Egy falubeli lány várandós lett. Mérges szülei tudni akarták, ki az apa. A megrémült és zavarodott lány Hakuint nevezte meg az apaként, a Zen mestert, akiről eddig mindenki azt képzelte, hogy tiszta és erényes életet él. Amikor a felbőszült szülők nekiszegezték a lány vádját, csak ennyit felelt:
– Valóban?
Amikor a gyermek megszületett, a szülők elvitték Hakuinhoz, akit most kitaszítottként kezelt a falu. Azt akarták, hogy viselje gondját a gyermeknek, mivel ez az ő felelőssége.
– Valóban? – mondta Hakuin nyugodtan, és elfogadta a gyermeket.
Néhány hónap után, mialatt Hakuin szeretően gondozta a gyermeket, a lány nem volt tovább képes titkolni az igazságot. Bevallotta, hogy az igazi apa egy fiatalember a falusi piacról. A szülők azonnal Hakuinhoz mentek és kérték, hogy adja vissza a gyermeket. Sűrű bocsánatkérések közepette elmondták, mi történt. Hakuin visszaadta a gyermeket és csak ennyit mondott:
3. A nekünk tulajdonított igazság. Mert Krisztus magára vette és elhordozta a világ bűneit, és eleget tett az isteni igazságnak, Isten tehát egyedül a szenvedett és feltámadott Krisztusért tekint kegyelmesen a mi bűneinkre, és nem rója fel nekünk azokat, hanem betudja nekünk Krisztus igazságát a miénk helyett (2Kor 5,19–21; Róm 4,25). Így immár nemcsak bűntől tiszták, azaz szentek vagyunk, hanem Krisztus igazságának birtokosai is, akik a bűnből, a halálból és a kárhozatból feloldozást nyertünk, tehát igazak és az örök élet örökösei vagyunk. Egyedül Isten igazít meg, és csak Krisztusért, úgy, hogy bűneinket nem rója fel, de nekünk tulajdonítja Krisztus igazságát.
XVII. Isten egyetemes és szent anyaszentegyháza és az egyház egyedüli feje
1. Mindig volt és mindig lesz anyaszentegyház. Mi az egyház? Mivel Isten kezdettől fogva azt akarta, hogy az emberek üdvözüljenek és az igazság ismeretére eljussanak, szükségképpen mindig volt, van és a világ végéig lesz anyaszentegyház, azaz a hívőknek a világból kihívott vagy egybegyűjtött serege, minden szentek közössége; azoké tudniillik, akik az igaz Istent a megváltó Krisztusban az ige és a Szentlélek által igazán megismerik és helyesen tisztelik, valamint a Krisztus által ingyen szerzett összes javakban hittel részesednek.
2. Egy ország polgárai. Ezek mind egy ország polgárai, ugyanazon Úr és ugyanazon törvény alatt élnek, és az összes javakban egyaránt részesülnek. Ezért nevezte őket az apostol a szentek polgártársainak és az Isten cselédeinek (Ef 2,19), szenteknek nevezve a földön élő híveket, akiket Isten Fiának vére megszentelt (1Kor 6,11). Bizonyára reájuk kell értenünk az Apostoli Hitvallás cikkelyét: „Hiszem az egyetemes keresztyén anyaszentegyházat, a szentek közössé- gét.”
A móka kedvéért néha érdemes az érem másik oldalát megnézni: I. László egy trónbitorló volt, aki tevékenyen részt vett az ország destabilizálásában, hogy aztán később megszilárdíthassa. A kereszténységet drákói szigorral, elnyomással "védelmezte".
No persze sosem igazságos egy embert a mai erkölcsi mérce szerint megítélni (ámbár ez aláássa a szentséget), a trónért akkoriban mindig harcolni kellett az uralkodó meggyengülése vagy halála esetén, a kereszténység felvétele pedig történelmi szükségszerűség volt a vallás agresszív terjesztése miatt.
