A másik az a Fehér isten. Mundruczó itt is pont akkora egy irritáló barom, már bocsánat, mint általában, kedvencem, hogy a húsipari minőségellenőr apuka olyan Volvo városi terpcsijárcsival járkál, hogy eszem-f@szom megáll és persze a miliő is csak szigorúan magas belmagasságú polgári lakás lehet, de hát ezt már megszokhattuk, igaz, Hajdu Szabolcsék legalább a magasföldszinten laknak. Amúgy a Trafóban látott, Coetze féle Szégyen továbbgondolása a film, a szereplők döntő része is onnan ugrott át a filmben szerepelni + az "örök" és "megunhatatlan" Nagy Ervin, aki meg tök véletlenül tévedt be ebbe az egészbe, mert amit produkál, az rettentően unalmas és nagyjából a nullával egyenlő. A kislány ellenben nagyon aranyos, a kutyák rém ügyesek, de ettől még az egész egy hatalmas blöff marad, sok-sok Mundruczó féle setesutasággal (hajléktalan fazon hófehér nadrágban és olyan vadiúj bakancstalppal premierplánban filmezve, hogy ihaj, a már említett Volvo, aztán a rettentő béna kábszeres jelenet, ami ellen még a főszereplő Psotta Zsófi is lázongott annak idején a forgatáson satöbbi satöbbi satöbbi.)
De.
Az egész, úgy ahogy van, egy hatalmas nagy marhaság. Persze akár el is játszadozhatunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha mégsem lenne az. És valóban jönnek a pontos lakcímre és hajszínre és lábszagra emlékező kutyák és jól megleckéztetnek. De nem jönnek. Ahogy Fekete István ezt annak idején olyan szépen megírta: "Vahur leselkedett odaát, a gyalázatos áruló, aki meggyalázta a szabad népet, és a Simabőrű Embert szolgálta." És igen, lehet írni csodás nagy eposzt a Kutyák Szabad Népéről, csak éppen ha belegondolunk, hogy ez egy filmes fikció, a filmes fikció pedig konkrétan úgy készült, hogy 200 kutyából effektív bohócot csinált a trénere és ezek a kutyák valami rettentő nagy önuralommal és a Simabőrű folyamatos zsarolásának és parancsolgatásának engedve játsszák el a Kutyahősök romantikus szerepét, akkor bizony elszorul a szívünk. És Mundruczó pontosan itt mattolja meg saját magát, örökké és végérvényesen: a nagybetűs Szabadságról szónokolni, miközben rabszolgákkal játszatod el a forradalmárok szerepét - hát bizony, ez az a szintű tévelygés, ami ellen nincs még kifejlesztve antiszérum...
2. a nyomozó olvtársak kamaradarabosra vett vívódásai és áskálódásai cseppet sem izgalmasak
3. korfestésből is erőst gyenge az eredmény, tudom, közhelyes dolog lenne a szürke 57-et és a tánczenés hatvanas éveket erőltetni (itt is), na de akkor is fura, hogy tíz év alatt Martfűn semmi nem változik, ugyanolyan intenzív díszkivilágítás van minden éjjel...
Ettől függetlenül a film nem rossz, a dialógok egész tűrhetőek, bár a forgatókönyv lehetne kicsikét okosabb és izgalmasabb, a végső vágásnál meg nyugodtan ki lehetett volna hagyni a nővér-nyomozó bullshites románcát meg a búvárkodós marháskodást is, a merényletes balesetről nem is beszélve.
Sziasztok! Hátralévő életem utolsó napja c. filmet keresem, hol tudom megnézni vagy honnan tudnám letölteni. Csak eredeti francia nyelven találtam meg. Tud valaki segíteni?
