Keresés

Részletes keresés

18karat Creative Commons License 2013.11.10 0 0 22303

Radnóti Miklós: Hasonlatok 

Olyan vagy, mint egy suttogó faág,
ha rám hajolsz,
s rejtelmes ízű vagy,
olyan vagy, mint a mák,

s akár a folyton gyűrűző idő,
oly izgató vagy,
s olyan megnyugtató,
mint sír felett a kő,

olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát
s nem ismerem ma sem
egészen még nehéz
hajadnak illatát,

és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj,
csavargó, nyurga füst --
és néha félek tőled én,
ha villámszínű vagy,

s mint napsütötte égiháború:
sötét-arany, --
ha megharagszol, ép
olyan vagy, mint az ú,

mély-hangú, hosszan zengő és sötét,
s ilyenkor én
mosolyból fényes hurkokat
rajzolgatok köréd.

muallim Creative Commons License 2013.10.16 0 0 22302

Alszol már

Veled kimegyek az esőbe
fölöttünk elválik az ég a felhőkkel
és lám a csillagok jönnek

Veled kimegyek az éjbe
magyarázom melyik csillag, merre
lám előbújnak egyre többen

Veled leülök a nedves fűben
mesélek a messzebbről, a mostról
előttünk meg a Minden

Veled átölelve csillogunk
vigyázom minden vágyad, álmod
a legkisebbről magyarázok

Veled lehúnyom pillám
még rezzensz egyet, alszol már
Te vagy édem a palást.

18karat Creative Commons License 2013.10.06 0 0 22301

"A nők nem azért bizonytalanabbak érzelmileg, mert tökéletlenek lennének. Ó, dehogy is. A nők hangulatváltásainak az a titka, hogy túl sokat fognak föl a világból, túl sok érzést élnek meg a környezetükből. Egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a sok különféle hatással. S amikor kiborulnak, amikor túl nagy bennük a káosz és az érzelmi hullámzás, elég, ha csak a válladba fúrják a fejüket, elég, ha csak átöleled őket. Te, a férfi, pusztán a jelenléteddel el tudod simítani a feszültséget."
A. J. Christian



18karat Creative Commons License 2013.10.06 0 0 22300

Azt hiszem: jóval több ez, mint viszonzatlan szerelmi nosztalgia. Ez kőkeményen Rólad szól. Milyen a lelked, mennyire mersz és tudsz felvállalni dolgokat. Várom a folytatást.

És jól írsz! :-)

Előzmény: tayler.p (22299)
tayler.p Creative Commons License 2013.10.05 0 0 22299

A történet valós, csak hiányos. Ennyi évet nem tudok leírni részletesen, nem vagyok író. Csupán a nevek fikciók.