A betörő népek elleni védelméért viszont mindenképpen elismerést érdemel.
Inkább így fogalmaznám: Nem teremtett ember az Isten, hanem öröktől fogva élő ember, akiből csak egy van! A tér és az idő kifejezéseivel élve: "Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt... Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt... És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
Minden keresztény tudja, hogy itt Jézus krisztusról van szó, a bűn testének hasonlatosságában a földön megjelent istenről. Ezeket ő maga is megerősítette: "Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága." (Jn 8,12) Megerősítették az apostolai is: "A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.(Rm 9,5)".
Különbséget kell tenni élet, és élet között, mert alapjait tekintve kétféle van:
- Az egyik a teremtett élet. Ez az ami nekünk teremtett embereknek van. Ennek van időbeli kezdete. A kifutása az ismereteink szerint lehet pokolba torkoló, ha megmarad a saját ürességében, vagy lehet mennyei, ha Isten élete betőlti.
-A másik a valóságos, vagy más néven önmagában való élet, ami az igaz és jó öszzekapcsolódásának folyamodványa.
Csak ez állhat fönn öröktől fogva örökké. Ez az egyetlen valóságos erő, és hatalom. Ez átsüt mindenen és legyőz mindent! Aminek létjogosultságát mindenki belátja, és előbb utóbb meghajol előtte! Amitől minden hamis, és gonosz fél, mint olyantól aminek közelében nincs hitele!
Ettől az élettől Isten az Isten, és mint jól tudjuk, belőle csak egy van!
Amikor Jézus kijelentette, hogy "ÖNMAGÁBAN LÉVŐ ÉLETE" van, nyilvánvalóvá tette, hogy Ő az Isten: "Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. (Jn 5,26)
Ő volt az Atya, amint meg is mondta: "Én és az Atya egy vagyunk.(Jn 10,30)", vagy: "Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!(Ézs 9,6)"
A megváltás hitelessége érdekében, csak emberi lehetőségeket használhatott a maga érdekében, ezért emberként imádkozott, mint minden hívő ember aki hisz a meghalgattatásban. (Ebből adódik a mára elterjedt téves nézet, hogy az atya, és a fiú külön személyek.) A fentebbi idézetből: "(és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal" -kitűnik Istentől való "származása" aki oszthatatlan (nem Máriától vagyis embertől származott,akin keresztül csak behozta magát hivatalosan a tér, és idő korlátai közé!) .
Kitűnik továbbá ebből az idézetből az is, hogy TELJES volt a JÓSÁGGAL/kegyelemmel és IGAZSÁGGAL, ami a valóságos élet. Ezért nevezte magát Jézus az ÉLET-nek.
Tehát Isten ember! Olyan ember aki földi léte során levetkőzte az emberi természetét az által, hogy győzőtt a kisértések felett, és felöltötte magára az isteni természetet. Nem az alapból való isteni volta miatt támadt fel, hanem azért, mert szent emberré vált. Az pedig meg van írva, hogy szent nem maradhat a sírban!(Csel 2,27)
Aki utána csinálja a megszentelődés folyamatát istenfélelemben, és győz a kisértések, és a bűnök fölött az válik csak szentté, és lehet csak az Úr országának a polgára.
Megjegyzem, hogy Swedenborg (emanuelswedenborg.tripod.com) az elragadtatásai során meggyőződött arról, hogy az Úr országában (a mennyekben) sok olyan szent van, akik nem a kereszténység, és a zsidóság köréből kerültek ki, hanem más vallások hívei közül. Ezek a saját isteneik törvényeit szívből betartották. Az Úr úgy rendezte, hogy minden vallás alaptörvényei többé kevésbé megegyeznek a tízparancsolattal. Mivel ezek az emberek az istenük iránti tiszteletből, megtartóztatták magukat a lopástól, paráznaságtól, hamosságtól, stb. felvétetnek a mennybe, és ott keresni kezdik az isteneiket.
