40 éves szegedi nő vagyok, és ismerkedni szeretnék olyan meddő férfiakkal párkapcsolat és családalapítás céljából, akik még nem adták fel hogy gyerekük legyen, és kölcsönös szimpátia esetén teljesen nyitottak lennének akár a donoros IVF-re, akár az örökbefogadásra. Én 1 éve örökbefogadói határozattal rendelkezem egyébként, egyedülállóként. Szeged és környéke elsősorban.
Párommal szeretnénk egy szép, egészséges gyermeket, csak az a bökkenő, hogy ehhez szükség lenne szép, egészséges spermiumokra, tehát semmiképp nem az enyéimre :) Mert vannak ugyan, csak épp nem szeretném tovább örökíteni az (orvosok szerint még épp nem kóros...) alacsony növésemet, mert enyhén szólva problémás az életben, ez gondolom egyértelmű mindenkinek. Ezért mailben felkerestük az ismert meddőségi centrumokat, de mindenhonnan olyan választ kaptunk, hogy csak férfi meddőség esetén hajlandóak donorspermához szükséges kikérő nyilatkozatot adni spermabanknak. Ennek mi lehet egyáltalán a törvényi háttere? Szerintem itt csak valami félreértés lehet: ha ez valóban így lenne, az alapvető emberi jogokat sértene, nem? Ez csak rám és a Páromra (és leginkább a bevállalt gyermekre) tartozik, pénzünk is lenne rá, de a fizetős külföldi helyekről is negatív válaszokat kaptunk. Lehet, hogy csak levélben (azaz "hivatalosan") képviselik ezt az álláspontot, de élőben azért segítenek? Vagy először egy segítőkész urológus/andrológus kell és az ő szakvéleményével már működik a folyamat? Aki hasonló cipőben járt és bárhol kapott segítséget, kérem írjon privátban (semmiképp ne itt konkrét céggel/névvel, nem akarom hogy ebből bárkinek problémája legyen).
Szia, én az első lombik stimura járok a Repromedicába. Nekem eddig nagyon pozitív a véleményem, de nyilván a program leglényegesebb része még hátra van és sokat fog befolyásolni az összképen. Nagyon segítőkészek és gyorsan válaszolnak a kérdéseimre.
Érdeklődni szeretnék arról volt -e már valaki embrióbeültetésen Szlovákiában (ISCARE, Repro Medica, Ferticent) vagy Csehországban. Milyen vélemény alakult ki bennetek az adott klinikáról? Pro és Kontra minden érdekelne?
A különböző honlapokat találtam: a GENNET - Praha pl. különösen magas sikerrátát ígér az oldalán. Volt e valakinek ezzel a céggel valamilyen tapasztalata?
Egyik kedves barátnőm ajánlotta ezt a fórumot, ő anno itt nagyon sok hasznos információt, tanácsot, tippet, bíztatás szerzett, azóta anyuka :)
A férjemmel (39 éves, én 31) tegnap tudtuk meg amitől nagyon féltünk: azoospermia, vagyis 0 sperma volt a mintában. Már 3 hónapja volt egy spermavizsgálat, ugyanezt mutatta, aztán Dr. Kopa javasolt egy 3 hónapos hormonkezelést, ami után nem történt semmi változás. Azt írta az orvos hogy saját genetikai állományú utód nemzését célozva a továbbiakban sebészi/mikrosebészeti spermiumnyerés végzése jöhet szóba, mélyfagyasztásos háttérrel, beavatkozás során kb 50% eséllyel várható sikeresség. Amennyiben sikerül ivarsejtet izolálni, kizárólag ICSI jöhet szóba. És hogy keressünk egy lombik centrumot, illetve készüljünk fel donorra vagy örökbefogadásra mint utolsó esélyek majd. Hát mit ne mondjak lesokkolódtunk... :(
Mi ezt nagyon furcsának találjuk mert olyan 1.5 éve még semmi gond nem volt, aztán egyik napról a másikra nem jött ki semmi csak egy kis folyadék 0 spermával. Mellékhere gyulladása volt páromnak miután abbahagyta a szteroidot (amit más betegség miatt kellett szednie), azt kezelték több hetes antibiotikum kúrákkal. Mi ehhez kötjük a probléma kezdetét, mert ezelőtt minden rendben volt.
Történt valakivel hasonló? Nagyon magunk alatt vagyunk :(
Több kérdés is felmerült bennünk:
- Azt hogy egyáltalán termelődik-e sperma (csak nem jut felszínre) csak műtéti beavatkozással (biopszia) lehet megállapítani?
