Jelentkeztünk a 3M post-it nyereményjátékán, amire a The Rolling Stones logóját raktuk ki, ha tetszik, akkor kérlek, egy like-kal támogasd a nyerésünket! :)
Mostanában, nem nagyon írtok. Remélem, a kérdéseimmel egy kicsit felélénkítem a fórumot.
A Rolling Stones hatvanas években készült lemezei az első kék-piros LONDON-os kiadásban vannak meg CD-n.
Mostanában gondolkodtam azon, hogy be kellene szerezni valamelyik remastered sorozatot, hogy korszerűbb hangzással is meglegyenek az albumok. Viszont nem tudom, melyiknek milyen a hangja. Ebben kérem a segítségeteket, hogy szerintetek, melyik sorozatot vegyem meg. 2002 dsd remaster, vagy esetleg japán kiadásúakat? A Beggars Banquet 50th anniversary kiadással elégedettek vagytok?
Köszönöm! Na ez beszámoló, nem mint az előző. Mint tudjuk "az újságírókkal nincs gond, csak annyi, hogy pont ahhoz nem értenek amiről írnak" (Szörényi L.).
A tavalyi osztrákhoz lehetett akkor hasonló. Annyira jó ez a mostani letisztult színpad, teljesen passzol a garázshoz. És úgy általában: a Stones egyre nagyobb a szememben. Nem legendáskodnak, visszaemlékeznek, búcsúzkodnak, csak gördülnek. És ez a lényeg. Akkora energiabombát kap tőlük az ember, még 2-3 életre elég... lenne, ha nem úgy élnénk mint Ők, hogy nah még többet:D
Belenéztem a Bigger Bang turné (mobilos) felvételeibe, úgy találtam, azóta lassultak, de ez nem jelent erőtlenséget is.
Sztem, ha Stones módon próbálna keverni/játszani ma a világban bárhol bárki, kinevetnék... csak le kell sz....i.
Keith 6 hónapja nem iszik?? Azt hittem már évek óta.
Jó, hát ezek nem is hibák! És kellenek is a hasonlók, Keith is mellé fogott a Honky-ban pl. Na és?!:D
Prága: A buszon jó társaság volt, hamar elszaladt a 8-9 óra . Kb. negyed ötre értem a helyszínre. Két óra sütkérezés után (30 fok árnyékban, csak nem volt árnyék), amely alatt a technikai előkészületeket is láttuk-hallottuk, 18.25-kor a svájci Gotthard együttes lépett színpadra. Dallamos rockzenét játszottak, nagyon profin, és nagyon jól szóltak, betartották a számukra engedélyezett 35 percet, majd kis átállás után 19.25-kor a Prazsky Vyber következett. Ha rosszat akarok álmodni, ezután nem kell gondolkodnom, hogy mi legyen a téma. Alternatív-horror-death metál-paródia. Azért kerültek a műsorba, mert nagyon népszerűek Csehországban, Václav Havel kedvencei voltak, ő pedig nagy (havelságban) haverságban volt a Stonessal. Egyébként a műfajukban nagyon jók voltak, viszont iszonyú hangosak (de jól szóltak), és jó sokat játszottak. A Rolling Stones-ra pontosan 20:52-ig kellett várni. Mivel az idei koncertek még világosban kezdődtek, a Sympathy-s beúszós kezdés nem működött volna, ezért visszatértek a berobbanóshoz. A tavalyi minimál-intro (a sárga képernyő leradírozása feketére) max. 1 percre hosszabbított változata után konferálás (Ladies and Gentlemen, The Rolling Stones!) a Street Fighting Man wampjével indult a koncert. A négy ember a színpadon, és olyan "garázs"- hangzás fogadott, hogy öröm volt hallgatni. Minden hang csontszáraz natúr, az ének, a gitárok; külön kiemelem a fahangú (úttörő)pergődobot. Ha Magyarországon valaki