Vajon mit rejteget térdig érő avar,
hogy valaki rám lép s zörgésemmel zavar?
Vajon miért kell tudnod neked rólam bármit
Hogy úgy rámkérdezel? S KÉRÉSEM SEM SZÁMÍT !!!
Kértem, könyörögtem, hagyjatok süllyedni,
Igazán keveset szeretnék működni.
Nem tartom értelmét feltárulnom itten,
Annyit talán mégis, hogy nem sokra vittem...
Talán ez megnyugtat, és távolodsz tőlem
Nélküled is élnek irigyeim - bőven!!!
Te se vedd a nevem, többé kedves szádra
boruljon feledés nickem topicjára!!!
BORULJON FELEDÉS NICKEM TOPICJÁRA!
Remélem most kérem végre utoljára.
Szulamit Kedvesem, Te NŐ!
Hozzád senki sem mérhető!
Ki ide ír, mind bátor a':
Híveid népes tábora...
Ha valaki, vagy bárki bántani merészel,
Valszeg átszabom az arcát egy hejes kis fűrésszel.
E kérdés már rejtvényben is érdemleges:
Mi legyen az irány: vízszintes, függőleges???!!!
De ha Téged zavar a sok hüje lelenc,
Nyiss hát egy topicot: Hüje versek kilenc... ;-)
Verseim sorát szabadabban fogom,
Ígérem, hogy nem csak a klavimat nyomom...
Veszélyes területre tévedtem
Belátom itt hibát vétettem,
S ha lehet, megbeszélem itt, s most veletek
Hogy nektek is nyíljon ki a szemetek.
Jó Rettenet nem vagy Te aligátor,
S hidd el a „beszólásod” is alig gátol,
Nem építek gátat eszméknek, s szavaknak
Egyedül csak azért, mert fogat csattogtatnak.
DE! Nem jó irány a tömjénezés!
Az ördögnek büdös, egy despotának kevés.
(Annyira szeretném, hogyha értenétek,
Amit most leírok, amiről beszélek!)
Vagyunk itt húszezren már az asztalon,
Ez borzasztó nagy szám, egy egész halom,
Ennyi egyéniség, s ennyiféle ember,
Nincsen irányomban mind-mind szeretettel!
Nem is lehet! Meg mitől is lenne!
Nem álltak még velem szemtől-szembe,
Csak látják nevemet, s okkal, vagy anélkül,
Belémcsörtetnek megtiporni végül.
Lássuk be nagy ütés-felület kitárul,
S a védekezés terület mit árul?
Semmit önmagamból, csak méz-csöppeket
Ez nyilván felháborít majd többeket.
S mi is lett a hibám? Egy topic-cím
Sokkal helyénvalóbb a hüjerím,
Melyhez oly gyakran ragaszkodom,
S ne higgyétek azt, hogy most panaszkodom.
Mert jogos lenne mindenkit ünnepelni!
Külön új topicra nevét kiemelni,
S azzal be is lehetne csukni az indexet
Hogy itten mindenki mindenkinek tetszett.
S ettől elkezdődne az én névhalálom
Aztán csak elhalnánk együtt itt a hálón
Tulajdonképpen azt kérem, ki szeret,
Nyissa meg nekem a hüjeverseket.
S hagyjuk e helyet a süllyesztőben,
Lesz más helyünk szeretni egymást! – BŐVEN!
S persze! KÖSZÖNÖM az Ideíróknak,
Azt hogy meghallgattak, vagy hogy hozzám szóltak.
Drága jó Tejóm, Te se sértődj meg!
Rohanjunk el innen, ameddig nem lőnek!
Gyere velem újra a hüJékhez vissza,
Bár hüje a hangunk, DE A SZÍVÜNK TISZTA!
Ha már e témához rokon szálak fűznek
Gondoltam versemmel? innen el nem űznek.
Most e topikba csendben beleírok
s ezzel image-emen jó nagyot tiprok...
Indítékom nem más, mint megmutatni itt
Mennyire szeretem Szulamit-mamit!
Off:
UI: Nehéz híres ember leányának lenni!:)))))))
On
Nem oly tátititávol felzendül az ég.
Tátititátog a végzet, könnyeivel
bús záporként tátititámolyg mifelénk.
Bár csak karnyújtátititásnyira van már,
a leány csábítátititása nagyobb,
mozdulatátititában annyi a báj.
Lám-lám: Őt keresed tátititán. Mert hisz
tátititárs nélkül nincs identititás,
sem szerelem... Tátititá! Így szeretem
hatátititárok nélkül - Szép szerelem.
Nem akarok épp ünneprontó lenni
De e pár sort ide kell most vetni
Bár jó dolog a rajongok tömött sora
Az ilyen kezdeményezés biz mostoha
Mert hát legyen ki rajong mint ugráló ebek
Lehetnek kik acsarkodnak mer megvesztek
A lényeg a lényeg, a dolgok tiprása
Személyiséget sértő sorok írása
Mert hiába gaz ki szid és acsarog
S nyáladzó pofával másokra vicsorog
Az sem jobb ki szavait hinti mint a méz
Egy embert jellemezni úgyis oly nehéz
Nyomában sem érhet senkinek a szó
Kevés a tehetség s a rím se erre való
A fun-ok hada bizony olyan mint a sáska
Csak magára figyel és soha senki másra
