Amiket a korábbi hozzászólásokba AirTiger-ide írt a fórumba,nagyon találóak a megfogalmazások,én ezeket-ami tünetileg rám vonatkozik-azokat kiírtam egy kis iskolai puskára-mikor mentem a főorvosnőhöz, úgy olvastam a tenyeremből az asztal alatt-és figyelte és gépelte a számítógépbe,amikor kérdezte,hogy vagyok-tulajdonképpen a rám vonatkozó részeket innen írtam ki AirTiger megfogalmazásban.
Így doktornő is könnyebben értette,mintha 10-perc alatt mondanák ki 2-értelmes szót az állapotomról,a többi meg értelmetlen duma lenne.
Adj az Anafranilnak majd egy évet. Én szorongásra szedem, 125 mg per nap. Türelmes voltam, mikor teltek a hónapok és a pszichiáter csak legyintett a kollégájának, hogy ó, az még hónapokig eltarthat, mire érzékelhető hatása lesz. Nekem meg nem volt hova sietnem, miután eddig semmi más antidepresszáns nem hatott, és a benzot (diazepam, oxazepam) kaptam folyamatosan, az esélytelenek nyugalmával bevettem minden este az anafranilt. Azt, hogy hat úgy vettem észre, hogy csökkentenem kellett a benzót, mert nagyon álmosított. Egy húsz éve xanax-függőnek beletellett néhány próbálkozásba, mire elhittem, hogy xanax nélkül is van élet (xanaxot otthonról kapok, ha kell, itt nem adnak). Egyébként nálam nagyon lassan emelték az adagot, majd egy évbe került a kezdő napi 10 mg-ról a mostani 125 mg elérése, mivel xanax/alkohol megvonásakor epilepsziás rohamaim voltak.
Annyi megmaradt, hogy az áll a kérésemre a kezelési tervemben, hogy a benzo használatát nem kívánom elhagyni, és minden hónapban felíratok oxazepamot, ha nem is szedem be, hogy nehogy azt gondolják nem kell már.
Vegyük például Merengő betegtársunkat. Neki most felírták az Anafranilt,ami attól teljesen függetlenül elkezd dolgozni,hogy én mit írok erre a fórumra.A klomipramin az első szemtől kezdve elkezdi -erőteljesen- megváltoztatni az agyi kémiáját,szinte 100%-hogy előnyösen. Erre van kifejlesztve,főleg bipoláris,nehéz,alig kezelhető esetekben erre van szükség,látatlanban megmondom,hogy jó a felírás.
Nem hiszek a "valódi" okokban sem.Sok esetben ezeknek a mentális betegségeknek nincs is egyértelmű pszichés tünete,csak a bizonytalan rossz közérzet,rosszullétek,egyszerűen ..ul van az érintett,évekig szenved.
A pszichológus kislány,akihez engem elküldött az orvosnőm,mert segíteni akart,megmosolyogtatóan nem volt képben feleannyira sem,mint én,de tényleg.
Mondta a mantrát ,a kognitív terápiásat,én meg annyira rosszul voltam,majd lefordultam a székről,
nyilván nem segített semmit,komoly depressziónál soha nem is fog,a nyakam tenném rá.
És de,megmondom,melyik gyógyszer hat,nem azért mert okos vagyok,hanem mert nálam milliószor okosabbak ezeket emberi szervezetre fejlesztették ki,és aki ideír,az ember,tehát a tapasztalatok érvényesek rá is,bárki is legyen.
és ha végimész sok mindenen, akkor egy idő után megérted, hogy a segítő szakember egyáltalán nem a módszerrel gyógyít meg, hanem sokkal inkább a személyiségével, és hogy te magad mennyi mindent tehetsz ahhoz hozzá, hogy jobban legyél, meggyógyuljál. Nagyon sok minden közrejátszik abban, hogy kinek mi baja -szakszóval a pszichés betegségek, problémák majdnem mindegyike, ha nem mindegyike multikauzális, és szakszóval a kimenetet /javulást, gyógyulást/ sem tudod bejósolni, sőt ha egy szakember megpróbálja bejósolni/bejósolja a kimenetet a kliens/beteg/páciens előtt azzal csak árt, és nem használ, mert az emberi gondolkodást, viselkedést, hitet, stb, összességében a gyógyulást nagyon sok minden befolyásolhatja.
Pszichológus, mint elfuserált bölcsész, érdekes megközelítés.... Nem csak azért van fogalmam mentális, pszichés problémákról mert tanultam, hanem mert sok mindent meg is tapasztaltam saját magamon és másokkal kapcsolatban is. Bár ti kétségbe vontátok és hazugnak neveztetek, amikor elmondtam, h én miket tapasztaltam meg. Az, hogy ismered a gyógyszerek hatóanyagait, és tudod mi van leírva a dsm-ben, bno-ban -ezek tartalmáról, hasznosságáról is el lehetne vitázni valóban sokat, mint ahogy meg is teszik- nem jelenti azt feltétlenül, hogy ismered az emberi lélek működését is, a lényeget, szerintem.
