Öngyilkos is akart lenni egyszer kb tíz éve. Mindenkinek bejelentette, hogy most megy és felakasztja magát majd autóba ült. Az egész falu a gyerekei, mi, mindenki őt kereste megtalálta a fia aki akkor volt 14 éves. Az erdőben ült egy fa alatt kötéllel a nyakában. Sok könyörgés után hazavittük.
Engedjetek meg, hogy egy hozzátartozó szemszögéből mutassam be a depressziót. A tesomról van szó. Mindig is hajlamos volt elszigetelődni a külvilágtól, de dolgozott, nevelte a feleségével a gyerekeket. Aztán ahogy öregedett egyre rosszabb lett. Otthagyta a munkahelyét ahol 40 évig dolgozott, elhagyta a családját, gyűlölt mindent és mindenkit. Inni mindig ivott. Mentünk hozzá rendszeresen de csak a gyűlölet fröcsög a szájából. A 84 éves anyánkon élősködik 60 évesen. Mindenre azt mondja dolgozott már eleget, semmit nem csinál még a kertben sem. Ül, szívja az egyik cigit a másik után. Hívjuk vacsorára, esküvőre, keresztelőre a saját unokajáéra, de nem jön. Orvosi segítségtől elzárkózik mondván ő nem hülye. Lefogyott csont és bőr. Kivizsgálták szervi baja nincs. Nem eszik, csak cigi és néha alkohol. Mindenki lassan elmarad tőle mert már ahogy néz ölni tudna a szemével. Aki éppen nincs ott azt szidja, átkozza. Szüleinket okolja mindenért, ők miért nem csinálták ezt meg azt ők kisfaluban laktak de miért nem hordtak őt zeneiskolába. Feleségét mert minek szült gyerekeket mikor ő külföldre akart menni dolgozni. Engem mert én szerinte ingyen élő vagyok ( mindig dolgoztam, most is). Gyerekeit mert élik a saját életüket. Lassan ott tartunk nem megyünk hozzá, minek? Ha nála vagyunk abban sincs köszönet, kitakarítunk, kimosunk,megsem köszöni. Anyu nyugdíjat elszedi mert szegény kisfiam éhen halna.
Mit tudunk tenni? Még próbálkozunk de, úgy érzem már nem sokáig. Minden tanácsnak örülök.
Ez elgondolkodtató, hogy a legelső jónak tűnő pszichodokihoz érdemes menni.
Még akár azt is jelentheti a depresszió, hogy legalább megérint a világ. Legalább tudom, hogy vannak érzéseim... képes vagyok kétségbe esni, szomorúnak lenni, megsiratni bizonyos életeseményeket. Bár valódi felszabadulás kevés esetben követi ezt. Inkább fáradtság. Olyan kényszerűnek tűnik.
Vettem egy Rudolf Steiner könyvet, majd meglátom, meddig jutok el benne, a szabadságról szól. Eddig annyit értettem meg, hogy bár az akarat, a vágy kényszerűség, tehát nem áll szabadságunkban akarni, mert minden motívumok következménye, nem akarhatunk mást, mint ami természetünkből fakad, azt mégis szabadon eldönthetjük, engedünk-e ennek az akaratnak vagy sem. Bár még nem sikerült rájönnöm, hogy a kényszeres döglés, internetezés, alvás, időnkénti céltalan kóborlás ellenében hogyan tudnám könnyedén a tevékeny, értelmes életet választani. Igaz, elég egyszerű, csak fel kell állni, és csinálni bármit, ami hasznosnak tűnik. A net olyan, mint az alkohol. Túlságosan elérhető, túlságosan beépült a mindennapokba, még a munkahelyem is a netfüggőségre kondicionál.
Bár még magamnak is nehéz bevallani, de hiányzik az emberi interakció. Kevéssel is beérem, de legyen meg az a kevés. Nyomasztó az a légüres tér, amelyben senki nem tükröz. Először nem, de hosszú, egyedül töltött évek alatt az ember állattá válik, mert senki nem tükrözi vissza önmagának, hogy ő önmaga, és nem mondjuk egy absztrakt elképzelés valahol téren és időn kívül lebegve. Vagy máshogy tükrözi vissza, más lehetőséget lát belé, ez még fájdalmasabb. Akkor talán mégsem vagyok annyira skizoid, hiszen lám, szükségem van emberekre. (nem mindegy, kikre és milyen minőségben, azt hozzáteszem) Csak nem tudom, hogyan érjem el ezeket az embereket úgy, hogy ha balul sülne el a dolog, akkor el is tudjak tűnni előlük. Ne nyomasszanak, hogy ők nagyobb részt kérnek belőlem. Nem érdekel az sem, ha ez önzőség.
