HUH... az első gondolatom az volt, hogy: "expert". :))
Nem vagyok oly mértékben járatos a Dűne témában (ez egyértelmű), pár gondolatot azonban leírok.
Több helyen is olyan információt olvastam, hogy az ifjabbik Herbert, édesapja nyomdokain lépdelve írta meg az előzményeket, azaz a Mesternek voltak papírra vetett gondolatai, vázlatai, melyek támpontot adtak, hogy Ő valójában hogyan is gondolkodott a gépek uralta időszakról, így talán a fiú által alkotott művek nem rugazkodnak el oly mértékben a "valóságtól", mint hinnénk.
A filozófiai résszel teljesen egyetértek. Érezhetően nem a mechanikus világ felé fordult az író, sokkal több az emberi vonás, illetve magában az emberben fellehető problémák, ellentétek, konfliktusok megoldására keresendő válaszok kutatása. (A Dűne Istencsászára nekem nagyon nehezen olvasható volt, mert oly mértékben tartalmaz elvont eszméket, filozófiai fejtegetéseket, amik már-már meghaladják az ezirényú érdeklődésemet.)
Ami igazából az eredeti ötletet elindítota bennem, az két dolog együttese:
1.) Az előzményekben (és itt utalnék vissza, hogy a Fiú, Apja útját követte) szó esik arról a gépi tervről, hogy több Omnius másolatot kilövésével a gépi civilizáció külső/más univerzumokban való elterjesztését tervezte meg az örökelme.
2.) A Corrino-ház-ben az ixi mester Ajidica, világuralmi terve tartalmazza, hogy elküldte arctáncoltatóit, nem csak az Ismert Univerzumba, hanem azon túl is, hogy az "isteni birodalomnak" kellő támasza legyen.
Ha ezt összevetjük a Dűne Káptalanházában (részben) kifejtettekkel, miszerint a Tisztelet Matrónái egy náluk is erősebb erő ellen menekülve pusztítanak, illetve a fő műben lévő információval (ha jól emlékszem Paul jövőlátomásaiban volt), hogy egy új ismeretlen ellenség fog megjelenni, na ezekből gondoltam én, hogy a két öreg, az a két robot.
Az is kiderült számomra, hogy az arctáncoltatók, kitenyésztésük legelején, majdhogynem értelemmel igen, de akarattal nem bíró, quasi rabszolgák, akiket a genetikusan bléjük kódolt gátakkal irányítanak. Vajon nem az történhetett, hogy egy ilyen első gnerációs arctáncoltató eljutott egy a gépek által ellenőrzött "másvilágba", ahol hasznosították az új tudást?
És vissza Herbert filozófiájához: Erasmus, az corrini csatában már feladva gépi önmagának jelentős részét, ésszerűtlen, emberi döntéseket hoz meg gyámfia megmentéséért. Ez - véleményem szerint - egybevág a herberti gondolatvilággal, mely végsősoron ez embert minden más létezés felé emeli (Leto is ember marad, még féregként is).
Nem lehet-e, hogy a gépek fejlődése, egyrészt az erasmusi áttörés (logikával ellentétes döntés meghozatala), másrészt az új létforma (arctáncoltató = humanoid alap + programozott tudat) összekapcsolódásával elért egy olyan szintet, amely már-már emberi?
Nem lehet-e, hogy ez az "új ember" jelenti az igazi veszélyt, amit Leto is előrelát, és amelyre fel akarja készíteni az emberiséget?
Szerintem a Káptalanházban a Bene Gesserit végeredményben (egyedül) legyőzi a Tisztelet Matrónáit, megtöri az inváziót, tehát kell lennie egy olyan ellenségnek, amely csak a teljes emberiség összefogásával állítható meg.
Tudom, hogy amit leírtam sok-sok "ha"-n alapul, de talán nem teljesen marhaság.