Interneten keresztül, látatlanba a legjobb megoldás, amit kínálni lehet szerintem az, hogy keressen egy segítő szakembert, akiben megbízik, és addig menjen, keresgéljen amig ilyet nem talál. Ennél jobb megoldást valóban nem tudok. És persze írhatnám a szakszavakat, hogy depressziónál, pániknál mennyire sokat segít a tünetek enyhítésében a kognitív terápia, de ugyanakkor nem fogja megszüntetni a valódi okokat, mert h ezek nagyon sokszor nem kizárólag biológiai megalapozottságúak és a mélyben is vannak okai, attól függően miben hiszel, mondhatod, hogy maladaptív sémák, megküzdési mód, elhárítások, elhárító mechanizmusok, játszmák, komplexusok, megoldatlan élethelyzetek, stbstb. ezek helyett használhatsz gyógyszert is, ugyanúgy nem fogja megszüntetni a valódi okokat, mert sokszor nem biológiai oka van. És elnézést is kértem, már korábban is, ha nálatok, igen. Viszont interneten keresztül, ismeretlenül biztos, h nem fogod tudni megmondani, h mi az itt segítséget kérő valódi problémája, azt meg pláne felelőtlenség kijelenti, hogy csak gyógyszer segíthetne bárkin is.
Nem,te csak kötözködsz.Megoldást nem kínálva,a betegségről halvány segédfogalom ismerete nélkül,negativ kritikákat fogalmazol meg,néha gyerekes személyeskedéssel vegyítve.
Semmit nem teszel hozzá a fórumhoz,kicsit olyannak tűnsz nekem,mint egy elfuserált bölcsész,aki mindent pro és kontra le tud érvelni,csak épp a lényeget nem érti.
Annyit írtam, h interneten, fórumokon senki ne akarjon pszichés betegségből kigyógyulni, vagy elhinni a tanácsokat, h csak azok az utak vannak, mert ők már mindent kipróbáltak és nem használtak.... ez egyáltalán nem jelenti azt, h másnak nem fognak. És azért írtam le, mert mostanában sok emberrel beszélgettem, akiknek az ilyen és hasonló fórumok inkább ártottak, mint használtak. Persze tisztelet a kivételnek, nektek ez segít, ami tiszteletben is tartok.
Szerintem a fantáziád szegényes. De ez csak egy vélemény, az én véleményem. És attól h neked nem sikerült valami, nem jelenti azt h másnak sem fog. És még egy fontos szempont sztem a hit. Egy gyógyulási folyamatban a hit nagyon nagyon sokat számít, mármint h el hiszi-e h meg fog gyógyulni, h jobban lesz, stb amit befolyásol persze, h mit mond az orvosa, pszichológusa, egyéb segítők, mit mond a többi betegtárs, de kibővíthetjük ezt akár a társadalomra is, stbstb. Attól, hogy a fórumokon ti vagytok többségben, akiknek nem sikerült vmilyen okból ez, még nem jelenti azt, h sokaknak, akik nem írogatnak fórumokra se sikerült volna, sőt. Azért pedig, hogy a gondolkodásod megváltozzon te igenis nagyon sokat tehetsz, ha akarsz rajta változtatni.
Ezt csak azok miatt írtam le ide, akik fórumokon keresnék a megoldásokat többek közt, h lássák nem mindenkivel az történik, ami veletek. Ahány ember annyiféle, nem lehet általánosítani, és nagyon sok kiút lehet és van is. Az általad sokszor hangoztatott gyógyszerek pedig csak egy sok-sok lehetőség közül, amik sztem és ez megint csak egy vélemény - csak max. támogathatnak, ideiglenesen. Arról nem is beszélve h pszichés problémákról beszélni úgy, h csak biológiai megalapozottságot feltételez valaki, elég szűklátókörű sztem. Amit te a felszínen látsz, hogy semmi ok, mert minden ok, az nem biztos, hogy a mélyben is úgy van. Elnézést előre is, nem szeretném, ha félreértenéd, lehet, h nálad úgy van, de ettől nem biztos, h másoknál is. Láttam már sok olyan embert, aki azt mondta, h minden rendben, minden ok, és pár kérdés után kiderült, h hát azért ez nem igazán úgy van, de szeretné azt hinni nagyon....
Egy súlyos pánikosnál,depressziósnál a feldolgozás,értékelés,legyen az külső,vagy belső inger,köszönő viszonyban sincs a valósággal.Jelentéktelen problémákon rágódás,jelentéktelen testi jelek végzetesként történő értékelése,sorolhatnám reggelig.
Jó példa a depressziónál megélt erős rosszullét,negatív leletek mellett.
Terápiával ezeket az interpretációkat átalakítani,mikor azok részei az egész gondolkodási folyamatnak,meglehetősen körülményes,súlyos esetben ,szerintem,nem is lehetséges.
Nem minden esetben.Egy könyvet tudnék írni erről,még rossz sem lenne.
Vannak állapotok,emberek,mint én pl.,akinek semmi-tényleg semmi-oka betegnek lenni.
