"Ha most nagyon szigorúan veszem, akkor - nézetem szerint - csak kb. 7 éves korra költözik be véglegesen a lélek a testbe, addig csak "próbálgatja". (Tk. véglegesen sosem, mert éjjel, amikor álmodsz, elhagyja a testedet a lelked.)"
Hmmm... ez érdekes. Miért gondolod, hogy így van? Vagy esetleg hol olvastál erről?
Jaj istenem, most még tovább bonyolítjuk...
Nem tudtam, hogy ennyire fontos a szóhasználat. Nem igazán figyeltem oda erre eddig, de látom, hogy muszáj. Az előző hozzászólásomban is oda akartam kilyukadni, hogy én a megtapadástól tekintem emberi jogokkal rendelkező lénynek - mindegy hogy hogy hívjuk - és előtte pedig nem. Most, hogy azt sejtnek, vagy zigótának, vagy embriónak mondjuk, az nekem mindegy, akkor maradjunk embriónál, ha ez a hivatalos verzió! Hogy miért a megtapadás a fordulópont, azt már talán kifejtettem: ott dől el, hogy lesz-e belőle ember, vagy "eltűnik a süllyesztőben". Ha megtapad, akkor már embernek kezelendő, sokszor már nevet is kap, és ha urambocsá' halva születik, azt tényleg halálként éli meg mindenki, még a nyelv is ezt mondja.
A lélek. Na, ez aztán még bonyolultabb kérdés. Ha most nagyon szigorúan veszem, akkor - nézetem szerint - csak kb. 7 éves korra költözik be véglegesen a lélek a testbe, addig csak "próbálgatja". (Tk. véglegesen sosem, mert éjjel, amikor álmodsz, elhagyja a testedet a lelked.)
Egyébként a jogszabályok nem igazán érdekelnek ebből a szempontból.
Kedves eltérítő, a hozzászólásomnak azon felére, hogy a gyermekvállalás elleni védekezés gondolata is bűn-e nem válaszoltál, pedig kiváncsi lennék rá. Nem beszélve róla, hogy ez lenne a topic igazi témája is. :-)
Ami a halálos ítéletet illeti tény, hogy vannak téves ítéletek és tény, hogy ez önmagában sajnos kevés az emberi igazság számára hogy mellőzze. Az ember nem tévedhetetlen és nem Isten, hogy ítélkezzen élet-halál felett. Ami pedig a önvédelmi háborut illeti. Szerintem cseppet sem igazságosabb, hogy aki a hazáját védi, megöli azt a kiskatonát, aki akarata ellenére, sorkatonaként, odavezényelve, parancsra háboruzik és aki ha ezt megtagadná, le is lőhetnék felettesei.
Az 1997. év CLIV. törvény az egészségügyről IX. Fejezete szerint (amely a humán reprodukcióról szól): „embrió: minden élő emberi embrió a megtermékenyítés befejeződése után a terhesség 12. hetéig,” „magzat: a méhen belül fejlődő emberi lény a terhesség 12. hetétől.”
Tehát embrió az épphogy megtermékenyült és osztódásnak indult sejt és embrió a már rég megtapadt lény is.
Te viszont -ezek szerint- eltérve az általános szóhasználattól csak a megtermékenyült, meg nem tapadt sejtet hívod embriónak és a megtapadtat már embernek.
Honnan tudod biztosan, hogy csak a megtapadástól van lelke?
"Érdekes dolog ez. Háboruban ölni, (mások érdekeiért) vagy gyilkost kivegezni (esetleg téves emberi ítélet nyomán) szabad. "
Nem jogos egyetlen háború sem, kivéve az önvédelmi. Téves emberi ítélet alapján kivégezni nem szabadna, ebben a dologban elvileg nem szabadna tévedni. Még annyira sem, mint mondjuk a beteg operálásában. Teljesen világosnak kéne lenni hogy x.y. brutálisan gyilkolt, és ezért méltó a halálra. A bűnesetek közül sok ilyen.