Sziasztok!! S.O.SKérlek segítsetek! Egy bizonyos filmet keresek.. apum már több éve mondogat, cím Mustáng vadászra emlékszik(de ilyet nem találok)3 testvér van benne, az egyik katona (aki beleszeretett egy gazdag csajba). Monogramját véste egy tölténybe, s a végén azza ölte meg a gonosz főhőst!!Vagy hol keressem!?Köszönöm
- Wonder Woman (2017) (2 féle) - Transformers: Az Utolsó Lovag (2017) (angol és magyar nyelvűek) - Utazók (2016) - Valerian és az ezer bolygó városa (2017) - Kipörgetve (2017) - Halj már meg! (2016) - Váratlan szépség (2016) - xXx: Újra akcióban (2017) - Pofoncsata (2017) - Alien: Covenant (2017) - Menedék (2017) - Stefan Zweig - búcsú Európától (2016) - Jupiter holdja (magyar) (2017) - Tűnj el! (2017) - Kincsem (magyar, 2017) - Romazuri (2017) - Arthur király: a kard legendája (2017) - Egy ropi naplója: a nagy kiruccanás (2017) - A múmia (2017) - Holdfény (2016) - Szívvel-lélekkel (2016) - A fehér király (2016) - Hogyan legyél latin szerető (2017) - Brazilok (2017) - A tökéletes gyilkos (2017) (magyar) - Vén rókák (2017) (1 angol + 1 magyar nyelvű) (angol nyelvű dupla oldalú) - Volt egyszer egy Venice (2017) - Nyuszi suli - Az aranytojás őrzői (2017)
“...A Trainspotting 2 a férfiak számára készült mű, ami nagyobbat üt, mint az emeletről a tömegbe dobott söröskorsó. Egy férfiaknak, férfiakról szóló alkotás. Főleg a 38-48 éves korosztály lesz az, akik 20 évvel ezelőtt is felnőttként, de annál gyerekesebben élték meg az első rész üzenetét. Ezzel, most könyörtelenül kell szembenéznünk: mit tettünk, mit csináltunk, mit értünk el az elmúlt két évtizedben?
Az első rész szinte minden szereplőjét újra láthatjuk, mégis a nők alig kapnak egy-két jellegtelen mondatot a második részben. A filmnek szívszorító mögöttes hangulata a nosztalgiából táplálkozik, ami az elmulasztott lehetőségeket, elvesztegetett pillanatokat és az elfecsérelt életet nem csak a szereplőkre, hanem a nézők szemére is veti, ahogy frusztráltan emlékeztet az elmúlt ifjúságra és a dicső múltra…” http://hungariangeographic.blog.hu/2017/02/24/trainspotting_2_a_fiuk_megoregedtek_de_nem_lettek_bolcsebbek
közben rájöttem, hogy mi verte ki nálam a biztosítékot, ez a mondat: "a férfinak már legyen előélete, tapasztalatai, megélt kapcsolatai, így ő már ne akarjon többet"
micsoda marhaság, istenem, micsoda marhaság, látott már ez a nő férfit? olyat, aki megmeri lépni azt, ami jólesik neki?
(jó, tudom, mindannyian csak a szarvasos álmainkat meséljük a tenkirékának, persze... de már a nevek is annyira bénák, hogy elsírom magam: endre, mária, jenő, sanyi...)
Láttam az Ernelláékat is. Nekem is tetszett, de bennem is hiányérzetet hagyott.
Ez a 20 perces rövidfilm a sutaságai (és a nem túl jó főszereplő csajszi) ellenére engem bizony elgondolkodtatott, számomra felvetett olyan kérdéseket, amikre nagyon nem egyszerű válaszolni. Az Ernelláék meg bemutatott egy helyzetet, azt tényleg hihetően és kész.