(Most jutott eszembe, hogy lehet az egész gondolatsor Asimov Robottörténetek-Alapítvány körforgás miatt ötlött fel bennem. Az olyan élmény volt, amit nem felejtek el. Hogy a történet végén több 10 ezer évvel korábbi ismerőssel találkozol, akt csak Te, az olvasó ismer, bámulatos hatású.)
Huh, ne haragudj, hogy nem keresem vissza a lentebbi hozzászólások közül a részletesebben kifejtett "bizonyítékokat-érveket", de ezt csak azért érezheted így, mert olvastad az előzményeket is, ha csak az eredeti hatot olvasod előbb, akkor valószínűleg fel sem merül, de megpróbálom felsorolni vázlatosan (ide teszem azt is, hogy miért nem akart robotokat behozni a képbe), miért látom így.
Herbert művében nincs Omnius-Erasmus és amúgy sem volt rá jellemző, hogy fogta magát és ad hoc, csakúgy bedobált új dolgokat. Sokakkal ellentétben szerintem Herbert tudatosan építette a történetét, akárcsak Asimov a későbbiekben, mikor egybekötötte a történeteit, ez még akkor is igaz, ha vannak ellentmondások.
- Ahogy pár hozzászólással lentebb, pár éve én is hangozattam, hogy Herbertnél az átadni kívánt filozófia a lényeg, a történet csak másodlagos. Ez más műveinél, pl. a Dosadinál és a Lélekvadásznál is megfigyelhető, főleg ez utóbbinál.
- Herbert utalásokkal dolgozott, olyan apróbb elejtett információkkal, amik nem tűntek/tűnnek lényegesnek, de később jelentőségük lesz, mert hiába másodlagos a történet, erre épülnek a rétegek. Néhány példa:
A Dűne Messiásában és A Dűne Gyermekeiben merül fel először, hogy a férgek a Dűnén kívülre kerüljenek, és ha jól emlékszem, Paul mondja, hogy még nagyon sok időnek kell eltelnie, hogy ez az esemény bekövetkezzen (vagyis a féreg életben maradjon).
Leto Harq al'Adának azt mondja, kezébe veszi a fajnemesítést, és utódait olyanná munkálja, hogy előbbre fogják vinni az emberi fajt. Az Istencsászárban Duncan rátámad Moneora, a háziszolgára (azt értem alatta, hogy nem feltételezte, hogy Moneo képes megvédeni magát), akkor szinte szemmel nem követhető mozgással intézi el, és Moneo erre adott verbális reakciójából derül ki ("Már régóta tenyészt minket, Duncan; sok mindent erősebbé tesz bennünk. Gyorsaságra, intelligenciára, önuralomra, érzékenységre törekszik nálunk."), hogy már itt megszületőben voltak Miles Teg képességei.
Amikor megtalálják az Ellopott Feljegyzések "többi részét" Dar-es-Balatbanegy nem-kamrában, egyértelműen kiderül, hogy Leto tisztában volt azzal, hogy az ixiek létre fogják hozni ezt a szerkezetet. Sőt, az ixiek észre sem vették, hogy felhasználta őket!
Leto maga jósolja meg, hogy általa térnek vissza a férgek.
Hwinek Leto a következőt mondja (erre épül négy regény története, ezt bontja ki; ne feledjük, Herbert haiku-szeretetéből következik, hogy szerette a tömörségből adódó kibontakozást!): "Négy halált fogok halni – a test halálát, a lélek halálát, a mítosz halálát, és az ok halálát. De ezek a halálok mind a feltámadás magját hordozzák magukban." Röviden: az Istencsászárban megölik Letot, - ez a test halála; az Eretnekeiben egy féreg marad életben, Leto szunnyadó tudatának, lelkének legtöbb része, pedig elpusztul a Dűnével együtt; a Káptalanházban egyre jobban felülkerekedik a Sheeana körül kialakuló új vallás és imádat, ami az Istentcsászár mítoszát öli meg, ez is a cél, Sheeana egy féreggel fog visszatérni, hogy megrengesse az univerzumot -ez a mítosz halála és egy új mítosz születése; és a máig megírtatlanul maradt kötet pedig az ok halála lett volna, hisz Leto maga mondta, hogy látja az Arany Ösvény végét is.
