass jubileumi remixe is a "spectortalanítás" jegyében készült.
Mindenkinek ajánlom megnézésre a fent említett filmet (eredeti nyelven felirattal, a magyar szinkron csapnivaló), valamint meghallgatásra a Back To Mono válogatást.
Az az igazság, hogy meg tudom érteni, hogy visszadobták a Cold Turkeyt.
Nem is fért bele a Beatles-imázsba egy heroinelvonásról szóló dal és minimálisan sem tudott vele azonosulni a zenekar többi tagja.
Lennonban lehetett volna annyi belátás, hogy eleve szólóban akarja kiadni.
Aztán ki tudja, ahogy a még ennél is sokkal személyesebb és szólódal-szerűbb The Ballad of John and Yoko-t felvette vele Paul '69 áprilisában, lehet ezzel is megtette volna, ha akkor írja meg Lennon és megkéri rá.
Fél évvel később viszont már más idők jártak (sajnos).
Spectorral kapcsolatban pedig sokatmondó, hogy hiába volt Lennon szólóéveinek egyik kulcsfigurája (hiszen négy lemezét is producelte), a hivatalos Facebook-oldala nem emlékezett meg róla, pedig sok Lennon számára egyébként kisebb fontosságú emberről már igen.
De egy gyilkost -érthetően- senki sem fog sajnálni, Lennon örökösei meg aztán pláne nem.
Ő is rosszfiú a Beatles-rajongók szemében (függetlenül a börtönnel zárult ügyétől, már azelőtt az volt), pedig egyszerűen elvégezte, amivel megbízták. A saját ízlése és füle szerint rakta össze a Let It Be-lemezt, de hát ha őt bízták meg vele, akkor várható volt, hogy a saját ízlésvilága szerint fogja megcsinálni, nem pedig úgy, hogy utánozza Martint.
Még egy érdekes jelenet az And in the end című könyvből: Lennon 1969. szeptemberi kijelentését, miszerint kilép az együttesből, direktben az előzte meg, hogy McCartney és Harrison offolták a Cold Turkey-t, mondván, ez nem fér bele a Beatles-imázsba. Lennon ezután megcsinálta Ringóval, Claptonnal és Voormannel a számot, a kreditből kihagyta McCartney-t, és úgy döntött, hogy részéről vége. Föltehetően az offolás az egóját is sértette. Idevág kicsit az az 1962. október 28-ai rádióinterjú, amiben a riporter megkérdezi Harrisont, hogy amennyiben ő a szólógitáros, akkor ez azt jelenti-e, hogy ő a Beatles vezetője. Harrison erre elkezd cinikuskodni, hogy "tudod, öregem, van egy másik gitárfajta is", McCartney válaszol helyette, mondván, hogy az együttes vezetője John. (In: George Harrison on George Harrison) Hét évre rá ők ketten offolták Lennon számát.
A gyűjtők nyomták föl a hőn áhított brit 1. helyre, a megjelenés utáni héten azonnal listavezető lett, föltehetően azért, mert a gyűjtők azonnal fölvásárolták a sok különböző színű változatot. Egy héttel később már 19., most csak 38. (UK Albumlist).
Köszi, elkerülte a figyelmemet a trending szó. Ez valami objektív felkapottsági lista? Én ilyet kategóriát nem is látok az oldalamon, mivel mindig be vagyok oda jelentkezve, azonnal a személyes oldalamra navigál. Ott pedig nekem nincs ilyen, csak new releases kategória.
Csak a MAHASZ lista kapcsán - a Discogs címlapján ugyanis nem Paul szokott szerepelni, de most a kb. 20 féle változatban megjelent III-as album eléggé felpörgette a gyűjtőket, és állítólag a piacot is ( https://ultimateclassicrock.com/paul-mccartney-vinyl-sales/ ). Mindezt a MAHASZ lista meg sem érzi, hiszen itthon csak 1 sima fekete hanglemezt, és a sima CD-t forgalmaznak, vagy forgalmaztak, mert ahol korábban láttam, azokban a boltokban már nincs belőle.
Ahhoz képest tényleg nem rossz, sőt kimagasló eredmény.
Egyébként Angliában a Flowers in the dirt óta a McCartney III. volt az első listavezető albuma, az más kérdés hogy egy hét után ki is bukott az első tízből.
A megjelenés utáni héten Amerikában a második lett, Németországban az első, úgyhogy nagyjából az Egypt Station eladásait produkálja.
Oké, hogy főként a múltjából él de három négy évente mindig kijön egy vadiúj dalokat tartalmazó albummal és ez nem mindenkiről mondható el a régi nagyok közül...
A McCartney koncertek több okból kifolyólag már nem hoznak lázba, de az új dalait enyhe túlzással még mindig úgy várom mint a Messiást.
Egyébként, ha húsz éve a giga-mega slágerekkel teli "1" is csak 14. tudott lenni itthon, akkor ma egy slágermentes McCartney album 26. helye nem is olyan rossz, mint elsőre tűnik.
Tavalyelőtt nyáron egy Joy Division lemez újrakiadása szintén a 26. helyet érte el a MAHASZ listán.
Valószínű Paul egy közepesebb sikerű lemezéből egyedül több fogyott világszerte, mint a JD teljes katalógusából összesen: így aránylik egymáshoz a sikerük, itthon mégis ugyanazt a helyet érték el.
Ha normális mennyiségben fogynanak a lemezek ma is, teljesen ki lenne zárva, hogy ez a két előadó ugyanarra a helyre kerüljön bármilyen eladási listán is.
(Kb. mintha egy régi Tarr Béla film DVD-je olyan mennyiségben fogyna, mint egy új Spielberg filmé: normál körülmények közt kizárt.)
Úgyhogy ebből az anomaliabol látszik az is, mennyire kevés CD fogy és hogy nagysagrendileg mit jelenthet egy 26. hely.
Ez a megjelenés utáni hét, és egyből a 26. hely, ami nem olyan rossz. Nincsenek empirikus tapasztalataim, de talán nem állunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a magyar zenefogyasztók döntő többsége letölt és streamezik. És hát az 5000 forintos McCartney-albumot inkább letöltik, ellentétben a második helyen álló Omega-CD-vel, amit benzinkutakon árulnak és egy ezresért hozzá lehet csapni a húszezres tankoláshoz.
Engem meg az szomorít el, h a nemzettudatunk a béka popója alatt. Ugyanis természetesen a Beatles az egyik kedvencem abból a 3-4-ből akikért rajongok, de azért, hogy egy 80 éves zenész (aki sztem a múltból él) lemezeladási számából következtessek a hazám minőségére és szerencsére azt is negatívan, hát.....
Ehhez azért az is hozzátartozik, hogy sokan közvetlenül az előadók webshopjaiból rendelünk lemezeket, mert hamarabb megkapjuk, exkluzív verziókhoz férünk így hozzá, stb. Az új McCartney lemezt a hazai kereskedők pl. a fekete vinyl verzióban forgalmazzák, míg van még 11 egyéb színű, limitált változat, amit csak külföldi oldalakról lehet(ett) megrendelni.