Mondok egy pozitív példát: Ernelláék Farkaséknál. Rohadt kekeckedős néző létemre is csak annyi negatívumot tudok róla mondani, hogy a végére sajnos elfogy a szusz és az ötlet, hiányzik a lezárásához valami isteni szikra, valami, amitől ez egy igazán jó film lehetne. De ettől függetlenül, az első pillanatától az utolsóig elhiszem azt, ami a vásznon történik, nem áll fel a szőr a hátamon a rossz dialógoktól, nem dühöngök a forgatókönyvíró takaréklángon főtt suttyóságai miatt, hanem csak ülök és várok. A katarzis persze nem jön, mert a nyolcvan percből az utolsó húsz csak kínlódós üresjárat, de legalább düh nincs bennem, amikor felállok a székemből. És még csak nem is arról van szó, hogy különösebben hájpolnám Hajdut, mert pl. a Bibliotheque... szerintem egy rém modoros és idegesítő darab, de akkor is...
Na de már megint töröltették a yútúbról, most mikor fogom végre végignézni?
Egyébként nekem az a véleményem, hogy a hitelesség nagyon is fontos. Hogy elvarázsoljon és beszippantson a mű, hogy elejétől végig hinni tudjak neki. Ezek a slendriánul összefércelt valamik, amiket a magyar filmgyártás kiköp, ezek csak a bosszankodásra jók, másra nem. Vegye már valaki a fáradtságot és ne csak az erőlködés látszódjon az egészből, hanem az, hogy valaki képes fél óra hitelességet megteremteni a filmvásznon.
"- Naaah, láttál valami érdekeset?" - közben a háttérben felerősödik a zene, kislány mondja: "- Nagyon szépen énekelnek." Fehér köpenyes modoros ember erre nagyot csodálkozik: "- Ja, igen, a kórusunk!"
Ugye mi nézők láttuk azt, amit modoros bácsi nem, de nagyon úgy tűnik, hogy az egész folyosó az énekléstől harsog, szóval mindenképp értelmes reakció a részéről...
A folyosón minden ajtó csukva van, kivéve azt, amelyiknek dramaturgiai szerepe van, hogy ott a kislány benézhessen. Gyűlölöm a dramaturgiailag nyitva felejtett ajtókat.
Na igen, de a leningrádi példában a pótcselekvés nem irányul a saját élet kioltására, hanem egy igazi ész nélküli pótcselekvés: ha már úgyis éhen döglünk, akkor mutassuk meg, hogy emelkedetten zenélve döglünk meg. Saul cselekedeteiben viszont nagyon ott van az ön- és közveszélyeztetés, amit csak azért úszik meg ilyen könnyedén, hogy a filmnek ne legyen vége az első húsz perc után...
aki képes ilyen elemelkedetten élni és cselekedni, de ilyen egyszerűen nem volt a történelemben, ez tény
Elszakadok kissé a haláltáborok világától, hogy demonstráljam egy fantasztikus történettel, miként tud felülemelkedni az ember a borzalmakon, még a legrémesebb körülmények között is. Mivel nemrég hallottam egy csodálatos előadásban Sosztakovics Leningrádi szimfóniáját, amely zenemű keletkezésének történetét ismertem, és mindig csodáltam, ezért nem véletlen a példa idecitálása:
"...megszületett a döntés: elő kell adni a blokád alatt álló városban is. Karl Iljics Eliaszberg, a Leningrádban maradt egyetlen karmester kapta a feladatot, hogy valamiképpen hozzon össze egy zenekart és mutassák be a szimfóniát. 1941/42 tele volt a legnehezebb időszak Leningrádban, nem volt könnyű zenekart verbuválni. Maga Eliaszberg sem volt túl jó bőrben, az éhségtől szédelegve járta a várost, hogy rátaláljon az életben maradt zenészekre. Az első próbán 15-en jelentek meg. Ezután parancsba adták, hogy a harcoló alakulatokból is haza kell hívni a zenészeket. Eliaszberg pedig a kórházakat kezdte sorra végigjárni. Zsaudat Ajdarovot, a dobost például a hullaházból hozta ki, mert véletlenül meglátta, hogy megmozdul a keze. Galina Jersova, a fuvolista elbeszéléséből tudjuk, hogy milyen hihetetlen körülmények között készültek fel a zenészek az előadásra. A nagynehezen összehozott zenekar legtöbb tagja az éhségtől, betegségtől alig tudta tartani a hangszerét, 15 perces próbákat tartottak, csak annyit bírtak ki ülve. Többen a próbák ideje alatt haltak meg, a helyettesítés még problémásabb volt. Felemelték a zenészek fejadagját: kaptak pluszban hat szem lencsét naponta. Eliaszberg annyira legyengült a végére, hogy a halottszállító szánkóval húzták be a próbákra."