Remélem nem fog senki "megkövezni" :) ,és előre bocsánatot kérek mindazoktól akiket ezzel zavarnék, de mégis bátorkodnám belinkelni Dr.Pálhegyi Ferenc református hívő pszichológus írásait a depresszióról.Tenném ezt annak reményében,hogy aki nem látja a megoldást jelenlegi problémáira,az tudja,van mégis kiút.
Igen, csak pont az a probléma, hogy az a szerved beteg (a központi idegrendszered), ami a megfelelő döntést meghozhatná. A depresszióban pont az a szörnyű, hogy az egyre nagyobb szétesettség még nehezebbé teszi azt, hogy az ember megtalálja a lelki középpontját és visszataláljon, visszaintegrálódjon a társadalomba, a neki megfelelő helyen és pozícióban. Ezért sokat nem érdemes a megfelelő segítő kiválasztásán agyalni, hanem ahogy a sportban "Just do it" jelentkezni kell egy megfelelőnek tűnő terapeutánál, rendszeresen járni hozzá, és ha mégsem eredményes a terápia, akkor közösen megbeszélni a továbbiakat. Bizalmat, önbizalmat kell találni, fejleszteni, majd visszaállítani a Világegyetembe vetett Ős-bizalmat, ami sosem megy gyorsan. Kemény, lassú, fáradságos munka a lelki sebek begyógyítása és a személyiség fejlesztése.
A depressziónak is több fokozata van. Feltehetően Te (még) az enyhébb változatban szenvedsz.
A pszichiáter (nem pszichológus!) nem fog "lelkizni" Veled, mert neki nem ez a dolga. Ő annyit fog megállapítani Rólad, hogy szükséges-e gyógyszeres kezelés vagy sem?
Legelső találkozásnál röviden elbeszélget Veled, esetleg rákérdez a felmenőidre, rokonaidra, akik szintén szenvedhettek ebben a betegségben. Csináltat Veled teszteket: Beck-féle depresszió tesztet és szorongás-tesztet. Azokból és a Veled folytatott rövid, és irányított beszélgetésből megállapítja, hogy van-e depressziód, és ha igen, mennyire súlyos. És ha kell, ír fel gyógyszert. Ha nem szükséges gyógyszer, akkor legfeljebb elküld pszichológushoz.
Ha államihoz mész, ahhoz nem kell beutaló, csak előjegyzés, de elég hosszú a várakozási idő. Ha magánpszichiáterhez, ott pedig fizetned kell, viszont általában hamarabb bejutsz hozzá.
Látom, aktiv ez a topic. Vissza is olvasgattam.. de az érdekelne, hogy szerintetek mennyire tud segíteni egy orvos, aki gyakorlatilag vadidegen? hogy zajlik az első "vizsgálat"? Valamit kell csinaljak már magammal azt hiszem, mert ez egyre rosszabb.. De hülye, lelkizős kérdésekre szerintem nem tudnék használható választ adni.
Vagy mit csináljak, hogy elmúljon már ez? Pár hétig egész elviselhető volt, aztán pár napig furán tompultan, szinte tényleg jól éreztem magam, erre tegnap este óta megint pont ugyanott folytattam, ahol abbahagytam. Nagyon jó volt ez a pár nap, pedig nem szedtem semmit, sosem szedtem még semmi gyógyszert. És akárhogy próbálom, már nem is értem, mitől volt, milyen volt..
Nem értem, másoknak ez miért olyan könnyű. Akkor ott van az az énrészem, amelyik leszarja az embereket, szereti őket, csak tisztes távolságból. Legszívesebben elvonulna valami szép természeti környezetbe, ahol élete végéig meditálgathat. Bár tuti, hogy előbb-utóbb utazgatni kezdene. Tegyük fel, korlátlan mennyiségű zseton áll rendelkezésére. :D
Sajnos egy elég jó munkahely, béren kívüli juttatások tekintetében, munkaidő-fizetés arányban, mindenben. Ha nem is keresek túl sokat, de ehhez a munkához képest ez elég jó. Inkább az, hogy nem nagyon lenne hova mennem. Árufeltöltő? Hostess? Nincs meg a megfelelő végzettségem. De még mindig nem tudom, mi akarok lenni.
