El tudom fogadni amit írtok, az igaz, hogy a 6+3 kötetet 4-5 év alatt sikerült elolvasnom, és mindent csak egyszer, nyilván nekem fel sem tűnik sok minden. Mellette sok mást is olvastam, meg el voltam foglalva a munkámmal és a családommal is.
Mellesleg nekem tetszik az új térhajlítós űrutazás ötlete (is).
Itt többen vagyunk, akik az eredeti sorozat rajongóiként adtunk pár könyvnyi esélyt az utódoknak (jómagam 3-at is elolvastam, mielött véleményt formáltam). Sajnos messze nem egy követendő sznvonal, sajnos még az átlag sci-fi irodalomnál is gyengébbekre sikerültek.
Azt maga Frank Herbert is elismerte hogy hiányos a sorozat, a Képtalanház utáni befejezésnek (?) vázlataival el is készült, de sajnos regény már nem lett belőlük. Nagyrészt ezeket a vázlatokat övező legendára épít az utódsorozat, mondván mi csak apuci vázlatait követjük, és az ő művét fejezzük be. Ez azonban több helyen sántít, elsőként is valahogy eddig a vázlatokat senkinek nem sikerült nyilvánosságra hoznia.
Őszintén szólva a pofám leszakadt, mikor annak idején az új kiadások előszavában oldalakon keresztül csak arról nyekeregtek, hogy az eredeti Dűne tele van letisztázatlan pontokkal, ezért eccerűen muszáj gyártani hozzá az új könyveket valagszámra, mert különben befejezetlenek maradnak. A Dűnét igen nehéz követni, és nem is mindenki képes/hajlandó rá, de ha sikerül, akkor kerek egész (az utódoknak nem nagyon sikerült, részben ezért is következetlenek az új könyvek a Dűnével, de ezt szintén nem mindenki veszi észre). Azt a bizonyos összefoglalót a kiadó egyik embere írta, neki pedig az a dolga, hogy az új könyveket is megvetesse az olvasóval. Nem hülye a kiadó, látta, hogy az új könyvek igényelnek némi támogatást létjogosultság-ügyben.
Nem bűn a Dűnét kizárólag történetként élvezni, és nem bűn olyan folytatást szeretni sem, aminek csak történetként van értéke. Nem is ezzel van a nagy gond, meg nem is azzal, hogy vannak eltérések az eredetihez képest, hanem hogy az új könyvek egész univerzuma egy batár nagy eltérés; eseményestül, technológiástul, szereplőstül (már ahol a klasszikus szereplők is felbukkannak). Ha úgy olvasod, hogy közben nem felejted el a felét, akkor észreveszed Te is. Mennyire jó egy folytatás, ami nem azt próbálja folytatni, aminek állítólag a folytatása próbál lenni? Szerinted egy folytatásnál ez nem volna alapdolog? Ez a minimum, amit egy előzmény-utózmány szerzője megtehet: hogy ami már adott, azt nem buzerálja.
Ha simán csak az volna a gond, hogy a Dűnéhez képest gyengék ezek a könyvek, meg hogy szellemiségben hozzá se tudnak szagolni az eredetihez, akkor nem szóltam volna semmit. És sajnos többhöz volt szerencsém 3-4 oldalnál.
Értem, hogy vannak eltérések az eredetihez képest, de azt ne felejtsük el, hogy Frank Herbert eredeti munkájában is voltak lyukak és letisztázatlan pontok, olvastam is róla az egyik újabb kiadású de még Frank Herbert által írt Dűne kötet összefoglaló fejezetében.
Én elhiszem és elismerem, hogy az eredeti 6 kötet jobb, mint Brian Herbert Dűnéje, azonban én nem látom ennyire negatívan a helyzetet, én legalább adok esélyt az újnak, és nem tartom jelentősen rosszabbnak az újat az eredetinél, szerintem a téma is közös.
Ne ítélj 3-4 oldal elolvasása után.
Sajnálom, hogy nem értünk egyet ebben a témában, csak én tényleg ezt gondolom, mint olvasó és rajongó.
Az előzmények is ellentmondanak az eredetinek, sőt, én csak az előzmények ellentmondásairól tudok. Már olyan alapdolgon is elhasalt a szerzőpáros, hogy átírta a Fűszer és az űrutazás kapcsolatát arra a térgörbítős verzióra, ami Lynch 1984-es filmjében jelent meg (egyebeket is átvett a filmből, ami nem éppen a könyvhűségéről volt híres).
Nem lehet feltámasztani halott embert, és nem is kell. Ha a folyatatás sem szellemiségében, sem mondanivalójában, sem stílusában sőt, egyáltalán semmilyen szempontból nem tartozik egy kategóriába az eredetivel (azon kívül, hogy sci-fi), és ráadásul még ellent is mond az eredetinek (vagyis nem kiegészíti a történetet, hanem eltorzítja), akkor az csak lejáratja a Dűnét. Mármint nem mintha úgy érezném, hogy kiegészítenivaló van rajta (legfeljebb nem hepiendes szájbarágós mindent elmagyarázunk stílusban zárta le F.H.), de egyébként lehetett volna értelmes előzmény-utózmányt is írni, aminek mondjuk köze is van a Dűnéhez. Az elfogultságom meg szerencsére a tényeken azért nem változtat. Épp ezért hoztam fel csak a konkrét ellentmondásokat a két széria közt.
