Hát megyei Kórház Pszichiátriai gondozó-járóbeteg rendelés ahova járok.
Van a Kórháznak külön pszichiátriai szakrendelése is,ide az új betegek jönnek.
Én a gondozóba mentem már 1993-ba,azóta is oda megyek. A pszichológus az 2-3 havonta,az ad időpontot.
Az orvos,oda csak akkor,ha az éves javaslat lejár,itt lehet módosítani a gyógyszeren,ha akarok,de felírják azt visz-lát!
Egy évig érvényes javaslatot kapok. DE azt,hogy jöjjek vissza egy hónap múlva,ilyen nincs-rengeteg a beteg,a reggeli 9-órás időpontom helyett is 9:45-kor kerültem be!
De abba a 10-15 percbe,addig is 3-szor benyít az ajtón az asszisztens,hozza be a doktornő elé aláíratni a többi beteg receptjét-utiköltségét-javaslatát-leletét.
Nem tudok nyugodtam még 10-percig sem négyszemközt lenni az orvossal...
Városban laksz, ahol nincs pszicho rendelés? Vagy valamelyik kórház pszichiátriájára kell/enne menned? Ahol nincs helyben pszicho rendelés, ott én is úgy hallottam, hogy a területileg illetékes kórházba kell menni, és csak felírják a bogyót/kat, javaslatot a házi dokinak, de nem rendelik vissza a beteget. Sajnos!
Maszekot nem tudnék fizetni, tényleg mázlistának érzem magam.
Hát akkor jó neked,itt nálunk Somogyban sem rendelnek vissza- megírják a javaslatot,de 1-évig érvényes. Akkor minek visszamenni?- Én ezt gondoltam eddig.-
Itt nálunk a maszek doki csinálja csak amit írsz.-de az alkalmanként 7-8 ezer ft kb.
Pest megyei városban, helyi tb-s pszichiáterhez járok. Kezdetektől fogva - gyógyszerek próbálgatása - havonta visszarendelt. Sok gyógyszert dobtam vissza, hogy sajnos nem jó. Talán jelenleg megvan a megfelelő bogyókombinációm, de így is havonta visszarendel pszichiáterem beszélgetésre.
Erre azért nem tudok mit mondani, mert amit én tapasztaltam az ennek az ellenkezője. Azaz eleinte, amíg be nem áll a gyógyszer, havonta rendelt vissza az állami pszichiáter. (tehát nem magán, hanem állami) És ugyanezt hallottam ismerőseim, rokonaim körében is, akik más országrészben laktak, és szintén állami pszichiáterhez jártak.
És mivel - sajnos - a gyerekeim is depressziósok és/vagy szorongósok, így a (z állami) gyerekpszichiáternél is van már jó pár éves tapasztalatunk, de ott szintén ugyanígy működik: azaz havonta kér beszámolót a gyerekpszichiáter a gyógyszer hatásáról, mellékhatásairól, hogy van a gyerek, stb. Amikor már három hónapon keresztül azt mondtam, hogy a gyógyszerrel minden rendben van, akkor javasolta, hogy a gyerekorvos is felírhatja majd, ha szeretném, és akkor nem kell őhozzá - a gyerekpszichiáterhez - futkosni receptért.
Van olyan aki először megy pszichiáterhez,megcsinálják a törzslapját, bent volt a dokinál,megkapja a javaslatot egy gyógyszerre 1-évre pl:Coaxil. Így a háziorvos is felírhatja.
De a pszichiáter nem rendeli vissza,szóval elvileg 1-év múlva a javaslat lejártakor kell menni?
Ennyi idő alatt lassan érezned kellene valami javulást, de körülbelül egy hónap - 6 hét az, amikor már el lehet dönteni egy antidepresszánsról, hogy hat-e egyáltalán, érdemes-e tovább szedni. Nekem a lányom szed Brintellix-et, és jónak ítéli.
Akik szedik a Brintellixet, mikor érezték a jobbitó hatását a gyógyszernek, mert én már 2 és fél hete szedem, nem érzek semmi javulást! Legalább mellékhatások sincsenek mellette. köszönöm előre a választ!
Amúgy meg,csak a tényszerűség kedvéért,sem nekem nincs bajom a külvilággal,sem az embereknek velem,ez nem tudom hogy jött ki.Gondolom,de lehet tévedek,ez egy reflexió az "okostojás bölcsészek" jellegű beírásomra. Ha nem akkor bocs.