Mivel Jézuson kívül nem találnak más Istent, elfogadják.
Külön mennyek képződnek a külömbözö vallások szerint, ahol a saját hittársaik között a jóban, és az igazban élnek megszokott tanaik szerint.
Azok viszont akik csak érdekből mutatták magukat vallásosnak, és a szívükben nem szerették Istenüket, vagyis ha nem látták őket, kinevették tanaikat, és megvetve a jó, és igaz szeretetét loptak, csaltak, stb. nem tudnak otthont találni a mennyek országaiban ahol szent élet van, még ha névleg keresztények voltak sem! Mindenki csak ott érzi jól, vagy otthon magát, ahol olyanok vannak mint ő. Így végül kedvvel megy a poklok neki való országába, ahol az ő normái szerint lopják, csalják, büntetik egymást. Ezért igen veszedelmes az Isteni személyek háromságán (Atya, Fiú, Szentlélek=többistenhit), és a hit által ingyen kegyelemből való ( megszentelődés nélküli) tan következménye. Ugyan is ez a níceai zsinat óta bevezetett, és elterjed tan idegen a mennyben.
Az a szent aki jó, és igaz! Ilyen személy csak egy van: Isten : "... én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok. (3Móz 19,2)" Ezért Ő a legigazibb ember, vagy más szóval az egyetlen ember!
A teremtett ember jobb, és baloldala kiábrázolja a Isten ezen két szellemi alaptulajdonságát, amitől ember a legigazibb ember.
A jó, és az igaz olyan szellemi tartalmak, amelyek valóságosak! Ezért mutattkozott be Mózesnek úgy, hogy Ő a Van: " És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok. (2Móz 3,14)".
A teremtett ember csak külsőleg hasonlít Istenre, mert nem szent, vagyis sem nem jó, sem nem igaz alapból.
Ha nem jó, akkor csak gonosz lehet, és ha nem igaz akkor csak hamis lehet! Tehá nincs benünk semmi tartalom, csak üresség, vagy élettelenség, vagy más néven halál. Más szóval bűnösök, és nem szentek vagyunk. A bűn a gonosz, és a hamis szeretete.
Ha Istent befogadjuk, parancsai szerint élünk úgy az Ő élete, ami az igaz, és jó élet, kitölti a mi üres/bűnös teremtett életünket, és így lehetünk szentek!
Nem magunktól, hanem a befogadott isteni élet által: " Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság...Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem. (Péld 8,21)"
Ezek közül kek azik a szentek? Nézem, de se füle, se farka.
Avagy te is úgy vagy, támad egy gondolatod, gyorsan felírod valahova, lássák az emberek, neked is van olykor? Acél fontosabb neked, minta logika, te fontosabb vagy, minta téma, a lényeg, hogy maradjon nyoma, te elgondolkodtál, mind1, passzol-e, vagy nem. Jóllátom?
Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is; mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is. Lét és nemlét szüli egymást, nehéz és könnyű megalkotja egymást. Ezért a bölcs sürgés nélkül működik, szó nélkül tanít, nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik, alkot, de művét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem őrzi: el nem veszíti. ............
ÓSZÖVETSÉG:
"Mindennek megvan az ideje, minden cselekvésnek megvan a maga ideje az ég alatt: megszületni és meghalni, ültetni és gyomlálni, ölni és gyógyítani, lebontani és építeni, sírni és nevetni, gyászolni és táncolni, szétszórni a köveket és összegyűjteni, ölelni és tartózkodni, keresni és feladni, megtartani és eldobni, elszakítani és befoltozni, hallgatni és beszélni, szeretni és gyűlölni, a háború ideje és a béke ideje." (Préd. 3:1-8)
............
Máté Evangéliuma 10.
34. Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. 35. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; 36. És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe. 37. A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám. 38. És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám. 39. A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt
+++++++++++
KORÁN : Allah megvásárolta a hívöktol az ö személyüket és javaikat, mivel övék lesz a Paradicsom. Harcolniok kell hát Allah útján, és ölnek és megöletnek. Ígéret [ez], amely öt terheli [s amely] igazság gyanánt [hirdettetett] a Tórában és az Evangéliumban és a Koránban. És ki az, aki Allahnál jobban betartja a megállapodást? Örvendjetek hát a vásárnak, amelyet vele kötöttetek! Nagy diadal az!
Ez melyik Jézus volt? Persze rengeteg Josh, Jesus, stb. él, de ha már szent Mesterekről van szó, be kéne számozni. Mondjuk MMDCIX Jézus, vagy ilyesmi. Jobban lehetne kategorizálni őket.
Sajnos, roppant fejlett fikakultúránk van. Abban gyökeredzik persze, hogy előtte évszázadokig túlságosan is magasztosak voltunk. Főleg a katolikus hit minden bokorban szentet keresett.
Különben pedig, szerintem, szent például Polcz Alaine.
A különböző vallások szentjei és boldogai csupán jelképezik a Szent Egyetemesség valódi Mestereit és Tanitványait.Utóbbiak alkotják a NAGY FEHÉR TESTVÉRISÉG elnevezésü szakrális szervezetet.
Ajánlom olvasni LEADBEATER : MESTEREK ÉS AZ ÖSVÉNY cimü kőnyvét.a Magyar Teozófiai Társulat internetes honlapján fellelhető.
Irigyellek, hogy ezt te ennyi alapján képes vagy megállapítani. (persze a smile-head ott van, tehát ez valószínűleg csak maró tréfa)
Én nem tudhatom, hogy lát-e vagy nem (a két szemével persze biztosan, különben hogy láthatta volna azt a bizonyos dokumentumfilemt...:-))
De nem vagyok biztos abban, hogy ez érdekes-e.
Lényeg, hogy amit, tud megossza másokkal.
Amúgy belátja magáról, hogy ő is tanuló, nem tanító, s végképp sem mester.
Egy tanuló aki, ha úgy érzi, megértett valamit az órán, akkor a szünetben megkísérli elmagyarázni osztálytársainak, akikről gondolja, hogy nem értik.
"Előbb azonban tisztázni kell, mit jelent ez a szó, hogy szent.
Az idő hordaléka teljesen betemette ennek a szónak a jelentését. Gyakran kimondjuk, de valami egészen mást értünk alatta, mint amit jelöl.
A görög hagiosz olyan elkerített területet jelent, ahová halandó nem teheti be a lábát. A héber gados szó gyökere is olyan állapotra utal, amely a világ mocskától és zűrzavarától teljesen elkülönült.
A cseppek lázadása a világot magával rántotta, s az életet beszennyezte. A tudat elhomályosult, az egység széttörött, szeretet önzéssé és rettegéssé fajult, a szabadságból börtön lett, az időtlenségből halál, a vonzalomból gyűlölet, s a világdráma kataklizmák végtelen sorozatává vált.
A lélek belezuhant a sűrű anyagba, s elfelejtette magát.
A szentség azonban nem múlt el!
Az egységes, fényes, tiszta létélmény ott maradt a füstölgő véres világ mögött. De csakis akkor élhető át; ha az ember ebben az értelmetlen és zűrzavaros életben mélyen, nagyon mélyen magába néz. Ehhez ki kell lépnie a káoszból. El kell különítenie magát mindattól, ami sötétség, zaklatottság, hazugság, önző szenvedély, és meg kell találnia lényének mélyén azt a helyet, ahol tisztaság van, csend, béke és időtlenség.
Láttam egyszer egy filmet a Carla-hurrikánról.
