A bébikönnyűt inkább el tudom fogadni / elfogadom, mint ezt a borzalmat, ami egy érthető, értelmezhető magyar összetétel helyére szivárgott be. Attól, hogy a hatökör hazánkfia rendszerint még azt se tudja helyesen leírni, hogy "hajrá, magyarok", attól a vessző nélküli változat még nem válik elfogadhatóvá. Legalábbis az én megközelítésemben, de látom, manapság trendi mindent ráhagyni az ostoba néptömegekre.
"Az első kifejezés, melyet még ma is gyakran hallunk – különösen az idősebbektől – a maszek, melyet két értelemben is használnak: a vállalkozók megnevezésére és a hagyományostól eltérő, nem ipari termékek esetében (hű, de maszek a ruhád...). Még emlékezhetünk rá, hogy ez a szó bizony meglehetősen pejoratív értelemmel bírt, hiszen ha elhangzott, akkor többnyire egy, a zavarosban halászó, ügyeskedő – de többnyire kőgazdag – lángosos, fagyis, zöldséges vagy hasonló jutott eszünkbe. Maga a szó – a gazdasági világban már egy évszázaddal korábban is használt – magánszektor rövidítéséből jött létre a világháború után, a kommunizmus térnyerésekor."
A szerző egyébként számomra nagyon bántó módon használja a német steinreich tükörfordítását, pedig van annak szép – és főleg értelmes – magyar megfelelője, a dúsgazdag.
"...fiatalkorunk butikkifejezése. Ezt a hangsort, mely a nagyáruházakban kapható egyenborzalmak ellentétét árusító – többnyire méregdrága – divatboltokat takarta, ebben az értelmében Rotschild Klára, a neves divattervező honosította meg Magyarországon, amikor a hatvanas évek végén megnyitotta a Clara butikot.
Ő a francia nyelv boutique kifejezését ültette át a magyarba, ám ezzel nem aratott osztatlan sikert. A magyarban ugyanis már évszázadok óta használták a butik szót, ami a legalantasabb, legigénytelenebb kiskocsmákat jelölte. A dolog akkora felzúdulást váltott ki, hogy az Élet és Tudományban Dr. Rácz Endre nyelvész is eltanácsolt mindenkit az új értelem használatától. Bár a Magyar Nyelvőrben még 1970-ben, évekkel az első butik megnyitása után is csak a régi értelemben lehetett megtalálni a kifejezést, az élelmes maszekok egyre másra nyitották meg butikjaikat, így az új értelmezés hamar elterjedt. A hetvenes évek elején pedig már alig néhányan használták a szót a kocsmák megjelölésére, a korábbi jelentés egyszerűen kiveszett..."
Igen. Pontosan ezért kérdem. A kvász miatt. Honnan tudjuk, hogy a kvász szláv szó? Vagyis, hogy valamely szláv nyelvből vette át a magyar? És nem például a görögből (kvas) vagy törökből (kvaslar) stb? Ilyen helynevek vannak a mai Románia területén: Kovászi, Kovászna, Covasna (utóbbi Jászvásár közelében), és egy Moldovában: Cobasna, de német térképen Kowasna formában (meg hát a cirill "b" "v"-nek ejtendő), de akár Kovászó-várát is idevehetjük a mai Ukrajnából.
A kérdés: mikor történhetett a szlávból ez a szóátvétel, és miként fordulhat elő, hogy ugyanaz a helynévalak alakult ki belőle? És miért az "o"-val feloldott torlódásos változat terjedt el, tehát nem a Kvasz-na, hanem Kovász-na stb?
A -na végződésre feltételezhetjük, hogy szláv női nemet jelöl.
A kovászos kenyeret az 1200-as évektől adatolják a néprajzban, ha jól emlékszem. Tehát minden az előtti kovász az erjesztett és nem a sült gabonaételhez köthető, valószínűleg.
Nem T.I. szerint, hanem általában a köznyelvben (már aki ismeri, de ez mindenre igaz) a kvasz erjesztett gyenge alkoholtartalmú sörféle ital rozs- vagy árpakenyérből, tehát mindenképpen kapcsolatban van a kenyérrel
Azért rakjuk már ide a többit is a Tótfalusi-szócikkből:
"Bizonytalan eredetű szó. Végső forrása alighanem az oszét avg (‘üveg’) szóval kapcsolatos, de hangtani okokból nem valószínű, hogy az alánból, a mai oszét őséből vettük volna át, így egy harmadik, ismeretlen nyelv közvetítését kell feltételezni."
Nagyon messze megyek, ha betippelem, hogy egy török nyelv volt a közvetítő (már ha onnan erre volt az átadás)? Mert úgy már nem érzem olyan rejtélyesnek...
Az üveget az antikvitás már föníciai-zsidó közvetítéssel (kereskedelem révén) ismerte meg, ezért a görög és római regék az üveget föníciai és zsidó találmánynak mondják. Valójában jóval korábbi eredetű, és valószínűleg a fémművesség kezdeteihez kapcsolódik az ősi Közel-Keleten, a magas olvadáspontú ércek hevítésének véletlen melléktermékeként keletkezhetett.
Eredetileg német közvetítéssel vettük át?
"Szalámi" szavunk viszont olasz (a belevaló hús meg végső soron szláv, korai muszlok források szerint ők foglalkoztak az erdőben, erdőszélen disznók makkoltatásával), csak hogy kicsit a hungarikumok felé is kalamdozzunk.
Egyébként: "párizsi", "nápolyi", sőt "tengeri", aszerint, hogy mit honnan ismertünk meg elsőként...
Remélem, érdekes adalék: 1988-ban 1 napra mentem Bécsbe, Betértem egy kávézóba. "Kapuziener"-t kértem a pultnál. A csapos nem értette. Erre az egyik asztalnál ülő délszláv küllemű pasas, nem igazán jó német kiejtéssel, de örömmel és hasányan felvilágosította: "A magyarok kapucinernek mondják a cappuccionót!" :DDD
