Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Az az igazság, hogy meg tudom érteni, hogy visszadobták a Cold Turkeyt.
Nem is fért bele a Beatles-imázsba egy heroinelvonásról szóló dal és minimálisan sem tudott vele azonosulni a zenekar többi tagja.
Lennonban lehetett volna annyi belátás, hogy eleve szólóban akarja kiadni.
Aztán ki tudja, ahogy a még ennél is sokkal személyesebb és szólódal-szerűbb The Ballad of John and Yoko-t felvette vele Paul '69 áprilisában, lehet ezzel is megtette volna, ha akkor írja meg Lennon és megkéri rá.
Fél évvel később viszont már más idők jártak (sajnos).
Spectorral kapcsolatban pedig sokatmondó, hogy hiába volt Lennon szólóéveinek egyik kulcsfigurája (hiszen négy lemezét is producelte), a hivatalos Facebook-oldala nem emlékezett meg róla, pedig sok Lennon számára egyébként kisebb fontosságú emberről már igen.
De egy gyilkost -érthetően- senki sem fog sajnálni, Lennon örökösei meg aztán pláne nem.
Ő is rosszfiú a Beatles-rajongók szemében (függetlenül a börtönnel zárult ügyétől, már azelőtt az volt), pedig egyszerűen elvégezte, amivel megbízták. A saját ízlése és füle szerint rakta össze a Let It Be-lemezt, de hát ha őt bízták meg vele, akkor várható volt, hogy a saját ízlésvilága szerint fogja megcsinálni, nem pedig úgy, hogy utánozza Martint.
Még egy érdekes jelenet az And in the end című könyvből: Lennon 1969. szeptemberi kijelentését, miszerint kilép az együttesből, direktben az előzte meg, hogy McCartney és Harrison offolták a Cold Turkey-t, mondván, ez nem fér bele a Beatles-imázsba. Lennon ezután megcsinálta Ringóval, Claptonnal és Voormannel a számot, a kreditből kihagyta McCartney-t, és úgy döntött, hogy részéről vége. Föltehetően az offolás az egóját is sértette. Idevág kicsit az az 1962. október 28-ai rádióinterjú, amiben a riporter megkérdezi Harrisont, hogy amennyiben ő a szólógitáros, akkor ez azt jelenti-e, hogy ő a Beatles vezetője. Harrison erre elkezd cinikuskodni, hogy "tudod, öregem, van egy másik gitárfajta is", McCartney válaszol helyette, mondván, hogy az együttes vezetője John. (In: George Harrison on George Harrison) Hét évre rá ők ketten offolták Lennon számát.
A gyűjtők nyomták föl a hőn áhított brit 1. helyre, a megjelenés utáni héten azonnal listavezető lett, föltehetően azért, mert a gyűjtők azonnal fölvásárolták a sok különböző színű változatot. Egy héttel később már 19., most csak 38. (UK Albumlist).
Köszi, elkerülte a figyelmemet a trending szó. Ez valami objektív felkapottsági lista? Én ilyet kategóriát nem is látok az oldalamon, mivel mindig be vagyok oda jelentkezve, azonnal a személyes oldalamra navigál. Ott pedig nekem nincs ilyen, csak new releases kategória.
Csak a MAHASZ lista kapcsán - a Discogs címlapján ugyanis nem Paul szokott szerepelni, de most a kb. 20 féle változatban megjelent III-as album eléggé felpörgette a gyűjtőket, és állítólag a piacot is ( https://ultimateclassicrock.com/paul-mccartney-vinyl-sales/ ). Mindezt a MAHASZ lista meg sem érzi, hiszen itthon csak 1 sima fekete hanglemezt, és a sima CD-t forgalmaznak, vagy forgalmaztak, mert ahol korábban láttam, azokban a boltokban már nincs belőle.
Ahhoz képest tényleg nem rossz, sőt kimagasló eredmény.
Egyébként Angliában a Flowers in the dirt óta a McCartney III. volt az első listavezető albuma, az más kérdés hogy egy hét után ki is bukott az első tízből.
A megjelenés utáni héten Amerikában a második lett, Németországban az első, úgyhogy nagyjából az Egypt Station eladásait produkálja.
Oké, hogy főként a múltjából él de három négy évente mindig kijön egy vadiúj dalokat tartalmazó albummal és ez nem mindenkiről mondható el a régi nagyok közül...
A McCartney koncertek több okból kifolyólag már nem hoznak lázba, de az új dalait enyhe túlzással még mindig úgy várom mint a Messiást.
Egyébként, ha húsz éve a giga-mega slágerekkel teli "1" is csak 14. tudott lenni itthon, akkor ma egy slágermentes McCartney album 26. helye nem is olyan rossz, mint elsőre tűnik.
Tavalyelőtt nyáron egy Joy Division lemez újrakiadása szintén a 26. helyet érte el a MAHASZ listán.
Valószínű Paul egy közepesebb sikerű lemezéből egyedül több fogyott világszerte, mint a JD teljes katalógusából összesen: így aránylik egymáshoz a sikerük, itthon mégis ugyanazt a helyet érték el.
Ha normális mennyiségben fogynanak a lemezek ma is, teljesen ki lenne zárva, hogy ez a két előadó ugyanarra a helyre kerüljön bármilyen eladási listán is.
(Kb. mintha egy régi Tarr Béla film DVD-je olyan mennyiségben fogyna, mint egy új Spielberg filmé: normál körülmények közt kizárt.)
Úgyhogy ebből az anomaliabol látszik az is, mennyire kevés CD fogy és hogy nagysagrendileg mit jelenthet egy 26. hely.