- Ha pl ondóvezeték elzáródásra gondolunk, azt sem lehet kimutatni semmivel csak műtéttel? Azt tudom hogy az ultrahang elvileg az ilyet nem tudja kimutatni…sajnos
- Akik hasonló helyzetben voltak/vannak mit javasolnak? Hogy kezdjünk hozzá? Át akarunk térni egészséges életmódra, fogyni is szeretnénk, nem dohányzunk, nem iszunk alkoholt… Van valamilyen ötletetek ami elősegíti a sperma képződést, mennyiséget, termékenységet? Most szelént kezdett el szedni a párom, arról olvastam hogy segít a spermiumok mozgékonyságában (ártani nem árt)
- Maca vibe-ról, méhpempőről illetve Ferulant kapszuláról olvastam eddig, ezekről mi a véleményetek?
- Ha lombikra kerülne sor, hallottam hogy az állam 5 alkalmat támogat. Ki melyiket preferálja, az államit (fizetve a hálapénzt) vagy magán klinikát (ahol fél millió egy beültetés, ami nagyon sok, főleg úgy hogy nem is biztos hogy sikerül elsőre :( )
- A magánklinika jobb? Megéri a fél milliót meg az extra költségeket? Itt gondolok a lelki oldalára, orvosok, nővérek segítőkészsége, nem leszarom a beteget és mint a futószalagon, következő, segítőkészség, mindent alaposan elmagyaráznak…
- Tudtok ajánlani lombikhoz orvost akivel meg vagytok elégedve?
Köszönöm szépen a tippeket, tanácsokat, válaszokat. Én egy pozitív ember vagyok, mindig én vagyok az aki felvidítja a másikat a ‘hülyeségével’. Igyekszem nem elveszteni ezt az énemet és úgy feldolgozni, hogy minden rendben lesz, minden okkal történik. Nem tudom elképzelni hogy ne legyen gyerekünk…Viszont nagyon parázós is vagyok. Most per pillanat azok a gondolatok cikáznak a fejembe, hogy ok ha biopszia, találnak egyáltalán spermát? Ha találnak és beültetik, sikerülni fog? Nem vetélek el? Ha már a finishben leszünk, tuti egészséges lesz a gyerekem?... Jaj tudom h butaság ilyenkor már ennyi mindenen aggódni, lesz elég lelki bajom még, összetörésem, de ezt nem lehet irányítani. Próbálom nyugtatni magamat h minek aggódok ennyire előre, lehet be sem következik, el sem jutunk odáig… Próbálok mindig csak a következő lépésre fókuszálni és nem sokat aggódni.
Szóval rámfér minden bíztatás, információ, még nagyon ‘szűzek’ vagyunk ezen a területen.
Mi a helyzet azóta nálatok? Most olvastam ezt a bejegyzésedet ésmi detto ugyanebbena cipőben járunk. Segített végül a Fer14 vagy mit szedett a férjed? Tudsz mesélni mi történt veletek azóta? Mi tegnap tudtuk meg h férjemnek semmi spermája és még nagyon magam alatt vagyok, még emésztgetem a hallottakat...A durva hogy neki még 2 éve minden rendben volt, aztán volt egy mellékhere gyulladása illetve abbahagyta a szteroid szedést amit más betegség miatt kellett szednie és ezekután egyik napróla másikra megszűnt, csak egy kis folyadék jönki, de semmi sperma (3 havi hormonkezelés uátn sem). Mi még elzáródásra gondolounk de Dr. Kopa ezt egyből kizárta és már a biopsziát javasolta... Köszönöm szépen a váalszodat :)
Most kezdjük a lombikozást. Injekciók, gyógyszerek. Nagy hülyeséget csináltam. 3. napja bököm magam, de megzavartak és az egyik szurit figyelmetlenül hatóanyag nélkül adtam be.
Járt már így valaki?
Doki mit mondott? Van még remény arra, hogy minden rendben zajlik így is?
Most nagyon padlóra küldtem magam ezzel a húzással.