Az én családomban apai és anyai ágon is jelen volt a bipolaritás (mániás depresszió). Én kijöttem belőle. A gyógyszerek csak állapotstabilizálásra, felületi kezelésre, ideiglenes tünetmentesítésre jók, valódi gyógyulást nem tudnak hozni, ebben egészen biztos vagyok.
Te szerintem tipikus "tintahal" kliens lehetsz. Telelövöd magad körül a környezetet lényegtelen információtöredékekkel, csak hogy ne kelljen önmagaddal, a külvilágból jövő tükröződésekkel szembenézni. Sokan ezt alkohollal vagy cigarettával teszik (füstfal). Egy tapasztalt terapeuta gyorsan átlátna a sok süketelésen. Privátban tudok küldeni pár Bp-i elérhetőséget, ha érdekel. A problémáidat egy fórum sosem fogja megoldani, de egy tapasztalt szakember az "itt és most"-ban segíthet abban, hogy tudj segíteni saját magadon. üdv. D
Egyáltalán nem vagyok naiv ilyen kérdésekben, sőt, inkább túlzott realitás jellemez. De rájöttem, h te mivel "nyomogatod a gombjaimat", amire én ha fáradtabb vagyok vagy feszültebb, akkor rögtön ráugrok. Először is nem hiszem el, h Magyarországon a 21 szd-ban még tényleg a cukorbetegséghez hasonlítják a mentális/pszichés betegségeket, hogy vannak orvosok, pszichiáterek, akik még mindig úgy gondolkodnak ezekről a betegségekről, hogy szinte kizárólag biológiai megalapozottságúak, és úgyis kell kezelni, kezelik mint pl. a cukorbetegséget. Számos tény, kutatás cáfolja ezt, de ez Magyarországon mégsem jut el a fülekhez. Nem értem, h intelligens emberek miért nem tudnak szélesebb látókörben gondolkodni. Te is ezt a vonalat képviseled. Arról nem is beszélve, h az ilyen gondolkodásmód hatása lehet az is, amikor a pszichológus tevékenységét léleksimogatásnak nevezik, és hogy nem fordítanak kellő figyelmet a megelőzésre sem. (Hozzátenném, ha már előjött a "közkedvelt pszichiátriai hasonlat" pl. a 2-es típusú cukorbetegség is megelőzhető lenne, ha arra is fordítanának figyelmet és sok esetben a beteg azért kőkeményen hozzájárul akár az étkezésével, akár az életmódjával, stb h végül már csak inzulin. Én egyébként úgy tudom, hogy még a cukorbetegségek kialakulásáról sem tudnak mindent, hát még a mentális/pszichés betegségekről.....).
A másik amire ugrani szoktam, h ha egy újonnan ide író tanácskérőnek írod, amikor hezitál, h nyugodtan szedje a gyógyszert, és nem fog segíteni úgyse más neki. Egy másik hsz-ban meg elismered, h Magyarországon milyen a pszichiátriai rendszer, h valóban sokkal több embernek adnak gyógyszert, mint kellene. Szerintem, ha valaki nem bízik az orvosában akár pl. gyógyszerkérdésben, akkor menjen el egy másik szakemberhez, kérjen másik véleményt is. nyugodtan megteheti, és az orvosok sem tévedhetetlenek. Soha nem vontam kétségbe, h neked, nektek csak a gyógyszer segíthet, egyáltalán nem ismerlek titeket, nem tudok rólatok semmit, soha nem tennék ilyet.
De nem egy emberről tudok, akinek rögtön gyógyszert írtak el, elment egy másik szakemberhez, aki más véleményen volt, és sikerült gyógyszerek nélkül kijönnie abból az állapotból, amiben volt. Sztem az nem jó, ha bárki pár sorból akarja ismeretlenül és látatlanba megmondani a másiknak, h mi lesz jó a problémájára. Szerintem, ez csak egy vélemény.
Bocsánat, hogy beleszólok a beszélgetésbe, de azt gondolom, hogy ha valaki segítségért folyamodva erre a fórumra ír, akkor annak bizonyára oka van. Általában az, hogy nem tudja, merre induljon a betegségével vagy közeli hozzátartozója betegségével, vagy kapott ugyan valamiféle "gyógyírt" betegségére, de nem használ, illetve nem biztos a használatában.