Szóval, biztos voltam benne, hogy Éva hozzám fog rohanni a csalódás után. Így is lett. Egy péntek délután kaptam tőle egy sms-t, ez állt benne " Túl gyenge vagyok az élethez, Isten Veled!". Természetesen csapot-papot ott hagyva (éppen dolgoztam) rohantam hozzá. Egy oltári nagy fülessel akartam indítani. De amikor könnyes szemmel átölelt nem tettem meg. Sírt, zokogott, hogy üthettem volna meg ??? Pedig nagyon mérges voltam rá.  A szobában gyertyafény, romantikus zene, egy kés és egy üveg bor volt. Teljesen kész volt a csaj. Az ölembe ült és csak zokogott, hogy a playboy átverte. Próbáltam győzködni, hogy mekkora hülyeséget csinál. De ő felhozott engem példának. Ő is pont olyan reménytelenül volt szerelmes, ahogy én. Vagyis pontosabban ész nélkül. Ez azért megdöbbentett. Aztán megérkezett az anyja. Éva hiába kérlelt, hogy ne menjek én kellemmetlenűl éreztem magam és leléptem. Tudtam, hogy most már hülyeséget nem csinálhat és nagyjából megnyugodtam. Tisztában voltam vele, hogy ez csak egy operett öngyilkosság volt, de mégis rohadtul fájt, hogy egy sms-ben képes lett volna elbúcsúzni tőlem. Valóban csak ennyit jelentenék neki ?! ezek után amikor csak tudtam találkoztam vele, de nem történt semmi. Gyáva voltam. Annyi visszautasítást kaptam Tőle, hogy nem mertem lépni. Aztán szilveszter előtt egy nappal felmentem hozzá. Vittem egy rózsát, egy üveg pezsgőt, és egy dobozt...egy gyűrűs dobozt. Azt hiszem erre mondják, hogy all in! A rózsától persze, hogy a nyakamba ugrott, melyik nő ne tette volna ?Felbontottuk a pezsgőt. Iszogattunk és felidéztük az elmúlt közös 13 évünket. Akkor voltunk 27 évesek.Az kb egy fél addigi élet. Amikor úgy éreztem, hogy eljött a pillanat végre megcsókóltam. Előszőr nemet mondott, de utána a  Ő csókólt meg engem. Elővettem vettem a dobozt és megkérdeztem, amit ilyenkor megszoktak. Sírva fakadt és átölelt. Bevallom nekem is erősen elcsuklott a hangom és az a bizonyos gombóc is itt volt a torkomban igen erősen. Nem szóltunk egyikünk sem, csak öleltük egymást ki tudja meddig. Aztán nemet mondot. A playboyt szereti. Legalább őszinte volt. 

Bajban is lettem volna, ha igent mond: üres volt a doboz. Nem volt semmiféle gyűrű. Blöfföltem.  Száz százalékig tisztában voltam a válaszával. Csak magamat akartam meggyőzni, hogy "hagyd már abba Te fasz!"

Persze még mindig élt a remény: hónapokig találkozgattunk, de mindig ugyanaz lett a vége: semmi. Az tette be a kaput, hogy nem válaszolt egy levelemre. Úgy éreztem, ha válaszra sem méltat , akkor tényleg felesleges kaparnom. Ha neki baja van megtalál. De ha nekem...lesem szarja a fejem. Ennyi volt, törödjek bele. 

A legjobbkor jött egy munkalehetőség. Fél év az USA -ban, folyamatos 12 óra.Hétfétől vasárnapig. Évától a lehető legmesszebb, és nincs idő agyalni. Mi lett volna ha....? Mit kellett volna másképp csinálnom ??? És stb... persze a pénz sem volt utolsó szempont.  Búcsú nélkül ültem repülőre. Azóta újra itthon vagyok. Évával egyszer találkoztam. Úgy viselkedünk, mint két idegen. Ő már azóta a playboy élettársa, nagy a szerelem. Hazudnék ,ha azt írnám, hogy nem vágyok rá, hogy egyszer majd az én ajtómat kaparja. De úgy ráfogom csukni, hogy azt öröm lesz nézni. Haragszom rá: annyi éven át mi mindent megtettem érte, és még levélre sem volt képes válaszolni. Meg Ő már nem az akibe beleszerettem : harsány, pénz és karrier orientált. Simogatja a lelkét, ha nagy hatalmú emberekkel, igazgatókkal van körülvéve. Elájul egy Hummertől ésatöbbi. Mindazzá lett a playboy mellett, amiket én a legmesszebbmenőkig elítélek. Annyi év, álmatlan éjszaka, szenvedés ,némi öröm és sikerélmény mindhiába volt. Nem is beszélve a tini koromról. Nem egy lányt ráztam le, hogy Éva után csaholhassak!