Az, hogy ez bekövetkezett, és nincsenek azon dolgok, melyeket a páros kifejtett, maga Herbert cáfolja meg, Gaus Andaud 10.000. évfordulói szónoklatában.
A feltámadások: a teste halála után a Dűne újjászületik; a lelke után a Káptalanház lesz Dűnévé; a saját mítosza Sheeana oldalán fog újjászületni; az ok utáni világ sajnos nem ismert, mert nem íródott meg.
Bár Duncan megjegyzi, hogy Letot érdekelte a gépi és emberi tudat egybeolvadása, elválaszthatatlansága, Leto maga mondja a halála előtt, hogy "járt" a jövőben és az ix nem hozza újra létre az arafelt, a szent ítélet felhősötétjét, ami szerintem utalás a gépi logikára ("Ne féljetek az ixiektől – mondta Leto, és hallotta, hogy már alig suttog. – Gépeket tudnak csinálni, de arafelt már nem. Tudom. Ott voltam.") Odrade pedig felfedezi az Elágazáson, hogy azok a satnya kis robotok nem jelentenek semmilyen veszélyt. Sőt, a Bene Gesserit használt a Dzsihad ellenére is számítógépeket!
- Herbert a második regénytől tudatosan építette az Arctáncoltató vonalat és Leto pl. folyamatosan büntette őket. Már az Eretnekeiben furcsák a visszatért Arctáncoltatók, de a hatodik regényben termérdek utalás van arra, hogy a kezelők, futarok újféle Arctáncoltatók (Idaho annak érzi őket végig, Dortulja, a név, a Sokarcú Ellenség).
Az utolsó fejezetben pedig egyértelműen kimondják saját magukról (termszétes következmények tekintik, hogy rengeteg elnyomás hatására megerősödtek és megszabadultak), angolul még egyértelműbb. Lentebb kifejtettem, hogy az újak annyi tudatot és személyiséget olvasztottak már magukba, hogy Paulhoz és Letohoz hasonlatossá váltak, azaz képesek visszatekinteni a múltba és előre jelenben bizonyos mértékig.
A gholákkal hasonló tervei lehettek, és Duncan karaktere iszonyú fonotsságot képviselt, főleg a belső erkölcse miatt. Ezért lettek barátok Miles Teggel is, ő is ilyen belső kódex szerint élt.
- Herbertet nem nagyon foglalkoztatták a gépi és természettudományos dolgok, ez utóbbiból is csak a genetika, ez a Heisenberg szemétől kezdve a Dosadi kísérleten keresztül A fehér pestisig visszaköszön a Dűnéken kívül. Herbertet sokkal jobban érdekelte az emberi természet, az emberi tudat, a régi világ továbbélése a modernével szemben (Lélekvadász, fremenek, A fehér pestis írjei), a vallás-ember-politikai-társadalom kapcsolata, a jog, a hirtelen, váralan, robbanás erejű változások hatásai (Csillagkorbács-Dosadi, A fehér pestis, a Dűnék, a Heisenberg szeme mind erre épülnek), az ember és a természet kapcsolata és határai (sajnos még mindig kiadásara vár az Avatar c. film -egyik- alapját képező Pandora-ciklusa), a halhatatlanság-a hosszú élet titka, a fajnemesítés, valamint a kommunikáció és nyelv mibenléte (Csillagkorbács, a Dűnék vad tánc nyelve, Dosadi).
Ebből következik, hogy Herbert nagyon nem akart gépi vonalon mozogni, sőt, egynesen nagyon is távol állt tőle, sokkal inkább "keleti" gondolkodású volt, mint nyugati, a szó "természettudományos dominancia" értelmében.
Még nem írtam ide, így nézzétek el, ha nem illeszkedik a meglátásom egy elképzeléshez sem.