Ha valaki pszichiátertől kapott gyógyszert, akkor nem árt, ha valaki bátorítja, elmondja, hogy mit várhat el, mik a mellékhatások, stb. Mert a pszichiáterek a legtöbb esetben túlterheltek, örülnek, ha minél előbb ellátják a beteget és már jöhet is következő. Nem igazán van idejük beszélgetésre.
Ha valaki pszichológushoz jár, az általában nem jön ide, mert attól úgyis megkapja azt a "léleksimogatást", amiért oda fordult. Legalábbis én még nem találkoztam olyannal itt a Fórumon, aki járt volna pszichológushoz, mégis ide írogatott volna.
És igenis, a hangulatzavaroknak többféle fokozata van. Az enyhétől egészen a mély, esetleg pszichotikus depresszióig. Azért mert valakinek sikerül "kijönnie abból az állapotból", az nem jelenti azt, hogy másoknak is sikerül, főleg ha annak a másiknak már közepes vagy súlyos a depressziója.
Tehát ha valakinek "csak" enyhe depressziója van, és, neadjisten, a Fórumon azt tanácsolják neki, hogy menjen el pszichiáterhez, és ő el is megy, akkor ott a pszichiáternél kiderül úgyis, hogy "csak" enyhe fokú a betegsége. A pszichiáter pedig eldönti, hogy egyáltalán ír-e fel gyógyszert vagy pszichológust javasol.
"Elmentél egy segítő szakemberhez akkor is, amikor már nem fordultál le a székről?"
Én?Minek,de őszintén?Ennyi év betegség után,egy analitikus gondolkodású ember akkor is tisztában van magával,ha nem akarja.
Miből gondolod hogy egy huszonéves fiatal(mert jellemzően ők,naiv lelkek vannak oda ezekért a pszichologiai megközelítésekért) bármit tudna mondani,mármint újat?Mert kapott róla papírt?
Túlmisztifikálod a dolgokat,állítom nem érted a depresszió működését,azt gondolod,az valami kedvtelenség,szomorúság,"nincs kedvem reggel elindulni" meg ilyenek.
Hát enyhe esetben talán igen. De,a legtöbb komoly beteg úgy szenved mint az ellő eb,krónikus malfunkció lép fel,nem javul,rakódnak rá a hibás minták,függőségek,ezt is sorolhatnám.
Egy bipoláris betegnek mit szeretnél mondani? Hogy ne pörögjön,vagy ne legyen rosszul?Hogy nem megfelelő az instabil életvitele?Ez addig tart mig kimegy az ajtón,mármint a szavak "ereje".
Naiv vagy. Fakarddal nem lehet tank ellen támadni.
De lehet, hogy aki ideír, az nem biztos, h lefordulna a székről, miközben a pszichológus mondja a mantrát, te pedig rögtön elkezded neki, h de gyógyszer. Ez nem tetszett, de ezt már sokszor leírtam. Elmentél egy segítő szakemberhez akkor is, amikor már nem fordultál le a székről? (Megjegyezném én is ültem már segítő előtt úgy, h majdnem lefordultam a székről, és mégsem szedtem gyógyszert, anélkül is kijöttem abból az állapotból. Ezért írtam, hogy veszélyes ha elkezdesz általánosítgatni, h de mindenkinek csak az segít biztosan. Nem vagyunk egyformák, a "normál" emberek sem egyformák, sem pedig a pszichés problémákkal küzdők. )
Miért gondolod, h amit te mondtál volna a saját szavaiddal értelmetlen duma lett volna?? Lehet, h pont abban lett volna a lényeg, ha a főorvosasszony igazán figyelt volna rád, akkor fel is tűnhetett volna neki akár, h a tenyeredből "puskázol", a helyében meg kérdeztem volna, h miért teszed. Pl. ha esetleg azért csináltad, mert nem tudod jól felismerni, elmondani a belső folyamataidat, akkor esetleg kaphattál volna segítséget ahhoz, h azt megtanuld. Szerintem sokkal jobb, ha inkább a saját szavaiddal mondod el a tüneteidet, problémáidat, mint air tigeréval, és sztem biztos képes is lennél rá ;-) :-)
Amiket a korábbi hozzászólásokba AirTiger-ide írt a fórumba,nagyon találóak a megfogalmazások,én ezeket-ami tünetileg rám vonatkozik-azokat kiírtam egy kis iskolai puskára-mikor mentem a főorvosnőhöz, úgy olvastam a tenyeremből az asztal alatt-és figyelte és gépelte a számítógépbe,amikor kérdezte,hogy vagyok-tulajdonképpen a rám vonatkozó részeket innen írtam ki AirTiger megfogalmazásban.