Légi felvétel volt, amelyen felhőkarcolók omlottak össze, hatalmas fák szakadtak ki tövestől, autók százait lepte el, minden oszlop, kerítés, tető, útszéli bódé kavarogva repült a viharban, mocskos víz áradt a nagyváros romos utcáin, a lilásfekete, tömör felhők torlódtak, homály volt, a levegő sisteregve és szünet nélkül üvöltött, de ahogy egyre feljebb szállt a repülőgép, a füstös sötétség halványodott, ritkult, majd hirtelen kiderült az ég, csend lett, szikrázó, világoskék csend…
A kék először ezüstté, majd vakító fehérré változott, s ahogy a gép némán úszott a fényes békességben, megszólalt a narrátor: - A hurrikán szívében vagyunk.
Ez a hagiosz.
Ez a szentség.
Ott él sorsunk mögött, minden ember legbelsejében.
Több, mint tísztaság.
Több, mint erkölcsösség.
Több, mint igazságosság.
Több, mint jóság.
Ésszel nem lehet megközelíteni, mert az ész már a zűrzavar érzékszerve.
A szentség a világnak olyan elkerített helye, ahová halandó nem léphet be, csakis a halhatatlan.
Valójában persze ez nem hely, hanem minden lélek legbensőb napja, amely akkor is fehéren izzik bennünk, ha sorsunk érzelmeink sűrű felhői teljesen eltakarják.
A mai ember olyan elveszetten sodródik a "hurrikán" esztelen, sötét viharában, hogy erröl a benső, fényes középpontjáról nem tud.
A fény azonban így is áthatol a kavargó felhőkön, de mire láthatóvá lesz, a sötét emberi indulatok megtörik, beszennyezik, s a világban pusztító hurrikánná válik.
Az ember világában a szentség emléke ürüggyé fajul.
Amikor egy részeg kést ránt , mert "szidod az anyámat!", amikor az egyik vallás a másikra fenekedik, és saját "szent és igaz" istenéért a másikat el akarja pusztítani, ez az eltorzult szentség szólal meg. Még a maffia is szent esküvel pecsételi meg szövetségét, a katonáknak ősídők óta megáldják a fegyvereit, a zászló a nacionalista indulat szent, még a fasizmus és a kommunizmus is csak úgy tudta híveit hadrendbe állítani, hogy nemes, célra hivatkozott.
Nem volt olyan pocsék ügy a világon, amely ne szentnek hirdetetett, különben nem tudná az embereket mozgósítani. Ha ésszel körülnézel, nem érted, hogy miért van szükség a színjátékra. Miért véli magát mindenki igaznak, tisztának, holott nem az, miért gondolja azt, hogy ő áldott, nem vétkes, s miért hiszi azt, hogy nemes ügy harcosa?
A válasz pedig az, hogy még a legnagyobb sötétségben sem tudunk létezni a szentségnek legalább a látszata nélkül.
Ugyanis bennünk van, s ha nem tudjuk megvalósítani, legalább hazudjuk magunknak.
Aki azonban imádkozik, tudja, hogy hazugságban nem "utazik Isten felé", mint a példabeli repülőgép, mert ott a valóság, a fény és a békesség.
Ez mindig nagy erőfeszítést és bátorságot igényel, nem azért, mert a lenti vihar elsodorja, hanem mert a hurrikán szívének roppant intenzív az erőtere.
Valójában minden imádság: beavatás.
Ha jól imádkozom, átélten és őszintén, van egy olyan határ, ahol Müller Péternek meg kell „halnia”. És föl kell áldoznia magát annak a halhatatlan ÉN-nek, aki benne él.
Valaha ilyen beavatottak vezették az emberiséget, akik a szentséget a saját szívükben megtalálták. Egyedül ők tudták, mi az a szentség.
Ezért is nevezték így, "elkerített hely"-nek, ahová ember a maga sötétségével és mohó ösztöneivel nem 1éphet be, mert ez a hely nemcsak fényesen tiszta volt, de oly energiát is sűrített magába, hogy ha azt bármiféle profán erő megtörte, a legnagyobb veszélyt idézte elő.
A hurrikán szíve, bár békés és tiszta, a leghatalmasabb erők élnek benne tökéletesen kiegyenlített feszültségben. Ezt megbontani tilos, mert akkor keletkezik a hurrikán .