Amit itt írtál, hogy ki is MArty és Daniel.... Nem gondoltam végig, illetve régen olvastam már (most éppen az alap Dűnét ismétlem), de nem végig az az érzésem volt, hogy a két öreg az Omnius és Erasmus....
"emellett a lezárást is ilyen irányba vitték el, sőt, itt már többen megokolták, hogy egyenesen Herbert eredeti elképzelésével ütközően zárták (az Ezerarcú Ellenség kiléte) ezért az ő szemükben vörös posztó ezeket az irományokat dicsérni, hát még egy szintre emelni a Mesterrel..."
- megint csak ismételni tudom, hogy a legkomolyabb probléma nemis ezzel van (ámbár a ghloa-rengeteg többeknél kiverte biztosítékot), hanem az irodalmi szinvonallal. Illetve annak hiányával.
"Ami hibát Brian elkövetett, hogy tényleg az apja világába kontárkodott bele,"
- ez sem lett volna gond, túlzottan. Illetve ez megbocsátható lett volna, ha nem egy Alien vs Predator irodalmi szintjén teszi ezt (elnézést ha ezek közt van jobb mint a Brian fiú szintje, könnyen elképzelhető).
Az a helyzet, hogy a Dűne-rajongók többsége éppen a mögöttes tartalom miatt olvasta végig a 6 eredeti könyvet, és vált a rajongójává. Mivel az utódok egyfajta látványos akcióvilággá változtatták azt az univerzumot, amit Frank Herbert teremtett, emellett a lezárást is ilyen irányba vitték el, sőt, itt már többen megokolták, hogy egyenesen Herbert eredeti elképzelésével ütközően zárták (az Ezerarcú Ellenség kiléte) ezért az ő szemükben vörös posztó ezeket az irományokat dicsérni, hát még egy szintre emelni a Mesterrel...
Szerintem lehet mindkettőt élvezni. Brian írásai végülis pörgősek, akciódúsak, könnyed kikapcsolódást nyújtanak, vannak napok, amikor az ember inkább ilyenre vágyik, nem egy filozofikus műre, ami gondolkodásra készteti még azután is, hogy letette.
Míg más napjain tudja értékelni a filozofikusat is, sőt, jobban értékeli.
Ami hibát Brian elkövetett, hogy tényleg az apja világába kontárkodott bele, és azt vitte el olyan irányba, amibe valószínűtlen, hogy Frank Herbert vitte volna.
Eszemben sem volt az eszedet kritizálni, egyszerűen csak nem mindenkit érdekel a Dűne mögöttes tartalma (igen, egyeseket azért nem, mert sötétek, másokat meg másért).
Továbbra sem tudom elképzelni, hogyan tudja élvezni valaki az Istencsászárt és brájenéket egy kategóriában, de ez inkább az én fantáziámat minősíti.
Egészségedre, de Brian Herbert akkor is egy nagy nulla, sőt, annál is kevesebb. Ettől még lehet szeretni az írásait, én például néha a Burger Kinges hamburgert szeretem, pedig tudom, hogy ugyanúgy hulladék, mint a Dűne-utózmányok.
Az Alapítvánnyal való folytonos péniszméregetést meg végképp nem értem, hiszen Asimov Frank Herberthez hasonlóan, de Briannel ellentétben valódi, irodalmi értéket is teremteni képes író volt. Az irodalom pedig nem versenysport.
A két írónak egyszerűen másfajta gondolkodása volt: Herbert alapvetően bölcsész, míg Asimov ízig-vérig természettudós. Kinek ez áll közelebb a szívéhez, kinek az, de ami közös kettejükben, hogy az Alapítvány "jövőképe" ugyanúgy nem a jövőről szólt, mint a Dűnéé. Na meg hogy egyikük sem bízik az emberiség túlélőképességében.
A Dűne világa önmagában kevésbé tetszik mint Asimov jövőképe, függetlenül attól, hogy Frank vagy Brian Herbert írta.