ilyen módon próbálna keverni zenekart, lehet, hogy kinevetnék, de ennek itt így kellett szólnia. Nagy kár lett volna kihagynom ezt a koncertet; gyakorlatilag hibátlan volt a játék, Keith sokkal jobban gitározik így, hogy nem iszik 6 hónapja; lehet, hogy 75 éves koromban nekem is ki kellene próbálnom... Talán a Miss You-ban hagyott ki Mick egy sort, de utána ez a dal is, amit sokan unnak, várakozáson felül jól alakult . Az utolsó előtti és azelőtti számban a két gitár mintha kicsit elhangolódott volna egymástól (tegyük hozzá, hogy a hőmérséklet ekkor már kb. dalonként egy fokkal csökkent), de a befejező számra ez is helyrejött. Micknek az egész turné alatt hangszálproblémái voltak, ennek ellenére egy koncertet sem kellett lemondani. A prágai előtt egy nappal is egy helyi orvosnál volt, aki engedélyt adott az éneklésre; rendben is volt, az utolsó dalban kellett csak a vokálnak rásegítenie. Mindenkire hatással volt viszont a zenekar kirobbanó formája, és a rendkívül lendületes, energikus játék. Nagyon élvezték, végig mosolyogtak, röhögtek (néha még Charlie is). Szinte gyerekes örömmel játszottak ("nézd, mit tudok a gitáron"). Ezért nem unják meg még a Satisfactiont sem, mert mindig új dalként adják elő, és mindig máshogy is alakul a dal. (Megfigyeltem egyébként, hogy amikor Charlie piros pólóban vagy ingben van, akkor mindig nagyon jó a hangulat...) Az első négy számon úgy átvágtattak, hogy azt éreztem, rövid lesz így a koncert. Egyébként az európai városokban mindenhol érvényben lévő csendrendelet miatt a játék időtartama két óra lehetett, ha nem akartak teljes nappali fénynél kezdeni. Ebbe 19 szám fért bele: 1 Street Fighting Man 2 It's Only Rock And Roll 3 Tumbling Dice 4 Ride 'Em On Down 5 Under My Thumb (közönségszavazat) 6 Like A Rolling Stone 7 You Can' t Always Get What You Want 8 Paint It Black 9 Honky Tonk Women 10 You Got The Silver (Keith) 11 Before You Make Me Run (Keith) 12 Sympathy For The Devil 13 Miss You 14 Midnight Rambler 15 Start Me Up 16 Jumpin' Jack Flash 17 Brown Sugar ráadás: 18 Gimme Shelter 19 Satisfaction
Kissé unfairnek érzem, hogy nem jönnek Hollandiába. Most hiába mondja bárki, hogy azért nem, mert itt már voltak tavaly, hiszen Németországban és Franciaországban is jártak, mégis ismét mennek oda is. Vagy esetleg kerülhetnék még ki plusz dátumok?
Csatlakozz egy nappal a koncert előtt, egy közös belvárosi sétára, s majd az ezt követő, közös sörözésre. Ismerd meg Prágát egy könnyed séta keretében, amit szakképzet idegenvezető fog tartani! Nincs belépő, a részvétel ingyenes, borravaló-alapú, célunk, hogy mindenki jól érezze magát! Az idegenvezetés után, a jelentkezők számától függően, beülünk egy sörözőbe, vagy sörkertbe, csatlakozunk egy koncertre ráhangoló elő partyhoz.
Ronnie csúcsformában, Keithnek voltak kifejezetten nagy megmozdulásai. Én a MR-ben nem ezt éreztem, jól összerakták sztem. BrownSugarban viszont rendesen eltévedt, nem baj.
Charlie fantasztikus, most is éreztem, nélküle a Stones nem létezne. Brutálisan érzi ezt az egészet. 76 éves... minden tiszteletem!
Mick.... hát róla már mindent leírtak, zseni! És atléta.