Rendezett anyagiak,identitás,megfelelő általános egészségi állapot,tiszta világlátás.
Mégis,ha kezdődik a tünetképzés,ie. negatív szűrő,rosszullétek,vegetativ túlérzékenység,meg mások,szedni kell a gyógyszert,mint egy cukorbetegnek,ennyi az egész.
Azt is nehezen tudom elképzelni,hogy valaki X év szenvedés után a szavaktól meggyógyul-biztos van ilyen,csak a fantáziám szegényes,nem tudom.
Általában fel lehet, csak az sokszor vegetáció lesz, nem élet. Ez olyan, mint a fájdalomcsillapító: tüneti kezelés. Érzéstelenít, de a lelki sebeket nem gyógyítja be. Arra más módszer kell.
Adj neki 6 hetet,nagyon erős,jó szer az,valószínű használni fog.A Cymbaltánál tuti hatásosabb,de nemcsak annál. Legyél türelmes(könnyű mondani),és minden esély meg van,hogy jól legyél.
"az Anafranil valóban az egyik leghatékonyabb antidepresszáns, de a gyakori mellékhatások miatt ma már az az álláspont, hogy csak akkor választjuk, ha az újabb, korszerűbb szerek közül már több is csődöt mondott."
Arra kicsi az esély,hogy nem használna egyik sem,mert ezeket mindet emberi" szervezetre" tervezték,
és a forgalomban lévők általában használnak.
De a lebontás sebessége,meg még jó néhány dolog befolyásolja ezt,a linken el lehet-sajnos csak angolul-olvasni.
Sokszor nem várják,vagy nem bírják kivárni a betegek a hatást,kérnek mást,illetve a mellékhatások miatt nem szedik be,ezek a gyakori okok amiért nem használ.
Elméletben mind használ,a gyakorlatban sajna sokszor a 4.-5. ik használ,az is csak néhány hét után,ez az igazság.
De mindenképp megéri próbálgatni,legalábbis szerintem.
Igen, ebben tökéletesen egyetértünk. Mármint abban (is), hogy nem szabad feladni. Előbb-utóbb biztosan meg lehet találni a megfelelő gyógyszert. A pszichoterápiát azért javasoltam, mert nem árt azzal sem megpróbálkozni a gyógyszerrel együtt. A személyiségzavarosoknál mindenképpen szükséges a pszichoterápia.
Ez így van, ez az,hogy a 100-féle gyógyszer közül mivel hozzuk fel a pácienst? Kisérletezgetek, majd meglátjuk.
Enyhe fejfájás, frontérzékenység az idegrendszerre-majd alakul.
SSRI-SSRE gyógyszerek.
Nehéz,de küszködünk. Van amikor jó a fizikai aktivitás, máskor pont ez csak rosszabít az állapoton. Fizikai megterhelés hatására fokozódhat a szorongás, fáradt lesz hamar az ember.
Súlyos,elhúzódó depresszióknál,szorongásos állapotoknál nincs miről beszélgetni,se az orvosnak,se a betegnek.Azt fel kell hozni gyógyszerrel,majd ha kompenzálva van az illető,lehet elemezni meg terápiázni,vagy akármi.
Hát lehet hogy nem lepődünk meg,de én a saját példámból kiindulva minden komolyan beteg depressziósnak azt javaslom,nem szabad beletörödni a magas szorongásba,rosszullétekbe,addig kell próbálgatni az antidepiket,míg az egyik be nem talál,mert az ,mikor elmúlik a félelem,rosszullét,az megfizethetetlen érzés.
A szertralint mikor 25 milligrammal elkezdtem,még "csak" aludni enni tudtam,volt rosszullét bőven,olyan 75-100 nál éreztem,hogy elfogadhatóan vagyok. Ez kb. 6 hónap alatt lett ennyi-lassan emelgetve.
A teljes tünetmentesség 150 mg-nél álllt be.
Ez az adag kb. 4-5 hónap alatt eltüntette a betegséget,már teljesen jól vagyok,akár 30 fok felett is teljes terhelés,egész napos munka,vezetés sem hoz rosszullétet.Mindezt egy év alatt,egy teljesen vegetáló állapotból,ahol már szó szerint menni nem bírtam,se enni se aludni se semmit.
A közérzetet javító szerek csak a ssrik,snri-k meg a TCA-k,más típusú vagy atipusos antidepi nem szokott elég lenni,ha "borul" az illető.
Igen, akkor egészen biztos, hogy annak a pszichiáternek lesz igaza. És minden bizonnyal ezért nehéz gyógyítani a betegségedet. Pszichológusnál voltál-e már, hogy esetleg egy pszichoterápiát csinálj a gyógyszeres kezelés mellett?
(a Tegretolt szokták mániára is írni, egy darabig én is szedtem, csak kiütésem lett tőle, ezért abba kellett hagynom. De hangulatstabilizátor szerepe is van, tehát arra alkalmas, hogy picit enyhítsen mindkét oldali - mániás és depressziós - tüneten)