Pár szó magyarul, helyesen:
Magyarországon (nagybetű)
identitástudat (egy szó)
irtják (rövid i; az írt az ír múlt ideje)
muszáj (nem ly)
nagy többség (2 szó)
A vesszőhibáktól eltekintek.
Chavo: felsorolt királyok idején Európa élvonalához is tartoztunk. Csak tudod, közben kicsit fejlődött ott a világ, amit mi magyarok nem akarunk tudomásul venni (koronás címer egy köztársaságban, királyok a papírpénzeken - nézz szét Európában, a királyságokon kívül hol van ilyen?), sőt, inkább visszafelé haladunk (persze az egy szép gondolat, hogy nem szabad sodródni a buta tömeggel, az egyéniség, az a maga útját járja, de nem mindig célravezető). Szóval volna hova felzárkóznunk.
Ja, Milosevics nem rác (azaz horvát), hanem szerb.
Vajdaság: mivel a magyarok ott kb. 30%-ot képviselnek a 70% szerbbel szemben, egy népszavazás aligha járna olyan eredménnyel, hogy ne Szerbia része maradjon az a terület. Ez a realitás. Azt meg te se gondolhatod komolyan, hogy minden magyar többségű várost külön-külön megszavaztatnak.
Lehel vezérre büszke a magyar? Igen, mert abban a korban maradandót alkotott, hiszen most is tudja mindenki kiről van szó!
A mostanira büszke a magyar? Ki büszke, ki nem ,de ez magánügy. (bár nem hiszem, hogy rá ezerszáz év múlva emlékszik valaki.)
Milosevicsre büszke a magyar? Mán mér lenne büszke?! Ő nem magyar, hanem egy rác.
Komolyra fordítva a szót: A magyar nemzeti identitás-tudatot több évtizede tűzzel-vassal írtják. Egy más náció külföldön is büszkén vállalja nemzeti hovatartozását ellentétben velünk. Mi mintha szégyellnénk ezt és csak akkor valljuk magunkat magyarnak, ha muszály, vagy tudjuk, hogy ebből nem származik hátrányunk. Illetve nem mindenki, de a nagytöbbség.
Ma azt mondják komoly politikusok, hogy Csurka fogja be a pofáját, ne követelje vissza a Vajdaságot. De miért mondják? Amikor már arról szól a nemzetközi politika is, hogy Montenegro, ha népszavazással dönt függetlenségéről, azt tiszteletben kell tartani. Mennyivel különbek ők, mint a vajdasági magyarok? Vagy attól félnek, hogy nem akarnak idecsatlakozni, hogy külön államot akarnak? Szívük joga nem?
De ez a nemzeti identitás-tudat.
Nem az, amikor a magyar-szlovákon kitűzik a transzparenst :ISTEN HOZOTT EURÓPÁBAN.
De tényleg: miért akarunk olyan veszettül Európához csatlakozni? Hát nem itt vagyaunk már ezer éve? Hát Szt. István, Könyves Kálmán, IV. Béla, Mátyás és a többi királyok nem azon dolgoztak, hogy Magyarország Európához tartozzon? Nem érték el törekvéseiket? Nem ismertek el bennünket? Ez a nemzeti identitás-tudat
A TV-ben volt egy müsor, ami arról tudósitott, hogy az USA területén már több éve müködik egy többgenerációs amerikaiakból álló magyar néptánc együttes. Egy olyan tagja sincs akinek rokoni kapcsolata volt/van magyarokkal. Járják az államokat és népszerüsítik a magyar kultúrát. Nyilatkozataikból kiderült, hogy a magyar történelem és kultúra szerves része lett életüknek. ŐK BÜSZKÉK arra, hogy egy ilyen régi és csodálatos kultúra ismerői, hordozói. Sokan közülük már - ha törve is - beszélik a magyart.
( Te se szégyeld!!!)
És még egy kérdés:
Az az osztrák állampolgár aki Sopronbamentélelmiszerért mennyivel jobb, mint a hűtőládás magyar?
Igen, döntés kérdése is. Ki lehet belőle lépni, és magyarrá lehet válni. Mindkettőre látok példákat.
És természetesen egy érzés is. Büszkeség is, SZVSZ. És felvállalása egy történelemnek, egy mentelitásnak.
Sőt, a döntés előtt, vagy azt megerősítendő, a tanulás fogalmához is van köze. Ezt csak halkan mondom.
n.
Ha magyarnak érzed magad, akkor saját egyéni céljaid mögött érzed (esetleg szolgálod) egy ország (nemzet?) céljait is. S nem feltétlenül csak gazdasági téren...
A haza szeretetét nem lehet el- és megmagyarázni, mert olyan, mint a szerelem. Érzel valamit, ami áthat, körülvesz és megváltoztatja az életedet. Szégyelled magad, amikor ágyban fekve hallgatod a késő esti himnuszt a tévében és elszorul a szíved a szózat hallatán. Külföldön jársz és felkapod a fejedet amikor magyar szó üti meg a füled és barátként üdvözlöd vadidegen honfitársad, majd egy idő után nyugtalan leszel és nem leled a helyed, mert mágnesként vonz a szülőföld.
A kozmopolitizmus tévút.
-ant-
szuper.
mit jelent az, hogy magyar vagyok? m.on születtem, m.ok a szüleim, m.on élek, (csak) m.ul tudok...
ebből mi az én érdemem? melyik volt az én döntésem?* az én dicsőségem, hogy van x magyar nobel-díjas, világbajnok (véralá)futásban, mifene? nemigen értem.
magyartalan fs.
* nalyó, egy része igen :-)
Dear Leha!
"Inkább úgy kérdezem: büszke lehetek arra, hogy magyar vagyok, érdemes felvállalnom a magyarságomat? "
Ha ezen gondolkoznod kell, akkor inkább NE!
Másik topicban már leírtam: ez nem igazán ide való téma ezzel a fölvetéssel!
Én büszke vagyok! Magamra, családomra, munkáimra...
De a jelenlegi vezérürüre nem, és nincs is rá lehetőségem, mert nem ad rá módot!
Ha büszke vagyok, mert mit értünk el (nem feltétlen én, hanem az ország általában), akkor fel kell vállalnom azt is, hogy a magyarok lopnak, hogy pl a Bécsbemegyünkhűtőládáért időszakban Ausztria a magyar határ és Bécs között olyan volt, mint egy szeméttelep.
De ezt már nem szívesen vállalom fel.
Mindenképp büszkének kell lenni.
Nézz meg más nemzeteket pl USA,ott ezt a kérdést fel sem teszik.
Itt az állandó külföldi befolyás miatt kialakult egy kisebbrendüségi érzés
amit úgy tudjuk kinevelni egymásból,hogy igenis elhiszük ,hogy nagyon jók
vagyunk.Bizonyíték erre az amit az utobbi tíz évben elértünk a saját erőnkből.
Magyarok vagyunk, vagy mi a szösz! De mit is jelent ez? Vigyázban állunk, ha szól a himnusz, híresek vagyunk a borainkról, a gulaschról, meg vannak világbajnok sportolóink ...
Meg van egy csomó minden, amit nem vállalunk, nem akarunk vállalni, pedig szemmel láthatóan az is jellemző ránk.
Jó magyarnak lenni? Nem is! Inkább úgy kérdezem: büszke lehetek arra, hogy magyar vagyok, érdemes felvállalnom a magyarságomat? Jellemez engem az a szó, hogy magyar? Ha igen, milyen értelemben?