Egy kicsit visszaugorva az időben és az USA-ba. A Facebook volt az egyetlen szórakozásom 6 hónapon át, függővé váltam. Mint már írtam heti hét nap, napi 12 óra meló. Monoton gyári meló. Reggel hétre mentem dolgozni ,így este hétig volt is programom. Utána bevásárlás, főzés, mosás. Leghamarabb este kilenckor kerültem ágyba. Egy óra netezés ,aztán pedig alvás volt a program, hiszen másnap kezdődött előlről minden.. Egészen addig ,amíg nem futtottam össze" a cyber térben" Irénkével egy régi munkatársammal.  Őt az első munkahelyemen ismertem meg, Tagadhatatlanul Ő volt a legjobb nő az én (akkori korosztályomban).  Akkoriban volt egy párja és én ezt tiszteletben tartom. Ritkán találkoztunk de, akkor jól elhülyéskedtünk. Kialakult egy mondhatni haverság. Aztán ő felmondott a párjával és az ország másik végébe költöztek. Azt hittem soha többé nem fogom látni. "Úgysem lenne esélyem" meg "itt van nekem Éva" gondoltam akkor . Ez volt 2007-ben, tehát 6 éve. Egyre többet cseteltünk Irénkével. Én a tengerentúl voltam Ő pedig Írországban. Kiderűlt, hogy a párja megcsalta, azóta egyedülálló. Ő is szerencsét próbált, ahogy én is. Hihetetlen ,hogy mennyi közös téma volt : világnézet, gondolkodás mód, zene, filmek és még amit csak eltudtok képzelni! Nem is beszélve az első szerelemmel járó bukásról. Egyszóval, szépen lassan közel kerültünk egymáshoz. Azon kaptam magam, hogy úgy gondolok Irénkére és fantáziálok róla, mint annak idején Éváról. Ne értsetek félre nem Évát kerestem benne, hanem azt az érzést. És azt a reményt, hogy hátha majd most...végre egy lány!

Nem múlt el az fél év, hogy ne írjunk egymásnak. Szinte már narkóvá vált a laptopom. Minnél hamarrabb bekapcsolni, olvasni és válaszolni. Emlékszem mire gondoltam akkoriban: " Amikor megismertem ő foglalt volt. Aztán elköltözött az ország másik végébe. Én most az óceán egyik partján vagyok Ő meg a másikon. Ha haza megyek még mindig egy kontinens fog minket elválasztani....de bassza fene!" Letelt a fél év és én hazajöttem. Elég volt. A pénz megvan, Éva eszembe sen jut (vagyis csak nagyon ritkán) szóval elértem, amit akartam. Irénkével ugyanúgy folytatódott a levelezés bár szerelemről még szósem volt. Leglábbis kimondva. Aztán írt, hogy hazajön Magyarországra egy pár hétre, és hogy találkozzunk....

Ne haragudjatok, de elfogyott a sör...ígérem folytatni fogom. Talán még annyi, hogy hallgassátok meg Deák bill Gyula Titkos Lány c. számát. na, ez nagyon ide vág! 

18karat Creative Commons License 2013.10.05 0 0 22298

OFF: Én is így jártam több topikban is. Volt, ahol aztán ...megjelent, volt ahol pedig nyoma sincs az írásomnak.

Előzmény: Tom Freeman (22297)
Tom Freeman Creative Commons License 2013.10.05 0 0 22297

Már unalmas, hogy nem látom az irományaimat. Úgy látszik, le kell szokni az ide irogatásról.

Tom Freeman Creative Commons License 2013.10.05 0 0 22296

Érdekes. Kiváncsi vagyok, hogy a végén teljesül-e gyerekkori álmod - megkapni Évát. Kitartó vagy barátom. Ennyi éven át vágyni egy nő után. Számodra biztos lehengerlő lehet külsőleg-belsőleg.

Előzmény: tayler.p (22294)
18karat Creative Commons License 2013.10.05 0 0 22295

Irtó izgalmas olvasni egy férfi önvallomását. Élvezem a történetet: akár valós, akár fiktív.

Folytasd!