Amikor 20 éves voltam, anyám kijelentette, hogy nem fog támogatni, ha az orvosira akarok menni. Nem tudom, miért határoz ez meg ennyire, de eléggé fájó pont még most is. A kórházban meg egyenesen azt éreztem, mintha azt sugallnák(aztán lehet, hogy ezt csak én gondoltam), hogy nem vagyok eléggé egészséges ahhoz, hogy emberekkel foglalkozzak, miért nem akarok pl. biológus lenni. Kb. két éve voltam egy elég drága biosz magántanárnál, akivel tök jót lehetett beszélgetni a dns metilációról. De nem fért volna bele költségvetésileg a jó beszélgetés, és az érettségire sem biztos, hogy jól felkészültem volna. Ezzel is úgy vagyok, mint a pszichológus választással, meg a ruha vásárlással. Meglátom, mennyire hatalmas a kínálat, és kifordulok a boltból. Mintha szétaprózódna az energiám. Nem tudom, hogyan szedjem össze magam. El kéne dönteni, aztán beleállni, és végigvinni. Olyan egyszerűen hangzik.
Extrovertáltként valószínűleg könnyebb lenne egy érettségivel lavírozni. Bár lehet, hogy ez csak kifogás.
Néha rádöbbenek, mennyire kívül állok lélekben ezen a társadalmon, miközben mégis az egyszerű szürkeségbe burkolózva végzem minden nap ugyanazt a lélekölő munkát. A napok összefolynak. Semminek sincs jelentősége. Nem tudom, mi jön ezután.
Azt szerencsére már tapasztaltam, hogy össze tudom kaparni magam, de ennek az eredménye hosszú távon nem volt szívderítő. Nem éreztem hasznosnak magam, olyasvalakinek, aki a személyiségéhez is közel álló módon hozzáad valami fontosat ehhez a világhoz.
Rivotril lhosszu távon okozhat fáradtságot,kimerültséget,azt le kellene csökkenteni teljesen nullára,persze a 2 mg-t nem lehet abbahagyni csak mondjuk ugy h minden hónapban elveszel 0.5 mg-ot.
A gyomorpanaszok lehetnek éppen pszichés eredetűek,de ehhez ki kell zárni belgyógyásznál minden mást.
szia ! Köszönöm a válaszodat 😊Az igazság az,hogy az 50mg helyett csak 25mg szedek. Viszont vannak tüneteim,de nem biztos hogy emiatt. Bél és hastáji panaszaim vannak,felfujódás,stb.. A 25mg-ot 2 hónap alatt hagytam el. Közbe 3gr rivotrilról,2g jöttem le. Szerinted a panaszaim ettől lehetnek ?
Én a szertralint,ami ugyanaz mint a zoloft,mikor nagyon rosszul voltam,150 mg-adagban szedtem,most nem vagyok beteg,a fenntartó adag 75 mg,ezt az orvosom nem engedi letenni,hallani sem akar róla,mondjuk én sem szeretnék beteg lenni,ha kell szedem bármeddig.
Szia azt (a zoloftot) meg se próbáld elhagyni orvos tudta nélkül, állapotromláshoz vezethet.
Rivotril 3 mg az sok de azt is fokozatosan csökkentve havonta felezgetve kell abbahagyni,az már nem hat semmit mondjuk 1 év után,én 17 évig szedtem,így sikerült egy éve letenni végleg,nem volt könnyű de nem bántam meg.
Hát ezek elhagyása minden embernél más-más tüneteket hozhat ki. Általánosságban nincs erre tanács,csak fokozatosan,de először az egyiket a Rivotrilt próbáld csökkentve elhagyni.
Ja és az orvosod mit mond,aki ezeket felírta. A kórtörténetedből neki kellene kihámozni a csökkentés mértékét.