Ez a megjelenés utáni hét, és egyből a 26. hely, ami nem olyan rossz. Nincsenek empirikus tapasztalataim, de talán nem állunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a magyar zenefogyasztók döntő többsége letölt és streamezik. És hát az 5000 forintos McCartney-albumot inkább letöltik, ellentétben a második helyen álló Omega-CD-vel, amit benzinkutakon árulnak és egy ezresért hozzá lehet csapni a húszezres tankoláshoz.
Engem meg az szomorít el, h a nemzettudatunk a béka popója alatt. Ugyanis természetesen a Beatles az egyik kedvencem abból a 3-4-ből akikért rajongok, de azért, hogy egy 80 éves zenész (aki sztem a múltból él) lemezeladási számából következtessek a hazám minőségére és szerencsére azt is negatívan, hát.....
Ehhez azért az is hozzátartozik, hogy sokan közvetlenül az előadók webshopjaiból rendelünk lemezeket, mert hamarabb megkapjuk, exkluzív verziókhoz férünk így hozzá, stb. Az új McCartney lemezt a hazai kereskedők pl. a fekete vinyl verzióban forgalmazzák, míg van még 11 egyéb színű, limitált változat, amit csak külföldi oldalakról lehet(ett) megrendelni.
Emlékeztek, pár hónapja Charlie "beszólt" a Beatlesre, hogy "a Beatles sem azért jutott fel a csúcsra, mert nem volt náluk jobb zenekar, hanem mert volt egy csávó, aki öntötte bele a pénzt, és mindenhol megjelentek. Nem azt mondom, hogy rossz zenekar volt, de nem voltak képzett zenészek."
Milyen ironikus, hogy ezek után ki előzi meg Képzett Károlyt helyből a MAHASZ-listán. :D
Ha kijön egy új vadonatúj albummal Paul McCartney, vagyok olyan mazochista, hogy kíváncsiságból mindig megnézem a MAHASZ eladási listát is.
Végtelenül elkeserítő minden alkalommal szembesülni azzal, hogy a 20. helynél magasabb pozícióba csak egyetlen nagylemezzel került /NEW/ az utóbbi harminc évben.
A poptörténelem egyik, ha nem a legkiemelkedőbb és egyben legnépszerűbb dalszerzőjéről, előadójáról beszélünk...
A szupersztárok egyikéről.
Tudva azt, hogy anno a Beatles "1" is csak a 14. helyig jutott hazánkban, nem nagyon szoktam meglepődni, csak mindig elszomorít a dolog. Főleg ha a többi országának nagylemezlistájával hasonlítom össze.
Pont ma jött szembe ez a - nagyon jól megirt és okos - cikk (pedig tíz éves).
Lennon rajongokent nem egy könnyű olvasmány, sok nem jól eső gondolkoznivalot ad és hát igen, igaz a konkluzioja: jobb érzés elkerülhetetlennek látni a feloszlast, mint úgy, ahogyan ez a cikk teszi.
Az 1957. évi júliusi wooltoni probléma robbanáshoz vezetett a hatvanas évek végére. ( fedő a fazékról )
Egy nagyon erős minőségi javulás Paul révén,vagy betonbiztos bandavezéri pozíció egy saját,ám gyengus Paul nélküli
zenekarban.
Paul bármikor ipari mennyiségben tudott dalokat "szállítani".A másik két szerzőnek jobban meg kellett küzdenie a dalokért.Ez a küzdés szerencsére jó néhány esetben remekművet eredményezett.
Az a lefegyverző könnyedség kettejüket frusztrálta.Emberek voltak,na.Valamint iszonyúan erős egyéniségek mindhárman.
Szegény Ringo meg csak a fejét kapkodta,ide-oda csapódott az egyre inkább állandósuló turbulenciában.
Azt hiszem, az a baj a vitáinkkal, hogy olyan dolgokat gondolunk bele a másik mondanivalójába, ami valójában nincs ott, csak a saját szemszögünk láttatja bele. Mint ahogy most pl. Te is viszonyulsz az én hozzászólásomhoz.
"Végre elő merte szedni a punk énjét az egyengombafej mögül."
Hmm, nem tudtam, hogy Yoko már 1965-ben hatással lett volna Lennon alkotásaira... :D Vagy a Help!, Rain, Strawberry Fields, Lucy, Mr Kite, Walrus stb is egyengombafej daloknak számítanak? Mondjuk azt sem tudom a "punk én" mire akar utalni. Na meg, mi a baj a lesajnáltan "egyengombafejjel" jellemzett korszakkal... Azért mert Yoko nem tartotta sokra és nem is akarta, hogy John sokra tartsa, John meg ennek hatására, illetve a személyes érzéseinek köszönhetően (valószínűleg a McCartney és közte felmerült konfliktus, fájdalom és kiábrándultság miatt), plusz azért, hogy az "új Lennon" imidzs egyrészt nagyobbat szóljon a közönségnél, másrészt ő maga is könnyebben tudjon azonosulni vele és el tudja engedni a múltat, szembefordult az egésszel, nem kell nekünk is bedőlni ennek. Annak ellenére, hogy John-t milyen sokra tartják egyesek, azzal a lendülettel képesek a fél életének művészetét a kukába dobni és minden érdemet elvenni tőle. Mintha Yoko előtt valami életképtelen, minden kreativitást nélkülöző, befutásra váró tömeg művészecske lett volna, nem pedig a világ tetején csücsülő szerzőpáros egyik tagja. (Ez nem feltétlen ide válasz, hanem általánosságban volt szerencsém máshol is hasonló nézetekbe belefutni.)