És ami azt a megjegyzést illeti, hogy nem is tudják itt egyesek, hogy bírtam elolvasni az Istencsászárt ennyi ésszel, azoknak mondanám, hogy az volt az első hozzászólásom itt, hogy az Istencsászár tetszett a legjobban!
Köszönöm annak aki normális válaszokat adott, és nem csak azt bírja sulykolni, hogy Brian Herbert mekkora nulla. Hát nekem meg a második legjobban a Butleri Dzsihad tetszett! Azt gondoltam csak kell hogy legyen egy közösség akikkel lehet beszélgetni a Dűnéről, de ez a szöveg engem amit leadtatok már eleve eltávolított a Dűne univerzumtól.
Bocs, hogy így 1 hónap után írok, de csak most vettem észre, és látom, ebben a hónapban is írtál. Szerintem, és még sokunk szerint a robotos vonalat Herbert lerendezte a Butleri Dszihad-dal, és nem szándékozott velük foglalkozni. A Dzsihadot is egyfajta magyarázatként emlegette csak, hogy logikusnak tűnjön egy nem gépi jövőbeli társadalom az akkori olvasók számára. Hiszen akkoriban is nyomták már a robotokat minden jövőképben szinte, ha nem említi őket röviden, akkor felvetődött volna az olvasóban a kérdés, hogy na de miért nincsenek robotok, miért emberek végzik a nehéz fizikai munkákat, miért egy drog segítségével navigálnak az űrutazások során? Hogy lehet, hogy nem jutottak el a robotizált társadalomig, ha egyszer a Földet el tudták hagyni, és ha jelenleg a számítógépes jövő felé megyünk?
Így hát a logika miatt, az emberek fejében élő jövőkép miatt kellett robotokat említenie, hogy hiteles legyen a világa, de ezeket ki is iktatta a Butleri Dzsihad-dal, hogy magával a történetével foglalkozhasson.
Az utolsó könyvből egyértelműen kiderül, hogy Marty és Daniel önállósodott Arctáncoltatók, és ez jobban is illeszkedett volna az eredeti könyvek világába.
Én személy szerint mindkét írót imádom, Asimov összes könyvét olvastam az adott univerzumon belül (Teljes Alapítvány Birodalom Robot), őszintén le a kalappal előtte is. Általában épen azt az írót szeretem jobban kettejük közül amelyiknek a sorait olvasom, mindkettő zseni a maga nevében. De megmondom őszintén nem tudnám összehasonlítani, hogy melyik a jobb, hiszen mindkettő másról szól. Asomov felépíti neked a jövőt, és bár a robotokról való elképzelései mellett párhuzamos fejlődéssel húztunk el a 'csába (minden funkcióra külön épített emberszabású robotok helyett minden funkcióra külön létrehozott és lényegesen olcsóbb szoftverekkel és alkalmazásokkal éljük a hétköznapjainkat), az emeberiség kirajzásának története még akár valóra is válhat. Hereberttől távolt állt a 'majd én megmondom neked milyen lesz a jövő' típusú eseményleírás, teljesen másra koncentrál. A politikára és a filozófiára.
Ez olyan mint összevetni a régi Star Treket a Star Warssal. Az egyik technika/filozófia/erkölcs orientált, a másikpedig a technika/látvány/akció hármasára épül. Mindkettő fantasztikus a maga nemében de hát egymás mellé tenni őket... minek?
Eléggé kevered Frank Herbert munkásságát az utódok felszinesebb, populárisabb munkáival. Az, hogy komplet történetfolyamot kaptál, azzal vitatkoznék: szvsz nem sok köze van az utódok által fabrikált kiegészítéseknek az eredeti történetekhez (a minden ghloát visszahozunk-től még így látatlanban is borsódzik a hátam).
Ha Assimov tetszik, az jó, kitűnő író. Csak ne keverjük Frank Herbert eredeti filózófikus irányultságú műveit az utódokéival, és főleg ne az egészet vegyük egy kalap alá. Assimov az eredeti Dűnéhez képest kevésbé filozófikus, főleg a robot történetfolyam. Az Alapítvány sorozat már közelebb áll a Dűnéhez (azzal ellentétben, hogy az eredeti alapvetés teljesen más), remélem azt is élvezettel fogod olvasni.