A zsidó hagyomány pontosan rögzítette, mikor és hol gyülhet össze a nép, a templom udvarán, a szent sátorban, de a Jeruzsálemben lévő Szentek Szentjébe csakis a főpap hetett be, ő is csak évente egyetlen alkalommal.
Főpap pedig csakis beavatott lehetett, aki szívében a szentséget megtalálta. S véle az erőt, a védelmet s a tisztaságot. Ma ezt már nem tudjuk, de amikor Jézus ezt a szót mondta
a nép még pontosan tudta, hogy mit jelent. A szentség minden ember titkos középpontja, de ezt nem ismeri föl.
Vagy csupán sejtelmei vannak róla.
Amíg az emberiség még az egészséges kollektív tudatállapotban élt, a beavatottak, a "szent emberek" feladata volt, hogy arró1 a fényvilágról népüket informálják, hogy a szentség fehér fényét prizmaként megtörjék, s az univerzális igazságot lefordítsák a hétköznapi élet nyelvére, tanításokra, szertartásokra, morális szabályokra.
Így keletkeztek a szent közösségek, szent helyek, szent rítusok. A parasztok tiszta szobája is ilyen szent hely volt.
Így keletkeztek a vallások is.
Valódi gyökereik a széles néprétegek előtt mindigis rejtve voltak mert - ahogyan Jézus mondta - "nem hordozhatták volna el". Ez nem rejtőzködés volt, hanem bölcs léleklátás: vannak élmények, amelyekre az emberek éretlenek még.
Ami a Szentek Szentjében történt, csakis a beavatott élhette át. Vallások hanyatlása mindig akkor indul el, amikor ilyen közlő fényember nem akad már, s a közösséget "hívők" kezdik
irányítani, múltbeli információk alapján. Ekkor keletkeznek a dogmák, értelmezési viták, a külső rendszabályokhoz való igazodás, a moralizálás. Mindenki a kottát kezdi bújni, de már nem tudja, mi az, hogy zene. "
(az esetleges pontatlanságok a szkennernek köszönhetőek)
Az imént láttam egy ANNYIRA erről (mármint a festményekben és műalkotásokban rejlő ideáról) szóló filmet, hogy hihetetlen. Hmm...Micsoda "véletlenek" vannak: foglalkozom egy gondolattal, majd pár nap múlva megnézek egy filmet és arról szól... :)
És egyre gyakrabban...
Toovábbi részletek a gondolatébresztő filmes topicban.
Egyesek (lehet, hogy nem is léteznek, csak az én paranoid fantáziámban) kedvéért egy hozzáfűzés: ezt nem azért írtam, mert azt hiszem, hogy most aztán az egész törzsasztal, sőt a fél web hanyat- homlok rohan az említett topicba. Csupám csak leírom (remélem) szerényen, s ha érdekel valakit: elolvassa. És ha senkit sem érdekel, az sem baj, akkor csak magam örömére tettem.
Sziasztok!
Elérhetetlen, de a képen ott kell lennie; láthatatlan, de látni kell. Nem érzékelhető, de ábrázolni kell, és csak ezt az egyet szabad és kell érzékelni és ábrázolni. Eszembe jutott a Tamás evangéliumból Jézus mondása:
59. Jézus mondta: Míg éltek, az Élőre tekintsetek, nehogy meghaljatok, és arra törekedjetek, hogy őt lássátok és ne láthassátok őt.
A gyaloghídról festett kép igazabb lehet, mint Veronika kendője, ha a szakrális érzéki érintés benne van. Nekem van egy ilyen képem az ágyam felett, alpesi völgyben futó patak felett átívelő gyaloghíd, háttérben kis kápolnával... hát mit ne mondjak, esténként néha leülök a képpel szembe egy pohár borocskával és elmélyedek benne... igaza van Hamvas Bélának amikor ezekről az érzésekről ír és ez nem a bor hatása. :o)
Üdv:
álomhajós
Igértem, hogy idézek a szent-ség fogalmáról.