Előzmény: tayler.p (22294)
tayler.p Creative Commons License 2013.10.01 0 0 22294

Ülök az üres lakásban. Egyedül, félrészegen. Talán most páran elítéltek, de mire a végére jutok a történetemnek megfogtok érteni.
Talán nem is nektek írom, hanem csak magamnak. Így talán könnyebb lesz nekem.
Az én történetem 14 évesen kezdődik. Hívjuk a lányt talán Évának. Tini szerelem, ahogyan ez szokott lenni, biztosan ismerős a helyzet mindannyiótoknak. Éva -mostani ésszel gyerekesen- üzengetett a közös barátokkal, hogy tetszek neki. Én egy darabig nem is foglalkoztam vele , csak játszottam a laza és menő srácot, akit jobban érdekel a csínytevés és a biciklizés a haverokkal. Aztán jött egy átlagosnak ígérkező sulidisco. Kólával és palizeres szendviccsel. Na meg persze lesötétített ablakokkal. Sokan nem tudtunk -és nem is tudunk- táncolni, persze hogy széggyeltük -széggyelljük- a szerencsétlen topágásunkat. Valahogy Éva mellé keverdtem és felkértem táncolni ,amikor jött a lassú szám. Mert akkoriban még volt ilyesmi. Magamsem tudom miért, hiszen nem éreztem úgy, de életemben először kimondtam egy lánynak, hogy "Szeretlek!". Persze, hogy "Én is" volt a válasz. Nem volt se csók, se tapi. Csak öleltük egymást, akkor ismertem meg azt az érzést, amit a mai napig is keresek. Természetesen egy párhét múlva szakítottunk, mert összevesztünk valami banális, kis hülyeségen. Dehát a tinik márcsak ilyenek.
De nem váltak el útjaink, annak ellenére, hogy mind a ketten más-más gimibe kerültünk, hiszen egy volt a baráti társaság. Hétvégenként rendszeresen eljártunk szórakozni, és persze Éva is ott volt. Tettem neki a szépet finoman, de nem igazán vette a lapot, vagy csak nem akarta. Aztán egy szilveszteri buli után megtörtént a csoda: 15 évesek voltunk. Ő addig még nem csókólózott senkivel. Én már igen. Bár nem éreztem olyan nagy durranásnak. Hazakísértem Évát és megcsókóltam. Soha azelőtt nem érztem olyat: leírhatatlan volt. Napokig rózsaszín ködben lebegtem. Levelet írtam neki, amiben arra kértem, hogy "járjunk és folytassuk a dolgot", persze nem volt válasz. Utána egy pár héttel utcabál volt, nem is tudom, hogy milyen alkalomból. Akkor már könyörögtem. A vége az első berugásom volt. Nem volt szép: végig rókáztam a főutcát. De nem adtam fel, ostromoltam tovább. A mániámma vált. Egy-két alkalommal egy-két csókót kitudtam csikarni, de utánna némi bizonytalanság után mindig nem volt a válasz. "Maradjunk barátok" -mondta Ő. Persze nem tudtam beletörődni. Még akkor sem, amikor pletykákat hallottam arról, hogy a legjobb barátomba szerelmes. Ezt közölte is velem. Akkor sem adtam fel. Fájt, nagyon fájt. Tudtam, hogy nincs értelme ,de mégsem tudtam abba hagyni. Annyire megmaradt bennem az első közös csók...a mai napig, ha azon a helyen járok, ahol megtörtént, még mindig az eszembe jut. De mostmár azt gondolom, hogy bár sohasem történt volna meg! Aztán kiszerett a legjobb barátomból -aki mellesleg ott szívta Éva vérét ,ahol csak tudta. Úgy éreztem, hogy eljött az én időm. Újra kezdődött az ostrom. Emlékszem egy házibulin nagyon összevesztünk, mert túlzotan nyomultam Rá. Az lett a vége a "beszélgetésnek", hogy megeggyeztünk: másnap nekem adja a szüzességet, csak