Pár hónap után teljesen elhagyhatod,csak vigyázz jön akkor a tél,és nálam aki 1-éve elhagytam a rexetint teljesen az elhagyás hatására a pszichés tünetek felerősödtek,remegtem féltem, szorongtam-
Ez lett a hírtelen elhagyás után 4-5 hétre.
Vissza kellett hozni,most próbáltam a Coaxilt 3x1-el,de nem bírtam,pár nap után aludni ne tudtam, hasmenést okozott, a tabletta bevétele után fejfájások jöttek.
Szóval most visszajött kicsi rexetin egyik nap 10 mg,másik nap 20 mg és reggel csak 1 Coaxil.
Tapasztalat,nem lettem olyan,mint 20-évesen,de azért a reggeli szorongás nagyot csökkent,kis fejfájás néha van,egy középutat találtam .
Sikerült-e csökkenteni tegnap este a Rivotrilt? És ha igen, akkor hogyan aludtál tőle?
A Zoloft elhagyása is csak nagyon fokozatosan lehetséges. Azt végképp nem ártana megbeszélned az orvosoddal. De ide bemásolom a betegtájékoztatóban lévőket, hátha segítek vele:
Ha idő előtt abbahagyja a Zoloft szedését Ne hagyja abba a Zoloft szedését, hacsak nem az orvosa javasolja azt. Az Ön kezelőorvosa néhány hét alatt fokozatosan szeretné csökkenteni a Zoloft dózisát, mielőtt véglegesen elhagyná ennek a gyógyszernek a szedését. Ha hirtelen megszakítja a gyógyszer a szedését, mellékhatásokat észlelhet, mint például szédülés, zsibbadás, alvászavarok, izgatottság vagy szorongás, fejfájás, émelygés, hányás és remegés. Ha ezeket a mellékhatásokat, vagy bármilyen más mellékhatást tapasztal, mikor abbahagyja a Zoloft szedését, kérjük, tájékoztassa kezelőorvosát.
Tehát csak este veszel be belőle 3 mg-ot? (az elég hatalmas dózis, ebből jó volna lefaragnod)
Esetleg megpróbálhatnád elhagyni lassan és fokozatosan. Legelőször csak fél mg-gal csökkentenéd, és meglátnád, hogy pár napon át milyen. Aztán újabb fél mg-gal.
És próbálj meg nem gondolni arra, hogy kevesebbet vettél be belőle :) Ma este el is akarnád kezdeni?
Szia,koszonom hogy valaszoltal.. Igazabol mar nem is vagyok fiatal,a masik dolog hogy mar igazan nem is erzem hogy szedem.. Hallottam hogy nem egyszeru az antidepikrol es a nyugtatokrol csak ugy siman lejonni.. Ezert jottem ide a forumra,hogy hatha valaki tud nekem ebben segiteni.. Fenntartasaim vannak az esetleges visszaeses miatt..
Sziasztok sorstarsak.. En mar kozel 15 eve szedek panikbetegsegre Zoloft 50mg,es Rivotril 3mg este. Mest elhataroztam hogy elhagyom,hisz nem szeretnem eletem vegeig szedni.. Tanacsot szeretnek kapni hogy milyen utemben csinaljam az elvonast,ami nem okoz meg igen kellemetlen mellekhatasokat.. Varom segitsegeteket,elore is megkoszonve .. Szabo S.
Hát megyei Kórház Pszichiátriai gondozó-járóbeteg rendelés ahova járok.
Van a Kórháznak külön pszichiátriai szakrendelése is,ide az új betegek jönnek.
Én a gondozóba mentem már 1993-ba,azóta is oda megyek. A pszichológus az 2-3 havonta,az ad időpontot.
Az orvos,oda csak akkor,ha az éves javaslat lejár,itt lehet módosítani a gyógyszeren,ha akarok,de felírják azt visz-lát!
Egy évig érvényes javaslatot kapok. DE azt,hogy jöjjek vissza egy hónap múlva,ilyen nincs-rengeteg a beteg,a reggeli 9-órás időpontom helyett is 9:45-kor kerültem be!
De abba a 10-15 percbe,addig is 3-szor benyít az ajtón az asszisztens,hozza be a doktornő elé aláíratni a többi beteg receptjét-utiköltségét-javaslatát-leletét.
Nem tudok nyugodtam még 10-percig sem négyszemközt lenni az orvossal...