Most ez bekövetkezik.
Hamvas Béla írja az "Antik és Modern Tájkép" című esszéjében:
"...jaj a képnek, amely csak jel és semmi egyéb, s amelynek a megközelíthetelen és és megláthatalan igazsághoz semmi köze sincs. Elérhetetlen, de a képen ott kell lennie; láthatatlan, de látni kell. Nem érzékelhető, de ábrázolni kell, és csak ezt az egyet szabad és kell érzékelni és ábrázolni. Ha a képen nincs igazság, akkor profán, és be lehet vele fűteni. Csak akkor szakrális, vagyis csak akkor magas, ha az igazat ábrázolja.
Az újkor fölfedezése, hogy szakrálisan lehet ábrázoni szarvasbogarat is (Dürer) és az eldobott cigarettacsutkát is, nemcsak Mária mennybemenetelét; erre példa van ezer. Tudjuk hogy egy fűcsomó, egy híd, egy virág, egy tál alma, ha az igazság jele, szakrális lehet, és az is. És ugyanakkor tudjuk, hogy profánul lehet ábrázolni Krisztus születését, a feltámadást is, ahogy erre is van példa ezer, sok cudar kontár komisz giccse, ha nem az igazság jele.
A modern tájkép hallatlan újítása, hogy előtérbe állította a természet látszatát, s ezt a látszatvilágot arra tudta felhasználni, hogy a világ eddig jelentéktelennek látott jelenségeiben meg tudta ragadni a benne levő megragadhatatlan igazat.
Mit ábrázol ? Legyet ? Esőcseppet ? Kezet ? Hegyet ? Olajfaligetet ? Mindegy. A gyaloghídról festett kép igazabb lehet, mint Veronika kendője, ha a szakrális érzéki érintés benne van. A modern festészet az érzéki jelenségben levő szakrális lehetőség megnyilatkozása.
Arra a kérdésre, hogy mit jelent itt a szakrális fogalma, feleni egyszerű.
Szakrális annyi, mint szent. És szent annyi, mint az, ami van. Ami tényleg van. Ami nem felület, nem múlandó, nem tűnékeny hanem lét, örök, halhatatlan. Szóval nem az, ami elmúlik, hanem ami: van. Ami igaz. Mindig igaz, és mindenütt igaz. Ami ténylegesen van. Az pedig, ami örök is, létszerű is, halhatatlan is, igaz is, ami szent, ami szakrális, ami van, az a világon csak Egyetlenegy."
Szerettem volna Müller Pétertől is idézni most, de egy másik könyvét hoztam magammal. (viszont más topicba idézek abból is hihihi) Tehát az az idézet holnap jön ha nem bánja senki.
Röviden: én lépten nyomon hazudozom (és úgy látom körülöttem mindenki más is ezt teszi ki többé, ki kevéséb), nekem úgy tűnik, hogy civilizáltnak titulált hétköznapi élet, amit "élünk" jobbára képmutatásból őszintétlenségből áll.
Én egy ideje ebből próbálok kitörni. Sajnos egyelőre mérsékelt sikerrrel.
Szerintem Ugrifüles sem őszinte, amikor elhallgatja az irgalmatlan valóságot. A kegyes hazugság, vagy info visszatartás is egyfajta hazugság, még ha nem ártalmas akkor is.
De ha már csak csupa-csupa kegyes hazugságok hangzanának el életünkben és semmi más, akkor azt hiszem nem is volna több dolgunk.
Kedves Domestos,
köszönöm a válaszodat. Bevallom, a kérdésemmel valahogy jelezni szerettem volna, hogy szerintem vigyázni kell az őszinteség/hazugság/képmutatás kisarkításával. Nem egyszerű egyensúlyozni.
:-) (de nem haragszol, ugye?)
szeretettel: ugrifüles