hagyjam már békén. Elismentem hozzá másnap. Persze, hogy nem lett semmi a dologból egy nagy ordító versenyen és egy marha kínos helyzeten kívűl. Ott akkor úgy döntöttem, hogy soha többé nem akarom látni Évát. Istenem hány ilyen volt még ezután ?! Bár mindig visszautasított, kellettem neki. Én voltam a jófej srác, akihez lehett rohanni, ha baj van. Mindig meghallgattam, vagy éppen segítettem neki. Vagy éppen bármilyen hülyeséget megtettem érte.Teltek múltak a hónapok és az évek. Vége lett a giminek, de a szerelem megmaradt. Legalábbis a részemról. Éva Szegedre került, és maradtam itthon. Rengeteg álmatlan éjszakám volt, hogy biztos most veszíti el a szüzességet. Magamnak akartam. De nem csak az önzés vezérelt, ténylegesen szerelmes voltam belé, hiába próbáltak terelni a barátaim. Persze a szerelem vak! Mellék vágányként leírnám, hogy a munkahelyem összehaverkodtam egy sráccal. Jól kijöttünk, volt közös világnézet és ebből kifólyólag közös téma is. Antal. Ezt a nevet a mai napig is átkozom! Persze, hogy megismerkedett Évával. Amikor összefutottunk a helyi discóban -persze sakál részeg voltam-, hát azt az érzést soha nem felejtem el. Nem igazán vagyok erőszakos alkat, de nagyon nagy önuralom kellett, hogy ne üssem meg a srácot. Éva szerelembe esett. Persze kérdezősködtem a közös ismerősöktól, hogy hogyan is állnak. Aztán megtudtam, hogy megtörtént: lefeküdtek. Azt a pillanatot soha nem felejtem el: késszúrás volt az a javából. De még akkor sem tudtam feladni. Nem is tudom, hogy meddig volt Éva Antallal. Egy idő után összeköltöztek. Én meg persze csak gyűlölködtam magamban. Próbáltam tőle elszakadni, de valahogy mindig megtalált, ha baja volt. És persze én is kerestem az Ő társaságát. Egyszer elárúlta, hogy Antal megverte. Ennek ellenére mégis összeköltözött vele. Úgy írta le a kapcsolatukat, hogy "se vele, se nélküle". Nem értettem és most sem értem. Évekig voltak egy pár. Én mindent megtettem ,de mégsem rajtam múlott, hogy szakítottak. Persze azonnal ott teremtem hűséges kiskutya módjára. Hiba volt. Pár félrészeg csóknál nem jutottunk tovább. Utána mindig jött a "nem tudom" és a "nem akarom, hogy rámenjen a barátságunk" szöveggel. Mindeközben én még minden napomat úgy töltötem, hogy nem volt óra, hogy ne gondoljak rá, ne fantáziáljak róla. Tudjátok, az a fantázia, amit egy kisgyereke kreál magának, hogy megmenti a hőn szeretett nőt és aztán ásó-kapa-nagyharang. Évának és nekem is jöttel-mentek a párok, persze mindig kínosak volt, ha összefutottunk. De valahogy mindig akadt olyan helyzet, hogy lélekben közel kerültünk egymáshoz, és úgy érztem, hogy "talán majd most!". Persze megint sikerűlt neki egy komolyabb kapcsolatot összehozni, pont akkor amikor az én éllettársi kapcsolatom csődőt mondott. Megismert egy "csúcs managert". Ismerem a srácot: igazi playboy.Gazdag, sikeres, annyi nőt fektetett meg, amennyiről a magamfajta átlag csak álmodhat. Úgy gondoltam, hogy majd játszik egy jót Évával és aztán dobja. Aztán Éva hozzám fut, rájön, hogy milyenrendes vagyok...blá-blá-blá....
Mára ennyi. Remélem valaki elolvassa és lesz értelme megírnom a folytatást, hiszen van még bőven az Én Történetmből. Nyílván ezt a címet adom , utólag.