Ahogy alább is írtam, eddig csak az előzményeket olvastam az utódoktól, és ott nem volt mit összekeverni, hiszen a Dűne Legendái Trilógia a Dűne előtt játszódik.
Nekem jó kis űr háborús könyveknek tűntek gondolkodó gépekkel, bár még csak az első két kötetet olvastam a háromból. Aztán ahogy most olvasom a Dűne Vadászait az már kevésbé tetszik, de nem tartom olvashatatlannak. Azért gondoltam, hogy elolvasom a Dűne Legendáit, és a Dűne Vadászait és Homokférgeit, hogy legyen eleje és vége a történetnek.
A Dűne Harkonnen ház, a Dűne szelei és stb.. könyvek már nekem is pénzhajhászásnak tűnnek.
De szerintem az is belejátszik a véleményedbe, hogy elfogult is vagy, de halott embert feltámasztani már nem lehet, hogy írjon folytatást, így legalább kerek egész lesz. Az se volt jobb, hogy nem volt vége.
Az ízlés és a ponyva megítélése egy dolog, de úgy írni folytatásokat, hogy kismillió helyen átírjuk (jobban mondva leszarjuk) az eredeti történetet, az már botrány. A régebbi hozzászólásokban több tucat ilyet összegyűjtöttünk. Ha nem tetszik a szerzőknek a Dűne, akkor minek folytatják?
ez az első hozzászólásom ezen a fórumon. Nekem tetszik a Dűne univerzum.
Eddig elolvastam (sorrendben):
- A Dűne
- A Dűne Messiása
- A Dűne Gyermekei
- A Dűne Istencsászára
- A Dűne Eretnekei
- A Dűne Káptalanház
- A Dűne Legendái: A Butleri Dzsihad
- A Dűne Legendái: A Gépirtó hadjárat
Most olvasom: - A Dűne Vadászait, majd terveim szerint a - A Dűne Legendái: A Corrini Csata következik, végül - A Dűne Homokférgei.
Nem olvastam végig a fórumot, csupán az első néhány hozzászólást a 90-es évek végéről, nehogy elmondjatok valamit ami lelövi a lényeget! Kösz előre is!
Nekem a következő sorrendben tetszettek a kötetek:
- Legjobban tetszett a A Dűne Istencsászára
- Utána a A Dűne Legendái: A Butleri Dzsihad
- Legkevésbé eddig az tetszik, amit most olvasok, a Dűne Vadászai, ezért lassan is haladok vele.
Amúgy az utódok munkája sem rossz szerintem, ízlések és pofonok különböznek.
Természetsen tudunk. A Szukits először a Gáspár András-féle forddítást adta ki a 2000-es években, tehá a Valhallás fordításon ásta át magát. Ennek a borítóján a Dűne sivatagos látképe látható. A későbbi újranyomás már viszont már egy újrafordítás, Galamb Zoltáné.
2009-ben így írtam erről a 3187-es kommentemben:
"A könyvtárból kikölcsönöztem a Dűne Messiása új fordítását, hát, lehet, hogy elfogultság, de valahogy jobb az előző, (mert a legtöbb helyen jobban megragadta a könyv hangulati világát) annak ellenére, hogy egy-két helyen sokkal pontosabban fordít, és így a lényeges dolgok nem maradnak ki, pl.:
"Do you divert me with Zensunni prattle?" Paul asked. "Zensunni has other avenues to explore, Sire, than diversion and display."
Gáspár András:
"- Zenszuni szócsépeléssel akarsz elandalítani? - A zenszuni út, Sire - mondta Hayt - nem erre való."
Galamb Zoltán:
"- Zenszuni szószaporítással akarod elterelni a figyelmemet?- kérdezte Paul. - A Zenszunik a figyelemeltereléstől és a figyelemfelkeltéstől eltérő utakat is bejárhatnak, felség." "
Azonban a lentebb általam idézett, beszélgetés fordítása Paul és Duncan * között a Gáspár-féle változatban szerintem sokkal jobb, mert jobban tükrözi, milyen érzelmi állapotban volt Paul. "
* Itt látja a lehulló holdat, illetve itt beszélgetnek Paul hatalmáról és az ezzel járó teherről. A 3169-es kommentben idézem is.
A háromrészes Dűne gyermekei sorozat valóban elég olcsó film volt. Ez mindenek előtt az effekteken látszik meg, ami sajnos kritikán aluli. Viszont tetszenek a női ruhák, a díszletek, és a sivatagi képek is szépek. Megjegyezném még a fiatal Leto-t alakító James McAvoy-t, aki szerintem nagyon karizmatikus figura, sok lelket öntött a karakterébe.