A Dűnében a történet és az univerzum másodlagos. Én is így érzékeltem, és később Herberttől is láttam ezt leírva. Egy csomó mindent át akart adni a világnak (és nem csak konkrét gondolatokról van szó), amihez merő keretként alkotta meg a Dűnét, ami pedig ehhez képest önmagában is elég jó, de nem lehetetlen (igaz nem is mindennapi) kihívás megelőzni.
Az, hogy Téged le tudtak kötni brájenék utózmányai (vagyis az eleve silányabb szerkezetű, de elsősorban mögöttes tartalom nélküli Dűne), teljesen egybevág azzal, hogy számodra Asimov érdekesebb. Mondjuk én már azt sem egészen értem, hogy hogyan rágják át magukat pl. az Istencsászáron azok, akiknek a történet az érdekes a Dűnében.
Ahogy írtam korábban elolvastam 11 Dűne kötetet, eredetit és utódmunkát egyaránt. Komplett történetfolyamot kaptam így.
Most elkezdtem Asimov-ot olvasni, a Szukits kiadó által kiadott gyűjtemény első kötetét.
Eddig jobb mint a Dűne! Asimov pillanatnyilag jobb író számomra mint Frank/Brian Herbert, hihetetlen jó, mindig van bent egy csavar, és mit ki tud hozni a robot témából! Fantasztikus író, fantasztikus történet vezetés!
Ha előbb olvasok Asimov-ot mint Dűnét, nem hiszem, hogy végigrágom magam 11 köteten. Főleg ez a végén minden gholát visszahozunk dolog tényleg cinkes!
Az elmúlt egy hónapban elolvastam a Dűne vadászait és a Dűne homokférgeit. Korábban olvastam itt a kommenteket és féltem a könyvtől. Annyira azért nem volt rossz, de aki el akarja olvasni inkább kölcsönözze ki könyvtárból (ahogy én tettem) vagy kérje kölcsön ismerőstől. Szerintem jól lehet olvasni, egyszer se volt bennem, hogy ezt abbahagyom. Egy jó kis kalandregény. És kész. Olyan mélység tényleg nincs benne mint a Dűnében v. a D. messiásában. (Szerintem ebből a szempontból már a D. eretnekei, D. káptalanház is elmozdulás a pörgős kalandregény felé.) Azzal az ötlettel se volt bajom, hogy a számítógépek az Ellenség. Egy másik fajt kitalálni és nem egydimenziósan ábrázolni azért nem könnyű. Viszont az örökelme hálozata és az Idő Orákuluma szerintem nyúlás a Mátrixból. Ami zavart. A Dűne szereplőinek feltámasztása. Tudom, hogy Scytale nullentrópiás tartálya már a Káptalanházban benne van, de akkor is zavart. Na jó egy-kettőre szükség volt. De mindegyikre?! És szerintem meg kellett volna húzni a kéziratot. Akkor lehetett volna 1 kötet. (Tudom az kevesebb pénz.) A Bellonda, Doria kettősre semmi szükség nem volt. Lietet és Stilgart is ki lehetett volna hagyni. Amikor a D. homokférgei vége felé jártam arra gondoltam Waff se kéne, aztán rájöttem az ultrafűszer miatt kellettek Waff részei és a buzelli jelenetek. Meg az epilógus olyan szinten gejl, hogy csak na. Meg is ijedtem. Mi lesz ha megírják a folytatás folytatását?