Mindenkit sok szeretettel üdvözlök,én is kaáli intézetben lombikoztam négy évvel ezelőtt,sajnos én személy szerint sikertelenül.Hét beültetésen vagyok túl!Nekem más segített..Próbálkoztam én mindennel, amit épp hallottam, vagy olvastam. És mindenben hittem is! Egészen addig, amíg kiderült, hogy nem működik. Helyesebben: nálam nem működik. Hamar. 2008 novemberében kopogtattam először a kedvenc dokim ajtaján. Akkor még nem telt el a „hivatalos” egy év „próbaidő”. Sőt, talán csak pár hónap, de én szinte az első pillanattól éreztem, hogy nem stimmel valami. Nem tudtam megindokolni, hogy mi (most sem tudom) csak éreztem…Azóta már Németországban élek.Szeretnék segíteni másoknak is,ha érdekel az én történetem,küld el az email címed és elküldöm.Mindenkinek sok sikert kívánok és mielőbbi babásodást!Két gyermek édesanyja
Szia! Először is nagyon gratulálok! Írnál nekem e-mailt, mert lenne egy komplett doboz utróm Neked, és ott megbeszélhetnénk a részleteket, meg lenne még pár kérdésem is. Köszönöm! (gitkus@gmail.com)
Sziasztok! Nagyon régen jártam erre, azóta sok minden történt... Most jó hírt hozni és lelket önteni jöttem, hogy elmesélnem, nincs lehetetlen. A kisfiunk (Kaális lombikbaba) júliusban lesz két éves. Csak azért nem kezdtük még el a kistesó projektet, mert még szoptatom, és halogattam az elválasztást (javarészt azért, hogy halogassam az újabb lombikot, és az ezzel járó lelki megterhelést). De mivel én sem leszek már fiatalabb, és nagyon vágyunk még egy babára, pár hete eldöntöttük, hogy kérünk egy őszi konzultációs időpontot, amiből talán év elejére lesz lombik. Fel is hívtam az intézetet - és még azon a héten spontán teherbe estem :-) Biztos ti is ezer ilyen sztorit hallottatok már - hát én a legszívesebben letépték volna azoknak a fejét, akik ilyenekkel traktáltak (kb annyira utáltam hallgatni, hogy "másodjára majd magától összejön", mint a sikeres lombik előtti négy évben azt, hogy "ha nem görcsölnél rá, biztos sikerülne"). Na most egy vagyok én is az ellenpéldák közül. Fel sem fogom még, mekkora hihetetlen szerencse ért minket, úgy gondolom, ez most a kárpótlás a sikertelenségekért. Még csak 7 hetes a baba, akármi megtörténhet sajnos, de eleve az a tény, hogy képes vagyok spontán teherbe esni, hatalmas siker.
Nagyon-nagyon szurkolok mindnyájatoknak, mihamarabbi sikeres lombikokat, kétcsíkos teszteket kívánok!
Jaj, és ha véletlenül van valakinek felesleges Utrogestanja, szívesen megveszem! A dokim nem írt fel annyit, ami kitartana a következő találkozásig.
Sziasztok! Ma délelőtt olvasgattam a fórumot, kb. az elmúlt 2 évet végig és nagyon jó tudni, hogy másoknak is vannak komoly depis napjai, aztán meg újult erővel indulnak tovább. Én a 3. lombikomra készülök éppen, holnap lesz a leszívás, hétfőn pedig a beültetés, ha lesznek babák (lesznek). Az első nem sikerült, 4 sejtet szívtak le, ketten maradtak, nem volt beágyazódás. A 2.-nál 11-et szívtak le, ketten maradtak, volt beágyazódás, de a 6. héten elhalt a terhesség, műtét lett a vége. Most pedig itt állunk a 3. kapujában és jöttem hozzátok, hogy erősítsük egymást, könnyítsük meg a várakozás heteit. Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki mostanában készül lombikra. :)
2009-ben volt lombikunk, amiből kislànyunk született. Ha újra próbàlnànk idén, szükség van e megint a laparoszkópiàs műtétre (méhtükrözés és petevezető àtfúvàs)
Mielőtt spam-ezéssel vagy reklámozással vádolna meg valaki jelzem, hogy 17 éve írtam először ebbe a topicba, azóta is olvasom több-kevesebb rendszerességgel és a keresztlányom is IVF-el készült (ahogy a két testvére is) - de ő már gimis azóta :-)
Húsz éve foglalkozom a meddőség kérdésével és ezalatt megdöbbentő módon megnőtt azoknak a pároknak az aránya, ahol a férfi oldal miatt nem jön létre terhesség. Akit ez a dolog érdekel, olvassa el ennek a honlapnak a bevezetőjét a címoldalon: