Igaz, hogy Pilinszkyvel nem nagyon kellett súlyoznom magam, inkább csak ráillett egy élethelyzetre. A depresszió előbb volt, mint a súlyozás, de ha előfordul egy depressziómentes időszak, azzal nehéz mit kezdeni.
A Plútó-Szaturnusz tranzit sokat kivett belőlem (ha nem hiszel benne, gondolj ide valami mást... még én sem 100%-ig hiszek benne), mintha még jobban megöregedtem volna, miközben mások elvárják, hogy fiatalként viselkedjek. Nem értik azt, hogy amire ők irigyek, azt miért nem tudom beteljesíteni, mert a saját könnyed fiatalságukhoz hasonlítják. Ha megtudnák, az enyém milyen, nem irigyelnének annyira.
Elég erős kontraszt. :) De lehet, hogy tényleg ilyesmire lenne szükség, még ha idegen és idegesítő is néha ez a nagy "könnyűség". (nem feltétlenül ez, csak általában az ehhez hasonló)
Bennem van egy félelem, hogy ha nem súlyoznám le magam a depresszióval és az azt elősegítő dolgokkal, akkor megszűnnék létezni, elszállnék a p.ba, mintha nem lenne gravitáció. Pedig tudom, hogy ez nem feltétlenül az a súly, ami ne találtathatna könnyűnek vmiféle "égi hatalom" szerint.
Idejött valahogy egy pici Dino-bébi Csuda nagy szemei félve néztek ránk Aztán megnyugodott s mindent meg akart nézni Gyere, vár a világ repülünk a zene szárnyán
Tipi-tapi Dino Utazgatni oly jó Tipi-tapi dino Utazgatni oly jó
Vidám eszkimó, sok pici indián ránk vár Vicces zöld kakadu, sok kicsi kenguru hív már Velünk táncol a fóka s a bálna a partnál Gyere, vár a világ, repülünk a zene szárnyán
Nagyon megertem a gondodat! Nekem is eleg volt a foldi letbol, bar en nem vesztettem el a csaladot, mellettem vannak, de oriasi tehernek erzem magam, meg lehetosegem sincs veget vetni a nyomorusagomnak. Abba mar bele torodtem, hogy nincs tovabb, de miert kell meg szenvedni...
Mit lehet tenni ha az ember elveszti mindazt ami az életében oly fontos volt és nem marad semmi csak az üresség és a fájdalom....valamikor még volt kedvem és erőm felkelni lefeküdni ma már nincs. Van egy fiam nem dobhatom el az életem nem akarom hogy úgy nőjőn fel, de nincs se lelki se fizikai erőm hogy jó "hétvégi" apuka legyek. Ha ez ember elveszti az erejét ha nem tud enni ha fájdalmai vannak ha az orvosok nem találnak rá gyógyszert és elveszti a családját is közben mit lehet tenni......semmit.....olyan üres a lelkem és annyira fáradt vagyok ....ennek semmi értelme így.
Hiába "vágyakozik valaki a vágy után", az még nem azt jelenti, hogy az élete bizonyos területén megjelenő minimális vágyat át tudja irányítani, be tudja csatornázni oda, ahová szeretné, és akkor sem biztos, hogy elég lesz arra. Ha nem volt cél a közléssel, akkor meg tényleg csak hangzatos semmiség...
Ez nem közhely? Teljesen mindegy, csak hangzatos legyen. Nem baj, hogy semmi értelme. Főleg azért nem, mert a közlési vágyhoz minimális energia szükséges, végigvinni egy akár több éves élettervet sokkal nehezebb. De azért milyen hangzatos, hogy "a vágy után vágyakozni". Valakik biztos olvassák és megsimogatják érte a buksidat.
Igen, szemmel iranyitom a tobit, ha nem lenne, mar kikeszultem volna. Ezaltal vannak "jobb" napjaim, de nagyon rosszak is. Beletorodtem volna , ha itt az ido, de miert kell szenvedni???
uj vagyok itt, gyogyithatatlan betegseggel kuzdok , antidepresszanst, nyugtatot szedek tobb mint 3 eve, de ugy erzem semmi ertelme. Nem tudok szabadulni a gondolattol, hogy teher vagyok, mivel teljesen ki vagyok szolgaltatva. Bar fizikailag mindent megkapok, megis egyedul erzem magam. Semmi nem okoz oromet, itt a neten boklaszok, orvoshoz nincs ertelme menni.
Heo, heo, heo, sziasztok!
Ha nem lenne vágyad, nem írnál ide (sem).
A vágyak felkeltésére való tett cselekvések is vágyból fakadnak, ergo a vágy után vágyakozol. ;)
"Semmihez nincs kedvem, csak ténfergek, vánszorgok, ha éppen nem egész napokat átalszok. Interneten sok helyen megírják a frankót: tűzzünk ki KIS célokat, amik teljesíthetők. Igenám, de nekem nem sikerélmény kell, hanem az, hogy MIÉRT tűzzek ki akár kis célokat is magam elé? Ha kis célokat tűzök ki magam elé, amikhez nincs belső indíttatásom, akkor attól nem lesz semmi sem jobb.
Én azt gondolom, hogy a motiváció legegyszerűbben egy szóval megfogalmazható: vágy.
Ha valakinek nincsenek vágyai, akkor nincsenek motivációi, akkor hiába tűz ki célokat, annak megvalósítása csak egy kényszeres cselekvéssorozat. A cél már egy kézzel megfogható valami, akkor is, ha történetesen fogalom és nem tárgy. De a VÁGY (=motiváció) kézzel nem megfogható, nem magyarázható. A vágy az vagy van vagy nincs, csinálni nem lehet."
Gratulálok, szinte tökéletesen jól látod a témát.
De egy valami kis segítséget tudok talán adni.
Ha érdekel, hogy mit látsz rosszul, akkor válaszolj itt.
Az ember képes a vágykésleltetésre egy kitűzött cél érdekében. Nyilván érdemes megtalálni az arany középutat és nem elmenni a szélsőségek felé. Pl. a testépítők is szoktak tartani ésszerű keretek között hetente 1 "csalónapot', amikor nem törődnek túlzottan a diétával, hanem azt esznek, ami jól esik. Szóval a "carpe diem"-et meg kell élni, de azért gondolni, tervezni kell a holnapra és az elkövetkező évekre is.
Ha valaki depressziós, akkor a hatalmát, önállóságát képtelen fenntartani akár alapvető létkérdésekben is. Ezt a hatalmat kell visszaszerezni lépésről-lépésre a meglévő belső- és külső erőforrások felhasználásával.
Ha ebből a vágy motiváltságból indulok ki, amiről Pál Feri beszél ebben a videóban, akkor szerintem te hiába tűzöl ki kis célokat, ha azok nem vitalizálnak téged, vagy ha valami más tevékenységben nem vitalizálódtál. Tehát mondjuk hiába hiszed azt, hogy minden nap zöldséget kéne enned, ha a szervezeted marhapörköltre vágyik tejfölös uborkasalátával, vagy fordítva. Mi a tényleges vágy? Akár ilyen kis dolgokban is, mint a táplálkozás. Mi az, ami tetszik? Mi vonz? Biztos, hogy ez bonyolultabb kérdés ennél, de kezdetnek szimpatikus ez a gondolkodás.
Ez jó! Pedig biztos vagyok benne, hogy már meghallgattam régebben is. Ha szeretetlenséget tapasztalok, akkor másfele fordítom a figyelmem, olyan dolgok, emberek felé, amik, akik iránt létrejöhet a szeretet érzése. Bennem. És ez már egy vitalizáló energia.