Még ha nem is robotokat akart visszahozni Herbert a fináléra, egy jó írótól elfogadtam volna a csavart (abszolút sokkoló, hatásos befejezés lett volna ha normálisan megírják), de nem így. Régebben kifejtettem, de bemásolom:
"Először is Omnius számomra túl együgyű "karakter". Jómagam jövőkutatással is foglalkozom, eléggé érdekel a technika, különösen a robotika és mesterséges intelligencia kutatások. Amikor megtudtam, hogy a Butleri Dzsihadot feldolgozó könyvekben egy gépi birodalom köré épül a történet, túl magasra tettem a mércét. Egy szuperintelligens géptől fényévekkel többet vártam mint amit itt összekapartak. Erasmus karakterében volt fantázia, de Omnius szinte egy gyermek volt az eseményekben. Emberien butává tették őket, na. Elszomorító."
Ehhez, még jött az a ghola-óvoda, na az betette a kiskaput.
A nyomtatott irodalmat pedig valóban egyre nehezebb értékesíteni, ám egy írólegenda apa nevével ugyebár sokkal egyszerűbb dolgod van mint versenytársaidnak. És bár itthon csak írásból szerintem már rég nem lehet megélni, angolul még mindig több millió fős potenciális olvasótábort célozhatsz meg.
JAVÍTVA AZ ELŐZŐ HOZZÁSZÓLÁSOM? ÚGY ÍRTAM HOGY 2 GYEREK ÜLT AZ ÖLEMBEN KÖZBEN
gonosz, de rendkívül tisztánlátó Harkonnen báró helyett egy kegyetlenkedő szörnyetget mutatnak be, aki a pusztításon kívül szinte semmit sem szeret.
Szerintem is teljesen félreértették/félreértelmezték a karaktert. Ez inkább Vadállat Rabban. a karaktert.
A könyvnek nagyon hirtelenjében megírt szaga van.
Ezt nem tudom megerősíteni, olvastam, hogy nagyon sokáig készítették elő. Brian Herbert is öregember lett mire végeztek az elejével és a végével, majdnem 60 éves, ha jól tudom. És a saját írásaik között van is összefüggés, más kérdés, hogy nem teljesen passzol az eredeti kötetekhez.
Talán Frank Herbert is hozott volna vissza robotokat, de nem hiszem.
Miért ne hozott volna bele robotokat? Végül is sci-fi, még ha egy betépett LSD-s, hallucinált tudatkitágult látomás is helyenként. Biztos, hogy amit leír a mester a fűszerrel kapcsolatban, az saját megtapasztaláson alapul (persze a jövőbelátástól eltekintve :)). Nagy hippi volt az öreg. :) Bocs, ha ez itt a szentségtörés kategória, de hát ha ez a véleményem most mit tehetnék? Szerencsére vagy sajnos ki-ki döntse el nekem nincsenek ilyen hallucinogén tapasztalataim, de így képzelem valahogy.
Egyébként az amerikai tömegkultúrának szerintem teljesen mindegy, ott könnyen eladják. :)
Szerintem ma már semmilyen nyomtatott irodalmat nehéz nem könnyű eladni, főleg ha a mű még csak nem is a legjobb….
gonosz, de rendkívül tisztánlátó Harkonnen báró helyett egy kegyetlenkedő szörnyetget mutatnak be, aki a pusztításon kívül szinte semmit sem szeret.
Szerintem is teljesen félreértették/félreértelmezték a karaktert. Ez inkább Vadállat Rabban. a karaktert.
A könyvnek nagyon hirtelenjében megírt szaga van.
Ezt nem tudom megerősíteni, olvastam, hogy nagyon sokáig készítették elő. Brian Herbert is öregember lett mire végeztek az elejével és a végével, majdnem 60 éves, ha jól tudom. És a saját írásaik között van is összefüggés, más kérdés, hogy nem teljesen passzol az eredeti kötetekhez.
Talán Frank Herbert is hozott volna vissza robotokat, de nem hiszem.
Miért ne hozott volna bele robotokat? Végül is sci-fi, még ha egy betépett LSD-s, hallucinált tudatkitágult látomás is helyenként. Biztos, hogy amit leír a mester a fűszerrel kapcsolatban, az saját megtapasztaláson alapul (persze a jövőbelátástól eltekintve :)). Nagy hippi volt az öreg. :) Bocs, ha ez itt a szentségtörés kategória, de hát ha ez a véleményem most mit tehetnék? Szerencsére vagy sajnos ki-ki döntse el nekem nincsenek ilyen hallucinogén tapasztalataim, de így képzelem valahogy.