(ha pedig nem egyértelmű az eset, akkor addig kell vizsgálni, mig az nem lesz)
Nem egészen értem, hogy mi a gond. Én emberről a beágyazódástól beszélek, tehát embrió alatt azt értem, ami osztódásnak indult - nezzük néven a lombik-módszer sejtjeire. Tehát ebben az esetben nem is beszélek gyilkosságról.
Viszont ez az egész egy reakció volt egy másik hozzászólásra, ahol a hozzászóló gyilkosságnak tartja ezt. Erre mondom, hogy a meg nem tapadó embriók (4-ből 3 ilyen!)is elpusztulnak, az anyaméh, vagy mittommi elpusztítja őket. Számomra e között, és a lombikos embriók elpusztulása közt nincsen egetrengető különbség. Az abortusz természetesen más dolog, ott már emberéletről van szó.
Érdekes dolog ez. Háboruban ölni, (mások érdekeiért) vagy gyilkost kivegezni (esetleg téves emberi ítélet nyomán) szabad. Azonban irgalomból ölni (euthanázia) vagy szükségből nem világra hozni magzatot már bűn? És mégcsak nem is az aborutszól szólna ez a topic ha jól értem, hanem a fogamzásgátlásról.
Persze, ha meggondolom hogy sokak számára a férfi-női kapcsolat csakis a gyermeknemzés céljából megengedett, akkor még a gyermekáldás elleni védekezés gondolata is bűn lehet, nem? Vagy ez is olyasmi, hogy kit hogyan érint...?
Ez OK, de vannak további átmenetek is. Egy rablógyilkos az más eset, mint egy részeg gázoló, a részeg gázoló más eset, mint a józan gázoló, a józan gázoló más eset, mint a háborús katona, viszont a háborús katona esetében sem mindegy, hogy megszálló valahol, vagy a hazáját védi, stb.
Ráadásul nem is egydimenziós a sor, mert az sem mindegy, hogy pl. egy vagy két ember hal meg, netán több is, beszélhetünk-e társtettesekről, stb. stb.
Azért mondom, hogy ne agyaljunk ezen, mert ez egy dzsungel, miközben az alapeset elég egyértelmű.
music05: Így visszaolvasva értelmezhetem úgy, hogy szerinted van:
1.Ember által elkövetett, szándékos gyilkosság
2.Ember által elkövetett, véletlen gyilkosság
3.Természet által elkövetett gyilkosság, ami viszont nem is gyilkosság, hanem inkább szerencsétlen baleset.
??
Ennek tükrében viszont nem érthető ez a mondatod: (220. hsz.):Tehát nekem nem olyan egetrengető a különbség, hogy azért pusztul el az embrió, mert nem volt életképes, vagy mert valaki úgy dönt, hogy nincs rá szükség.
Pedig ha azért pusztul el, mert nem életképes akkor a 3. eset -vagyis a villámcsapáshoz hasonló dolog- áll fenn, míg ha „valaki úgy dönt” akkor az 1. eset, tehát gyilkosság.
Minden gyilkosság felháborító, de nem minden ölés az. A háborúban, csatában való ölés nem feltétlenül gyilkosság. Az önvédelmi ölés, és a gyilkos kivégzése pedig tuti nem gyilkosság. Ha jól tudom ezt a két szót a héber is megkülönbözteti.
Ne agyaljunk már ezen ennyit! Mindenki, keresztény és nem keresztény tisztában van azzal, hogy az emberölés alapvető erkölcsi probléma, és tisztában van azzal is, hogy amit a jog "enyhítő körülmény"- nek nevez, az valódi erkölcsi különbséget takar.
Én nem írom alá, hogy minden gyilkosság fölháborító pl. a katonákkal kapcsolatban sem. Hányan vannak közöttünk, akiknek a nagyszülei öltek már embert!