- Iván Gyeniszovics sem titkos székesegyházat épít sutyiban, hanem csak spaklit lop magának, hogy másnap kevesebb kínlódással tudjon malterozni és örül annak, hogy lik van a seggén, már bocsánat.
- Értem én, hogy jó lenne végre egy zsidó főhős, aki képes ilyen elemelkedetten élni és cselekedni, de ilyen egyszerűen nem volt a történelemben, ez tény. De akár lehetett is volna, vagy talán volt is, csak szegényt hamarabb kiirtották a föld felszínéről, minthogy hírt adott volna magáról...
- Szabad mászkálás ésatöbbi: igen, bizonyos értelemben igen, az volt. És ugye pont Nyiszli Miklóstól tudjuk, hogy némi segítséggel a saját családját hogyan tudta megmenteni. De nem ugrottál fel tök idegenek közé a teherautóra, mert az SS egyszerűen idegbajt kapott volna attól, ha a létszámellenőrzésnél valaki pluszban megjelenik. És a bonctermi tetten érős jelenet is olyan, hogy tuti nem ússzák meg ennyivel, ezt egyszerűen csak a forgatókönyvíró béna volt megírni rendesen...
"A Sonderkommando kivégzett tagjainak titokban írásba foglalt tanúvallomásaiból, az utókornak szóló üzeneteiből Pelle azokat a részeket emeli ki, amelyek a Saul fia alapjául szolgálhattak, s a nézőnek visszaigazolják a film részleteinek hiteles valódiságát. Egyebek mellett az egyik Auschwitzi tekercsben olvasható a filmben is szereplő sonderes felkelés leírása. Az SS a Sonderkommando kivégzésére készült, erre volt válasz a felkelés."
Nem gondolom, hogy hiteltelen a történet. Olvastam Nyiszli Miklós Mengele boncolóorvosa voltam c. könyvét egyszer rég, amelyben szó van róla, hogy a sonderkommando tagjai viszonylag szabadabban jártak-keltek, mi több, amíg ellátták a kegyetlen szolgálatot, addig elég jól ment a dolguk, ám aztán rendszeresen kivégezték őket, miként a fenti írásban is olvasható.
Amellett számos módon őrültek meg vagy adták fel a küzdelmet a táborban, más narratíva szerint: védekezett a lélek a rettenet ellen, miért ne lehetne valószerű, hogy valaki a fiát akarja kivonni a közös sorstalanság alól, és méltóképpen eltemetni?
Számomra igen megrendítő és elgondolkodtató volt a film.
közben megnéztem a sault is (nem siettem el), hááááát...
ha legalább egyetlen percre hitelessé tudna válni az alapsztori (hogy ti. valaki a nihil árnyékában ilyen elemelkedetten tud élni és létezni), ha a forgatókönyvet megírna volna valaki (ekkora kuplerájt haláltáborban én még nem láttam, szabad ide-odacsapódás, mászkálás, seftelés, magyar nyelvvel lenyűgözés, tánc SS tiszttel stb.), ha...
jó, értem én, hogy ez is lehet egy túlélési stratégia, hogy kikapcsolod az agyadat és pótcselekszel, meg a benigni féle bohóckodás sem hiányzott egy pillanatig sem, de akkor is...