Egyébként az amerikai tömegkultúrának szerintem teljesen mindegy, ott könnyen eladják. :)
Szerintem ma már semmilyen nyomtatott irodalmat nehéz eladni, főleg ha a mű még csak nem is a legjobb….
"A titokzatos ellenség Omnius és Erasmus lesz, ez mindent elárul a műről. A két szereplő a Butleri Dzsihadért akar elégtételt venni."
Volt efelől bárkinek is kétsége az után, hogy a Butleri Dzsihadról szóló trilógiát úgy zárták le, hogy az Omnius által a Giedi Prime-ról kilőtt szondákkal - az Arrakisit leszámítva - semmi sem történt? Az egész Dűne legendái trilógiát csak a folytatás előkészítésére írták, ezt az elő- vagy utószóban el is mondták.
Igen ezt sejtettem már akkor mikor fellőtte a mélyűri szondáit, de szerintem nem is csak az a nagy ötlet, hanem az is, hogy a Corrini csata alatt fellövi az űrbe a programját. De hogy Erasmus hogy keveredett Omnius mellé ismét, azt már nem magyarázták meg, vagy csak elfelejtettem vagy fel sem tűnt. Azért kb. 4000 oldal Dűnét olvastam és nem jegyzeteltem közben... :)
Azóta eltelt hat év, és azóta a komment óta rengeteget beszélgettünk ezen a fórumon. Azóta a Vadászokat szépen odaajándékoztam a könyvtárnak (ezt írtam is lentebb, nem tudom mikor, de jó régen). Ahonnan ki tudnám kölcsönözni a Homokférgeket, de nem teszem. ;)
Nos, a véleményem nem sokat változott, de ettől még ez teljesen rendben van. Itt többen vagyunk, akik az eredeti sorozat rajongóiként adtunk pár könyvnyi esélyt az utódoknak (jómagam 3-at is elolvastam, mielött véleményt formáltam). Sajnos messze nem egy követendő színvonal (szerintem), sajnos még az átlag sci-fi irodalomnál is gyengébbekre sikerültek.
Nos, elolvastam 11 Dűne kötetet, ezzel lezártnak tekintem a sorozatot, további kiadásokat nem vásárolok (egyelőre legalábbis, későbbiekben ki tudja ha már nincs mit olvasnom, de egyelőre több az amit szívesen olvasnék mint amennyi szabadidőm van).
6 Frank és 5 Brian Herbert kötetet végeztem ki. Kb. 4 éve olvasom, lehet még annál is több.
Murbellából, akit Odrade utódjának szánt, nem egy erős kezű vezető lesz, aki cselszövések sokaságával fogná össze a Régi Birodalom széthúzó hatalmi erőit. Egyszerűen egy nyafogó, erőtlen, vérengző nőszemély lesz, aki másról sem tud beszélni és gondolkodni, hogy jön az Ellenség, fogjunk össze. Ennyi.
Ezzel teljes mértékben egyetértek!
Vérengzés megy az egész könyvben a csatajelentekben. :S
Ezzel is egyetértek, úgy öltek le a végén már milliárdokat, hogy egy oldalt sem szántak az egészre, brutális vérengzés amit írtak, és a legrosszabb, hogy a végére közömbössé vált a regény az erőszakra.
Nem tudom ezek után megvegyem-e jövőre e Homokférgeket.
Szerintem igen, annyira nem rossz mint a Dűne Vadászai, az a mélypont. Az előzmény trilógia nekem tetszik, főleg az első 2 rész, a Butleri Dzsihad és a Gépírtó hadjárat. Jó volt olvasni, egy új világ, tetszett ez a gondolkodó gépek Vorian Atreides, Iblis Ginjo vonal.