muallim Creative Commons License 2013.06.30 0 0 22293

Felhők cakkján

 

Nem egyedül vagy, könyöklök

csak a Te szemed csukva

alig szemben ülsz velem

ringat a zakatolás, a huzat

lobogtatja hajad, tudom

miről álmodsz, elárulja az ujjad

asztalon van ő is, enyém is

csak az én szemem nyitva

térdünk valahogy összeér

szívem zakatol, a hajad lobog

újjaink mint két fésű, térdünk szorul

miről álmodom, és szemem csukva

felhők cakkján csillagporos kék.

 

Törölt nick Creative Commons License 2013.06.29 0 0 22292

Tass József: Csak nézlek...

Cak nézlek, nézlek, szerelmem, mint hold néz éjjel a vízbe.
Csak ringok, ringok benned, rebbenve, fordulva, verődve,
Csillogva erre-arra csak ringatom-forgatom alvó
Szépséged gyenge habverésében szerelmem tiszta világát...

Jaj, szép vagy! Szép! Gyönyörű! S én szép vagyok benned! Az éjben
Csak felhágok a nyárfák tetejére, szép lassan a felhők
Szélire úszok én, úgy leslek-loplak, csalogatlak,
Csókollak, akarlak, szeretlek - szomorúan,
Reménytelenül és boldogan úgy múlok el benned örökre...

18karat Creative Commons License 2013.06.23 0 0 22291
muallim Creative Commons License 2013.06.22 0 0 22290

Szeretlek

 

Nem hinném

hogy a szerelem

arról szól, csak regény

 

bennem csak pillanatok

villanások erdeje

sétálom magam

 

repülni is tudok

meg mindenféle

keresem, ami elveszett

 

hisz nem is volt

találnám a szót

de a könyv már szétesett

 

hol a bolt, ahol vettem

csak megyek tovább

akkor, mikor más vagyok

 

elgondolkodom

fogtam a kezed

lóbáltuk a hídon

 

szél lobogtatta hajad

annyira átjárt, átmosott

szinte összerázta lelkünk

 

tudod, erre emlékszem

vagy ez is álom volt

mindegy, szeretlek...

 

 

18karat Creative Commons License 2013.06.22 0 0 22289

"Ha valakit nem szeretsz, azt nem olyannak látod, amilyen, hanem rávetíted a saját arcodat: a félelmeidet, az előítéleteidet, mindazt, amit nem kedvelsz magadban. Ha nagyravágyó vagy, gőgösnek véled, ha pénzsóvár vagy, mohó gazembernek, ha kéjsóvár vagy csábítónak, ha boldogtalan, akkor ő tett tönkre. Lényegében mindkét nézőpont: kivetítés. Egy jó ember könnyen lát jónak mindenkit. Egy rossz minden egyes társáról azt gondolja, hogy aljas. Akiben azonban fölébredt a benne lakó Isten, mindenkiben hajlandó észrevenni, még abban is, aki ezt nem látja önmagában."

Müller Péter

Törölt nick Creative Commons License 2013.06.20 0 0 22288
Jó bornak nem kell cégér.

(magyar közmondás)
Törölt nick Creative Commons License 2013.06.20 0 0 22287

Olyan a szerelem, mint a hit. Amikor attól tartunk, hogy a hitetlen, pogány világ árja,- amely minden örvénynél sűrűbb, magával sodor, akkor kapaszkodunk leginkább hittársaink karjába. Könnyedén viseljük el az öröknek tűnő böjtöt, az élet szeretetét tanuljuk egymástól, a széttört álmainkban is a remény csiráját véljük felfedezni. Nagyon erősen fonjuk ujjainkat egymáséiba, amikor a Gonosz éles árnyéka ránk nehezül, de amikor már a minket és hitünket fenyegető veszély távolodó lépteinek zaját sem halljuk, elernyed a karunk…akkor elég egy démoni fuvallat is, olyan messzire elsodor minket hittársainktól, hogy Istenünk nevére sem emlékszünk többé.

