Trabant-vers (Írta: Nagy Bandó András - 1986)
Ó, te zengővirágillatfelhőben illatozó, trabantautószárnyascsikó,
bénaságtiportlelkű, röppenőszárnyú lovasa!...
Ó, te úthozkövesedett, gigászi mikroősszaurusz, papírból gyúrt,
gyémántkristályősgyík hodpermet tojása!...
Ó, te kétütemű, lóherehártyaragyogással pöfékelő, kristálymagzatvizet
böfögő, bűzkocsonyamagzatbűzárasztó levéltetű!...
Ó, te nyolcszögletű, stop-megálljt vezénylő, táblarozsdaszirombolyhos
állítmányt semmibe vevő, görényillatmegszégyenítő, szmogdúsítófüstű
förmedvény!...
Hogy az a magasságkristályragyogású, Merkur-áldású mennybéli verjen
meg mindazzal, amit ezen az ősgyűrődéses mellékütőösvényen elképzelni
sem tudok, agytekervényeimnek gyökérhimbálódzásával, ebben a
mindenség-aszfaltközlekedő edényben!... Hogy helyezze beléd
ősgyíkvesszejét a magasságos, mélységes imádattal, ősélvezettel,
ősgyíkheréinek kusza- gubancos szőrmeredvényeinek
kristálygyökér-fonódásaival!...
Ó, hogy menj abba a sötét, hátsófertály-füstáldású,
autócsikópegazuskipuffanó, sötétséglepelbe burkolódzó, bűzlyukbarlang
szennycsatornaillatú szélröpítette végébe!...
Te állatforma ember!...
Te emberforma állat!...
Te ősállatforma ősember!...
Te emberforma, baromkristállyá formált őstulokembrió!...
Te kristály-KRESZ-teszt-szent bénaságú, normál-idióta-barbár féktelen
igavonó ősszarvas!...
Hát mi a jó édes anyádért jöttél ki elém?!...