Lenne egy kérdésem (bárkihez, aki esetleg válaszolna): A Dűne kötetek közül nekem a 2000 utáni kiadások vannak meg. Ugyanakkor mostanában volt szerencsém beleolvasni a Dűne messiása egy régi kiadásába, és megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a szöveg nagyon különbözik. A fordítás nem csak egyszerűen a szóhasználatában, de mondatszerkezetében, sőt néha mintha a mondanivalójában is más lenne... Azóta nem egészen tudom, hogy mihez tartsam magam, mármint hogy melyik kiadás áll közelebb az eredetihez... Tud erről valaki mondani valami irányadót?
Velem is hasonlóképpen zajlott a Dűne-univerzum imádata. Én is először a Dune2 számítógépes játékot ismertem meg, még egészen kiskoromban. Azelőtt azt sem tudtam, hogy miféle dolog ez a Dűne-univerzum, ám a játékot azonnal megszerettem és a mai napig, felnőtt fejjel is korszakalkotó etalonnak tartom. Aztán jött a Dune2000, ami számomra ugyancsak nagy kedvenc volt. A könyvolvasás viszont fiatalkoromban nem vonzott, így öt-hat év telt el, mire emberileg beértem a regényhez. A mai napig nem vagyok nagy könyvolvasó, de a Dűne kötetek akkor is életem nagy élményei közé tartoztak és tartoznak most is. A filmek közül az 1984-es válozatot nem igazán szerettem, viszont minden hibája ellenére hálás vagyok, hogy képileg is megalkották Herbert nagy álomvilágát. A Dűne gyermekei sorozat viszont nagyon tetszett, igaz a stílusa kicsit más, mint a Lynch féle mozi... akárhogy is, számomra a Dűne-univerzum az egyik lenagyszerűbb szórakozás... játékban, könyvben, filmben... mindenhogy falom... :)
Én a játék előtt már olvastam a könyvet, és ennek ellenére tetszett a játék is, noha tisztában voltam azzal, hogy a játék és a könyv között nem sok kapcsolat van, kivéve, hogy mindkettőben vannak mentátok, Harkonnenek, Atreideszek, stb.
Nekem egy osztálytársam mondta, hogy ez a játék egy könyv alapján készült, és hogy volt ilyen film is. Addig nem is hallottam róla. Aztán hamar beszereztem a könyvet és a filmet is, majd jött az első rész, aztán a Dune2000, és szép lassan a többi könyv.
Persze, leginkább az első rész hasonlít a filmre. Illetve a Dune2000-ben is közelebb kerültek a filmhez. De azért a kettőben is sokminden emlékeztetett a filmre. Pl. a féreg, a mentátok feje, néhány egység és épület.
a lynch-film kepi vilagat inkabb az elso dune koveti, eleg csak a screenshotokra tekintveni (a cd-s verzioban a filmbol is vannak reszletek), es a zeneje valami zsenialis:
A Dune2 zseniális játék volt. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy én a játék miatt kezdtem érdeklődni a Dűne-univerzum iránt. A sztori mondjuk tényleg csak alapjaiban követi a könyvet (vannak Atreidesek, Harkonnenek és van az Arrakis), de a hangulata nagyon el lett találva. Képi világában a Lynch féle filmre épül, a zenéi már nem annyira, de azért nagyon jók azok is. Nem mellesleg az RTS, mint műfaj megteremtője is ez a játék volt. A folytatások (vagy talán inkább remake-ek), vagyis a Dune2000 és az Emperor sem lettek rosszak, de már nem szólt egyik sem akkorát, mint a Dune2. Egyébként a Dune2-t egy fickó nemrég átírta Windows alá, sőt még multiplayert is támogat. Nem rossz az sem.
És akkor még a '90 környékén megjelent első Dune játékról nem is beszéltem, ami szintén zseniális volt, és sok tekintetben úttörő alkotás.
A könyvekből most épp a Dűne eretnekeit olvasom, ez és a Káptalanház eddig kimaradt az életemből. Ahogy a sokak által lehordott előzménykötetek is. Egyszer azért azokat is elolvasom.
Megkoronázva mai napi tevékenységemet ötödik és egyben utolsó hozzászólásként még annyit jegyeznék meg, hogy nekem tetszett a Dune 2 című számítógépes játék is, aminek amúgy tényleg elég kevés köze van a könyvhöz, de a zene és az intro egyaránt zseni, a játék hangulata pedig kiváló, annak ellenére, hogy tankos sivatagi techno-háború, aminek viszonylag kevés köze van a könyvhöz, mégis nagyon jó.
Mondjuk van olyan sci-fi is, mint a személyes kedvencem, a Blindsight Peter Watts-tól, ahol kábé oldalanként jönnek az ötletek, kétszer el kellett olvasnom, mert az első harminc oldalon szinte semmit nem értettem, csak azt, hogy ez valami olyan világ, ahol én nem akarok élni, és ugyanakkor az a nyomasztó érzés, hogy a mi világunk is elkerülhetetlenül ilyen lesz a közeljövőben...
Asimov Alapítványában a lényeg az adott univerzum, nem a karakterek, szerintem mint regények önmagukban jóval kevésbé állnak meg a lábukon. Részben ezért is nehéz megfilmesíteni. Bár még reménykedhetünk, hogy Hollywood lecsap rá, Will Smith-szel a főszerepben.