18karat Creative Commons License 2013.06.17 0 0 22286

VÁDLÓN NE KUTASS A SZIVEMBEN
(Szergej Jeszenyin)

Vádlón ne kutass a szivemben,
megvetlek örökre, ma lásd,
de imádom a fényt a szemedben
s a ravasz hitetést, a csalást.

Holtként kiterülve lefekszel,
s kérdőn hajolok föléd:
a róka halált így színlel,
s ragadoz hollócsemetét.

De ki bánja? Ölelj: sose félek.
Hamis úgyis e vad lobogás.
Lelkem viharedzett lélek,
sokat érte goromba csalás.

Nem téged imádlak, drága,
csak árny vagy, echo-zene:
arcodban a más arc álma,
akinek csoda-kék a szeme.

Az a másik tán sose jámbor,
s látszatra - ki tudja? - hideg,
de a léptei fénysugarától
lelkem zuhatagja remeg.

Ilyet árnyba, tudom, sose vonhatsz,
s elmégy, ha akarsz, ha nem.
Te még befelé se mondasz
hazugságot szeliden.

Megvetlek téged örökre,
de végül is ezt rebegem:
ha a menny s a pokol nem lenne,
kitalálnánk, hogy legyen.

(ford.: Weöres Sándor)

látodnincsmitmondanom Creative Commons License 2013.06.12 0 0 22285

Van ez a vers. Egy ránézésre érdektelen könyvet egyszer felnyitottam. Itt nyílt ki. Basszus, olyan sokat jelentett már ez nekem, nem is egyszer. Egyszer... szerettem volna ezt elmondani valakinek, nem sikerült. Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát...

Velem szemben, a kettős dróthálón túl,

te, egy másik sarokban. Mintha szénbe

lennénk ágyazva, olyan iszonyúan tömör a

sötétség, ha leomlanának a falak, akkor is

megőrízné a szoba alakját. Időnként vaku

villan, ellenőríznek, én pedig láthatlak,

ahogy megkövülten, arcodra fagyott

könnyekkel támaszkodsz a falnak. Hát

hallgasd a hangom, mert csak ezt adhatom

most neked. Egészen a tiéd, érted válik

darabosból zöngéssé, durvából meleggé,

dallamossá. Érzed, hogy ebben az ősi, elemi

sötétben már minden irányból én szólok hozzád;
nem kell hogy láss, hiszen hallod végtelen

erőmet, amely meglágyítja ezt a gyilkos

töménységet. Két idő küzd egymással. Az

egyik hideg, pontosan kimért másodpercek

hátán hordozza a halált, a másik mérhetetlen és

körülhatárolhatatlan, és fölénye addig tart,

míg a találkozásunk végét jelentő csöngetés

nem siet az első segítségére. Beszélek, mert

csak a hangom ölelhet. Most kéz a hang,

combjaid simogatja, körülöleli dohányvirág

derekad, becsúszik az ing alá, a rémülettől

megdermedt mellbimbót melengetni, most

száj, a sovány nyakat csókolja, zsebkendőként

szárítja fel a könnyeket, most ismét kéz, az ingedet

gombolja, s még nem látszik a csöngetés.

 

Orbán János Dénes - Míg nem látszik a csöngetés

 

(fejből írtam, aztán központoztam a könyv szerint :-)  )

18karat Creative Commons License 2013.06.12 0 0 22284

"Átölel, de úgy, hogy érzem is. Ha hozzám ér, megnyugszom, mert tudom, minden rendben lesz, még ha totál káosz is most minden. Mellettem van, és érzem az erőt, azt, ami engem is erősebbé tesz, megnyugtat, de nem tör össze. Óvatos, de határozott. Szeret, de nem fojt meg. Támogat, és nem fog vissza. Kitart és hisz bennem. Bízom benne, ő meg bennem. Van ilyen. Megtalálhat, és meg is fog találni. De csak akkor, ha meg kell találnia. Ha nem, beletörődöm, elfogadom. Nem tehetem egyértelművé, hogy meg kell történnie, hogy meg kell kapnom. De ettől még minden áldott nap hiszek benne. És mint tudjuk, a hit csodákra képes - én meg azokra utazom."
Oravecz Nóra

18karat Creative Commons License 2013.06.09 0 0 22283

Juhász Gyula :Az élet bája...