Igazi különbség abban van a témánk szempontjából, hogy az embrió az emberölés alanyának tekinthető-e vagy nem, mivel nem tekinthető embernek.
A keresztények - és még sokan mások - úgy gondolják, hogy emberölés alanyának tekinthető, mivelhogy ember.
Van, miért ne lenne? Nem hiszem, hogy valaha is ezt mondtam volna! Legfeljebb olyat írtam, hogy a végeredmény szempontjából teljesen lényegtelen a különbség. ezenkívül léteznek más szempontok is, de attól még ez is létező, mégpedig egyáltalán nem súlytalan szempont!
"megérdemli a társadalom által rászabott büntetést - kivéve a halált."
Ezt kérded: Ez utóbbit miért nem? Ezt írod korábban:
minden gyilkosság felháborító, nem csak az abortusz.
Úgy látszik, nem érthető, hogy mire akarok kilyukadni!
A villám, mint írod, egy természeti tünemény. A gondatlan gázoló nagyon is ember, nem igazán összehasonlítható a 2 dolog.
Nekem azzal van a bajom, hogy aki felelőtlenségből, gondatlanságból okozza egy ember halálát, azt erkölcsileg felmented a tette alól! (Nem hiszem, hogy az áldozat családja ne hibáztatná őt is.) Ezért írtam, hogy az ilyen esetektől még dühös is leszek, hiszen egy kis koncentrációval megmenthető lett volna egy (?) ember élete. A brutális gyilkosnál legalább tudható, hogy akarata szerint cselekedett. Természetesen ő megérdemli a társadalom által rászabott büntetést - kivéve a halált.
"Tehát nekem nem olyan egetrengető a különbség, hogy azért pusztul el az embrió, mert nem volt életképes, vagy mert valaki úgy dönt, hogy nincs rá szükség."
Pedig nem csak a végeredmény számít.
Visszatérve a gázolásos dologra. (vagy inkább vegyük azt, amikor valakibe egyszerűen egy villám sújt).
A hozzátartozók szomorúak akkor is, ha a halál oka valami természeti tünemény, de ilyenkor normális ember nem hibáztat senkit, nem kell senkit lecsukni. Ha viszont a halált egy rablógyilkos okozza, akkor őt le lehet csukni, ill. bizonyos országokban ki lehet végezni.
Ez a különbség.
3 gyereket vesztettem el, miközben nagyon szerettem volna végre egyet, úgyhogy nekem iszonyatosan, mérhetetlenül nagy különbség van. Felforr a vérem, ha azt hallom, hogy valaki már a 3., 4. abortuszára megy csak azért, mert nem kell neki (bár ezen akkor is felháborodtam, mikor még nem akartam gyereket.)
Megint igazad van, csak épp veled ezt a részt eléggé hasonlóan látjuk, így az lenne jó, ha valaki olyan fejtené ki a véleményét aki az idézett rész szerint gondolkodik. No meg azt is elmondaná, hogy lehet a véletleneket minden esetben kikerülni. Bizonyára van rá megoldása.
Annak a csodareceptjét meg különösen várom, hogy lehet a szervezetünket irányítani.
:))))
Nem csak a végkifejlet számít. De a halál esetében a végeredményt megelőző folyamat irreverzibilis. Arra akarom felhívni a figyelmet, hogy a "gondatlanság" és a "szándékosság" itt sokkal kisebb súllyal kellene, hogy latba essen, hiszen a halottat nem lehet feltámasztani.
Ha valaki véletlenül képen töröl, és bocsánatot kér, el van felejtve. Ha összever, akkor legfeljebb nem kommunikálok vele többet az életben, de éljük tovább a magunk életét, mer életben maradunk. Ez baromi nagy különbség a gázolós példához képest!
Tehát nekem nem olyan egetrengető a különbség, hogy azért pusztul el az embrió, mert nem volt életképes, vagy mert valaki úgy dönt, hogy nincs rá szükség.