mindenesetre a film után elővettem a régi jó Iván Gyeniszovicsot és egy hosszú lélegzetre végigolvastam. ettől egy kicsit jobban éreztem magam, igen, Szolzsenyicin egy zseni volt (Rákosztály! Gulág!), Nemes Jeles László és Clara Royer sajnos nem ;-(
Szegény Sopsits, előszedett egy olyan bűntényt, amiben egyedül a nyomozók bénázása az egyetlen izgalom, amúgy a wikipédiától kezdve a legutolsó bulvárlapocs is tömve van Kovács Péter viselt dolgaival, ráadásul a lebukása is annyira béna és idétlen, hogy sírnom kell tőle. Amúgy megeszem a kalapom, ha az ötvenes években a cucilista rendőrségnél ilyen profi pszihológiai profilakotás ment volna (https://youtu.be/HT7QzuhSIOU?t=17s), a cucilista főrendőr meg vajon mi a f@szér nem egy normális irodában üldögél, hanem annak a bazinagy minimáldizájnú, szürkemárványos tárgyaló egyik végében? A porcelán-Lenin meg inkább kínos, mint vicces, a nagyfőnökök meg nem tartanak itatóst az asztalukon, mert az a Mancika dolga..
Hja kérem, ez egy ilyen újhullámos és egyszerre posztmodern topik, hogy nem teljes a mozaik, amiből ki kell rakjad magadnak a mozit :-) (De amúgy letöltési oldalakat szoktak reklámozni ezekben a fekete lyukakban, szóval nem baj, ha HAL9000 néha időugrik egyet :-))) )
Egyelőre csak a kedves feleségem, sajnos a gyerkőcök miatt nem igazán tudunk együtt mozizni. De megkértem, hogy ne nagyon mesélje el, hátha eljutok rá ;-)
...mindeközben Hajdu Szabolcs közben megcsinálta a maga 'ez nem egy film'-jét és jól tette, bár ő nem hatóságilag lett eltiltva a forgatástól, csak a vajnát utálja annyira, hogy nem ment hozzá semmiféle filmtervvel. Hát igen, egy nem filmet lehet így, de a másodikat valószínűleg már nem igazán...
Levél Istenhez 30' (2014) / rendezte: Topolánszky Tamás
Aladár életének legszárazabb nyara végveszélybe sodorja családja életét. A gyilkos aszály és a legnagyobb nélkülözés helyzeteiben is állhatatos, gyermeki imádságokkal fordul Isten felé. Végső elkeseredésében egy nap olyan esőt kér az Úrtól, „amilyet még nem látott a világ”. Topolánszky Tamás rövidfilmjét a tavalyi Cannes-i filmfesztivál Short Cornerében vetítették, számos más fesztiválszereplés és díj után. Egy mexikói mese magyar környezetbe helyezett adaptációja.
Tabula Rasa 29' (2015) / rendezte: Csoma Sándor
Erdély, 1990. Egy valószerűtlenül kék szemű lány megment a biztos verésről egy fiút, és hamarosan már együtt sétálgatnak a falu poros utcáján, szotyit rágnak, és még egy bátor puszi is elcsattan. Már önmagában az első szerelem ábrázolása miatt is figyelemre méltó alkotás a Tabula Rasa, de ez csupán egy rétege Csoma Sándor ambiciózus, de sohasem magamutogató, a történetmesélés és a feszültségteremtés terén is komoly erényeket csillogtató diplomafilmjében.
Agapé 21' (2014) / rendezte: Bánovits Ottó
Egy elhagyatott tanyán él az öreg meg a felesége. Magányosan, mindenkitől távol. A férfi csendes, hallgatag, az asszony zsörtölődik. Ő tartja a kapcsolatot a fiával, egy mobiltelefonon keresztül. Egy reggel az asszony nem kell fel többé, meghalt. Szótlan párja egyedül marad... Bánovits Ottó külföldön elismert fiatal rendező, aki először dolgozott Magyarországon.
