Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Egy kis színes érdekesség. Víc Flick gitáros nevét nem ismertem eddig. Többek között tagja volt a George Martin Orchestrának és ő játszotta fel A Hard Day's Nightban a Ringo's Theme-t és a Helpben a James Bond Theme-t. De mint kiderült az eredeti James Bond Theme-ben is ő gitározott, ami egyben a legismertebb közreműködése volt. Ami igazán érdekes, hogy a fent említett számokban (és még vagy egy tucat másik világslágerben is Tom Jones-tól, Nancy Sinatrán át, a Herman's Hermits-ig) ugyanazon a fehér 1961-es Fender Stratocasteren játszik. Íme a videó, amin eladja a híres hangszert:
Határozottan leszámol pár klisével a legendából. Pl. nem volt bombatámadás 1940. október 9-én, nem Julia passzolta le a kis Johnnyt Miminek, és a matrózok nem hozhattak az USÁ-ból rock and roll lemezeket és így tovább. Valamint elég alaposan foglalkozik azzal is, milyen gyerekkori hatások vezettek Lennon személyiségzavaraihoz, az agresszív megnyilvánulásaihoz és a kóros hazudozásaihoz. Túl azon, hogy kivételes egyéniségnek és tehetségnek tekinti, mi több, azt mondja, a Beatlesen belül neki volt a legjobb hangja és ő volt a legeredetibb figura a bandában, nem mitizálja Lennont és az emberi hiányosságaira is mélységeiben kitér. Szóval, jó.
Kicsit én is szkeptikusan fogadtam, de a maga nemében nem rossz, bevallottan szubjektív életrajz, újdonságok helyett inkább a gondolatfolyamokra helyezi a hangsúlyt.
Köszi igen, mondjuk nekem a - magyar ajanlobol kihagyott - "when the "real" JL die" továbbra is fura, ahogy fura az élet és halál többesszámban az alcimben.
Szerintem a Double Fantasy Lennonja ugyanúgy az igazi John Lennon volt, mint a 10-15 évvel korábbi, csak más eletszakaszban, ezért más hangulatú-szovegu zenével is.
Nyilván furcsa volt a cinikus lázadó Lennontol azt hallani, ahogy "magic ship of perfect harmony"-rol énekel, de szerintem ez nem volt kevésbé ő, mint mondjuk a Walrus idején.
Konteóról szó nincs, a magyar kiadó valószínűleg pont azért hagyta el az eredeti főcímet, mert félrevezető lehet. A könyv arról szól, hogy összességében, a személyes életutat és globális hatásokat tekintve milyen folyamatok vezettek oda, hogy a világ legnagyobb hatású és legnépszerűbb együttesének alapítója és vezetője egy olyan gyilkosságban vesztette életét, amelyet egy olyan személy követett el, aki a rajongójának vallotta korábban magát. Nem annyira az életút apró momentumait boncolgató monográfia, sokkal inkább pályakép és életútelemzés. November közepén fog megjelenni magyarul, de az eredeti is viszonylag friss, szeptemberi.
Ó, egyszerűbbek voltak, csak simán tükrözték a képet (és talán nyújtottak is rajta):
Mondjuk azt sose értettem, amikor így belenyúlnak egy képbe (az, hogy feketefehér lett az oké), nem lett volna egyszerűbb simán felhasználni egy olyat, ami már eleve passzol a borító-koncepcióba?
Azért zavar, mert alapból ez egy tök jó borító lett volna, így viszont fura, nekem legalábbis.
Ezt az amatörizmust soha nem értettem. Nem egy olyan népszerű fotójuk van még lemezborítón is, ami fordítva lett előhívva. Amúgy a konkrét fehér albumos fotó számomra nem is olyan nagy meglepetés, mert az én jugó kiadásomban is fonák mind a 4 portré.
Hogy méltó módon felkészüljek a McC III-ra, úgy döntöttem, hogy McCartney maratonba kezdek. Szépen időrendi sorrendben meghallgatom az összes Beatles utáni lemezét. Hogy ne legyen csömöröm, naponta csak egyet veszek elő, viszont ahol az lehetséges (értsd van deluxe kiadás), nem csak az alaplemezt, hanem a b-oldalakat és outtakeket is. Szombaton kezdtem, így már túl vagyok a McCartney, a Ram és a Wild Life deluxe archive collectionös CD-in. Holnap jön a Red Rose Speedway, és egy kicsit dilemmában vagyok, mit és mennyit hallgassak meg belőle. Mert az eredeti és a rekonstruált dupla lemezt egymás után nem akarom és nem is fogom meghallgatni. Valószínűleg a szimpla lemez mellett döntök, úgyis ott van még a ritkaságokat tartalmazó CD, ami bőségesen tartalmaz minden fontos maradékot. Egyelőre csak a stúdió lemezeket terveztem be, ha azok végére érek, iktatok majd be koncert és komolyzenei lemezeket. A side projectek közül a Liverpool Sound Collaget és a két utóbbi Fireman lemez (az elsőt nagyon nem szeretem) van a listámon, talán a Twin Freaks még befér a vége felé. Most hogy számba vettem az előttem álló lemezeket, szembesültem vele, hogy milyen hatalmas ez az 50 évet felölelő életmű. Napi 1 lemez meghallgatásával kitölt kb. másfél hónapot!
És még valami. Folyamatosan figyelni kell a kiválasztott terméket, mert a megjelenéshez közelítve a lemezek jó részének szokott lenni magyarosított, a meghirdetéskorihoz képest alacsonyabb ára (és a McCartney III-nak is lesz).
Én pár éve a magyar facethemusic.hu -ról rendelek. Gyors, már a megjelenést követő napon küldik, ha személyesen veszed át, még szállítási költség sincs.