Így doktornő is könnyebben értette,mintha 10-perc alatt mondanák ki 2-értelmes szót az állapotomról,a többi meg értelmetlen duma lenne.
Adj az Anafranilnak majd egy évet. Én szorongásra szedem, 125 mg per nap. Türelmes voltam, mikor teltek a hónapok és a pszichiáter csak legyintett a kollégájának, hogy ó, az még hónapokig eltarthat, mire érzékelhető hatása lesz. Nekem meg nem volt hova sietnem, miután eddig semmi más antidepresszáns nem hatott, és a benzot (diazepam, oxazepam) kaptam folyamatosan, az esélytelenek nyugalmával bevettem minden este az anafranilt. Azt, hogy hat úgy vettem észre, hogy csökkentenem kellett a benzót, mert nagyon álmosított. Egy húsz éve xanax-függőnek beletellett néhány próbálkozásba, mire elhittem, hogy xanax nélkül is van élet (xanaxot otthonról kapok, ha kell, itt nem adnak). Egyébként nálam nagyon lassan emelték az adagot, majd egy évbe került a kezdő napi 10 mg-ról a mostani 125 mg elérése, mivel xanax/alkohol megvonásakor epilepsziás rohamaim voltak.
Annyi megmaradt, hogy az áll a kérésemre a kezelési tervemben, hogy a benzo használatát nem kívánom elhagyni, és minden hónapban felíratok oxazepamot, ha nem is szedem be, hogy nehogy azt gondolják nem kell már.
Vegyük például Merengő betegtársunkat. Neki most felírták az Anafranilt,ami attól teljesen függetlenül elkezd dolgozni,hogy én mit írok erre a fórumra.A klomipramin az első szemtől kezdve elkezdi -erőteljesen- megváltoztatni az agyi kémiáját,szinte 100%-hogy előnyösen. Erre van kifejlesztve,főleg bipoláris,nehéz,alig kezelhető esetekben erre van szükség,látatlanban megmondom,hogy jó a felírás.
Nem hiszek a "valódi" okokban sem.Sok esetben ezeknek a mentális betegségeknek nincs is egyértelmű pszichés tünete,csak a bizonytalan rossz közérzet,rosszullétek,egyszerűen ..ul van az érintett,évekig szenved.
A pszichológus kislány,akihez engem elküldött az orvosnőm,mert segíteni akart,megmosolyogtatóan nem volt képben feleannyira sem,mint én,de tényleg.
Mondta a mantrát ,a kognitív terápiásat,én meg annyira rosszul voltam,majd lefordultam a székről,
nyilván nem segített semmit,komoly depressziónál soha nem is fog,a nyakam tenném rá.
És de,megmondom,melyik gyógyszer hat,nem azért mert okos vagyok,hanem mert nálam milliószor okosabbak ezeket emberi szervezetre fejlesztették ki,és aki ideír,az ember,tehát a tapasztalatok érvényesek rá is,bárki is legyen.
és ha végimész sok mindenen, akkor egy idő után megérted, hogy a segítő szakember egyáltalán nem a módszerrel gyógyít meg, hanem sokkal inkább a személyiségével, és hogy te magad mennyi mindent tehetsz ahhoz hozzá, hogy jobban legyél, meggyógyuljál. Nagyon sok minden közrejátszik abban, hogy kinek mi baja -szakszóval a pszichés betegségek, problémák majdnem mindegyike, ha nem mindegyike multikauzális, és szakszóval a kimenetet /javulást, gyógyulást/ sem tudod bejósolni, sőt ha egy szakember megpróbálja bejósolni/bejósolja a kimenetet a kliens/beteg/páciens előtt azzal csak árt, és nem használ, mert az emberi gondolkodást, viselkedést, hitet, stb, összességében a gyógyulást nagyon sok minden befolyásolhatja.