Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Kicsit én is szkeptikusan fogadtam, de a maga nemében nem rossz, bevallottan szubjektív életrajz, újdonságok helyett inkább a gondolatfolyamokra helyezi a hangsúlyt.
Köszi igen, mondjuk nekem a - magyar ajanlobol kihagyott - "when the "real" JL die" továbbra is fura, ahogy fura az élet és halál többesszámban az alcimben.
Szerintem a Double Fantasy Lennonja ugyanúgy az igazi John Lennon volt, mint a 10-15 évvel korábbi, csak más eletszakaszban, ezért más hangulatú-szovegu zenével is.
Nyilván furcsa volt a cinikus lázadó Lennontol azt hallani, ahogy "magic ship of perfect harmony"-rol énekel, de szerintem ez nem volt kevésbé ő, mint mondjuk a Walrus idején.
Konteóról szó nincs, a magyar kiadó valószínűleg pont azért hagyta el az eredeti főcímet, mert félrevezető lehet. A könyv arról szól, hogy összességében, a személyes életutat és globális hatásokat tekintve milyen folyamatok vezettek oda, hogy a világ legnagyobb hatású és legnépszerűbb együttesének alapítója és vezetője egy olyan gyilkosságban vesztette életét, amelyet egy olyan személy követett el, aki a rajongójának vallotta korábban magát. Nem annyira az életút apró momentumait boncolgató monográfia, sokkal inkább pályakép és életútelemzés. November közepén fog megjelenni magyarul, de az eredeti is viszonylag friss, szeptemberi.
Ó, egyszerűbbek voltak, csak simán tükrözték a képet (és talán nyújtottak is rajta):
Mondjuk azt sose értettem, amikor így belenyúlnak egy képbe (az, hogy feketefehér lett az oké), nem lett volna egyszerűbb simán felhasználni egy olyat, ami már eleve passzol a borító-koncepcióba?
Azért zavar, mert alapból ez egy tök jó borító lett volna, így viszont fura, nekem legalábbis.
Ezt az amatörizmust soha nem értettem. Nem egy olyan népszerű fotójuk van még lemezborítón is, ami fordítva lett előhívva. Amúgy a konkrét fehér albumos fotó számomra nem is olyan nagy meglepetés, mert az én jugó kiadásomban is fonák mind a 4 portré.
Hogy méltó módon felkészüljek a McC III-ra, úgy döntöttem, hogy McCartney maratonba kezdek. Szépen időrendi sorrendben meghallgatom az összes Beatles utáni lemezét. Hogy ne legyen csömöröm, naponta csak egyet veszek elő, viszont ahol az lehetséges (értsd van deluxe kiadás), nem csak az alaplemezt, hanem a b-oldalakat és outtakeket is. Szombaton kezdtem, így már túl vagyok a McCartney, a Ram és a Wild Life deluxe archive collectionös CD-in. Holnap jön a Red Rose Speedway, és egy kicsit dilemmában vagyok, mit és mennyit hallgassak meg belőle. Mert az eredeti és a rekonstruált dupla lemezt egymás után nem akarom és nem is fogom meghallgatni. Valószínűleg a szimpla lemez mellett döntök, úgyis ott van még a ritkaságokat tartalmazó CD, ami bőségesen tartalmaz minden fontos maradékot. Egyelőre csak a stúdió lemezeket terveztem be, ha azok végére érek, iktatok majd be koncert és komolyzenei lemezeket. A side projectek közül a Liverpool Sound Collaget és a két utóbbi Fireman lemez (az elsőt nagyon nem szeretem) van a listámon, talán a Twin Freaks még befér a vége felé. Most hogy számba vettem az előttem álló lemezeket, szembesültem vele, hogy milyen hatalmas ez az 50 évet felölelő életmű. Napi 1 lemez meghallgatásával kitölt kb. másfél hónapot!
És még valami. Folyamatosan figyelni kell a kiválasztott terméket, mert a megjelenéshez közelítve a lemezek jó részének szokott lenni magyarosított, a meghirdetéskorihoz képest alacsonyabb ára (és a McCartney III-nak is lesz).
Én pár éve a magyar facethemusic.hu -ról rendelek. Gyors, már a megjelenést követő napon küldik, ha személyesen veszed át, még szállítási költség sincs.
Egyébként engem nagyon feldobott az új lemez híre és hogy még idén kijön. Szar év az idei sok szempontból és jó, hogy legalább ennyi pozitív, kreatív dolog született belőle: egy új McCartney lemez. Az egyetlen ma is aktív nagy kedvencem, aki idén lemezzel jön ki, igaz, az egyetlen szólóelőadó is köztük. Tetszik ez a keresetlen egyszerűség: nem tervezte ugyan, hogy lemezt ad ki idén, de a bezartsagban új dalokat írt és kipofozott pár régit, felvette őket egymaga, pont kitesznek egy albumot, minek is ülne rajta. Mary lő hozzá pár fotót, kell egy jó kis borító és kész is van.
(Példát vehetne róla Jagger vagy Axl Rose is, akik 15+ évig barkácsoljak a lemezt: nem tökéletesnek kell lennie, "csak" jónak. Persze ha egymaguk vennék fel ők is, valószínű előbb kész lennének, mint így, hogy 4-5 másik emberrel kell konszenzusra jutniuk - de még ez sem indokolja azt a csigatempót...)
Plusz valószínű azt is tudja Paul, hogy a zenéje sokak számára jelent legalább egy kis lelki gyógyírt egy ilyen kizsigerelo év végén.
"Hope for the future" énekelte pár éve és igaza volt - most különösen kell ez a hozzáállás.
Én meg a Flaming Pie-ra gondoltam, mert a Steve Milleres számokat nem nézve, ott is minden hangszeren ő maga játszik, és ráadásul a lenti interjúban mondja is, hogy az egyik szám a Flaming Pie-ról maradt le, illetve az nemrég jelent meg, szóval biztos foglalkozott azzal is sokat pár hónappal ezelőtt.
A trailerben elhangzó zene rajtam már megtette a hatását.
A trailer azt a benyomást kelti bennem, hogy ez az album valami kísérletezős cucc lesz, ami 78 évesen eléggé megbecsülendő. Én is várom már, hogy mi lesz ebből.
Pár nappal az új Paul-album bejelentése után vicces volt belefutni az Electric Arguments 2008-as kritikájába az allmusic.com-on, mert van benne egy ilyen mondat:
"A decade after Rushes, he revived the Fireman moniker not to cut another electronic record but to put out what in effect was McCartney III: a weird clearinghouse of experiments, jokes, detours, and rough-hew pop."
Egy éve sem tudhattuk, hogy lesz McCartney III, nemhogy 12 éve, de érdekes, lesz-e bármi hasonlóság a két lemez koncepciójában, bejön-e ez a "jóslat". :)
"Everything I do is always supposed to be my last. When I was 50 – “That’s his last tour.” And it was like, ‘Oh, is it? I don’t think so.’ It’s the rumour mill, but that’s ok. When we did Abbey Road I was dead, so everything else is a bonus."
Amúgy ez az album most tényleg bónusz. Köszi covid. (A trailerben elhangzó zene rajtam már megtette a hatását. De messze van a december...)