Vannak nők, akik egy életen által
Kísérnek minket szomorú varázzsal,
Mint hidegfényű, messze csillagok
Örvények közt a gazdátlan hajót.

Nők, akik mindig, mindig velünk vannak,
Fanyarbús illatát az új tavasznak
Ők küldik és az őszirózsa gyászát,
Gyötörnek mély emlékek távolán át.

És vannak nők - ó legyenek áldottak! -
Akik nekünk az élet bája voltak.
Pillangói a gyászövezte kertnek,
Virágai az eltűnt édeneknek.

Akik bársony szemükkel simogattak,
Vagy selymét adták ránk finom szavaknak
S emlékük úgy él, mint Mozart-szonáta,
Vagy márciusi reggel ragyogása!

a némedi Creative Commons License 2013.06.09 0 0 22282
Előzmény: Norietta (22265)
18karat Creative Commons License 2013.06.09 0 0 22281
18karat Creative Commons License 2013.06.08 0 0 22280

"Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van."
Müller Péter

Mary Celeste Creative Commons License 2013.06.08 0 0 22279

 

Jó volna komolyan és őszintén szeretni egy nőt.

 

Pontosbban nem egyet , hanem többet is.

 

A monogámia ( szerintem ) egy hazug  képmutatás , s én a legkevésbé sem tekintem magam egy erkölcstelen és lélektelen embernek amiatt , hogy nem hiszek a monogámiában.

 

 

Sajnos egyébként a jelen pillanatban , a sok pofon és megalázó csalódás , valamint a saját belső lelki , pszichikai defektusaim miatt elég messze vagyok attól , hogy őszintén és komolyan szeretni tudjak egy nőt.

 

 

 

 

18karat Creative Commons License 2013.06.08 0 0 22278

"Az ember legalapvetőbb érzelmi szükséglete a szeretet és a gyengédség iránti igény, és az a biztos tudat, hogy tartozik valakihez, aki őt fontosnak tartja."
Gary Chapman

18karat Creative Commons License 2013.06.05 0 0 22277

"Mert hiszen a szeretet éppen azt jelenti, hogy rá van szükséged, a másikra, akinek jót, szépet, kedveset akarsz adni, mindent, amit fontosnak tartasz, amiről tudod, hogy az ő lelkét építi, szépíti, amitől valamilyen édes érzés járja át. És egészen nyilvánvaló, hogy csak ő fontos számodra, senki más."
Csitáry-Hock Tamás

18karat Creative Commons License 2013.06.02 0 0 22276

"Nem az állapot számít. Mert az állapot csak egy pillanat. Az a fontos, aki az állapot mögött örök. Aki akkor is fontos, ha éppen nyűgös, ha rossz kedve van, ha hisztis. Az állapot elmúlik, de ő marad. Olyannak, amilyen. Ahogyan fontos neked, ahogyan szükséged van rá. Ahogyan szereted."
Csitáry-Hock Tamás

18karat Creative Commons License 2013.05.31 0 0 22275

Olyan szép!

18karat Creative Commons License 2013.05.31 0 0 22274

"Azt hiszem, hogy szeretlek; 
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz. 
De láthatod, az istenek, 
a por, meg az idő 
mégis oly súlyos buckákat emel 
közéd-közém, 
hogy olykor elfog a 
szeretet tériszonya és 
kicsinyes aggodalma" /Pilinszky János/

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!